Fermentált zöldségek

 A hangzatos, divatos elnevezés kovászolt zöldséget takar, csak most ez jobban hangzik. Már van is ilyen a blogban itt.  Kenyér helyett két krumplit tettem bele, mert sokkal tovább eláll, és szép, tiszta lesz a lé tőle. Az öt literes üvegembe káposztát, uborkát, répát, cukkinit, hagymákat, krumplit tettem, megszórtam kaporral, felöntöttem meleg vízzel. 1 liter vízbe 3 dkg sót (egy nagy evőkanál) tettem, és kiraktam az üveget az ablakpárkányra. Reggeltől estig sütötte a nap, csak délben takarta el egy kis nemzeti színű zászló. Éppen ott volt beszúrva a muskátli mellé.😊 Hamar elkezdett zavarosodni, 4-5 nap alatt el is készült, és mehet hideg helyre. Nagyon jó érzés kotorászni benne, és uborkát találni, vagy éppen répát. Ki mit szeret jobban. 

Azért készítettem ezt a bejegyzést, hogy kicsit gondolkodjunk együtt. 
Miért van az, hogy külföldi receptként vált népszerűvé a fermentálás, holott itthon már régóta készítenek így zöldségeket? Pl. savanyú káposzta. 
Miért van az, hogy a képviselő fánk nem divatos, de a profiterol igen, ami pedig szinte ugyanaz? 
Miért van az, hogy az erdélyi tolófánk spanyol churros-ként fut be nagy karriert?
Miért van az, hogy a Good Food magazin szerint együnk olasz pásztorpitét, ha egészségesebb ételt akarunk, mint a gulyás? Holott a jó gulyásban sok a zöldség.
Persze talán tudjuk is a választ. Talán a népi, urbánus (városi) vita nyilvánul meg ebben is, ahol a népi, a parasztos a szegénységgel azonosul, ezért lenézett. Más népek jobb önértékeléssel rendelkeznek, ezért büszkék a nemzeti ételeikre is. A határozott kiállás pedig vonzó. Vagy nem jól látom?