Mungóbab ragu

 

Mostanában többféle diétával ismerkedtem meg. Egyes ismerőseim a paleolit rendszer szerint étkeznek. Sok húst, evőkanálnyi zsírt naponta és sok zöldséget fogyasztanak és szénhidrátot szinte semmit. Az egészségük megőrzésért vagy helyreállításáért. 

Mások egyáltalán nem esznek húst, tejterméket, tojást,  egyrészt a Föld megóvása érdekében, másrészt az egészségük megőrzéséért vagy helyreállításáért. 

Mások gondosan számolgatják a szénhidrátot, sok zöldséget, kevés gyümölcsöt,tejtermékeket módjával és némi húst fogyasztanak. 

Másoknak sok sovány tejterméket ajánlanak. 

Zsírral főzzünk, ne főzzünk zsírral!? Erről itt is írtam.

Megannyi tanács, és szinte ellent mondanak egymásnak. Persze nyilván függ a betegségtől is, hogy mit ajánl egy orvos, de többnyire egészségeseknek szólnak a tanácsok. Beleolvastam ebbe is, abba is, és meglepődve láttam, hogy mindent tudományosan támasztanak alá. Ha kiveszem azt az összetevőt, hogy esetleg hazudnak, hogy saját nézetüknek (és esetleg táplálékkiegészítőjüknek, online kurzusuknak, szakkönyvüknek) vevőkört találjanak, akkor is félelmetes, és most már rendet kellene vágni közöttük. Az az érzésem, hogy ez az egész táplálkozási hullám valamiféle új valláspótlék. Mivel azonban ki lehet hámozni belőle jó dolgokat is, mint például a cukrosoknak az alacsony szénhidráttartalmú új alapanyagokat, egyes elemeit örömmel üdvözlöm, mint ezt a mungóbabot, mert mindössze 43 g szénhidrátot tartalmaz 10 dkg, ami sokkal jobb, mint a mi szárazbabunk. Nyilván ugyanúgy meg lehetne főzni is, de miért ne újítsunk néha? A receptet itt találtam, kicsit változtattam csak rajta.
Hozzávalók:
10 dkg mungóbab
olaj
kis fej vöröshagyma
1 teáskanál kurkuma
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
2 teáskanál római kömény
2 evőkanál szezámmag

Elkészítés: A mungóbabot legalább egy fél napig áztatjuk, majd leöntjük a levét, és enyhe sós vízben puhára főzzük. Elég hamar megvan. A felkockázott hagymát egy kis olajon megfonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a fűszereket, kicsit együtt pirítjuk, majd jöhet a szezámmag, egy perc múlva pedig belekeverjük a babba. 

Bibliás elmélkedés:
"Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre."(Lukács 5.31-32)

Ha már egészség és betegség szóba került, érdemes egy kicsit elgondolkodni azon, hogy mit ért ezen a Biblia. Ma nagyon központi szerepbe került a testi egészség, a lelki javak helyett. Általában a külső, a ruházkodás, a vagyon gyarapítása. Még keresztény felekezetek is vannak, aki felvállalják ennek a hangsúlyozását. Olyan túlzó megállapításokat tesznek, hogy: Jézus nem akarja, hogy betegek vagy szegények legyünk. Mindenkit meggyógyított, amikor a földön járt és hozzá fordult. Péter apostolnak még a ruhájában is gyógyító erő volt, Pál pedig halottat támasztott fel! 

Persze a gyógyításokat igazolni lehet a Bibliából, hiszen valóban mindenkit meggyógyítottak- egy ideig. Aztán azt olvassuk Pálnál, hogy Timóteusnak, tanítványának nem gyógyulást kínál fel, hanem bort, gyakori gyengélkedésére és gyomra állapotára. "Ne légy tovább vízivó!"-hangzik a tanács. Timóteushoz írt levél 5.23-ban. Aztán azt írta, hogy Trofimosz nevű szolgatársát betegen hagyta. (2. Timóteus 4.20.) tehát nem tudta meggyógyítani. A 

gyógyítások ugyanis jelek voltak csupán 

azt igazolni, hogy Jézus a Krisztus, akit Izrael olyan régóta várt. A vakok meggyógyítása például kifejezetten messiási jel, más nem gyakorolta. Mégse hittek neki. Mégis keresztre feszítették. Méghozzá az "igazak" tették ezt, akik azt gondolták, hogy nincs szükségük változásra. Azt gondolták, hogy az évezredes hagyományoknak megfelelően kell élniük, pedig láthatták, hogy ezzel valami baj van, hiszen fogságról fogságra jutottak. Jézus idejében éppen a rómaiak uralkodtak rajtuk. 

