2013. december 31., kedd

Malacunk van...:)


Szilveszterkor malachúst szoktam sütni. Nem egy egészet, mert ez nagyon sok pénz lenne, és nem is fogyna el. Csak egy-két darabot veszünk a hentesnél. Rendszerint saját keverésű fűszert használok, de most találtam grill fűszersót a kamrában valamelyik lány főzőcskézéséből, és ezzel szórtam be. Később láttam csak, hogy Orient és csirkecombhoz való. Nem baj, habár a babonások nem főznek szárnyast szilveszterkor, nehogy elkaparja a szerencsét, de én ebben nem hiszek.

Fűszeres malacsült
Hozzávalók:
1 kg 40 dkg bőrös malac
1 Orient grillfűszer
fél dl vörös bor
1 dl olaj
A fűszerrel bedörzsöltem a húsokat, és másnapig állni hagytam.  Felforrósítottam a tepsiben az olajat, és beleforgattam a húst, majd lassú tűzön megsütöttem. közben locsolgattam az olajával.

Almás vörös káposzta
60 dkg vöröskáposzta
1 hagyma
csapott mokkáskanál őrölt kömény
só
egy savanykás alma
olaj
A káposztát szálasra vágtam, megsóztam, és egy kis ideig állni hagytam, hogy levet engedjen
Kevés olajon megdinszteltem a csíkokra vágott hagymát, majd beleforgattam a káposztát, és megszórtam őrölt köménymaggal. Lassú tűzön, fedő alatt pároltam, egy kis vizet lehet adni hozzá. Amikor már félig kész, hozzáadtam egy mokkáskanál ecetet és ugyanannyi cukrot, és az apróra vágott almát. Készre pároltam. A krumplit kis hasábokra vágtam, és  jó sok egész köménymaggal főztem puhára.
Karácsonyra egy szép tálat kapott A parókia konyhája Zsuzsi unokahúgomtól. Ebben tálaltam elsején.

Bibliás elmélkedés:
Szilveszterkor malachúst szoktam sütni. Nem azért, mert a malac a turcsi orrával előtúrja a szerencsét. A sült malac egyébként sem túr már elő semmit.
Egyáltalán nem hiszek a babonákban.
Nem keresem a négy levelű lóherét, és ha mégis találok egyet véletlenül, akkor nem gondolom, hogy szerencsém lesz. SZERENCSÉM VAN, hiszen a négy levelű lóhere ritka dolog. 
Nem fogom meg a gombomat sem, ha kéményseprőt látok, és nem félek a fekete macskától sem. 
Nem teszek ki lópatkót az ajtóra, hogy megvédjen a rontástól, mert nem tud megvédeni.

Nem félnék szárnyast főzni szilveszterkor,  mert ha el tudná kaparni a szerencsét december 31-én, akkor mi akadályozna meg egy töltött tyúkot abban, hogy megtegye ugyanezt az év más napjain? Nyilván az akadályozná meg, ami szilveszterkor is, hogy már meghótt szegény.


Nem vagyok babonás, mert a babona megkérdőjelezi a keresztyén hitet. Hiszen nem bízhatsz egyszerre Isten gondviselésében, és abban is, hogy majd valamilyen tárgy megoltalmaz a rossz dolgoktól. 
"Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod a kezedet." - mondja Istenről a zsoltáros a Bibliában.(139. rész 5. vers)
Hát akkor miért sütök mégis malachúst szilveszterkor (és máskor is)?
A válasz egyszerű: azért, mert szeretjük. :)

Maradékok

Tegnap tejberizs volt ebédre, mert a sok nehéz étel után kell egy kis könnyítés. Meg egyébként sincs kolbászból a kerítés. Ma a töltött káposztából maradt apró káposztát javítottam fel egy kis főtt, fagyasztott árpagyönggyel, és végül






feláldoztam néhány virslit is, mert alig volt valami sűreje az ételnek. Mindig teszek csontot is a káposztába, azt hittem, hogy több hús maradt rajtuk, de nem. Finom, friss kenyérrel így is jóllaktunk tőle. Előtte rántott levest adtam az asztalra pirított kenyérrel.

