Mit kezdjünk a zöldhagyma szárával, ha nem szeretjük, a retek levelével, és sok más zöldség tartozékkal? Már van egy sor recept a zöldhagyma levelének a hasznosításáról. Ide gyűjtöttem őket.
A retek levelét sokáig ott hagytam a zöldségesnél, aki nyusziknak gyűjtötte. Egyszer viszont azt hallottam, hogy levesben fel lehet használni. Miért ne? -gondoltam. A tavasz úgyis híjával van vitaminoknak, próbáljuk ki. Kiegészítve ezzel-azzal, nagyon finom lett.
Hozzávalók:3 sörretek levele kb 10 szál
10-15 petrezselyem szára
1 evőkanál vágott petrezselyem
néhány zöldhagyma szára
egy kis hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 kis krumpli
olaj
olaj
(1 evőkanál liszt)
(tejföl)
só, bors
só, bors
-
pirított zsemlekocka, levesgyöngy stb
Elkészítés:
Elkészítés:
A hagymákat felkockázzuk, és egy kis olajon megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a zöldhagyma felvágott levelét is a végén. Megszórhatjuk a liszttel, de el is maradhat, ha nem akarjuk nagyon sűrűre. Felöntjük 1-1,5 liter vízzel. Sózzuk, borsozzuk. A retek leveleiről a vastag részeket eltávolítjuk, majd felaprítva a a petrus szárával a lébe tesszük, a felkockázott krumplival együtt. Amikor puhulnak, akkor a leveleket is rádobjuk, és puhára főzünk mindent. Keverhetünk bele egy evőkanál tejfölt is. Botmixerrel selymesítjük. Levesbetéttel tálaljuk.
Bibliás elmélkedés:
"Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk?, vagy: Mit igyunk?, vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. "-figyelmeztet minket Jézus a Bibliában.( Máté evangéliuma 6.25-34.)
Jól teszi, hiszen a mai felfokozott világban napi megélésünk lehet az aggodalom. Pedig volt ennél nehezebb időszak is az életünkben, ha a magyar történelemre gondolunk.
Én jó körülmények között nőttem fel. Szüleimnek volt állása, tisztes fizetése. Mindent megkaptam, amire szükségem volt. Hangsúlyozom: amire szükségem volt, mert annak ellenére, hogy megadhatták volna, nagyon takarékosan éltünk. Anyu igyekezett mindent hasznosítani, nem volt évente ruhacsere, bútorcsere. Csak néhány holmim volt, amiben iskolába jártam, és anyu a szüleitől örökölt bútorai között élte le az életét. Nekünk is az első és egyben utolsó nappali és hálószoba bútorunk van. Amikor elköltöztünk a parókiáről, férjem átcsiszolta, lefestette őket. Olyanok lettek, mint új korukban.
Anyu szeretett olvasni, de kevés könyvet vett, könyvtárba jártunk. Bár egy idő után, amikor megnyitották a határokat, sokat jártunk külföldre, de nagyon fogukhoz verték a garast a szüleim, hogy mindez megvalósulhasson. Ezt a szemléletet örököltem otthonról, és ez nagy segítség volt, amikor megtértünk, és jöttek a hitből vállalt gyerekek.
| Megműveltük a kertet is sok éven keresztül. |
Emlékszem, amikor kicsik voltak, vettünk 30 borítékot, és minden napra beletettünk 250 t-ot, nem költhettünk többet. Ez persze nagyon régen történt, valamikor a 90-es években. Eszembe se jutott, hogy bárkit hibáztassak a szegénységünkért. Megtanultuk, hogy a körülményeink között elégedettek legyünk. Tudtunk bővölködni, de szűkölködni is Pál apostol nyomán. (Filippiekhez írt levél 4.12.)
Nekem nem volt és ma sem kísértés a megnövekedett árubőség. Férjem néha viccelődik, hogy már megint miket vásároltál, mintha soppingoltam volna, de megmutatom neki, hogy csupán élelmiszereket, vegyiárut tettem a bevásárló kocsiba.
Elégedett ember vagyok. Nem tudom, hogy mit hoz a holnap, de azt tudom, hogy Jézus Krisztus gondoskodik az Övéiről, és ezt az Övéi tudják.
" ... keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát, és mindezek megadatnak néktek.
"Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolga felől. Elég minden napnak a maga baja."
Egy szép igehirdetés erről Joó Sándortól:
Ma és holnap (katt a szövegre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése