Nekem a Balaton a Riviéra! 79. VKF!

Balra lekváros, jobbra kakaós.A kép illusztráció

Ági a háziasszonya a 79. Vigyázz! Kész! Főzz! nevű játéknak. Érdekes címet adott: Egy nyár, egy történet, egy recept. Azonnal beugrott egy régi-régi nyári élmény. Gondoltam, talán másnak is tetszik.

Nekem a Balaton a Riviéra!

Szüleim középosztálybeli értelmiségiek voltak. Három évente külföldre mentünk nyaralni. Bejártuk Európa távoli tájait is. Ettem polipot Barcelonában, tésztalevest a volt Jugoszláviában, amikor lerobbant az autó, és útépítő munkásokkal vacsoráztunk. Volt szállásunk narancsligetben, és minden városban megkóstoltuk a fagylatot. Mégsem ezek a különleges nyarak jutottak eszembe a kírás láttán, nem csak azért, mert nem szerettem külföldre menni. 

Egy régi-régi balatoni történetre emlékezem. 

Fiatal házas korunkban mi nem gondoltunk külföldi nyaralásokra. Anyuéknak volt egy balatoni nyaralójuk, ez teljesen megfelelt hiszen építkeztünk, szűkre is kellett fogni a költségvetést. Majd megtértünk, és jöttek a hitből vállalt gyerekek szép sorban. Később már a nyaraló maradt az egyetlen lehetőségünk. Anyagi megfontolásból sem mehettünk volna máshova. A gyerekeknek elmagyaráztam, hogy nem telik vendéglőre, főtt kukorica hegyekre, elégedjenek meg a napi egy fagyival. A többit elkészítjük a kis konyhában. Szerencsére találtunk egy nénit, akinél nagyon olcsón tudtunk zöldséget, gyümölcsöt vásárolni. Tőle származik a narancsos cseresznye lekvár receptje, amit újabban meggyel készítek el. Egyik évben férjem unokahúgai is velünk nyaraltak. Mi lementünk a vízre, Pannika pedig a házban maradt, és nekiállt palacsintát sütni. Soha nem felejtem el azt a néma áhítatot, amelyet kiváltott a strandolókból, amikor megjelent a hatalmas tálca palacsintával. Volt vagy 50 db. Hirtelen csend lett, és minden szem őt követte mint a filmekben, amikor valami nagyon fontos rész következik. Aztán letette a tálcát, bezsebelte a dicséreteket, mi pedig percek alatt felfaltuk az egészet.
Azóta kerültünk jobb anyagi helyzetbe is, de palacsintát nem vásárolunk azóta sem, mert, mint tudjuk, jobb a házi.:)