2013. december 27., péntek

Karácsonyi menüsor mégis

A tálkában narancshéjból, pogácsaszaggatóval
 készült formák
A Halászlé című bejegyzésemben kifejtettem, hogy miért nem akarom bemutatni az ünnepi ételsort, de meggondoltam magam. Bepillantottam ugyanis a Paprika tv egyik angolul beszélő szakácsnőjének karácsonyi műsorába, ahol a pulykát olyan tokúsan tálalta, hogy ezt egyik magyar háziasszony se tenné. Szemöldökcsipesszel szedegetjük, de tokúsan, tollasan a szárnyast akkor sem adjuk az asztalra. Ráadásul, ha jól láttam, a püspökfalatján lévő zsírmirigyet se vágta ki. Szomorú!















Tehát szenteste:
Halászlé, recept itt:  http://korsocska.blogspot.hu/2013/12/halaszle.html
Töltött csirkemell
Egyben sült sertéshús
Göngyölt karaj
Töltött burgonya
rizs
cékla
hideg tea
sütemények

Töltött csirkemell:




Hozzávalók: 20 dkg trappista sajt, 5 dkg vaj, só, bors, fehér bor, 6 fél csirkemell filé, amelyekbe zsebet vágtam. Sajtszeletekkel és vajdarabkákkal töltöttem meg őket, majd a múlt hétről maradt sült csirkecomb olajába forgattam. Meglocsoltam egy kis száraz fehér borral, lefedtem alufóliával, majd  tepsiben lassú tűzön kisütöttem. Még forrón megszórtam reszelt sajttal. A pecsenyeolajtól finom szaftos lett, nem száraz, mint a csirkemell általában.

Egyben sült sertéshús

Egy szép darab lapockát formára vágtam. Sütés előtti napon besóztam, majd sütés előtt megszórtam durvára vágott színes borssal, őrölt köménnyel. Két gerezd fokhagymát apró darabokra vágtam, és megtűzdeltem vele a húst, vagyis késsel réseket vágtam, és beledugdostam a fokhagymát. Kis vörös borral meglocsoltam, és lábosban, fedő alatt, lassú tűzön kisütöttem. Amikor megpuhult, levettem a fedőt és pirosra sütöttem. Szeletekre vágva tálaltam.

Göngyölt karaj



7 szelet karajt kivertem jó laposra, és ráfektettem egy-egy fél szelet főtt, füstölt tarját. Megkentem  bolti reszelt tormával, összegöngyöltem, és lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgatva kisütöttem. A maradék tojáshoz adtam egy kis joghurtot, fűszereket, és a csirkemell kicsi darabjait, nem tudom, mi a nevük, forró olajban kisütöttem.

Töltött burgonya

A krumplit Eszter készítette. 8 darabot használt fel. Sűrűn bevagdosta őket, és mindegyik vágatba tett sajtszeletkéket. Sózta, és olajozott tepsiben kisütötte.












A sütemények jelentős részét is ő készítette, de a recepteket később közlöm. Kuglófot sütött, szederlekváros linzert, sajtos és sonkás leveles tésztát, mézeskalácsot. A beiglit vettem, és kaptunk is. Krémes sütiket is kaptunk. Az ennivaló fele sem fogyott el, jutott másnapra is.
Karácsony 1. napja:
Marhahúsleves, töltött káposzta és vasi pecsenye volt.
Karácsony 2. napja:
Maradékok
Bibliás elmélkedés:
Isten maga készítette el az ünnepek idejét az Ószövetségben. Finom ételeket ettek bőségesen. Aki azt mondja, hogy Ő nem akarja, hogy ünnepeket tartsunk, az valójában nem is ismeri a Szentírást. Arra az igére szoktak hivatkozni, amelyet Ámós próféta írt: 
"Gyűlölöm és megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben." (5. rész 21.vers) Ez valóban benne van a Bibliában, de az akkori kornak szól. Az emberek képmutató módon vettek részt az istentiszteleteken, hozták az áldozatokat, de nem tiszta szívből. Ebből Isten nem kér. De nem az ünnepekből van elege, hiszen Jézus maga is részt vett ezeken, és erre bátorította a tanítványait is: "Ti menjetek fel az ünnepre!" (János 7.8)
Így gondolkodhatunk a többi ünnepről is. Nem csak szabad, hanem kell is ünnepelnünk. Nem csak szabad, hanem kell is különleges ételeket főznünk, amennyire a pénztárcánk engedi, bár a lelki tartalom nélkül a mi ünneplésünk is csak olyan lesz, mint Ámós próféta kortársaié.
 "Ti menjetek fel az ünnepre!" - mondta Jézus a tanítványainak. Vagyis:  "Menjetek fel a templomba!"
A következő ünnep december 31-én este, és január 1-én délelőtt lesz istentiszteletekkel a templomokban. Bűnbánattal, hálaadással, imádsággal a jövő év áldásaiért.
Bízd Újra Életed Krisztusra!

