Zsebes tarja

 

Már régóta ott lapultak a képek a gépen, csak megfeledkeztem róla. Más is így van néha? Szinte rácsodálkoztam, amikor felbukkant, pedig a sült nagyon finom volt. Már készítettem egy zsebes húst, de karajból. Jól nézett ki, de kicsit száraz volt. A tarját jobban szeretjük, mert puhább, és ízletesebb is. Csak három szeletet sütöttem most, éppen elég volt hármunknak, sőt, talán maradt is. Én mostanában nem eszem túl sokat. Azt mondják, hogy idős korban csökken az étvágy. Más is így van vele? 

Elkészítés: A húsba zsebet vágunk, enyhén besózzuk, borsozzuk, 1-2 zúzott fokhagymával belülről megtöltjük. Állni hagyjuk. A szalonnaszeleteket bevagdossuk, kisütjük, majd kis hűtés után azt is a zsebbe dugjuk. A szalonnazsíron megsütjük a húst. Közben néhányszor megforgatjuk. Talán jobban illene hozzá valamilyen savanyúság, hogy oldja a zsírt, de maradt ez a kis zöldbab az őszies csirkecombból, így ezzel tálaltam. 

Bibliás elmélkedés: 

Többször idéztem már a Csendes Percek-ből. Ez egy áhítatos oldal a neten. Minden nap hoz egy új, olvasók által beküldött írást. Nagyon szeretem, mert életközeli példákon keresztül ad bátorítást, vigasztalást, elgondolkodtató eseményeket ismertet. Ma ezt olvastam:

NEM FELEJT EL!*

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be. (Ézs 49,15-16)

Kicsit aggódom a memóriám miatt. Tegnap a boltban hagytam a bankkártyámat. Aztán megpróbáltam kicserélni egy rossz méretű terméket, de csak otthon vettem észre, hogy pontosan ugyanazt vettem meg. Aztán ma az előtérben hagytam a mobiltelefonom, amikor átvettem a postát. Szerencsére, valaki utánam hozta.
A feledékenységem emlékeztet arra, hogy Isten csodálatos módon nem feledkezik meg rólunk. Isten nem téveszt minket szem elől, odafigyel ránk. Isten pontosan tudja, hogy hol vagyunk, és mire van szükségünk.
Isten azt is mondja nekünk, hogy ne féljünk. A félelem meg tud bénítani, de emlékezzünk arra, ha megkaptuk a szabadulás ajándékát, akkor meg vagyunk váltva. Isten ismeri a körülményeinket, tehát nem kell félnünk. Bízhatunk abban, hogy Isten megadja, amire szükségünk van. Ha saját magunkra és a jelenlegi helyzetünkre koncentrálunk, könnyű elfelejteni a múlt áldásait és félni a jövőtől. De Isten arra emlékeztet, hogy hitünkkel arra az Egyre összpontosítsunk, aki nem fog minket elfelejteni.

Imádság: Drága Istenünk! Köszönjük, hogy sosem felejted el, kik vagyunk és mire van szükségünk. Segíts, hogy ne félelemben, hanem hitben éljünk! Ámen.

Nem félek, mert Isten sohasem felejt el engem.
Deborah Manera (Ontario, Kanada)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI MEMÓRIAZAVARBAN SZENVED!

-mármint Isten