Aztán ahogy haladunk előre az időben, azt látjuk, hogy az apostolok kezdetben nagyon sok jelet és csodát tettek, később azonban ezek megritkultak, mert már nem volt rájuk szükség. Aki valóban a bűneiből akart megtisztulni, valóban a Messiást várta, az bűnbocsánatot kapott Jézus érdeméért, és örök életet. 

"Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék." (Efezus 2.8)

A testi egészség fontos ugyan, de nem kerülhet a központba. Isten a szívünket (lelki életünket) akarja meggyógyítani, mert szeret, és békességet, örömöt kínál az övéinek. 

Rakott karfiol szójapörkölttel

 

Húsmentes finomság böjti napokra is akár. Mivel a szójakocka 500 ft alatt volt, takarékos napokra is kiváló. Itt barna rizst használtam, ami azért megnyomja a költségeket, a sajt is, de döntsék el egymást közt. 😊   Mi mindenesetre két napig ettük, és jóllaktunk vele.

Hozzávalók:

1 nagy karfiol

1 zacskó szójakocka

fűszerek

1 hagyma

só, bors, piros paprika

olaj

1 bögre főtt (barna) rizs

2 dl tejföl

10 dkg sajt

Pont megtelt velük a nagy lábasom, itt már kiszedtem belőle.

Elkészítés:

A szójakockát fűszeres vízben áztatjuk néhány órát. Én sót, borsot, majoránnát, hagymakrémet tettem hozzá. Utána kinyomjuk belőle a vizet, a krumplinyomó tökéletes ehhez, majd a pörkölthöz hasonlóan, hagymás paprikás alapon megfőzzük.

A karfiolt rózsáira szedjük, fejjel felfelé egy lábasba halmozzuk, és enyhén sós, köménymagos vízben félig megfőzzük. Egy sütőtálat megolajozunk, a főtt  rizst elterítjük rajta, rátesszük a szójapörköltet, a karfiolt, leöntjük tejföllel, és megszórjuk reszelt sajttal. Ha a tejföl nagyon sűrű, akkor egy kis főzőlével hígíthatjuk. Sütőben pirosra sütjük.

Káposztás tésztával is finom volt a szójapörkölt.

Gyökössy Bandi bácsi elmélkedését ajánlom egészségről, betegségről.(Katt a kék szövegre)

Idézet:

"Mindenki - vagy majdnem mindenki - ebédel valahol. Ám nem mindegy hogyan, legyen az egy fogyódiétás szendvics, vagy bőséges menü - kapkodva, benyelve, "túlesve" rajta, esetleg evés közben az asztaltársakkal mást vagy másokat harapdálva, rágva. Csoda-e, hogy annyi a vastagbél- és gyomorfekélyben, vagy krónikus gyomorhurutban vagy vegetatív neurózisban szenvedő ember? Mert evés közben "emberhúst" is eszik, az "fekszi meg" a gyomrát, még akkor is, ha vegetáriánus. Ha az evés közben lenyelt indulatainkat nem tudjuk megemészteni, nem az ételtől betegszünk meg, hanem az utóbbitól..."

Szójás fasírt

 

A szója iránti lelkesedésem kicsit lelohadt, amikor rádöbbentem, hogy kiváló húspótló ugyan, nincs benne koleszterin, de szénhidrát viszont igen. Igaz, hogy nem olyan sok, 100 grammban 22 gramm, de akkor is pont 22 grammal több, mint a legtöbb húsfélében. Szóval bele kell számolni a napi adagba, de hát akkor beleszámoljuk. Nem nagy dolog, mert szárazon ennyi, fűszeres vízben kell áztatni, jól megduzzad, és sok hús helyettesíthető vele. Most 50 grammot használtam fel, egyáltalán nem érződik a fasírton semmi különös íz, nagyon finom lett. 