2013. december 23., hétfő

Karácsonyi képeslap

Saját vágású konyhai
ablakdísz asztalon fényképezve





"ISTEN MEGJELENT TESTBEN."
(I. TIMÓTEUS 3.16)


MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK ISTENTŐL MEGÁLDOTT,
 BÉKÉS ÜNNEPEKET KÍVÁNOK
a parókia konyhájából.

2013. december 22., vasárnap

Halászlé


Nem akarok, és is nem is tudok versenyezni a gasztronómiai magazinok karácsonyi menüsoraival, profi szakácsokkal készített ételeivel, a gyönyörű képekkel. Éppen ezért csak egyetlen ételleírást közlök most, a halászléét. Tapasztalatom szerint ugyanis senki sem főzi hozzám hasonlóan a környezetemben, pedig nagyon egyszerű és finom. Édesanyám mindig így készítette, és én is utánozom, de nem fejből. Ez az egyetlen főtt étel, amelyet pontról pontra követek a szakácskönyvből. Ez pedig Erdei Ferenc Néprajzi ínyesmesterség című kiadványa a mini Magyar Konyha sorozatból. A kiadás éve nem szerepel, de 21 forint 50 fillérbe került a 90 oldalas füzet. El lehet képzelni milyen régi! Ebből tudom például, hogy mi a különbség a pörkölt és a paprikás között, hogy hogyan kell jó sült szalonnát készíteni, hogy mi különbözteti meg a dunai és a tiszai halászlét, és hogy a dunai jobb. "...a halászlé utolérhetetlen íz-és illatharmóniája így érhető el a legjobban." - írja. 
Íme a dunai halászlé elkészítési módja, ahogy anyukám is főzte. 
Hozzávalók:

"1 főre számított alapanyagszükséglet 0,5 kg
1 kg alapanyaghoz szükséges:
8-10 dkg hagyma (egy nagy fej)
3 dkg fűszerpaprika (púpozott kanál)
2 dkg só (lapos evőkanál)
1-1,2 liter víz
főzési idő 30 perc
Elkészítés: Az anyagszükségletet felszorozzuk annyival, ahány főre főzünk. Az apróra vágott hagymát és halszeleteket (alul a fejet és a farkat) egyszerre be kell tenni a bográcsba, s felönteni hideg vízzel úgy, hogy jól ellepje. Azután fel kell tenni a tűzre, lobogó forrással főzni 30-35 percig, és kész. A paprika felét forráskor kell beletenni, a másik felét pedig a főzés vége felé. A tejet, ikrát a főzés félidejében kell beletenni." A dunai halászlét gyufatésztával esszük, amely hasonló a cérnametélthez, csak vastagabb. Külön kell kifőzni sós vízben. Természetesen télen nem bográcsot, hanem fazekat használunk.
Nem tévedés: NEM KELL PASSZÍROZNI! Ha a hagymát nem vágjuk elég apróra, előfordul, hogy nem fő szét teljesen.  Kiszedegetjük a halat és a belsőséget, a hagymát pedig pillanatok alatt át lehet törni szitán. Reszelni akkor sem szabad, ha nagyon unjuk már a vágást, mert a fémíz nem tesz jót a levesnek. (a piros-arany dekorációval 2019-ben készült).


