Már nem is emlékszem, hogy mikor kezdtem el gipszet önteni. Tavaly a napközis gyerekek gipszképet ajándékoztak anyák napjára, és én öntöttem őket itthon. Az egész lakás tele volt száradó öntvényekkel. Most is készítettem néhányat, mert nem volt karácsonyi. Nagyon szép szalvétákat kaptam innen-onnan, nem is volt könnyű kiválasztani a megfelelő mintát. A csillagost készítettem el először. Gondoltam, másnak is megtetszik az ötlet.
Nem mindegy, hogy milyen gipszet vásárolunk, mert legutóbb az építkezésből kimaradt zsákból vettem, és száradás után szétporladt az egész. Idáig legjobb a modell gipsz volt, mert 20 perccel az öntés után ki lehet borítani, és keverhetem a következő masszát.
Fél literes bögrével mértem a gipszet, 2-3 deciliter víz kell hozzá. Tejfölsűrűségű legyen. Habverővel gyorsan össze lehet keverni csomómentesre, de könnyen telemegy légbuborékkal. Ha viszont villát használok, akkor csomós maradhat. Mindenkinek meg kell találnia a megfelelő eszközt. Ha sok buborékot látunk, akkor az asztalhoz kell ütögetni a tele formát. Az akasztót bármiből készíthetjük. Drótot szoktam hajlítani, kisebb formákhoz jó a szaloncukor akasztó is. Többet kell összefogni, és meghajlítani, majd belenyomni a masszába. Formákat hobby boltokban lehet kapni. A tálat és az eszközöket azonnal el kell mosni, mert ha beszáradt, már nem lehet eltávolítani.
Nekem nagyon tetszett ez a szalvéta, mert a betlehemi csillag története különösen kedves és érdekes nekem.
Máté evangéliuma elején ezt olvassuk: "Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." (Máté 2,1-2).
Mostanra már a tudósok is elismerik, hogy valóban volt ilyen különös fényjelenség, két bolygó többszöri együttállásából. Hogy hogyan történt mindez, arról itt lehet olvasni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése