Orgona cukrozása

 Nagyon elkeseredtem, amikor a múlt héten megláttam, hogy esik a hó. Januárban természetesen kitörő örömmel fogadtam volna, de április közepén, végén! Ráadásul már virágba borultak az orgonák, és most a gyönyörű fürtöket belepte a hó. Esztétikailag ugyan jól mutatott, de lélektanilag egyáltalán nem. Mi lesz az illatával? - sóhajtottam fel. Az elődök egy orgonasövényt ültettek a papkert és a ház belső udvara közé, hogy a nagy térről betörő szelet megfogják egy kicsit. Ha befordulok a ház sarkán április végén, májusban, akkor szinte mellbe vág a tömény orgonaillat. A látvány is gyönyörű. Vajon megmarad-e a sok szép virág? - aggódtam.

Megmaradt.

A kertben sem fagyott le semmi, kivéve néhány korai krumplitövet, de ez így volt tavaly is, aztán kihajtottak újra.

Orgonaszörp

Így aztán nekiláttam cukrozott orgonavirágot készíteni. A fehéret úgy kértem a szomszédból, mert nálunk csak lila van. Már cukroztam árvácskát és ibolyát, három színűt is, és készítettem orgonaszörpöt.
Az orgona cukrozása semmiben sem tér el az eddigi gyakorlattól. A nagy fürtről kisebb virágcsoportokat válasszunk le ollóval. Megmossuk, megszárítjuk a virágokat. A tojásfehérjét villával egy kicsit fellazítjuk, de nem verjük fel. Ecsettel bekenegetjük a szirmokat minden oldalról, majd porcukrot szitálunk rá. Porcukorral meghintett tányéron szárítjuk. Tortára, bonbonokra kitűnő dísz. Meg lehetne enni, de nem finom. Csak dísznek való. Hamar átnedvesedik, ha nem szirmonként dolgozunk vele, hanem fürtönként. 

Bibliás elmélkedés:

Évezredekig természetes volt a mi éghajlati övünkön, hogy nyáron meleg van, és télen esik a hó. Hogy tavasszal elolvad, nyílnak a virágok, ősszel pedig pihenni készül a természet. A klímaváltozás miatt a hagyományos évszak változások felborulni látszanak, de kevesen tudják, hogy a teremtéskor csak egyetlen évszak volt: egy enyhe, tavasziasnak mondható időszak, amikor a nappalok és éjszakák sem változtak a ma megszokott módon, és nem volt eső. A Noé bárkája című könyv szerint ez azért volt lehetséges, mert a Földet vastag felhőréteg vette körül, melyen szórva hatolt át a napfény, és kiegyenlítette a hőmérséklet ingadozásait. Az özönvízkor ez a felhőréteg esett le a földre megszüntetve a a nap káros sugarai elleni védelmet. Azóta vannak évszakok, csapadékok, és azóta élnek rövidebb ideig az emberek.  "Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka." (I. Mózes 8.22)

Bibliában Mózes 1. könyvében olvashatunk Noé történetéről bővebben a 6. rész 9. verstől a 9. rész végéig.

Az emberek elfordultak a teremtő Istentől, gonoszak lettek, ezért Isten elhatározta, hogy özönvízzel elpusztítja a földet. Noé azért menekülhetett meg családjával együtt, mert igaz volt, Istennek engedelmes. Folyamatosan hívogatta a többi embert is, de csak kinevették. Bárkát kellett építenie, hogy megmentse magukat, és az állatokat a földön.  Így is történt, utódaik aztán benépesítették a földet.
Más népek hagyományai is tudnak özönvízről. Bár sok részletben különböznek a beszámolók, abban megegyeznek, hogy 
- az özönvíz oka erkölcsi probléma volt
- volt kiválasztott ember, aki előre figyelmeztettek
- a föld rajtuk kívül elnéptelenedett
- az állatoknak nagy szerep jut
Érdekesen őrizték meg a kínaiak az özönvíz emlékét. A hajó jelentésű írásjel az edény, a nyolcas szám és az ember szógyökökből áll. Noé bárkájában éppen nyolcan voltak.

A bibliás elmélkedés innen:

http://korsocska.blogspot.hu/2015/02/havas-haztetok.html