Hozzávalók:
60 dkg darált sertéshús

5 dkg szójagranulátum

2 tojás

1 evőkanál őrölt piros paprika

teáskanál só

mokkáskanál bors

1 szelet kenyér

3 gerezd fokhagyma

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A szóját kétszeres mennyiségű sós, borsos vízben beáztatjuk addig, amíg beszívja a nedvességet. A kenyeret is beáztatjuk, csak a belét használjuk fel. Utána a fokhagymát lereszeljük, és az összes hozzávalót jól összedolgozzuk. Kis gombócokat formázunk belőle, lelapítjuk, és kisütjük a szokásos módon. Zelleres tök készült hozzá, nagyon jól esett ebédre. Az eredeti receptben krémsajtot adunk a tökhöz, de most csak egy kanál tejfölt kevertem bele. 

Bibliás elmélkedés:
A meggyes habos süti receptjénél írok egy angol ismerősömről, akitől az első angol nyelvű Bibliánkat kaptuk. Susan vegetáriánus volt, ami akkoriban, 30 éve, eléggé szokatlannak számított. Nagyon figyeltem arra, hogy mivel kínáljam. Emlékszem, hogy egy pékségben megkívánta a töpörtyűs pogácsát a látvány miatt, én meg nem voltam elég éber, vettem neki. Már az első falat a szájában volt, amikor rájöttem, hogy a töpörtyű is hús. Kiköpte a falatot. Kicsit csodabogárnak tartottam ezért, de ma már másként gondolok erre. Az emberek különböző okból nem esznek húst.

Van, aki nem szereti.

Van, aki egészségtelennek tartja.

Van, aki vallásból tartózkodik tőle.

Van, aki az állattartást környezetrombolónak tartja, ezért inkább csak növényeket eszik.

Van, aki sajnálja az állatokat.

Biztos vannak még más szempontok is, de én kezdem azt gyanítani, hogy vannak, akiknél ez valláspótlék. Mint a környezetvédelem is, amit egyébként nagyon fontosnak tartok. Mi már 51 éve is szelektíven gyűjtöttük a szemetet. Anyukám már akkor mondta, hogy baj lesz még ezzel a sok műanyaggal. Az ételmaradékot, krumplihéjat beástuk stb. Azt azonban túlzásnak tartom, hogy a gyermekvállalásról akarják lebeszélni a fiatalokat, mert a csecsemők megterhelik a földet. Persze, ha tápszert kapnak a babák, akkor a gyártósorok, a vízhasználat, a cumisüvegek, azok mosása, fertőtlenítése bizony környezetszennyező. Az eldobható pelenka is, de a szoptatás teljesen környezetbarát, és régen is mostuk a pelenkákat. A környezetvédelem nem lehet fontosabb az embernél. Ez olyan lenne, mint a természetimádó népek hiedelmei, akik áldozatot mutattak be a folyók, a hegyek stb isteneinek. Nekünk egy Istenünk van, aki Jézus Krisztusban lett emberré. Nagyon szeret bennünket, ilyen szép helyet készített nekünk, mint a Földünk, de már az első emberpárnak is azt a feladatot adta, hogy gondozza, őrizze. Ha nem így teszünk, akkor ellenségünk lesz a természet. Szomorúan tapasztaljuk a vizeink, a levegő szennyeződését, a savasodó erdőket, a zsugorodó művelhető területeket. Saját jól felfogott érdekünkben kell felelősségteljesebben élnünk, és ez Isten parancsa is. 

A Református Egyházban létezik egy ökogyülekezeti mozgalom, amely a teremtett világ megóvására hívja fel a figyelmet. Találtam egy érdekes cikket a honlapjukon "Nem becsüljük Isten teremtését, hanem le akarjuk győzni" címmel. Érdemes elolvasni. 

