Almás kekszes sütés nélkül

A nosalty-n találtam ezt a receptet. Nem lett túl szép, mert a krém lágy maradt, de az ízén ez nem változtatott.

Hozzávalók: 
1.5 kg reszelt alma
25 dkg kristálycukor
2 teáskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
1 csipet só
1 citromból nyert citromlé
4 csomag vaníliás cukor
6 dl víz
2 csomag vaníliás pudingpor
40 dkg háztartási keksz

Télire eltett reszelt almát használtam. Éppen maradt még két üveg. Összesen 1 kg 20 dkg volt. Ezúttal a sógornőm ajándéka volt.

Elkészítés: 

Egy nagy lábasban szárazon karamellizáljuk a kristálycukrot. Amikor szép aranysárga, akkor hozzáadjuk az almát, a fűszereket, ízesítő anyagot, (a pudingport nem), ráöntjük a víz felét, jól összekeverjük, majd lefedve addig pároljuk, amíg a cukor felolvad. Utána összekeverjük a pudingport a a víz másik felével, és hozzáadjuk a masszához. Addig forraljuk, amíg besűrűsödik. 

Az eredeti recept egy 30x20x6 cm-es jénai tepsit használt. Én egy hasonló méretű fém tepsit. 

Kirakjuk az alját keksszel, a hézagokat összetört keksszel töltjük ki. Erre merőkanállal rámerjük az almás krém felét, elsimítjuk. Rárakunk újabb sor kekszet, krémet, majd befedjük keksszel. Alufóliával lefedjük, lehűtjük, és egy éjszakára hűtőbe tesszük. 

Meg lehet szórni porcukorral, kerülhet rá csokiöntet. Én simán hagytam.
Bibliás elmélkedés:
A bibliai korban másként tanultak az emberek, mint manapság. Egy-egy írástudó vagy például Keresztelő János és Jézus is maguk mellé vették a tanítványokat, akik követték őket a vándorlásaikban is, és elfogadták a tekintélyüket. Beszélgetve tanultak, de voltak már tekercsek is, amelyeket tanulmányozhattak. 
Bizonyos szempontból én is így tanulom ezt a blogolást. Vannak kedvenc bloggereim, akikre felnézek, akiktől szeretnék tanulni, akiket követek, és akiket soha nem fogok elérni, bár ők a cél. Mivel több ilyen is van, ezért még mindig nem alakult ki a saját stílusom, és a gasztroblogok közötti divatos trend nem annyira tetszik: "Tán csodállak, ámde nem szeretlek." - írta Petőfi a Kárpátokról az Alföld mellé letéve a voksát. Én is csodálom X és Y gyönyörűen megkomponált képeit, de tehetségem sincs, meg kedvem se a követéshez. Inkább az ételekhez igazítom a stílust. Így kap korondi tálat a babgulyás szőttes terítőn, vagy szép hollókői csészekészletet dekorációul a finom torta. Hol ez, hol az a blogger válik példaképpé. Remélem, hogy azért felnövök egyszer.:)