Őszibarackos cobbler

 

Angol tanár vagyok, vagy inkább voltam. Pontosabban angol-orosz szakos általános iskolai és angol nyelv-és irodalom szakos középiskolai tanár. Az egyetemet két gyerek mellett végeztem el. Nem volt könnyű, és alig használtam, mert amikor végre gimnáziumba kerültem, fel kellett adnom a hivatásomat Isten hívására. Születtek a hitből vállalt gyerekek, de úgy intézte az Úr, hogy a munkahelyemen nem haragudtak rám a kimaradás miatt, mert a helyemen próbálták ki az új kollégákat. Azt mondták nekik, hogy nincs hely, próbaidősek. Néha fizika szakos "voltam". Persze ez szerintem nem volt teljesen szabályos, de nem én intéztem, csak véletlenül tudtam meg. 

Miért jártam akkor az egyetemre, ha nem használtam az ott szerzett tudást? 

Először is valószínűleg azért, hogy a Bibliát tudjam olvasni angolul is. Érdekes és tanulságos együtt olvasni a magyar fordítással. 

Másodsorban azért is (valószínűleg), mert 10 évig önkéntes szoptatási tanácsadó is voltam. A képzés nyelve és a szakirodalom is angol nyelven volt elérhető. Életem nagyon szép időszaka volt az, amikor baba-mama körökben és telefonon segítettem az anyukáknak abban, hogy megoldódjanak a szoptatási problémáik: kevés tej, mellgyulladás, sebes bimbó stb. Ismerősök néha most is ajánlanak.

Az első kislányomat 4 éves korában kezdtem volna angolul tanítani, de sikertelenül. Azt mondta, hogy ez nem "table", hanem asztal, és ezzel be is fejeződött a képzés. 

A nagyobbaknál már ügyesebb voltam. Összegyűjtöttem a környékbeli és a baráti 5 év körüli gyerekeket, és egy kedves könyvből tanulgattuk az alapokat. Néhány szót, egy-két mondókát. Rövid mondatokat. Nem vagyok híve annak, hogy az ilyen kicsiket nyelvórára hordják, de fontosnak tartom, hogy megszokják az angol nyelv ritmusát, kiejtését. Ennyi elég is. Mindegyik gyerekem jól beszél, többen nyelvvizsgáztak is. 

Nem lettem anglomániás, de szeretem az angol irodalmat. A szakácsművészetük viszont sokáig távol maradt. Nem csoda, hisz Jamie Olivér még meg sem született, amikor én már a konyhában ügyködtem. Azt tanultuk akkoriban, hogy az angol konyha kimerül a marhasültben és a vízben párolt zöldségekben, pedig van sok finomság is.

A morzsasüti (crumble)például egy telitalálat időszűke esetére, és ez a  cobbler is nagyon finom. Úgy jutottam most ide, hogy a második unokám lett 5 éves, és énekelgetek neki angol gyerekdalokat. Most éppen a Cobbler, cobbler, mend my shoes...!-kezdetűt. A cobbler egyébként cipészt is jelent. A cobble pedig macskakövet, mert a süti felülete egyes vidékeken úgy néz ki, mintha kis kavicsokból állna. 

A wikipédia szerint angol telepesek találták ki a cobbler nevű sütit, mert nem tudtál elkészíteni a hagyományos süteményüket az alapanyagok hiánya miatt. 

Én így készítettem:

Hozzávalók:

-tészta: 
5 dkg vaj+ a sütőtálhoz

8 dkg tönköly búzaliszt
1 evőkanál joghurt
1 mokkáskanál vaníliaaroma
1 mokkáskanál sütőpor

1 teáskanál 1.4 édesítő
csipet só

-töltelék: 

3 őszibarack

1 teáskanál 1:4 édesítő

1 mokkáskanál vaníliaaroma

1 teáskanál reszelt citromhéj

1 teáskanál keményítő

Elkészítés: 

A száraz anyagokat összekeverjük, és belereszeljük a vajat. A joghurttal és  a vaníliával cipóvá gyúrjuk. Amíg pihen, elkészítjük a tölteléket. Ehhez leforrázzuk a barackokat, lehúzzuk a héjukat és szeletekre vágjuk. Összekeverjük a hozzávalókkal, és egy vajjal kikent kis kerámia tálba rakosgatjuk. A süteményt kanállal rászaggatjuk, és kicsit lelapítjuk a gombócokat. 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Kb fél óra. Gyakran tálalják egy gombóc fagyival is. 

Cukkini saláta borral

 

Nagyon egyszerű saláta készült. Kis olajon megpároltam egy kisebb hagymát, majd egy kisebb kockára vágott cukkinit. Sóztam, borsoztam.  Egy darabig együtt sütöttem, majd kevés fehér bor hozzáadásával készre főztem. Úgy finom, ha kicsit roppanós. Kis tejszínt vagy tejfölt keverhetünk hozzá.

Egy millió

 

Nagy örömömre túl jutott a blog az egy millió oldalmegtekintésen. Már nagyon vártam. Tudom, hogy sok kedves bloggertársam már el is felejtette ezt a számot, de nekem nagyon fontos volt. 

