Egy találkozón ettünk vörös lencse krémet. Férjem azonnal a szívébe zárta. Nem sikerült kideríteni, hogy ki készítette, csak rebesgették, hogy curry is van benne. Aztán a recepteket összegyűjtötték, ez is felkerült a listára, de hiába követtem az utasítást, nem lett olyan. Talán kihagytak belőle valamit. Most nekifutottam újra, tettem hozzá még egy kis ezt-azt, de nem az igazi. Talán még egy kis erős paprika hiányzik belőle. Nem is a csípősség, csak az aroma.
Hozzávalók:
25 dkg vörös lencse
olívaolaj
1 vöröshagyma
1 negyed lila hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál curry
só, bors, mustár, őrölt kömény
citromlé
Elkészítés:
Egy kis olíva olajon megdinszteljük a vöröshagymát, később a lilát, majd a lencsét is pirítjuk egy kicsit. Belekeverjük a többi anyagot, felengedjük egy jó pohár vízzel, és addig főzzük néha kevergetve, amíg a lencse megpuhul. Sajnos a gyönyörű színe is elvész közben, úgyhogy nem is vöröslencse, hanem okkersárga. Ha kész, botmixerrel pépesítjük, és kenhetjük kenyérre, vagy zöldségeket mártogathatunk bele. Nagyon finom, de nem az az íz.
Bibliás elmélkedés:
"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek." (1. Korinthus 2.9)
"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek." (1. Korinthus 2.9)
A vöröslencséről minden Bibliát ismerő embernek Ézsau és Jákób története jut eszébe. Erről már írtam itt .Ézsau eladta elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért. Szállóigévé lett ez a mondat. Azt jelenti, hogy valaki egy nagyon fontos dolgot feláldoz a pillanatnyi testi örömért. Most nem erről akarok megint írni, de erről jutott eszembe egy újszövetségi igevers. János apostol írja első levelében, hogy ne szeressük a világot, mert nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. (1. János 2.15-16)
Hát igen! Ez a három terület az, amelyen keresztül annyira kísérthetőek vagyunk! A külső mindig is fontos volt a történelemben, de talán soha ennyire nem "nullázta le" a belső, lelki értékek fontosságát. A tökéletes külső, ami valamikor csak eszköz volt, már életcéllá vált. A fiatalok konditermekbe járnak, szépségszalonok nyílnak sorra, de a könyvtárak üresen konganak. Alig olvas valaki.
Nagyon sok fiatal marad egyedül házasság nélkül. Talán azért is, mert nem felelnek meg az uralkodó szépségideálnak. Milyen szomorú ez! Ha egy kicsit ferdébb az orrod, vagy nagyobb, ha göndör a hajad vagy nem, akkor máris lehet, hogy nem vesznek észre.
A szelídség, az alázat, a "másokat magadnál tartsd különbnek" elve helyett ma uralkodóvá válik a "mert megérdemlem!"
Az emberek azonban nem lettek boldogabbak, mert a külső, vagy a hatalom soha nem tud igazi, belső békességet adni.
"A világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökre." (1. János 2.17)
János apostol újra és újra kiemeli a levelében, hogy az Isten akarata a szeretet parancsolatát jelenti.
"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ...hanem cselekedettel és valóságosan." (1. János 3.18)
Hát igen! Ez a három terület az, amelyen keresztül annyira kísérthetőek vagyunk! A külső mindig is fontos volt a történelemben, de talán soha ennyire nem "nullázta le" a belső, lelki értékek fontosságát. A tökéletes külső, ami valamikor csak eszköz volt, már életcéllá vált. A fiatalok konditermekbe járnak, szépségszalonok nyílnak sorra, de a könyvtárak üresen konganak. Alig olvas valaki.
Nagyon sok fiatal marad egyedül házasság nélkül. Talán azért is, mert nem felelnek meg az uralkodó szépségideálnak. Milyen szomorú ez! Ha egy kicsit ferdébb az orrod, vagy nagyobb, ha göndör a hajad vagy nem, akkor máris lehet, hogy nem vesznek észre.
A szelídség, az alázat, a "másokat magadnál tartsd különbnek" elve helyett ma uralkodóvá válik a "mert megérdemlem!"
Az emberek azonban nem lettek boldogabbak, mert a külső, vagy a hatalom soha nem tud igazi, belső békességet adni.
"A világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökre." (1. János 2.17)
János apostol újra és újra kiemeli a levelében, hogy az Isten akarata a szeretet parancsolatát jelenti.
"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ...hanem cselekedettel és valóságosan." (1. János 3.18)