Mungóbab ragu

 

Mostanában többféle diétával ismerkedtem meg. Egyes ismerőseim a paleolit rendszer szerint étkeznek. Sok húst, evőkanálnyi zsírt naponta és sok zöldséget fogyasztanak és szénhidrátot szinte semmit. Az egészségük megőrzésért vagy helyreállításáért. 

Mások egyáltalán nem esznek húst, tejterméket, tojást,  egyrészt a Föld megóvása érdekében, másrészt az egészségük megőrzéséért vagy helyreállításáért. 

Mások gondosan számolgatják a szénhidrátot, sok zöldséget, kevés gyümölcsöt,tejtermékeket módjával és némi húst fogyasztanak. 

Másoknak sok sovány tejterméket ajánlanak. 

Zsírral főzzünk, ne főzzünk zsírral!? Erről itt is írtam.

Megannyi tanács, és szinte ellent mondanak egymásnak. Persze nyilván függ a betegségtől is, hogy mit ajánl egy orvos, de többnyire egészségeseknek szólnak a tanácsok. Beleolvastam ebbe is, abba is, és meglepődve láttam, hogy mindent tudományosan támasztanak alá. Ha kiveszem azt az összetevőt, hogy esetleg hazudnak, hogy saját nézetüknek (és esetleg táplálékkiegészítőjüknek, online kurzusuknak, szakkönyvüknek) vevőkört találjanak, akkor is félelmetes, és most már rendet kellene vágni közöttük. Az az érzésem, hogy ez az egész táplálkozási hullám valamiféle új valláspótlék. Mivel azonban ki lehet hámozni belőle jó dolgokat is, mint például a cukrosoknak az alacsony szénhidráttartalmú új alapanyagokat, egyes elemeit örömmel üdvözlöm, mint ezt a mungóbabot, mert mindössze 43 g szénhidrátot tartalmaz 10 dkg, ami sokkal jobb, mint a mi szárazbabunk. Nyilván ugyanúgy meg lehetne főzni is, de miért ne újítsunk néha? A receptet itt találtam, kicsit változtattam csak rajta.
Hozzávalók:
10 dkg mungóbab
olaj
kis fej vöröshagyma
1 teáskanál kurkuma
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
2 teáskanál római kömény
2 evőkanál szezámmag

Elkészítés: A mungóbabot legalább egy fél napig áztatjuk, majd leöntjük a levét, és enyhe sós vízben puhára főzzük. Elég hamar megvan. A felkockázott hagymát egy kis olajon megfonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a fűszereket, kicsit együtt pirítjuk, majd jöhet a szezámmag, egy perc múlva pedig belekeverjük a babba. 

Bibliás elmélkedés:
"Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre."(Lukács 5.31-32)

Ha már egészség és betegség szóba került, érdemes egy kicsit elgondolkodni azon, hogy mit ért ezen a Biblia. Ma nagyon központi szerepbe került a testi egészség, a lelki javak helyett. Általában a külső, a ruházkodás, a vagyon gyarapítása. Még keresztény felekezetek is vannak, aki felvállalják ennek a hangsúlyozását. Olyan túlzó megállapításokat tesznek, hogy: Jézus nem akarja, hogy betegek vagy szegények legyünk. Mindenkit meggyógyított, amikor a földön járt és hozzá fordult. Péter apostolnak még a ruhájában is gyógyító erő volt, Pál pedig halottat támasztott fel! 

Persze a gyógyításokat igazolni lehet a Bibliából, hiszen valóban mindenkit meggyógyítottak- egy ideig. Aztán azt olvassuk Pálnál, hogy Timóteusnak, tanítványának nem gyógyulást kínál fel, hanem bort, gyakori gyengélkedésére és gyomra állapotára. "Ne légy tovább vízivó!"-hangzik a tanács. Timóteushoz írt levél 5.23-ban. Aztán azt írta, hogy Trofimosz nevű szolgatársát betegen hagyta. (2. Timóteus 4.20.) tehát nem tudta meggyógyítani. A 

gyógyítások ugyanis jelek voltak csupán 

azt igazolni, hogy Jézus a Krisztus, akit Izrael olyan régóta várt. A vakok meggyógyítása például kifejezetten messiási jel, más nem gyakorolta. Mégse hittek neki. Mégis keresztre feszítették. Méghozzá az "igazak" tették ezt, akik azt gondolták, hogy nincs szükségük változásra. Azt gondolták, hogy az évezredes hagyományoknak megfelelően kell élniük, pedig láthatták, hogy ezzel valami baj van, hiszen fogságról fogságra jutottak. Jézus idejében éppen a rómaiak uralkodtak rajtuk. 

Aztán ahogy haladunk előre az időben, azt látjuk, hogy az apostolok kezdetben nagyon sok jelet és csodát tettek, később azonban ezek megritkultak, mert már nem volt rájuk szükség. Aki valóban a bűneiből akart megtisztulni, valóban a Messiást várta, az bűnbocsánatot kapott Jézus érdeméért, és örök életet. 

"Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék." (Efezus 2.8)

A testi egészség fontos ugyan, de nem kerülhet a központba. Isten a szívünket (lelki életünket) akarja meggyógyítani, mert szeret, és békességet, örömöt kínál az övéinek.