Február második hetében a keresztény egyházak a házasságot ünneplik. Arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy milyen értékei vannak a házasfelek és a gyermekek szempontjából is. Kutatások bizonyítják, hogy a házasemberek egészségesebbek, boldogabbak (ha jól csinálják), több pénzt keresnek, és statisztikailag tovább élnek (különösen igaz ez a férfiakra).
Barátnőmék idén lesznek 40 éves házasok. 5 gyermeket neveltek. Velük beszélgettem hitről, házasságról, gyereknevelésről.
Külön utakon Istenhez
-Ani: Hogyan indult az életetek? Mit jelentett az Istennel való kapcsolat az életetekben?
-Márti: Egy kis faluban, Alsószentivánon nőttem fel. Édesanyám a nagy ébredéskor tért meg Alcsúton. Mivel tanítónő volt, a hitét nyilvánosan nem tudta gyakorolni. Testvéremnek és nekem is megtanította az Én Istenem, jó Istenem imádságot. Ezt soha nem felejtettük el elimádkozni esténként.
Egy katolikus barátnőm elvitt a templomukba, ott hallottam először bibliai történeteket. Ezzel a barátnőmmel a mai napig tartom a kapcsolatot. A fordulópontja az életemnek akkor történt, amikor Keresztapáméknál; Szikszai Béniéknél nyaraltam, egy hosszú beszélgetés után elfogadtam Jézust Megváltó uramnak. Ekkor 16 éves voltam. Hazatérve olyan lelkesen beszéltem Jézusról, hogy édesanyám újra elindult az Úr útján és testvérem is megtért. A következő évben Csabdin felnőtt konfirmációt tettünk. Az alkalom annyira megható volt, hogy az egész gyülekezet sírt. Keresztapám Cecét ajánlotta, hogy oda kapcsolódjak be a gyülekezetbe. Akkor már egy kicsi, de nagyon jó ifi működött ott. András is oda járt…
-András:
Gyermekkoromat
Isten kegyelméből hívő szülők gyermekeként élhettem. Kicsi
koromtól fogva hallhattam a bibliai történeteket, lelki énekeket.
Jártam templomba, hittanórára, egyéb templomos alkalmakra. Az
iskolában természetes volt, hogy a mi családunk jár templomba,
így nem is volt ebből különösebb probléma. A konfirmációmra
eljuthattam oda, hogy megérthettem, hogy Jézus Krisztus értem is,
az én bűneimért is meghalt, nekem csak el kell azt fogadnom és
így lehetek az Ő gyermeke. Ez a tudás azért még kevés ahhoz,
hogy tényleg Isten gyermeke lehessek. Éreztem, hogy nem teljes az
életem. Talán ezt az érzést lehet Isten előtti
felelősségérzésnek tekinteni. Ebben az időben érthettem
meg egyre jobban , és hagyatkoztam rá az Ézs. 43:1-2-re
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.”
Ez a bizonyosság töltötte be ekkor az életemet. Innentől felelősnek éreztem magam, hogy én is naponta olvassam az Igét, imádkozzak, tartsak csendességet. Ahogy múlt az idő egyre inkább foglalkoztatott, hogy kit készít
Társnak számomra ISTEN? Tetszett
ez a lány is, tetszett egy másik is…
Külön utakon egymáshoz
-Ani: Különböző utakon, de Istenhez és a Cecén működő ifjúsági körre találtatok. Nem véletlen...
András: Tovább vártam és kértem az Urat, hogy mutassa meg, hogy kit rendel mellém. Így szövődött „barátság” köztünk mostani feleségemmel, Mártival.
Egyre többet beszélgettünk, egyre többet leveleztünk, ha volt alkalmunk, akkor Bibliát is együtt olvastunk, imádkoztunk, ifi napokra jártunk stb. Csodálatos időszak volt ez is az életemben! Érezhettem, hogy az Úr készíti Őt számomra, így juthattam el odáig, hogy amit Ádám mondhatott, amikor az Isten megmutatta neki Évát, hogy „Ez már csontomból való csont, és testemből való test” 1Móz.2:23
Én is ezt kiálthattam. Hihetetlen öröm töltött el, hogy tényleg az Úr készítette Mártit számomra!
