Tésztaszósz 13 fűszerrel

Már 20 liter paradicsomlénél tartok. Tudom, hogy ez semmi ahhoz képest, amit fénykoromban tettem el. Másfél mázsa paradicsomot is feldolgoztunk 20 évvel ezelőtt. Aztán csak bementünk a kamrába, leemeltünk egy üveggel, és már ittuk is. Később a család beleunt, mostanában csak főtt ételekbe használom elsősorban: paradicsomos húsgombóc kölessel és anélkül, leves készül belőle. Ízesítőül keverek a zakuszkába vagy a gombapörköltbe. 

Viszont még nem készítettem tésztaszószt. Ha télen bolognai az ebéd, akkor csak egy kis üveggel használok, és közben ízesítem. Gabojszánál most megtetszett a télire készített tésztaszósza, és én is nekiláttam. 

Hozzávalók:

6 liter paradicsomlé

2 púpozott evőkanál só

1 fej fokhagyma

1 csokor bazsalikom

1 csokor petrezselyemzöld

2 szál zellerlevél

1  púpozott evőkanál morzsolt majoránna

1 teáskanál őrölt római kömény

1 teáskanál evőkanál őrölt fahéj

1 evőkanál méz

 Nagyméretű teatojásban a következők:
3 babérlevél

3 szem szegfűszeg

1 teáskanál koriandermag

1 teáskanál szemes bors

1 mokkáskanál mustármag

Elkészítés: 

A teatojás tartalma kivételével kb fél liter lében botmixerrel pépesítjük a többi hozzávalót. Belekeverjük a paradicsomlébe, a teatojást a fazék szélére akasztjuk, és főzzük, főzzük, főzzük. Majd üvegekbe töltjük, és...én egy leheletnyi nátrium-benzoátot tettem bele, mert meleg a kamra, nem mertem anélkül. És nem értem el a kívánt sűrűséget, mert meguntam félidőben. Úgy voltam vele, hogy majd sűrűre főzöm, amikor felhasználom. Másnap ki is próbáltam, ízlett a családnak.

Itt látható a bal oldalon a késztermék. Jobb oldalon a tiszta paradicsomlé. Persze le kellett volna áztatni a papírt, egységesíteni az üvegeket stb stb stb. Majd jövőre.:)

Bibliás elmélkedés:

A paradicsomról kézen fekvő lett volna az Éden kertről írni, hiszen azt gyakran Paradicsomnak hívjuk. Mégis mást választottam. A kerti munkához kapcsolódik a Csendes Percek című kiadvány egyik áhítata. Már idéztem innen a padlizsános piténél. 

"Uram, figyelmezz szavaimra, értsd meg az én sóhajtásomat!" (Zsoltárok 5.2)
Nehéz hét volt. Júliusban nagyon sok a munka a veteményeskertben. Úgy tűnt, hogy szünet nélkül szüreteltünk, hámoztunk, törtünk és ástunk. 

Szombat reggel, miután végeztem a befőzéssel, a 15 mérföldre levő városba kellett hajtanom, hogy elintézzek néhány dolgot. Vezetés közben mindig rádiót szoktam hallgatni, de mivel egész héten a sok munka miatt nem volt időm az elcsendesedésre, ezért úgy határoztam, hogy imádkozom és elmélkedek vezetés közben.

Először Isten oltalmát kértem az úton, majd gyülekezetünk tagjaiért imádkoztam. Megköszöntem Isten jelenlétét és csendességben vezettem tovább.

Nehéz szavakkal kifejezni, de az Istennel való csendesség olyan volt, mintha egy jó baráttal lettem volna, akivel úgy megértjük egymást, hogy szavak nélkül is élvezzük egymás társaságát.

Hazafelé tartva automatikusan a rádió gombjához nyúltam. Hamar meggondoltam azonban magam. Miért ne folytatnám az áldott együttlétet? Isten jóságán elmélkedve és teremtett világát csodálva kipihenten érkeztem haza.

IMÁDKOZZUNK: Bocsáss meg, mennyei Atyánk, hogy kizárunk mozgalmas életünkből. Szólíts vissza kérünk, ha eltévelyedünk. Jézus nevében kérünk. Ámen. 

            -Csendességben közelebb kerülünk Istenhez.-
                                                                     June S. Morris (Georgia, USA)