Töltött piskóták

Az egész egy kis szikkadt kaláccsal kezdődött. Mivel ritkán dobok ki ételt, ezt is megbolondítottam egy kis hígra főzött pudinggal (egy csomaghoz 7 deci tejet adtam), és eperrel. A férjemnek annyira ízlett, hogy másnap újra akartam neki készíteni. Mivel nem volt otthon kalács, a szokott módon piskótát sütöttem.

Piskóta készítése:

6 tojás fehérjét felvertem, adtam hozzá 6 csapott evőkanál cukrot, tovább vertem, utána következtek a tojássárgáják, és végül leállítva a robotgépet, a 6 púpozott kanál lisztet óvatosan belekevertem.

Eredetileg a kis tepsiben akartam sütni, és az volt a feltett szándékom, hogy darabokra töröm, és elkészítem ugyanúgy mint előző nap. Mivel a kis tepsi foglalt volt egy kis csirkesültből maradt olajjal, és tepsis krumplit akartam belőle sütni, így két kalácsformában osztottam szét a masszát.

Egy egész és egy fél

Ritkán vagyok megelégedve a piskótámmal, de ez most olyan jól sikerült, hogy kettévágtam, és megtöltöttem egy kis egyszerű krémmel. Az egyikbe 7 dl tejjel, két csomag pudingporral, cukorral, készítettem egy sűrű krémet, majd hozzáadtam 5 dkg margarint. A piskóta alját visszatettem a formába, beleöntöttem a krémet, kimagozott meggybefőttet simítottam el rajta, és rátettem a tetejét.

A gyümölcsöt jobban bele kellett volna nyomkodni a krémbe, mert így kicsit szétesett, de nagyon finom volt.

A túróshoz negyed kiló túrót elkevertem egy evőkanál tejföllel (mindkettő saját készítés, recept itt), cukorral,  vaníliás cukorral, egy evőkanál szárított, reszelt narancshéjjal. (Télen le szoktam reszelni a szép narancsok héját, és megőrzöm későbbre.) Egy deci tejben feloldottam 1 evőkanál zselatint, megmelegítettem, belekevertem, és botmixerrel pépesítettem az egészet. A másik piskótát ezzel a krémmel töltöttem meg. 

Bibliás elmélkedés:
Egészen felfordult a világ. A hagyományos értékek, szerepek már kiveszőfélben vannak, vagy nem is ismeri őket senki. Trendi magazinok, beszélgetős műsorok határozzák meg azt, hogy mit kell gondolni. Ezek a programok általában nem hűség-és családközpontúak. A válások száma pedig egyre nő. Sőt, már a párok jó része nem is köt házasságot. Hallottam olyan válóokot, hogy a férj alig volt otthon, mert mindig dolgozott, és nem törődött a családjával.  Majd most otthon lesz? - kérdeztem. A feleség csak nézett. Erre még nem is gondolt. 

Régen mintha egyszerűbb lett volna minden. A nők is, férfiak is nagyjából tudták, hogy mi a másik igénye, és mi a saját feladata. A nőknek megtanították, hogy a férj kedvére kell főzni. Ma gyakran a gyerekek vannak a központi helyen, amitől ők sérülnek leginkább, mert nekik is az a jó, ha a szüleik szeretik egymást. Akkor érzik magukat biztonságban. Persze az ő kedvükre is főzünk.:)

A bibliai korban sem volt egyszerű a helyzet. Ezért rendelkezik így Pál apostol: 

"A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik, hogyan legyen tetszésére a férjének." (Korinthusiakhoz írt első levél 7. rész 34. vers)

Ha ezt igazságtalannak éreznénk, akkor olvassuk el azt, amit viszont a férjnek tanácsol Pál: 

"Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik, hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik, hogyan legyen tetszésére a feleségének." (32-33. vers)

Azért így már nem is olyan rossz, ugye?