-Márti: Nem volt szerelem első látásra, mindketten másfele kacsintgattunk, de a barátságunk egyre szorosabb lett, egyre jobban kerestük és élveztük egymás társaságát. Sokat beszélgettünk az Úrról is. Ezek a találkozások átmentek randikba. Ilyenkor először Bibliát olvastunk és imádkoztunk. Amikor mobiltelefon hiányában, levelet írtunk egymásnak, akkor is mindig Igével kezdtük.
Az Úr elé vittük kapcsolatunkat és az Ige is alátámasztotta, egymásnak rendelt bennünket Isten:
Rúth 1:16 „Mert ahova te mész, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem és Istened az én Istenem”
1Móz.
2:23-24 „És monda az ember: Ez már
csontomból való csont, és testemből való test: ez
asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
Annakokáért
elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik
feleségéhez: és lesznek egy testté.”
Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy Andrást adta mellém. Leszerelése után 10 nappal, másfél év együttjárás, jegyesség után összekötöttük életünket Isten előtt. „A hármas kötél nehezen szakad.”
Az odafelvalókkal törődjetek
-Ani: Mindketten emlékeztek az esküvői igétekre. Ez elkísérte az életeteket? Gyakran idézgettétek?
-András: Esketési igénk a Kolossé.3:2 volt: „Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.”
Ez az ige ismételt felszólítást adott számomra, számunkra, hogy mi a felelősségünk, hogy az odafelvalók a mi dolgaink, együttes életünkben is ennek kell az elsődlegesnek lenni. Mai napig a legfontosabb számunkra, hogy reggelente együtt olvassuk a napi igét, magyarázatot és együtt imádkozzunk az előttünk levő napért, annak minden dolgáért és kérjük hozzá a bölcsességet Urunktól.
-Ani: Csak szűk körű esküvőt tarthattatok. Nem éreztétek a hiányát a nagy lagzinak?
Márti: Mivel családunkban egy súlyos betegség volt, az esküvőnkön 10-en voltunk, amit egy közös ebéddel fejeztünk be. Az esküvői menüre már csak homályosan emlékszem, de anyósom messzi híres húslevesére igen. Utána sült húsok és köretek voltak. A végén kaptunk tortát is. Anyósom nagyon finoman főzött, akitől sokat tanulhattam. Most már az én húslevesemet szeretik az unokák és az egész család. Anyósomtól nemcsak főzni tanultam meg, hanem az ő példamutató életükből is tanultam, hiszen életük végéig szerették egymást, engem pedig rögtön lányukká fogadtak. Így tettünk mi is menyeinkkel és a vőnkkel.
Akkor a nagy lagzi nem hiányzott, a beteg miatt meg nem is éreztük volna jól magunkat. Aztán később azért gondoltam, hogy milyen jó lett volna, de ez ennyiben is maradt. Aztán a férjem és a gyerekeim a 60. születésnapomra szerveztek egy nagy ünnepséget, titokban. Igazából olyan volt, mint egy lagzi. A főhelyen András és én. 44-en voltunk. Valójában mindenki ott volt, aki nekem nagyon kedves volt, barátaink, kedves rokonaim. Volt ott ünnepi ebéd, torta, vetítés, ajándék, gyönyörűen feldíszített étterem. Isten így pótolta ki azt, ami akkor elmaradt. Csodálatos meglepetés volt. Volt miért sírnom.
-Ani: 5 gyermeket neveltek, ami eléggé szokatlan a mai világban még a hívő családokban is. Miért éppen ennyi?
-Márti: Nem beszéltünk arról, hogy hány gyermeket szeretnénk, Istenre bíztuk. Két fiú után jött egy kislány. Egyszer megkérdezte egy barátnőm, akinek akkor már három lánya volt, hogy hogy tudom a fiúk után lányosan öltöztetni, nevelni? Egy percig sem volt ez gondunk. A negyedik-ötödik gyermekünk is fiú lett. Hála Istennek nagyon jó gyerekek voltak, meg sem éreztük a tini korukat, nem nagyon lázadtak. Azért voltak civakodások (köztük) és pofonok is.
