Őszibarackos cobbler

 

Angol tanár vagyok, vagy inkább voltam. Pontosabban angol-orosz szakos általános iskolai és angol nyelv-és irodalom szakos középiskolai tanár. Az egyetemet két gyerek mellett végeztem el. Nem volt könnyű, és alig használtam, mert amikor végre gimnáziumba kerültem, fel kellett adnom a hivatásomat Isten hívására. Születtek a hitből vállalt gyerekek, de úgy intézte az Úr, hogy a munkahelyemen nem haragudtak rám a kimaradás miatt, mert a helyemen próbálták ki az új kollégákat. Azt mondták nekik, hogy nincs hely, próbaidősek. Néha fizika szakos "voltam". Persze ez szerintem nem volt teljesen szabályos, de nem én intéztem, csak véletlenül tudtam meg. 

Miért jártam akkor az egyetemre, ha nem használtam az ott szerzett tudást? 

Először is valószínűleg azért, hogy a Bibliát tudjam olvasni angolul is. Érdekes és tanulságos együtt olvasni a magyar fordítással. 

Másodsorban azért is (valószínűleg), mert 10 évig önkéntes szoptatási tanácsadó is voltam. A képzés nyelve és a szakirodalom is angol nyelven volt elérhető. Életem nagyon szép időszaka volt az, amikor baba-mama körökben és telefonon segítettem az anyukáknak abban, hogy megoldódjanak a szoptatási problémáik: kevés tej, mellgyulladás, sebes bimbó stb. Ismerősök néha most is ajánlanak.

Az első kislányomat 4 éves korában kezdtem volna angolul tanítani, de sikertelenül. Azt mondta, hogy ez nem "table", hanem asztal, és ezzel be is fejeződött a képzés. 

A nagyobbaknál már ügyesebb voltam. Összegyűjtöttem a környékbeli és a baráti 5 év körüli gyerekeket, és egy kedves könyvből tanulgattuk az alapokat. Néhány szót, egy-két mondókát. Rövid mondatokat. Nem vagyok híve annak, hogy az ilyen kicsiket nyelvórára hordják, de fontosnak tartom, hogy megszokják az angol nyelv ritmusát, kiejtését. Ennyi elég is. Mindegyik gyerekem jól beszél, többen nyelvvizsgáztak is. 

Nem lettem anglomániás, de szeretem az angol irodalmat. A szakácsművészetük viszont sokáig távol maradt. Nem csoda, hisz Jamie Olivér még meg sem született, amikor én már a konyhában ügyködtem. Azt tanultuk akkoriban, hogy az angol konyha kimerül a marhasültben és a vízben párolt zöldségekben, pedig van sok finomság is.

A morzsasüti (crumble)például egy telitalálat időszűke esetére, és ez a  cobbler is nagyon finom. Úgy jutottam most ide, hogy a második unokám lett 5 éves, és énekelgetek neki angol gyerekdalokat. Most éppen a Cobbler, cobbler, mend my shoes...!-kezdetűt. A cobbler egyébként cipészt is jelent. A cobble pedig macskakövet, mert a süti felülete egyes vidékeken úgy néz ki, mintha kis kavicsokból állna. 

A wikipédia szerint angol telepesek találták ki a cobbler nevű sütit, mert nem tudtál elkészíteni a hagyományos süteményüket az alapanyagok hiánya miatt. 

Én így készítettem:

Hozzávalók:

-tészta: 
5 dkg vaj+ a sütőtálhoz

8 dkg tönköly búzaliszt
1 evőkanál joghurt
1 mokkáskanál vaníliaaroma
1 mokkáskanál sütőpor

1 teáskanál 1.4 édesítő
csipet só

-töltelék: 

3 őszibarack

1 teáskanál 1:4 édesítő

1 mokkáskanál vaníliaaroma

1 teáskanál reszelt citromhéj

1 teáskanál keményítő

Elkészítés: 

A száraz anyagokat összekeverjük, és belereszeljük a vajat. A joghurttal és  a vaníliával cipóvá gyúrjuk. Amíg pihen, elkészítjük a tölteléket. Ehhez leforrázzuk a barackokat, lehúzzuk a héjukat és szeletekre vágjuk. Összekeverjük a hozzávalókkal, és egy vajjal kikent kis kerámia tálba rakosgatjuk. A süteményt kanállal rászaggatjuk, és kicsit lelapítjuk a gombócokat. 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Kb fél óra. Gyakran tálalják egy gombóc fagyival is.