Molnár Lászlóné Margitka főzött az ifihét mai napján. Sőt! Mosogatott is, ami nagy dolog, mert nincs és nem is lesz mosogatógépem.
Nagyon finom zöldbablevest kaptunk, pörköltet és kagylótésztát. Érkezett egy halom sütemény is a szülőktől, ha megkapom a receptjüket, akkor beteszem őket is a blogba, mert nagyon finomak voltak. A falumban kiváló amatőr szakácsok és cukrászok élnek. Országos főzőversenyekre járnak, és nagyon szép eredményeket érnek el.
Együtt eszünk a gyerekekkel. Látható, hogy nem vagyok úgy kifáradva, mint hétfőn, amikor én főztem.
Továbbgondolás:
Nem ez volt a mai bibliai tanítás, amiről most írok, de nagyon ide illik, a szolgálathoz:
A 66. zsoltárban is énekeltük: „Örvendj, egész föld, az Istennek”!
Rendben, mondhatjuk erre, de hogyan is történik ez? Öltsünk magunkra mindig „széles mosoly” álarcot, hogy akkor is boldogságot mutassunk, ha belül egész mást érzünk? Bóvli filmekben, rossz színészeken lehet néha ilyet látni: érezhető, hogy a túljátszott mosoly csak a szerephez tartozik.
Ha az öröm álarc, akkor nem lehet valódi! Az Isten előtti örömnek azonban sokkal mélyebben van a forrása!
Kérdezzük csak meg magunktól: Van-e okunk az örömre? Hol keressük az örvendezés okait? Vajon az attól függ, hogy éppen kivel találkoztunk, vagy éppen mi történik velünk? A hangulatunktól függ, hogy tudunk-e örülni? „Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk”! (100. zsoltár)
Isten népének öröme nem hangulatból, hanem kapcsolatból fakad! Abból, hogy mi Istenhez tartozunk, Neki szolgálhatunk, Ő vigyáz ránk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése