Forrázott fánk

Nagyon bánom, hogy közzétettem a rizspelyhes tortát vasárnap, de szombaton már kész voltam a meggyes részig, amikor értesültem a buszbalesetről. Másnap befejeztem, és ezzel a lendülettel fel is töltöttem a blogba. Nem kellett volna. 

Az egész ország gyászolt. Mi is imádkoztunk az istentiszteleten a gyászolók vigasztalásáért és a túlélők felgyógyulásáért. Most már mindegy. Ez a bejegyzés ezzel a fekete kerámiával egy kis jóvátétel-szerűség. Lencseleves után ettük ezt az egyszerű fánkot. Hívják még négerfánknak, ördögpirulának, egérkének is. Ez utóbbit nem hempergetik meg kakaós cukorban. A recept a Horváth Ilona-féle szakácskönyvből való.

Hozzávalók:

20 dkg liszt

10 dkg zsír

2 dl víz

egy csipet só 

5 tojás

porcukor, 

kakaó

fél liter olaj

Elkészítés:

A vizet egy 2 literes lábosban feltesszük forrni a zsírral(tényleg zsírt használtam). Amikor a zsír elolvadt hozzáadjuk a lisztet, és egy fakanállal addig keverjük, amíg elválik az edény falától. Levesszük a tűzről, és egyenként jól beledolgozzuk a tojásokat. Kicsit még sózzuk, és 1-2 órát hagyjuk pihenni. Egy lábasban olajat forrósítunk, és kanállal diónyi gombócokat szaggatunk bele. Jó nagy távolságra, mert nagyon megnőnek. Lassú tűzön, először fedő alatt, majd 4-5 perc múlva fedő nélkül, megfordítva készre sütjük. Kakaós porcukrot szórunk rá, vagy anélkül, lekvárral esszük.

Ketté vágva

Ady Endre:
Az Úr Illésként elviszi mind...

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sújt és szeret:
Tüzes, gyors szíveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.
Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsúcsain
Porzik szekerük és zörög.
Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.
Szívük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.