Tavalyi képek: sajtos falatkák,
levél nélküli gombócok a töltött káposztából és a halászlé.
Ilyen volt az adventi koszorúnk.
Bibliás elmélkedés:
Szenteste két okból eszünk halat. Egyrészt, mert véget ér a kisböjt, másrészt meg azért, mert a hal görögül Ichtys,( ikhthüsz). Krisztus-monogram, melynek betűi a keresztény hitvallást jelentették abban az időben: I(észousz) X(risztosz) ,T(eou) Y(iosz) S(ótér)
Iészusz Khrisztosz Theu Hüiosz Szótér – Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó
Az őskeresztyének halat rajzoltak a porba, erről ismerték fel egymást. A hal azóta is ismert keresztyén jelkép. 

2013. december 17., kedd

Csillag származik...

Már nem is emlékszem, hogy mikor kezdtem el gipszet önteni. Tavaly a napközis gyerekek gipszképet ajándékoztak anyák napjára, és én öntöttem őket itthon. Az egész lakás tele volt száradó öntvényekkel. Most is készítettem néhányat, mert nem volt karácsonyi. Nagyon szép szalvétákat kaptam innen-onnan, nem is volt könnyű kiválasztani a megfelelő mintát. A csillagost készítettem el először. Gondoltam, másnak is megtetszik az ötlet.
Nem mindegy, hogy milyen gipszet vásárolunk, mert legutóbb az építkezésből kimaradt zsákból vettem, és száradás után szétporladt az egész. Idáig legjobb a modell gipsz volt, mert 20 perccel az öntés után ki lehet borítani, és keverhetem a következő masszát.

Fél literes bögrével mértem a gipszet, 2-3 deciliter víz kell hozzá. Tejfölsűrűségű legyen. Habverővel gyorsan össze lehet keverni csomómentesre, de könnyen telemegy légbuborékkal. Ha viszont villát használok, akkor csomós maradhat. Mindenkinek meg kell találnia a megfelelő eszközt. Ha sok buborékot látunk, akkor az asztalhoz kell ütögetni a tele formát. Az akasztót bármiből készíthetjük. Drótot szoktam hajlítani, kisebb formákhoz jó a szaloncukor akasztó is. Többet kell összefogni, és meghajlítani, majd belenyomni a masszába. Formákat hobby boltokban lehet kapni. A tálat és az eszközöket azonnal el kell mosni, mert ha beszáradt, már nem lehet eltávolítani.

Ha megszáradt, akkor több rétegű szalvétát ragaszthatunk rá, melyről csak a felső, színes lapot hagyjuk meg. Szabály szerint dekupázs (decupage?) ragasztót, speciális ecsetet, és festéket kell használni, de tapasztalatom szerint ugyanolyan jó a Nebuló ragasztó, melyről le kell tekerni a fejét, és belemártani a rendes ecsetet. Tapétaragasztót is ajánlottak már. Először felvisszük a ragasztót, majd ráterítjük  a szalvétát. Óvatosan dolgozzunk, mert könnyen szakad! Száradás után rá is kell kenni ragasztót.





A festéshez temperát is lehet használni, csak kevés kell belőle, mert különben lepattogzik. Színt a vízfesték is ad a keretnek, csak fog. Lehet, hogy egy kis hajlakk segítene, nem próbáltam.



Nekem nagyon tetszett ez a szalvéta, mert a betlehemi csillag története különösen kedves és érdekes nekem. 
Máté evangéliuma elején ezt olvassuk: "Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." (Máté 2,1-2). 
Mostanra már a tudósok is elismerik, hogy valóban volt ilyen különös fényjelenség, két bolygó többszöri együttállásából. Hogy hogyan történt mindez, arról itt lehet olvasni:

2013. december 14., szombat

Ha karácsony, akkor...nagytakarítás?


