Étkezési szokásainkról

Két, idén kiadott, elegáns szakácskönyvet lapozgattam a napokban. Az egyikben hagyományos magyar ételeinket gondolta újra a szerző. Nem hiszem, hogy bármelyik átlagos háziasszony megfőzi őket. Időnk sincs, pénzünk sem a drága kiegészítőkhöz, és be sem tudjuk őket szerezni. A képeken rongyos konyharuhák, kicsorbult szélű tányérok, bádogbögrék. Mert most ez a menő. Ezért hordanak  gyerekeink szakadt farmerokat, tépett felsőket. Nem is gondolnak arra, hogy vannak, akik tényleg szegények. 
Nézem az ételeket, és csodálkozom. Beleillik egy általános vélekedésbe, miszerint  a magyar konyha egészségtelen, változtatni kell. Nekem egészen más a véleményem, és a honlapom egyik cikke jutott az eszembe erről, ide is másolom. 
Tanulságos.

A magyar konyha, minden híresztelés ellenére, egészséges. Legalábbis az a változata, ahogy eleink főztek még 50 évvel ezelőtt is. 
Miért vagyunk mégis mi, magyarok, betegebbek, mint sok más nép Európában, miért alacsonyabb a születéskor várható élettartam? 
Bernád Ilona néprajzos szerint ennek egyik oka a trianoni sokk, ami hosszú távú depressziót okozott. A másik fontos tényező az, hogy elhagytuk a hagyományos életmódot, gyógymódokat és táplálkozási formát. Ezen kívül sok gyógyszert eszünk. 100 éve pedig megváltozott a tűzhely is. 
Véleménye szerint, a szegény paraszti konyha megfelel a modern táplálkozás-tudománynak. 
- levesek
A magyar parasztasszony minden délben levest is adott az asztalra, melyek vitamin-és folyadékforrások. (Nem is értem, hogy egyes közétkeztetésekben miért szakítottak ezzel a

hagyománnyal. Mennyivel jobb a főzelék ugyan abból a zöldségből, mint a leves? )
- kásák
A burgonya előtti időkben és később is, a különféle kásák meghatározó szerepet töltöttek be az étkezésben. Készülhettek árpából, zabból, búzából, kölesből. Amerika felfedezése után a kukoricából készült ételek egyes magyar vidékeken a mindennapok táplálékává váltak: puliszka, málé, stb.
- zöldségek, gyümölcsök
A magyar háziasszony minden nap adott az asztalra valamilyen zöldséget leves, vagy főzelék formájában. A magas fehérjetartalmú bab, borsó, lencse húspótlék is volt. A zöldségféléket többnyire nem főzték túl, inkább „ress” maradt, így is megőrizve a vitamintartalmát, bár ezt bizonyára nem tudták. Sok nyers zöldséget és gyümölcsöt is

Bodzapalacsinta

fogyasztottak. A káposzta torzsáját nem dobták ki, a répát, petrezselymet nem hámozták, csak kaparták, így megmaradt a héj alatti értékes rész. A kertből sóskát, papsajtot ettek, akácvirágot és sok olyan terményt, amelyet mi már nem is ismerünk. 

- tartósítás
Hordószám tették el télire a savanyú káposztát, amely az egyik legjobb C-vitamin forrásunk. Uborkát, és más zöldségeket is savanyítottak ráadásul természetes módon, gyári

tartósítószerek nélkül.  Aszalták a gombát, szilvát, sárgabarackot, szőlőt.
- méhészkedés
Kevés sót és még kevesebb cukrot használtak. Egy időben nem is volt még répacukor, ételeiket mézzel édesítették. A méz nagyon egészséges, gyakran ajánlott a reformkonyhában is. A népi gyógyászat is előszeretettel alkalmazta. 
- olajos magvak
Nassolás helyett a régi korok embere olajos magvakat evett. Gyakran főztek mákos ételeket, melyek a csontritkulás megelőzésében játszanak szerepet. A tökmag a prosztata megbetegedése ellen jó. 
- Gyűjtötték a gyógynövényeket erdőn, mezőn. A csipkebogyóból C-vitaminban dús teát készítettek áztatással, de lekvárt is főztek belőle. 
- fűszerek
A csípős erős paprika nem hagyományos magyar fűszer, mint tudjuk, Amerikából származik. Nemes változata azonban nagyon egészséges. Szórták is megkent kenyérre csak úgy nyersen.
Régen nem az erős ízek uralkodtak, bár sokkal több fűszert használtak, mint ma: kakukkfüvet, szurokfüvet, tárkonyt, turbolyát, citromfüvet, borsikafüvet, ánizst, köményt,

Citromfű tea

bazsalikomot, lestyánt, zsályát, fokhagymát, vöröshagymát. 

- húsfélék
A magyar parasztember 2-3 hízót nevelt egy évben, télen vágta le, és füstöléssel, lesütéssel tette el az év többi részére. A baromfiudvarban még tyúkot, kacsát, libát, pulykát nevelt, de nem evett húst minden nap. Gyakran csak vasárnap került az asztalra. Igaz azonban, hogy szalonnát viszont szinte minden nap fogyasztottak, de ne felejtsük el, hogy ez mangalica szalonna volt, nem pedig a koleszterinben gazdag nyugat-európai sertésfajták. A mangalicát ma a reformkonyha fontos összetevőjének tartják.

Bernád Ilona: "Hagyomány az egészség fenntartója" című előadása nyomán. Cserefalva, Erdély 2007. július 12.

http://anyacska.hu/hagyomany.php?id=content_ha2