"Eleink pünkösdi eledele" címmel Katalin játékot hirdetett.
Habár egy báránypaprikás bármikor fogyasztható, mégis inkább ünnepi eledelnek számít, bár a húsvéthoz szoktuk kötni. Vettünk is most életünkben másodszor egy bárányt, illetve először egy felet, de az is kb annyiba került mint ez, úgyhogy lehet, hogy az egészet mi fizettük ki akkor. Azét is, akivel feleztünk ennek az árából kiindulva. A mostani bárány így nézett ki szétbontva. Természetesen nem ettük meg mind, a fagyasztóba került egy része. A paprikást a csontos részekből készítettem. A bordát természetesen szétvágta a férjem. A tüdőt, a szívet, a veséket és a lépet külön főztem meg, és utólag kevertem hozzá a többihez.
Elkészítés:
A szokásos módon készült. Hagymát pirítottam zsíron (most nem olajon), majd lehúzva a tűzről hozzáadtam a piros paprikát, felengedtem egy kevés vízzel, sóztam, beletettem a húst, és néha megkevergetve puhára főztem. Nyáron talán tettem volna bele zöldpaprikát és paradicsomot is, de most csak így, egyszerűen főtt. Erdei Ferenc szerint nem is kell bele más.
Egyszerű nokedli illik hozzá. Eleink is ehették mindezt. Savanyúságnak ecetes-cukros salátát kínálhatunk. Ez már pünkösdkor ehető volt régen is, de gyanítom, hogy inkább a régi, leveles fajtát fogyasztották, és nem ezt a tömör fejűt. Piros korondi készletben tálaltam, mert pünkösd színe a piros. A református templomokban például csak a pünkösdi ünnepkörben lehet fenn ilyen színű textil. Ha valaki erősen szereti a báránypaprikást, tehet bele csípős paprikát, bár a méregerős nem illik hozzá, inkább csak az enyhén csípős.
Bibliás elmélkedés:
A pünkösd eléggé elhanyagolt keresztyén ünnep. Karácsonykor a kis Jézusról még lehet hallani, bár inkább fenyőünnep lett újból. Húsvétkor alig jön át a kereszthalál és feltámadás üzenete a harsogó reklámok, nyuszik, hímes tojások mellett. De azért valahogy mégis nyilvánvalóbb, mint pünkösd, a Szentlélek kitöltetésének és az egyház születésnapjának az ünnepe. Pedig a Szentlélek Isten nélkül nem tudnánk hiteles keresztény/keresztyén életet élni, mert Ő tanít meg minden igazságra, vezet, tanácsol, bátorít. Jézus mennybemenetele előtt így szólt a tanítványihoz:
"...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek ...a föld végső határáig." (Apostolok cselekedetei 1.8)*
A Szentlélek tehát nem erő, hanem egy isteni személy, aki erőt ad a bátor bizonyságtételre. A Szentháromság szó sehol sincs a Bibliában, de az összefüggések ismeretében tudhatjuk, hogy Isten három személyben jelentette ki magát: Atya, Fiú, Szentlélek. A Meggyes hármas recepthez csatolt bibliás elmélkedés érthetővé teszi, hogy is van ez.
Pünkösdkor tehát ünnepeljük azt, hogy Jézus elküldte a Szentlelkét, hogy általa mindig az övéivel legyen. Előfordul, hogy olyan fáradtak, kétségbeesettek vagyunk, hogy imádkozni is alig tudunk, de az az ígéretünk, hogy a "Szentlélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, ahogy kellene nem tudjuk, de maga a Lélek esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért."(Római levél 8.27) A Szentlélek közbenjárásáról itt olvashatunk.
Az egyház születéséről és földi feladatáról szép igehirdetés olvasható Joó Sándortól itt.
*a keresztény/keresztyén ember tehát JÉZUS KRISZTUS tanúja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése