Medvehagymás pogácsa

A születés-és névnapokat össze szoktuk vonni, és össznépi elnevezés alatt tartjuk. Időnként egy nagyobb ünnephez kerülnek, mint most is. Húsvét vasárnapot és három születésnapot tartottunk. Évi a csokitortát szereti, Ancsi a diókrémes diótortát, Eszter viszont inkább a sósakat. Leveles vajas tésztából akartam készíteni neki sonkás párnát, de elfelejtettem venni. Maradt viszont medvehagyma a csirkesültből*, így abból készült a sütemény. 

Kutakodtam az interneten jó recept után, de mindegyiket hajtogatni kellett volna, és én már a két torta után nagyon fáradt voltam, meg késő is volt, így saját recept lett. 
50 dkg lisztbe elmorzsoltam 20 dkg vajat, egy evőkanál sót tettem hozzá. 2,5 dkg élesztőt felfuttattam 1 dl langyos, cukros tejben, a lisztkeverékbe mélyedést csináltam, beleöntöttem. Utána beleütöttem egy egész tojást, és 2 nagy evőkanál tejföllel jól összegyúrtam az egészet. 2 dkg leszárazott medvehagymalevelet megdinszteltem egy kis olajban, és belegyúrtam azt is. Kinyújtottam, megkentem a tetejét felvert tojással. Amint látható, nem használtam pogácsaszaggatót, hanem csak négyzeteket vágtam a tésztából, és kisütöttem. A gyertya csak a móka kedvéért került rá. 
*A combokat baconbe, parenyica sajtba és medvehagymába tekertem.

Sülés után elfelejtettem lefényképezni. 

Zöldborsos csirkemell zöldségkörettel és tönkölybúzás bulgurral. Zsákutca

Verus "Itt a tavasz!" című játékára készítettem ezeket az ételeket, de csak némi hezitálás után közlöm őket. Még soha sem indultam ilyen megmérettetésen, és az első versenyzők remekművei is elbizonytalanítottak. Az esélytelenek nyugalmával neveztem be, és azzal a tudattal, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.

Hozzávalók a főételhez:

2 kisebb csirkemellfilé
só
15-20 szem zöldbors
4 nagy gerezd fokhagyma
1 dl olaj
2 db 400 grammos konzerv sárgarépás zöldborsó (a kedvencem)
250 gr bulgur
30 szál csíráztatott tönkölybúzalevél

Elkészítés:

A csirkemellet csíkokra vágjuk, gyengén megsózzuk. A zöldborsot mozsárban durvára törjük, a   fokhagymát apróra vágjuk. Hozzáadjuk a húshoz. Felforrósítjuk az olajat, és serpenyőben mindezeket megsütjük-pároljuk benne. 

Közben kétszeres mennyiségű vízben, néha megkeverve, megfőzzük a bulgurt. Amikor már alig van leve, akkor elzárjuk a lángot, konyharuhát borítunk  a lábasra, rátesszük a fedőt, és hagyjuk még kb 10 percig duzzadni a szemeket. Amikor megpuhult, belekeverjük az apróra vágott tönkölybúzaszárakat, és jól kimosott, beolajozott tojáshéjakba gyömöszölünk annyit, amennyi belefér. Utána széttörjük a tojáshéjakat, és tálaljuk a hús és a zöldségköret mellé.

Desszert

Ha egy sütemény lehet alagút, akkor miért ne lehetne zsákutca is? 

 Hozzávalók:

6 tojásos, hagyományos módon készült piskóta azzal a különbséggel, hogy belekeverünk egy evőkanál száraz narancshéjat is. 

Tehát:  A tojásfehérjét felverjük, folytonos keverés mellett aprádonként hozzáadunk 6 evőkanál porcukrot, majd a sárgáját egyenként és a narancshéjat. Végül beleszitáljuk a  6 evőkanál lisztet, és közben óvatosan belekeverjük. 160 fokon 10 percig, majd kisebb tűzön tűzpróbáig sütjük előmelegített sütőben. Kis tepsit használjunk, hogy jó magas legyen. Benne hagyjuk, és fakanállal lyukakat, zsákutcákat fúrunk bele. Amilyen közel csak lehet. A tepsi szélein érdemes megjelölni fogpiszkálóval minden sort, mert később itt kell majd elvágni. 

Krém:
2 csomag vaníliás pudingot felfőzünk 7 dl tejjel, és hozzákeverünk 3 dl áttört meggylekvárt és 1 evőkanál narancshéjat. Ezt a krémet rákenjük a piskótára még melegen. A fakanállal kitöltögetjük a lyukakat, majd egy kis rumos meggylét kenünk szét a tetején, hogy színesebb legyen. Ha kihűlt, a zsákutcákat átvágva szeleteljük.

Minden szeletet díszítünk egy szem meggyel. Befőttel vagy, mint én, rumos meggyel.
Bármilyen krémet használhatunk természetesen, de most a kiírás a piros szín volt.

Szemléltető

eszközökkel gyakran többre megyünk, mint elvont előadásokkal, még ha azok az élet nagy igazságairól szólnak is. Álljon erre itt egy példatörténet. 

Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte öt-hat centiméter átmérőjű kövekkel. 

Majd megkérdezte a hallgatóit: Ugye tele van az üveg? - Igen-, hangzott a válasz. Ezután elővett egy apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok megtöltötték a kövek közötti helyeket, a diákok megint megállapították, hogy az üveg tele van.

A kavicsokat, jobb híján,  rizzsel helyettesítettem.
Így gasztróbb is.:)

 A professzor ezután vett egy homokkal teli dobozt, és elkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok természetesen  minden kis rést kitöltött a kövek és a kavicsok között. 

  
Végül egy kis folyadékot is hozzáöntött, így egészen telítődött az edény.- Vegyék észre, hogy ez az önök élete! - mondta a professzor.

  A kövek a fontos dolgok: a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid - a minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az az összes többi. Apróságok. A folyadék a szórakozás. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak a számodra. 

Fordíts figyelmet azokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. 

Törődj a házastársaddal! 

Játssz a gyermekeddel! 

Menj el orvosi ellenőrzésre! 

Rendszeresen látogasd a rokonaidat! 

Mindig szakíts időt a barátaidra! 

Mert lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni,  rendet rakni. 

Először a kövekre figyelj: azokra, amik igazán számítanak! 

Állítsd be a prioritásokat! A többi csak homok.

Nagy igazság van ebben a játékos kísérletben. Leleplezi életvitelünket, hogy sokszor a lényegtelen dolgok elveszik az időnket, energiánkat és gyakran az örömünket is. Tegyük fel a kérdést magunknak: mi az igazán fontos? Ez segít a tájékozódásban és a sorrend felállításában.

 De a fenti filozófiából hiányzik az emberen túli dimenzió, a hit. Akinek Isten az első, Jézusra figyel, azt az Ő Lelke figyelmezteti, hogy ne homokkal töltse meg az életedényét, hanem azzal, ami megmarad örökre.

"Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek." (Máté evangéliuma 6. rész 33. vers)

Valójában minden ráadás az élet ajándékához képest.

(Az írás megjelent a Reformátusok Lapjában 2015. március 22-én. Szerzője Karsay Eszter református lelkipásztor. Engedéllyel közölve)

Tárkonyos bárányleves

Hozzávalók:
60 dkg csontos bárány apróhús
25 dkg répa
10 dkg petrezselyem
karika zeller, ugyanannyi karalábé
1 evőkanál só
5 szem bors
1 kis vöröshagyma
2 nagy krumpli
1 csokor friss tárkony
citromlé
2 tojás
liszt
1-2 evőkanál tejföl

Elkészítés: 

A húst feltesszük főni a sóval és a borssal. Amikor kezd puhulni, beletesszük a karikára vágott zöldségeket, a tárkonyt, kicsit később a kockára vágott krumplit és a hagymát. Amikor kész, beleszaggatjuk a nokedlit.  Tejfölt, és egy kevés citromlét keverünk bele.

Bibliás elmélkedés:

A zsidó nép fogságban, rabszolgaként élt Egyiptomban. Amikor már elviselhetetlen volt számukra az elnyomás, Istenhez kiáltottak, aki elhívta Mózest, hogy kivezesse őket onnan. A kivonulás éjjelén bárányvérrel kellett megkenniük az ajtófélfákat, hogy ez megkülönböztesse őket a helyiektől, és a halál angyala megkímélje őket.

 A bárány később is fontos szerepet játszik. 

- Áldozati állat, fontos ünnepi eledel.  A kivonulás ünnepe a pészah, melyet évezredekkel később is megünnepeltek,  bárányt fogyasztottak emlékezve a szabadulásra. Jézus is bárányt evett tanítványaival az utolsó vacsorán, elfogatása előtt. 

- Jézust mint Isten bárányát említi a Biblia, mert halálával szükségtelenné váltak az állatáldozatok. Ö az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. Húsvét a keresztény világ számára a megváltást jelenti. Nagypéntek gyásznap, mert Jézus Krisztus halálára emlékezünk, de húsvét vasárnap a legnagyobb örömünnepünk, mert hisszük, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia, feltámadt, és él. Hozzá bátran fordulhatunk minden problémánkkal, törődik velünk, szeret bennünket. 

Egy szép húsvéti ének: 

https://www.youtube.com/watch?v=uW-xrnqPweo

Olvasnivaló:

Jézus az Isten báránya:

http://joosandor.hu/predikacio/1956-02/istennek-ama-baranya

Húsvét: 

http://anyacska.hu/hit.php?id=content_hit9

Feltámadás süti: 
http://korsocska.blogspot.hu/2014/04/feltamadas-suti_15.html

Savanyú tüdő zsemlegombóccal

Szalontüdő lenne, ha pirított cukrot és citromot is adtam volna hozzá, de nem szeretjük úgy. Ez a recept tehát az én változatom.

Hozzávalók a savanyú tüdőhöz: 

1 nagy sertéstüdő

1 nagy hagyma

néhány szem bors

6-8 babérlevél

só

2 dl tejföl

fél dl olaj

1 evőkanál liszt

Elkészítés:

A tüdőt, a hagymát, a borssal, babérlevéllel és sóval bő vízben feltesszük főzni. Jó nagy lábost válasszunk, mert a gyerekdalból is tudhatjuk, hogy kidagadhat.:) Ha megfőtt, szeleteljük, és csíkokra vágjuk. Áttesszük egy kisebb lábosba, annyi lét öntünk vissza rá, hogy félig ellepje. Ha nem elég savanyú, még gazdagíthatjuk babérlevéllel, és főzzük egy kicsit, amíg az íze kifő. Közben világos rántást készítünk az olajjal és liszttel, és ezzel sűrítjük be a tüdőt. 1-2 evőkanál tejfölt keverünk bele.

Nyersen

Teljesen megfőzve

Szeletben és csíkozva

Tejföllel leöntve.

Közelről.

Zsemlegombóc:

2 szelet szikkadt kenyeret (mert hogy nem zsemléből szoktam készíteni) megpirítunk egy kevés olajon serpenyőben. Leforrázzuk egy kis tejjel. 5 tojásból fél kg liszttel és  1 dl vízzel nokedlit készítünk, és belekeverjük a kenyérkockákat, A tojás nagyságától függ, hogy több vagy kevesebb víz kell-e bele. Bő, sós vízbe szaggatjuk evőkanállal, melyet minden gombócnál belemártunk a vízbe. Bár nagyok a gombócok, mégis könnyűek maradnak, mert a bennük lévő kenyér vagy zsemle miatt levegősek lesznek.

Bibliás elmélkedés: 

Az ókori görögök a babérkoszorút hatalmi jelképnek tekintették, és a győztesek is babérkoszorút kaptak az olimpiai játékokon. Bevallom, nem sikerült kiderítenem, hogy a magyar konyhában használt babérlevél esetében ugyanarról a növényről van-e szó. Valószínűleg, de nálunk egy savanyú tüdő, vagy a tokány nem tartozik az ünnepi ételek közé. Mégis érdekes párhuzam vonható a babér ókori felhasználása és a mai kor között.

Olyan korban élünk, ahol az anyagi javak, a siker felértékelődtek.  A sportolók az ókorban és ma is óriási erőfeszítéseket tettek és tesznek a sikerért, és az ezzel járó elismerésért, amely akkor is, ma is vagyonokat jelent. 

Minden korban fontos volt a gazdagság, de talán soha sem helyezték ennyire a lelki kincsek elé, mint most. Nagyon sokat beszélünk a szeretetről, de gyakran az ajándékozást értjük alatta, nem a minőségi időt vagy a segítségnyújtást. Karácsonykor még hallani lehet valamit Jézusról, személye még megjeleníthető a "szeretet ünnepe" alkalmával, de húsvét már csak a nyusziról, a tojásokról, a locsolkodásról szól, és nem Jézus haláláról és feltámadásáról.  A gyerekek ismét izgulhatnak az ajándékok miatt.

Megtanítjuk-e nekik az egyik legfontosabb bibliai igazságot: "Gyönyörködj az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit!" (37.zsoltár 4. vers) Ebben a sorrendben. Mert ha Istenre figyelünk, sok időt töltünk Igéjével, imádsággal, akkor előbb vagy utóbb olyan vágyaink lesznek, amelyek Isten szerint valók, amelyek egészen biztosan hasznunkra vannak, és ezeket meg is fogjuk kapni. Lehet, hogy nem azok a kérések lesznek, amelyeket most fontosnak tartunk. De a békességet, a szeretetet és a megelégedést fogják növelni a szívünkben. Kell-e ennél fontosabb?

Cukrozott ibolya és árvácska

Ibolyát már cukroztam, de árvácskát még nem. Most ezt is megpróbáltam. (A bejegyzés erről és Sissiről, akinek ez kedvelt csemegéje volt: itt.). A tojásfehérjét fellazítottam, de nem vertem fel. A szép, kinyílt virágokat mosás, szárítás után vékonyan bekentem a fehérjével, és rászitáltam finomra darált porcukrot. Másnapra jó. A kertészetekben vegykezelik az árvácskát, ezért erre a célra csak otthoni virág jó. Idén csak a lila és a fehér ibolya nyílt ki eddig a kertben, pedig nagyon szép volt tavaly a bordó is.

A szárral együtt cukrozzuk, mert könnyebb vele bánni, de a díszítéshez levágjuk azt. A maradék cukrot érdemes megőrizni, mert nagyon finom illata van. Külön is készíthetünk ibolya cukrot megszárított virágokkal.

Tavaly tortára tettem, idén pudingra került. 

Fenséges sonkás tekercs

Ismét Eszti készítette a süteményt. Leveles tésztát vékonyra nyújtott, és megtöltötte egy tejszínes sonka raguval. Feltekerte, megkente tojássárgájával, csíkokra vágta, és kisütötte a kis csigákat sütőben. A férjem kedvéért két kis tekercset egyben hagyott, és úgy sütötte meg.

A töltelék: 20 dkg sonkát apróra vágott, és megpirította. Megszórta egy evőkanál liszttel, hozzáadott 1 dl vizet és 1 dl tejszínt, kevés borsot, és összefőzte.