Kislányunknál volt egyszer egy nagyobb konfliktusunk. Nem részletezem, de tudni kell, hogy férjem indulatosan ment el itthonról a lányunkért, aki 15-16 éves lehetett. Én az ágy mellett térdeltem és végig imádkoztam, amíg haza nem értek. Isten csodálatosan elrendezte ezt a problémát.
Imádság és egyetértés
-Ani: Mindig mindenben egyetértettetek?
-Márti: Ha volt is néha nézeteltérés közöttünk a gyermeknevelésben, azt sohasem a gyerekek előtt beszéltük meg. A nevelési módszerekben általában egyetértettünk. Folyamatosan imádkoztunk azért, hogy hogyan neveljük a gyermekeinket, hogy Ő adjon ehhez bölcsességet. Esténként Bibliát olvastunk nekik és imádkoztunk. Elég korán az Úr gyermekei lettek, ezért egyedül Istené a dicsőség és a hála.
-András: Mára már felnőttek, de még mindig naponta imádkozunk értük.
Mindig is Istenre bíztuk ezt. Mindegyik gyermekünk különbözik a másiktól. Igazi ajándékok. Az óriási felelősség velük kapcsolatban az, hogy az Úrhoz vezessük őket. Számtalanszor megkaptuk azt a csodálatos ígéretet Urunktól, hogy
„És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” Ézs.54:13. Ez egy csodálatos ígéret számunkra, számomra.
Ehhez az kell, hogy amit én kaptam otthonról a szüleimtől, és amit életemben megtapasztalhattam, és amit magamra nézve kaptam az én Uramtól, azt adjam tovább. Kicsi koruktól fogva részt vettek családi áhítatokon, ahol beszéltünk az Úr Jézusról és arról, hogy mit kaptunk tőle, tanítottuk őket, hogy tudjanak, merjenek Jézushoz imádkozni. Sokszor tanulhattam az ő gyermeki hitükből. Tudtak mindenért hálát adni, a legkisebb dologért is. Olyanokért is, amiért nekem nem jutott volna eszembe. Szintén kicsi koruktól vittük őket a gyülekezetbe. Istennek legyen hála érte, hogy a mai napig is itt lehetnek az Ő gyermekeiként.
-Márti: Mindketten elég nyugodt természetűek vagyunk. Nyilván voltak olyan dolgok amikben nem értettünk egyet, de ez nem baj. Nagyobb dolgokban azért általában hamar közös nevezőre jutottunk. Soha nem feküdtünk le haraggal a szívünkben.
Mindennap imádkozunk a szeretetünkért és a szerelmünkért 40 éve folyamatosan. A szerelmet ébren kell tartani, ki kell mutatni a másik felé. Én minden reggel elintegetem a férjemet, amikor elmegy itthonról. Egyszer édesanyám megkérdezte, kb 30 éve, hogy miért integetek neki? Egyszerű a válasz, azért, mert szeretem! Persze vannak olyan megrögzött dolgai, ami nem tetszik, de szeretem és ez azért sok mindent elfedez, és nem lennék boldogabb, ha folyamatosan szólnék érte. Ez kölcsönös. Nekem is vannak olyan dolgaim, ami neki nem tetszik.
Férjem éjszakánként néha horkol, időnként felébredek rá. Ilyenkor megsimogatom, néha egy pillanatra abbahagyja, ilyenkor megörülök, és aztán folytatja tovább. Még soha nem keltettem fel durván. Egyszer egy asszony bizonyságot tett egy csendeshéten, hogy a horkoló férjét mindig szidta. Aztán egyszer meghalt a férje és most már szívesen hallgatná, csak élne! Ez még nagyon régen volt, de amikor András elkezdett horkolni, eszembe jutott, és boldog vagyok, hogy még hallgathatom! Számomra ő a legcsodálatosabb férj és édesapa a világon.
-Ani: Vannak-e olyan mérföldkövek, amikre szívesen emlékeztek?
-András: Igen, több is. Teltek az évek kicsit egyhangúan, megszülettek első gyermekeink. Az egyhangúságból egy csendeshét zökkentett ki, ahonnan hitemben megújulva térhettem haza szeretteimhez. Az ige, ami megújított, az a 139 Zsoltár volt, ebből most csak az 5. verset idézem:
„Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet (Istenem).”
