Túrópite xilittel. Kicsit diétás

Már van egy túrópite a blogon, de az más recepttel készült, és én követtem el. Ez a mostani viszont a Nosaltyról származik, és Sári lányom készítette. Róla még nem írtam, pedig már igazi háziasszony. Egyedül lakik, és minden napra főz meleg ételt. Nálunk volt ma, és a tegnap lecsepegtetett túrót használta fel. A cukrot xilitre cserélte, és más apróbb változtatás is van.

Hozzávalók:

-tésztához

80 dkg áttört túró

10 evőkanál xilit

4 tojás

néhány csepp vanília aroma

1 evőkanál reszelt citromhéj

15 dkg olvasztott margarin

fél csomag sütőpor

5 púpozott evőkanál búzadara

2 púpozott ek. finomliszt

1 csipet só

1 teáskanál szódabikarbóna

-tepsihez

zabpehely

vaj a tepsi kikenéséhez

-tetejére

2 dl joghurt

1 tojás

1 ek. liszt

Elkészítés:

A tojást ketté választjuk, a fehérjét felverjük. A túróba keverjük a sárgáját, az aromát, a margarint,  majd a többi hozzávalót. Végül beleforgatjuk a habot is. A tepsit (20x30 cm) kikenjük vajjal, megszórjuk zabpehellyel, ami felszívja a túróban lévő nedvességet. Beleöntjük a tészta masszát. A tetejére kenjük a joghurt, tojás és liszt keverékét. 180 fokra előmelegített sütőben kb 1 óra alatt sül ki szép pirosra. 

Bibliás elmélkedés:

Örökké való szeretettel szerettelek téged, ezért terjesztettem ki rád az én irgalmasságomat." Jeremiás 31:3

"Ma is azt mondja nekünk Isten, hogy sorsunk és életünk nem érdektelen számára. Nem tudunk olyan messzire elmenni, hogy Teremtőnk ne találna ránk – ha mi is akarjuk. Amikor sorsunk történései a mélybe taszítanak, vagy éppen magasra emelnek, csak egyetlen biztos pont lehet a szívünkben: egy odaadó, támogató Isten. Neki soha nem kell “tökéletesen” megfelelnünk. Isten előtt önmagunk lehetünk, hibáinkkal, félelmeinkkel, örömeinkkel vagy éppen mardosó kétségeinkkel.
Miként gyermekeinket megértjük édesanyaként, és “még a nyelvükön sincs a szó”, mi már tudjuk mire gondolnak – így fogad el bennünket is mennyei Atyánk. Isten irgalmassága folytán – mely örökkévaló szeretetéből fakad -, mindig többnek lát bennünket, mint amilyenek vagyunk. Mély, megértő szeretetével már látja bennünk mindazt, amivé lenni vágyunk.
Sugározzuk hát Isten megértő, támogató tiszta szeretetét, mellyel erőt és mosolyt adhatunk családunknak és a körülöttünk élőknek! Ez a női létezésünk egyik csodája! Majd ez a kedvesség és erő akkor sugárzik vissza ránk, amikor nem is számítunk rá, de amikor a legjobban szükségünk van erre. Csodálatos érzés volt, amikor egy fárasztó napon a kislányom ezt mondta nekem: “anyuci, te vagy a világon a legnagyobb kincsem!”
(Forrás:Reggeli gyöngyszemek-Áhítatos könyv nőknek)