Rántott szójaszelet

 

Emlékszem, hogy gyakran kevertem szójagranulátumot a fasírtba, amikor a gyerekek kicsik voltak. Takarékossági megfontolásból, nem kifejezetten az egészség megőrzése volt a cél. Aztán valahogy elfelejtettem, pedig nem álltunk jól a költözés után sem. Akkor lett jobb a helyzet, amikor elkezdtem dolgozni. Most sokat hallunk az egészséges táplálkozásról, a húsfogyasztás mérsékléséről, ráadásul megjelent egy majdnem vegetáriánus személy is a családban, úgyhogy vettem szójaszeletet és granulátumot is. Nem volt egyszerű, mert a nagy üzletekben sem kaptam, végül a férjem hozott a Natura boltból. Ennyire kiment a divatból a szója? Vagy sokan allergiásak rá? Azt hallottam, hogy a tehéntej után a szója a legnagyobb allergén. Nekünk régen sem okozott problémát, és most is nyugodtan ehettük. Nagyon olcsó egyébként, és gazdag fehérje forrás. Egyszerű elkészíteni is. A szeleteket forró, fűszeres vízbe kell áztatni 30-120 percig. Én köztes megoldást választottam, és kb egy órát hagytam benne. Sót, borsot, őrölt gyömbért, curryt, rozmaringot, kakukkfüvet szórtam a vízbe.

 Aztán jól kinyomkodtam, és lisztbe, felvert tojásba, zsemlemorzsába forgattam,

és olajban kisütöttem. Persze más íze van, mint a húsnak, de nagyon finom volt. Melegen ajánlom mindenkinek. 

Hidegen is! 😊

Bibliás elmélkedés:

A húsevés tilalma régóta jelen van az emberiség történetében. Már  bibliai korban is szó volt erről. Mózes 3. könyve felsorolja, hogy milyen állatokat nem volt szabad megenni. Ezeknek a rendelkezéseknek azonban nem egészségügyi okai voltak, hanem az, hogy egyes állatokat szentként tiszteltek a pogányok, áldozatra használták. Isten nem akarta, hogy népe átvegye ezeket a szokásokat. Az Újszövetség is tiltja a vér vagy a fúlvaholt állatok fogyasztását, de szintén nem higiéniai okokból, hanem a pogány áldozatok tiltása miatt. "Legyetek szentek, mert én szent vagyok!" -mondja Isten. Minden más állatot azonban megengedett már Isten, amit árultak a mészárszékekben.(1. Korinthus 10.25.) Egyes keresztényeknek azonban nem volt elég az evangélium szabadsága, a tízparancsolat gyakorlati életre vonatkozó szabályrendszere. Hozzátettek még egy kicsit, vagy éppen elvettek belőle. Így jelentek meg a húsevést tiltók vagy éppen azok, akik egyes napokat különbnek tartották a másiknál. Az apostol ezt erőtlen hitnek tulajdonítja, de arra buzdít, hogy ne ítélgessünk, és senkire se akarjuk ráerőltetni a magunk meggyőződését. Inkább fogadjuk be őket, imádkozzunk értük, hogy Isten győzzön meg mindenkit az igazság felől. 

"Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben." (Római levél 14. 17)

"Tehát akár esztek, akár isztok, mindent az Isten dicsőségére tegyetek."(1. Korinthus 10.31.)

ÜNNEPEK, JELES NAPOK. Főzzön egy levest Vízkeresztre! Sorsolás!

Vízkeresztre játékot hirdettem. A nevezési feltételek itt olvashatóak. Úgy látszik, kezd visszatérni a játékos kedv, de még ez sem a régi. No, nem csoda, hiszen alig vagyunk túl az ünnepeken. Köszönöm mindenkinek, aki játszott. További jó blogolást kívánok.

Hat egyszerű és nagyszerű recept érkezett.

1. Mindjárt az elején ez a finom zellerkrémleves. Már menzás koromban is nagyon szerettem, de így elkészítve egyenesen rajongtam volna érte.

                                  Takarékos konyha: Tejfölös zellerkrémleves

http://takarekoskonyha.blogspot.hu/2016/01/tejfolos-zellerkremleves-blogjatekra.html

2. Gomba, gomba, bújj, ki, hopp! Mutasd meg a kalapod! -verseltük iskolás korunkban, (már megint a suli!). Ebből a levesből viszont biztos, hogy nem csalogatnánk ki a gombákat olyan finomnak néz ki.

 Habverő és fakanál: Erdei gombakrémleves

http://habvero-fakanal.blogspot.hu/2016/01/erdei-gombakremleves-laskadarabokkal.html

3. Az első, ami megfogott, bevallom, a lábas volt. Vagy kisfazék. De mindegy is! Csodálatos a színe! A benne lévő leves pedig igazán vonzó kinézetű. Ezt a batátát ki kell próbálni! És a tökmagok! Parádés feltét!

 Katalin konyhája: Édeskrumpli-krémleves

http://katalin-konyha.blogspot.hu/2016/01/edeskrumli-kremleves-blogjatekra.html

4. A következő játékosunk a facebookon osztotta meg 2014-es receptjét. Így is érvényes, és nagyon finomnak néz ki. Sajt, vaj, galuska! Csak jó lehet!

Egy kicsi bors és a családi tűzhely: Karalábé leves sajtos-vajas galuskával

http://kicsibors.blogspot.hu/2014/10/karalabeleves-sajtos-vajas-galuskaval.html

5. Újabb zöldség került a lábasba, ezúttal sárgarépa, ami jó nyersen, főve, hidegen, melegen, krémlevesbe, leveskrémbe. Nagyszerű ötlet!

Konyhavirtuóz: Sárgarépa krémleves

http://konyhavirtuoz.blogspot.hu/2016/01/sargarepa-kremleves.html

6. Bab babbal. Fantáziadús ötlet. Csodás tálalás! Ilyenkor sajnálom, hogy nem csak az illatok nem jönnek át, de az íz sem. 

Kalandok a konyhában: Babkrémleves ropogós babbal

           http://edithreceptjei.blogspot.ro/2016/01/babkremleves-ropogos-babbal.html

Mivel éppen 6 játékos jelentkezett, dobókockával sorsoltam ki a győztest, és már megint Sásdi Melindáé a nyeremény! Nem vagyunk rokoni kapcsolatban, egyszerűen így jött ki. Gratulálok! A címedet tudom, küldöm a naptárat hamarosan.

Bibliás elmélkedés:

Vízkeresztkor arra emlékezünk többek között, hogy Keresztelő János megkeresztelte Jézust a Jordán folyó vizében. Az előző bejegyzésben olvashatják, hogy miért nem azonos ez a cselekedet a mai keresztelésekkel, de most más vonatkozását emelném ki. János állt a vízben, és megtérést prédikált: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa" (Máté 3.2.) Világossá tette azonban, hogy nem benne kell hinni, hanem abban, "aki utána jön, akinek a saruját hordozni sem méltó" (Máté 3.11) Ez Jézus, a Krisztus.

Mit akart ez jelenteni? 

János egy olyan korban élt, amikor az írástudók nagyon hangsúlyozták a cselekedetek fontosságát. A mózesi törvényekhez sokat hozzátettek: például meghatározták, hogy hány mérföldet tehet meg egy ember szombaton, pedig Isten a szíveket vizsgálja, a hit mértékére volt kíváncsi már Ábrahámnál, a zsidók ősatyjánál is. A hitből való megigazulás nem új keletű tehát, de valahogy elfelejtődött az idők során. Megerősödött a hagyománytisztelet, ami gyakran komoly gátja a megtérésnek. Keresztelő János ezért felelevenítette az ősi próféták bűnbánatra hívó szavait, és meg is volt az eredménye. Hosszú sorban jöttek hozzá az emberek, és megvallották neki a bűneiket keresztelés előtt. Így készítette fel Isten a szíveket a Szent Lélek befogadására. Sok mai keresztény közösség ezzel szemben azt vallja, hogy elég egy kis imádság: "Jézus gyere a szívembe, és már ott is van. Mehetünk a mennybe." 

Valójában ez nem ilyen egyszerű. Istent meg kell ismerni, ehhez idő kell. A Biblián keresztül mutatkozik be. Az istentiszteleten, szentbeszédeken keresztül akar velünk beszélni. Bűneinket meg kell vallani, rendezni vele. "Boldog ember az, akinek bűne megbocsáttatott, vétke elfedeztetett, boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít".32. zsoltár

Kedves olvasó! Mikor kért utoljára bocsánatot valakitől? És Istentől? 
Egy szép igehirdetés a témában:
Boldogság és bűnbocsánat: