Keresztelési ebéd

 

És végre eljött a nagy nap! Már nagyon vártuk Sári baba keresztelőjét. Mire a szülés után a kezdeti nehézségek rendeződtek, itt volt a tél, aztán amikor már azt gondoltuk, hogy na, most lehet keresztelni, akkor meg jött a karantén. Nemhogy keresztelés, de még istentisztelet sem volt. Be voltunk zárva a lakásba, mindenki emlékszik. Aztán megnyílt az ország, és addig szerveztük, amíg újra lezárt. Most viszont minden összejött. Nagyon megható, szép alkalom volt, utána pedig az Ágoston-féle "terülj-terülj-asztalkám!" keretén belül tartottuk meg a közös ebédet, amire többen adtuk össze az ennivalót. Két nagy asztal lett tele a finomságokkal, nem is tudtam befogni a fényképezőgéppel.

A menü minden kívánalomnak megfelelt. A hagyományos és az újabb ízeket kedvelők is megtalálták a nekik megfelelőt. Hurka, kolbász és sült csirkecomb látható fent. A zöldségekhez mártogatós is készült, ami lemaradt a képről. Olívabogyós zöldsaláta és krumplisaláta látható jobbra.

Majonézes káposztasaláta

Fenséges sült tarja és káposztás pogácsa

Fasírt

Juci kovászos kenyere áfonyával

A másik mama finom süteményei. Bólyi túrós őszibarackkal, és meggyes pite.

A sajttálat rendeltük.

Volt még dinnye is meg szilva. Utána pedig a jól ismert hazacsomagolós technikával tüntettük el a maradékot. 

Bibliás elmélkedés:

Mi is az a keresztelés? Felfogja-e egy ilyen kisbaba, hogy mi történik vele? Sőt, egészen kicsiket is

keresztelnek, akik még alig tudnak valamit a világból. Természetesen nem tudják a babák, hogy mi is a keresztelés. Sokszor a felnőttek között is bizonytalanság van ebben a kérdésben, pedig a bibliai korban még egyértelmű volt, hogy a választott nép gyermekeit be kell venni az Isten szövetségébe. Mert erről van szó, nem arról, hogy a megkeresztelt gyermek most már a mennybe jut. Cseri Kálmán református lelkész úgy fogalmazott, hogy a gyermek kap egy útlevelet a mennybe, de csak akkor lesz érvényes, ha megtér. Ahogy a valóságban sem elég csak a papír, amit kiállít a hatóság. Nekünk is alá kell írni. A víz mennyiségén is szoktak vitatkozni, mintha Istennek nem lenne mindegy az. Egy csepp is elég, mert a víz csak külső jel, de fontos jel. A református szülők és keresztszülők a kereszteléskor fogadalmat tesznek arról, hogy úgy nevelik, vagy neveltetik a gyermeket, hogy felnőve önként tegyen vallást a hitéről a konfirmációja során. Ez alatt azt kell érteni, hogy tanítják imádkozni, megismertetik a Biblia világával, viszik, de legalább küldik hittanra, templomba. A legjobb, ha elé élik a hitüket, ha maguk is komolyan veszik Isten akaratát. Engem nem neveltek hitben. Felnőtt koromban sem tudtam semmit Istenről, nem is foglalkoztam vele egészen addig, amíg nem történt egy válság az életemben. Akkor Isten elküldött hozzám valakit, aki sokat segített abban, hogy megtaláljam az utat. Nem baj tehát, ha nem gyermekkorban fordulunk Isten felé. Még az egyik lator a kereszten is kapott lehetőséget az örök életre és meg is ragadta: 

"Tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő  semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Uram, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban."(Lukács 23.41-43)