Csirke Cordon bleu

 "Mi ez? Padlizsán?" - kérdezte egy kedves ismerős, amikor meglátta a körtéket a kertben. Én is nagyon meglepődtem, és meg is ijedtem, amikor a fa az első termést hozta. "Nahát! - mondtam a férjemnek. Még be sem érett és már kezd rohadni." Sokkal sötétebb volt a színe ugyanis, szinte fekete. "Le kellene szedni és elégetni, hogy ne fertőzze a többi fát." De mindig halogattuk, végül szép sötétbordó színe lett, és kiderült, hogy teljesen egészséges, és fenséges íze van. "Vilmos körte!" - állapította meg aztán egy hozzáértő ismerős.

A körtefa azóta is vita tárgya. Szerintem a férjem nagyon megmetszi, szerinte viszont pont úgy jó. Idén úgy nézett ki, hogy nem maradt kis ág, amin termést hozzon. Ehhez képest ontja a gyümölcsöt. Lehet, hogy ritkítani kellett volna, de aztán ott sem hozott kisebb termést, ahol fürtökben lóg. 

Egy jó természetű körtefa.:)
Játékos kedvemben így készítettem el köretnek.

  Eredetileg borúhúsból készül. "A Cordon bleu - kék szalag franciául - rántott borjúhús sonkával és sajttal töltve...ma egy szakácsiskola, de a legenda szerint XV. Lajos adományozta a Szentlélek lovagrend kék szalagját egy szakácsnőnek, mert olyan jót főzött." (femina.hu)

A hús elkészítése nagyon egyszerű.A csirkemellet lefejtjük a csontról, két darabba vágjuk, majd nyitott szeleteléssel egy nagy szeletté. Megsózzuk, ráfektetünk egy szelet sonkát és egy szelet sajtot. Hústűvel megtűzzük, lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk, és lassú tűzön, olajban kisütjük. Krumplipürével és párolt körtével tálaljuk.

A körtét csíkosra hámoztam, ketté vágtam, a magházát kivágtam. Citromos, szegfűszeges, cukros vízben állítva pároltam, hogy a levél megmaradjon. Semmi értelme nem volt megőrízni, de már mindegy.