A barátnőmék ismét szüreteltek, és mi, a sok éves gyakorlattól eltérően, ismét nem mentünk. Szerencsére több, mint 40-en voltak, úgyhogy szépen lemetszették a fürtöket nélkülünk is. Én egy kis sütivel járultam hozzá a nagy naphoz. Már régóta készültem erre, és éppen jó alkalomnak tűnt, hogy cukorral süssek. Mindenkinek ízlett, de én azért nem voltam maradéktalanul megelégedve.
Kicsit kisebb tepsit kellett volna használni, hogy a megszokott kocka nagyságot elérjem, kiderült azonban, éppen jól jöttek a kis falatok vendégvárásra, ízlett is mindenkinek, úgyhogy elmondhatjuk, hogy Isten a hibáinkból is tud jót kihozni.
Több receptet is átnéztem angol oldalakon, de nem egyeztek meg, úgyhogy nyugodtan használhattam volna a jól bevált bedobálós/gyümölcskalács receptemet is, mivel az angolok nem tesznek mézet a tésztába, és lekvárral töltik. Ez alapján Lamington szelet készült. Én viszont csak néhány kockát töltöttem meg lekvárral, tehát Kókuszkocka. Ráadásul nem is vajjal készült. Döntsék el a kedves olvasók!
A Lamington szelet egy hagyományos ausztrál sütemény. Piskótakockákat csokiba mártanak, és megforgatják kókuszreszelékben. Vitatják az igazi eredetét, de a legelfogadottabb változat szerint Charles Wallace Alexander Napier Cochrane-Baillie, a második Lamington báró után nevezték el, aki Queensland kormányzója volt 1896-1901-ig. A szakács véletlenül beleejtett egy piskótadarabot a csokiba, és a báró javasolta, hogy forgassák meg kókuszban, hogy nem legyenek az ujjaik maszatosak. (al után)
Jó ötlet volt!
Hozzávalók:
-tészta:20 dkg finomliszt
15 dkg margarin
15 dkg cukor
5 kis tojás
1 teáskanál vaníliaaroma
fél csomag sütőpor
-máz: 2,5 dl tej
6 dkg kakaó
15 dkg cukor
10 dkg margarin
-12 dkg kókuszreszelék
-eperlekvár
Elkészítés: A tojásokat keverjük ki a cukorral, majd szitáljuk bele a sütőporral elkevert lisztet, és forgassuk jól össze. A végén adjuk hozzá a vaníliát és az olvasztott margarint. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és 170 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. Kb 20 perc.
Egy 20x30 cm-es tepsibe kellett volna rakni, de akkor se lett volna sokkal magasabb, mint most, ebben a 23x38-as tepsiben. Szóval ezt a mennyiséget kisebb formában süssük. Egy deszkára borítjuk, lehúzzuk a papírt, majd visszafordítjuk egy rácsra, és ott hagyjuk kihűlni. Olyan széles kockákra vágjuk, mint amilyen magas. 3x3 cm-s kockák jöttek ki nekem.
A mázhoz összekeverjük az olvasztott margarinnal a tejet, majd a kakaóport is. Végül a cukorral is eldolgozzuk. Egy villával mártogatjuk a mázba a sütidarabokat, és megforgatjuk a kókuszreszelékben. Rácsra tesszük, amíg megszilárdul.
Innen okosodtam, de változtattam is.
Egy kisebb darabot még az elején ketté vágtam, és megkentem eperlekvárral, majd felkockáztam. Málnalekvárt is szoktak használni.
A tálcát a Diaconia márkaboltjaiban lehet kapni. Neves iparművészek tervezték őket, és hátrányos helyzetű településen élők készítik.
Bibliás elmélkedés:
Négy fontos ismertetőjele van az egyháznak:
az ige helyes hirdetése,
a sákramentumok (szentségek) helyes kiszolgáltatása,
az egyházfegyelem és
a diakónia vagyis a szeretetszolgálat.
Ha valamelyik hiányzik, akkor vagy nem beszélhetünk Krisztus szerinti egyházról, vagy arról van szó, hogy megbetegedett a "szervezet", és reformációra szorul. Az egyházfegyelemmel van a legtöbb baj manapság. A lelkészek, és talán már a katolikus papok sem elég bátrak ahhoz, hogy megintsék a bűnben élő egyháztagot, pedig az ő érdekében kellene figyelmeztetni, hogy nem jó úton jár, kikerült Isten védelméből, mint az elcsatangolt bárány.
A diakóniával sem mindenütt állnak jól, mert ez azt jelenti, hogy segítjük a rászorulókat, látogatjuk a betegeket, özvegyeket, árvákat. Sok gyülekezet és hívő ember úgy érzi, hogy saját magát is nehezen tudja fenntartani, nemhogy még másnak is adjon. Jézus azonban arra figyelmeztet, hogy
"jobb adni, mint kapni"(Apcsel 20.35.)
A Diaconiá-t is a Református Szeretetszolgálat által alapított Jobbadni Nonprofit Kft működteti.
Most, hogy idézetet kerestem, belebotlottam
ebbe a cikkbe, ahol tudományos igényességgel bizonyítják ezt:
„Az adakozás aktusa jutalmazza az agyat, és ez jó érzéssel tölt el bennünket. Érdekes módon ezeknek az agyi kapcsolódásoknak a kialakulása valamivel hosszabb ideig tarthat, ezért a gyerekek és a kamaszok kevésbé izgatottak az ajándékok adása, mint azok megkapása miatt, de a legtöbb felnőttnek sikerül az átmenet” – mondta Franssen (idegtudós).
Arról is szól a Biblia, hogy "A jókedvű adakozót szereti az Isten."Aki meglátja a mások szükségeit, meg tudja osztani azt, amije van, az inkább számíthat Isten segítségére, mint az önző, csak magának élő ember. Vagyis:
"Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik, és van olyan, aki visszatartja a járandóságot, mégis nagyon szűkölködik."Példabeszédek 11.24.
Fontos tudni azonban, hogy senki nem jut a mennybe csak azért, mert sokat adakozik. Az üdvösséget Krisztus szerezte meg nekünk a kereszten. Kegyelmet kaptunk, mi, bűnösök. Az azonban bizonyos, hogy aki már Isten gyermeke lett, az szabad a pénztől, és bátrabban segít másokon. Legalább is így kellene lennie.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése