Itt a tavasz, és vele a sok finom zöld is megjelenik. A telken már szedtem egy nagy zacskó sóskát abból a bordó szárú fajtából, ami az erdőkben terem. Mi persze nem az erdőn vagyunk, de azért ez egy vadsóska. Először nem is mertem megfőzni, tanácsot kértem tapasztaltabbaktól, de megnyugtattak. Azóta már számtalan változatban főztem sóskát. Még almával és őszibarackkal is, sőt sóskafelfújt és sóskakrém is készült már.
Most már elérhető áron kapható a zöldhagyma. Aki nem szereti a levelét nyersen, mint ahogy mi sem, annak ajánlok néhány elkészítési formát, hogy lehetőleg minél többet hasznosíthasson ebből az értékes zöldségből.
..............
............
...........
.............
.png)
..............
Brokkoli krémleves zöldhagymalevéllel
Bibliás elmélkedés:
A zöld a remény színe.
”A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.” (Római levél 5.5)
Találtam egy nagyon szép igemagyarázatot Joó Sándor bácsitól, idemásolom, mert ennél úgysem tudom szebben megfogalmazni:
"A mai nemzedéknek, mióta Hirosimában és Nagaszakiban atombomba robbant, nincsenek már illúziói. Egy olyan korban, amelyben minden agy és erő a tömegpusztítás fejlesztésére van beállítva, nehéz dolog optimizmussal tekinteni a jövő felé. Nem csoda, ha a ma élő emberiség egyik jellemző tulajdonsága nem a reménytelenség, hanem a remény nélküliség. Nincs reménysége, nem vár semmi jót. Tehát nem pesszimista éppen, csak egyszerűen nem néz tovább, mint amilyen széles a televíziós képernyője.
Pál apostol sem élt valami ragyogó kilátások között. Ha valaki tudta, mit jelent az élet veszélye, terhe, szorongattatása, hát ő igazán tudta, mégis tele van reménységgel, szinte ujjong a nagy boldog reménység bizonyosságában. Mi ennek a titka? Az, hogy az ő szívében összekapcsolódik egymással a reménység meg a szeretet: ”A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.” (Róma 5.5) Pál reménysége nem értelmi meggondoláson, logikus mérlegelésen nyugszik, hanem egy belső bizonyosságon. Nála a szeretet az, ami mindent remél. Ezért írja, hogy annak az embernek a reménysége sohasem rendül meg, aki szeret. Csak persze itt nagyon fontos az, hogy milyen reménységről és milyen szeretetről van szó. "
Pál apostol sem élt valami ragyogó kilátások között. Ha valaki tudta, mit jelent az élet veszélye, terhe, szorongattatása, hát ő igazán tudta, mégis tele van reménységgel, szinte ujjong a nagy boldog reménység bizonyosságában. Mi ennek a titka? Az, hogy az ő szívében összekapcsolódik egymással a reménység meg a szeretet: ”A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.” (Róma 5.5) Pál reménysége nem értelmi meggondoláson, logikus mérlegelésen nyugszik, hanem egy belső bizonyosságon. Nála a szeretet az, ami mindent remél. Ezért írja, hogy annak az embernek a reménysége sohasem rendül meg, aki szeret. Csak persze itt nagyon fontos az, hogy milyen reménységről és milyen szeretetről van szó. "
A reménység, amiről Pál ír, Istenre tekint, Benne bízik, ezért nem csalódhat.
A szeretet pedig az Isten szerelme, amit a hívők szívébe adott. Ő mindenkit szeret, és ezért én is ezzel a szeretettel nézhetek az emberekre.
Idézem:
"Ha én Isten szeretetével a szívemben nézem az embereket, akkor nemcsak azt látom, hogy milyenek azok az emberek, milyen kicsinyesek, gyűlölködők, hitványak, utálatosak, csúnyák, hanem azt is, hogy mivé lehetnek ugyanezek az emberek Jézus által, a megváltás kegyelmének az ereje által. És akkor úgy látom őket, mint jövendő kedves, szeretett gyermekeit Istennek, ”A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.” (Timóteushoz írt 1. levél 2.5) Tehát jó reménységgel vagyok az emberek iránt. Minden ember iránt!"
Sok finomságot gyűjtöttél össze 😋.
VálaszTörlésMost is itt egy csokor zöldhagyma levél. Még nem tudom, hogy mi lesz belőle.
VálaszTörlés