Ez egy csodálatos felismerése volt újra Isten kegyelmének, hogy ő fölöttem tartja kezét és körülzár. Mindent csak Ő vele tudok tenni. Nem kell magamban erőlködnöm.
Mindent Isten kezébe tettünk le és mindent tőle fogadtunk. Urunk vezetésére hagyatkozva építkezésbe kezdtünk, amiben 4 hónap alatt annyira jutottunk, hogy be tudtunk költözni. Az építkezés ideje alatt is folyamatosan éreztük és kaptuk is Isten vezetését. Nem kellett ide sem más, mint Istentől kapott felelősséggel élni az építkezés és házaséletünk napjait!
-Márti: Házasságkötésünk után egy-két évre egy csendeshéten én is letettem a bűneimet, a múltamat, és Isten kezébe tettem a jelenemet és a jövőmet. Amikor ez megtörtént, szivárványt küldött az Úr mintegy megerősítve a szövetségünket. Székesfehérvárra költöztünk, azóta az itteni református gyülekezetbe járunk. Isten itt adott testvéreket, barátokat és szolgálati lehetőségeket, együtt járunk énekkarba, együtt dicsőítjük az Urat.
-András: Pár év múlva az akkori gyülekezet esperes-lelkésze eljött hozzánk látogatóba és megkérdezte, hogy vállalnék-e presbiteri szolgálatot?
Családi példából is és saját meggyőződésből is igent mondtam. Ez immár több mint 34 éve történt. Tudtam, hogy ezzel is az Urat tudom mind jobban szolgálni. Így lettem presbiter, és a mai napig is próbálom ezen a területen is Isten ügyét és az evangélium terjedését szolgálni. Tudom azt is, hogy én magam nem vagyok erre alkalmas, de Ő tud alkalmassá tenni.
Összefoglalásként úgy összegezném, hogy az a legfontosabb, hogy mennyire tudom az életemet, a mindennapjaimat Isten kezébe letenni, az akaratomat mennyire tudom neki átadni, és mindezt együtt az én Életem párjával, akiért naponta adok hálát az én drága Mennyei Atyámnak.
-Ani: Az 5 gyerek mára felnőtt. Milyen velük a kapcsolat?
-Márti: A gyerekekkel a mai napig nagyon jó a kapcsolat. Elég gyakran találkozunk, csinálunk programokat, valamikor csakúgy benéznek, éppen arra járnak. Szeretünk társasozni. A fiaink a közelünkben élnek, így nem nehéz a találkozás. A vasárnapi ebédhez időnként a menyeink is hozzájárulnak. Nagyon ügyes háziasszonyok! A lányunk Hollandiában él a férjével, a
-András:Sajnos a mai időben már ritkán jön össze úgy a család, hogy áhítatot is tarthassunk, bár azt hiszem, hogy ebben nekem is van mulasztásom. Talán ez a terület az, ami a legnagyobb felelősséget jelenti számomra. Kaptam ajándékba 5 életet és Őket az Úrhoz kell vezetnem. Vannak, ezen a téren hibáim, hiányosságaim, de az Úr ki tudja ezt is pótolni nekik. Nem tudok ezért eleget hálát adni! Ma már az 5 gyermekünkből négyen családot alapítottak, egyiküknél van három unokánk, és egy másik menyünk is várandós. Az egész család apraja-nagyja kíváncsian várja az új családtag érkezését. Mi pedig folyamatosan készülünk és próbáljuk ezeket a drága új életeket is az Úrhoz terelni-vezetni. Ez a jelenlegi életünk újabb nagy feladata, amihez szintén csak az Úr bölcsessége, vezetése adhat erőt.
A titok
-Ani: A sok lelki dolog után „szálljunk le a földre”, illetve a konyhába. A képeken látható ételekből kiderül, hogy Márti kiváló háziasszony. Több már szerepelt a blogban, a receptek linkjeit a riport végén gyűjtöttem össze. Mindent te végzel a konyhában, Márti?
-Márti: Szeretünk együtt tevékenykedni a konyhában, kézműtétem miatt is sokszor pucolja András a zöldségeket. Andrásnak specialitása a bográcsozás! Nagyon finom a pörköltje. Mostanában többször készített húslevest, többször főztük együtt és megpróbálta, sikerült, az is nagyon finom lett. Úgy látom készül a nyugdíjas évekre!
Amióta a gyerekek felnőttek, kirepültek, azóta tudunk eljárni, és minőségi időt tölteni kettesben. Amikor a gyerekek kicsik voltak, erre nem nagyon volt lehetőség, de akkor az volt a természetes és nem is akartuk, hogy máshogy legyen. Szerettem velük lenni. 40 év házasság örömben, bánatban, de mindig Isten ölelő karjaiban. Ha szomorúak voltunk, akkor megvigasztalt, ha betegek voltunk, Ő segített vinni a terheinket. Egyedül Istené a hála, hogy a mi kapcsolatunk harmonikus maradt!
András: Úgy összegezném, hogy az a legfontosabb, hogy mennyire tudom az életemet, a mindennapjaimat Isten kezébe letenni, az akaratomat mennyire tudom neki átadni, és mindezt együtt az én Életem párjával, akiért naponta adok hálát az én drága Mennyei Atyámnak.
-Ani: Köszönöm a beszélgetést. További boldog éveket kívánok az olvasók nevében is.
Riport velük: https://fmc.hu/2025/02/13/azt-hiszem-a-vonatot-akkor-en-huztam-hazafele-a-hazassag-hete-az-elkotelezodes-unnepe
Miklós András: mérnök, boldog férj, 5 gyermek édesapja, 3 unoka nagypapája
Miklós Andrásné Márti dajka volt a református óvodában. Boldog feleség, 5 gyermek édesanyja, 3 unoka nagymamája. Hobbyja a kézműveskedés, textilajándékok készítése
A blogban található sütemények Mártitól:
Receptek:
Madártej szelet:
Citromszelet:
https://korsocska.blogspot.com/2020/03/villamgyors-pudingos-kekszecskek.html
A levest én főztem a receptje alapján:
Gyors gyümölcsleves:
https://korsocska.blogspot.com/2017/05/gyors-gyumolcsleves.html
A blog olvasóinak készült.
Recept: 4 tojásfehérje, 20 dkg cukor, reszelt citromhéj, kb 10 dkg kókuszreszelék- ezeket a hozzávalókat összekeverjük és kis lángon melegítjük, ne forrjon. Ha levettük a tűzről, tegyünk hozzá még majdnem 10 dkg kókuszreszeléket. Pogácsaszaggatóval kiszúrjuk az ostyát, ráhalmozzuk kiskanállal a masszát és vizezett tepsibe tesszük és megsütjük illetve inkább csak szárítjuk. Nagyon finom, a családom nagyon szereti.
Tökfőzelék:
A hagymát olajon megpirítom, majd paprikával megszórom, beleteszem a tököt, a kaprot, sót és ételízesítőt, megpárolom. Ha megfőtt, behabarom liszt, tejföl és tej keverékével. A családom nagyon szereti. Sokszor készítek csirkemellet és csirkecomb filét. Megsózom, kakukkfűvel, rozmaringgal csirkefűszerrel megszórom, teszek bele fokhagymát és egy kevés zsírt. Most ez a kedvencünk. Bár a szezámmagos rántott húst sem vetjük meg.(kép fent)
Kötött tészta leves:
Szövege:
1.Óh, hogy volt idő, mikor még
éltem csak magamnak én.
Hallám, amint hívsz szelíden,
ám de így szólt büszke szívem:
„Semmit Te, mindent csak én!
Semmit Te, mindent csak én!”
2.Ám megleltél s megpihentem
Vérben ázott fád tövén.
Láttam nagyszerű szerelmed,
S büszke szívem lassan enged:
„Van mit Te, de van mit én!
Van mit Te, de van mit én!”
3. Ám de szentlelked varázsát
Mind forróbban érezém,
Én kisebb levék, Te nőttél
És szívemben forró vágy kél:
„Többet Te, kevesbet én!
Többet Te, kevesbet én!”
4.Óh de a hegyek magasak,
Tenger zúgó árja mély.
Ámde még nagyobb szerelmed
Üle teljes győzedelmet!
"Mindent csak te Te, semmit én!"
Mindent csak te Te, semmit én!”