A sok finomság után egy prózaibb tárgy következik. Úgy gondoltam, hogy bemutatom a partvisomat, mely most a blog tiszteletére új fejet kapott, és a lapátot, melyet mégsem cseréltem ki, pedig már nagyon kopott, és letört a széle is. De még használható. Tarthatnám őket néhány lépésnyire a fürdőszobában is, vagy a
konyhából nyíló kazánházban, de mégis itt laknak az ajtó mellett. Kéznél, hogy gyorsan összesöpörjem a lehulló morzsát, leeső papírfoszlányokat. Karácsonykor a legtöbb háztartásban őrült ütemű nagytakarítás kezdődik, így volt ez nálunk is évekig. Mire eljött a szenteste, már hulla fáradt voltam, nem is tudtam igazán örülni az ünnepnek. Aztán egyszer csak nemet mondtam az egészre. Elvégre is Jézus egy istállóban született, nem várja el, hogy minden patyolat tiszta legyen. Belülről kell megújulnunk. Azóta másként szervezem a dolgokat. Ősszel van egy nagytakarítás ablakmosással (függöny, textilek stb.), karácsony előtt pedig csak egy átlagos hét végi portalanítás. Két ünnep között aztán megint egy kicsit nagyobb, de az ablakokat nem bántom. Igyekszem úgy zárni az évet, hogy ágyat is húzunk, mindent kivasalok. Kicsit lomtalanítok is: műanyag palackok el a háztól, papír a pincébe le. Mivel a gyerekek már nagyok, a saját szobájukban rendet tudnak tenni, ezzel is könnyebb nekem.
Nagyon szép, bár kicsit hosszú írást találtam a témáról Zsindelyné Tüdős Klára Isten markában merni élni! című könyvében Lomtalanítás címmel.
"Vajon nem volna-e jó az életünk homályos zugaiban is elkezdeni a lomtalanítást...?
Ablakot nyitni és szélnek ereszteni a gondokat, félelmeket. Beengedni a világosságot a sok összevissza dobált lom közé. Mennyi ócska sérelem, rejtegetett szégyen, takargatott szenvedély. Mennyi tudott, vagy öntudatlan bosszúvágy, takargatott harag gyűlt bennünk össze az idők folyamán, amit nem tisztáztunk, nem rendeztünk el, csak bedobáltunk a lelkünk lomtárába, hogy ott észrevétlenül meglapuljon. És az ábrándok, álmok, vágyak megfakult rongyait ugyan minek őrizgetjük ereklyék gyanánt? Lesántult ambíciók, megpenészedett csalódások ugyan minek szaporítják még mindig a lomot? Tele vagyunk bajjal, jajjal, panasszal úgy, hogy nincs hely a szívünkben jó meleg érzéseknek, az agyunkban  friss új gondolatoknak, bátor elszánt újrakezdéseknek, mert mindent betöltenek a romok. Kicsi bosszúság tartós haraggá nő, ha idejében ki nem seperjük. Kicsi csalódás sötét depresszióvá dagad, ha hagyjuk."
Szívünk kamráit sokkal nehezebb kitakarítani Zsindelyné szerint mint például a padlást.
"Hogyan kezdjünk hozzá? - teszi fel a kérdést.
"Hát először is: álljunk szóba önmagunkkal. Hozzuk napvilágra  a rejtegetett gondolatainkat. Valljuk be magunknak mindazt, amit letagadtunk, s aztán valljuk be másnak, amit elhallgattunk. Mindenről lehet beszélni, ha azt a jóakarat diktálja. Az elhallgatott dolgokból falat rakunk magunk köré, amitől aztán elmagányosodunk, vagyis - hogy mai szóval éljek - elidegenedünk.
A falak téglánként rakódnak lenyelt, tisztázatlan félreértésekből, tehát téglánként kell lebontani. Tisztázni kell a homályos, zavaros ügyeket, akkor is, ha ez a bontás nehéz és fáradságos munka. Csak ezen az áron kap levegőt, fényt az életünk. Csak ezen az áron válunk elviselhetővé a magunk s a környezetünk számára."
(Kiadta a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya Budapest, 1991. 30.oldal)