Az utóbbi időben nagyon megnőtt a nézettség, nem tudom, minek köszönhetem, nem is tudtam elkapni az egész számot, 1.000.077-et  láttam meg. 

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki hűséges olvasóm, vagy csak idepillant néha. A képen vizes uborka télire tartósító nélkül. 

2013 óra írom a blogot. Azért kezdtem el, hogy ebben az olvasókörben is megoszthassam az evangéliumot, amire Isten is bátorított: "Amit látsz, írd meg egy könyvben..." (Jelenések 1.11.) Mindig is szerettem főzni, többször írtam arról, hogy anyukám 12 évesen beállított a tűzhely mellé, megmutatta az alapokat, és rám bízta a főzést a szünetekben. Mivel a süteményeket ő készítette, ebben nem lettem olyan gyakorlott. Már sok gyerekünk volt, de még mindig küldte a sütiket hét végére. Egy csíkot levágott magának, a többit mi ettük. Piskótákat, lepényeket, pogácsákat sütött. 

Anyósom is kiváló cukrász volt, úgyhogy inkább a főzés maradt rám.

Tanfolyamok

Egyik lányom készítette el a blog arculatát, ami azóta sem változott. Nekem nagyon tetszik így. Amikor megfogalmazódott bennem a blog gondolata, és olvastam a Jelenésekben ezt az igét, azt kértem Istentől, ha tényleg tőle van az ötlet, akkor két héten belül készüljön el. Két nap múlva felhívott, hogy kész, nézzem meg.

Egyik lányom megpróbált hatni rám, hogy végezzek el tanfolyamokat, főzés, sütés, fotózás témakörben, de nemigazán éreztem szükségét. Voltam ezért itt-ott, de nem ragadtam le sehol. Háziasszony vagyok. Olyan recepteket akarok feltenni, amit bárki el tud készíteni. A stílusom sem a legmodernebb, de nekem így megfelel. A minimál nem is tetszik, ennél barokkosabb vagyok. 

Kevés infót osztok meg magamból, pedig tudom, hogy ez sokszor jobban érdekli az olvasókat, mint egy recept, hiszen ebből sok van. Az enyémnél profibb, jobb leírásokkal, fotókkal. 

Facebook

Az olvasószám növelése érdekében jött létre a blog facebook oldala, de legnagyobb megdöbbenésemre mindjárt kevesebben kezdtek el olvasni. Talán azért, mert fizetni kellene érte, én meg nem teszem meg ezt,  és ezek a netes oldalak kapcsolatban vannak egymással. Beszélgetsz valamiről valakivel, és hamarosan ilyen témában kapsz hirdetéseket. Nem hirdeted a fb oldaladat? Letekerjük az elérésedet! Mióta hanyagolom, azóta több olvasóm van. Azon gondolkodom, hogy talán törölni is kellene. Nem kérdeztem Istentől, hogy mit gondol erről, csak jó ötletnek tűnt.

Jó lenne tudni, hogy a bibliás elmélkedéseket hányan olvassák, de sajnos én nem tudok kérdőíveket szerkeszteni. Ahhoz se értek, hogy egy feliratkozás modult tegyek fel a blogra. Istenre bízom, hogy hozzon olvasókat, ha fontos ez neki.

Beszélgetések

Befolyásos keresztyén férfiakkal és asszonyokkal is beszélgetek. Megosztják velünk izgalmas életüket, és kedves receptjeiket. Férfiak itt, asszonyok itt. 

Gyűjtőoldalak

Fenn vagyok néhány gyűjtőoldalon, ahol megígérték, hogy csak egy képet és néhány mondatot fognak közölni, és egy link vezet át a blogba. Nem tartják be. Az egész receptet közlik, bár a cím alapján el lehet jutni ide. Nagyon csúnya dolog, szerintem.

A Reformátusok Lapjába két évig én írtam a recepteket. 

A Lydia magazinban is enyém a recept oldal. 

Néha megjelenek itt-ott, és ezért nagyon hálás vagyok. 

Szépség

Soha nem gondoltam volna, hogy van érzékem a díszítéshez, díszletépítéshez, de a tálalásnál valójában ebből merítek. 

Nagybátyám hagyatékából gyönyörű régi tálak kerültek elő. Gyakran tálalok azokban. Ide gyűjtöttem néhány receptet. 

Szeretem a népművészeti tárgyakat, mint például ezt, amiben a lencsegulyást tálaltam. Egyik lányom ajándéka. 

Kedvenc képeim:

Mentakrémes csokitorta:

Almás-diós morzsasüti:

Áfonyás csirkemell: 

Sós kalács:

Töltött csirke szeletben:

Sárgabarack lekvár 

Vöröslencse krém

Gombás sajtkrém: 

Lencsepite: 

Jó olvasgatást kívánok a továbbiakban is. Ne felejtsék, hogy Isten szereti Önöket, és Krisztus meghalt a bűneikért, ezzel utat nyitott a mennybe.