A nagyvázsonyi vár volt a következő állomás. Az iskolában naponta többször teszem meg a kb 50 lépcsőt, itt se volt sokkal több, de olyan lehetetlen szögben, hogy komoly izomlázat okozott másnap.
Néhány szép edény:
Jól esett a finom ebéd a kisvendéglőben, ahol a pizzákat helyi nevekkel látták el: Fekete sereg kedvence és hasonlók. Én egy joghurtos csirkemellet kértem salátával és tócsival. Én eddig a tócsit lepcsánka néven ismertem, de hívják lapcsánkának, tócsninak, sőt harulának is.
Eredetileg reszelt krumplit kevernek össze liszttel, sóval, borssal, esetleg adnak hozzá még tojást, fokhagymát. Kanállal szaggatják forró olajba, vagy tepsibe öntve sütik ki. Ez a tócsi szépen meg volt formázva és kiszaggatva kerekre. Sejtésem szerint sok liszttel készült, de finom volt.
Én is lepcsánkaként, de amikor elköltöztem Mórra, akkor megkérdezték tőlem, hogy "Szeretem-e a berétet?" és nem tudtam, hogy mi a helyes válasz rá... Akkor derült ki, hogy ez a lepcsánka... Ja, ha helyesen nevezik!!!
VálaszTörlésÚj név. Még sosem hallottam. Köszönöm, hogy megosztottad az infot.
VálaszTörlésÉn is tócsniként ismerem... Leírtam ide egy kedves történetet, erre nem jelent meg:(
VálaszTörlésÉn is így járok sokszor. Egy meghatározott mozdulattal kell kattintani a közzétételre, hogy mozduljon a szöveg. Próbáld meg még egyszer!
VálaszTörlés