A telkünkön vadsóska terem. Már írtam arról, hogy eleinte nem mertem szedni belőle, mert szokatlan volt a szára vörös színe, és az is, hogy körkörösen nőttek a levelek. Aztán megnyugtattak, és azóta rendszeresen gyűjtögetek róla. A közismert sóskamártáson kívül készült már belőle leves, buggyantott tojással, de almával és barackkal is. A sóskamártás is gyakori tavaszi vendég nálunk. 2 éve készült először a sóskából krém és felfújt.
A krém egy hiba következtében jött létre, mert nem fordult ki szépen a formából, elkevertem, de aztán újra próbálkoztam, és sikerült. Most van némi változtatás a hozzávalókban, és mikróba tettem, hogy hamarabb elkészüljön. Az Erdőkóstoló blog receptje alapján készült.
Hozzávalók:
Sütés előtt
15 dkg sóska leszárazva 1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt 2 evőkanál tejföl 2 tojás só, bors 2,5 dkg vaj
1 gerezd fokhagyma
Elkészítés: A fokhagymát lereszeljük. A formákat olvasztott vajjal megkenjük. A sóskát apróra vágjuk, vagy késes aprítóban feldaraboljuk. A tojásokat felverjük, és az összes anyagot összekeverjük, és tálkákba töltjük. A tálkák 10x5 cm-ek. Kellett volna még hozzá 2 dl tej, ki is mértem, de aztán kifelejtettem. Eredetileg a felfújtakat sütőben, gőzfürdőben készítik, de 40 percet vett igénybe legutóbb ez a művelet, úgyhogy most a mikróba tettem a tálkákat, és melléjük egy vízzel félig telt bögrét. 10 perc alatt kész volt.
A kúp alakú tálka belülről rücskös mintás. Nagyon szép, de a vaj vastagon maradt rajta, ezért nem lett szép a felfújt kiborítva.
Itt a tavasz, és vele a sok finom zöld is megjelenik. A telken már szedtem egy nagy zacskó sóskát abból a bordó szárú fajtából, ami az erdőkben terem. Mi persze nem az erdőn vagyunk, de azért ez egy vadsóska. Először nem is mertem megfőzni, tanácsot kértem tapasztaltabbaktól, de megnyugtattak. Azóta már számtalan változatban főztem sóskát. Még almával és őszibarackkal is, sőt sóskafelfújt és sóskakrém is készült már.
Most már elérhető áron kapható a zöldhagyma. Aki nem szereti a szárát nyersen, mint ahogy mi sem, annak ajánlok néhány elkészítési formát, hogy lehetőleg minél többet hasznosíthasson ebből az értékes zöldségből.
”A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.” (Római levél 5.5)
Találtam egy nagyon szép igemagyarázatot Joó Sándor bácsitól, idemásolom, mert ennél úgysem tudom szebben megfogalmazni:
"A mai nemzedéknek, mióta Hirosimában és Nagaszakiban atombomba robbant, nincsenek már illúziói. Egy olyan korban, amelyben minden agy és erő a tömegpusztítás fejlesztésére van beállítva, nehéz dolog optimizmussal tekinteni a jövő felé. Nem csoda, ha a ma élő emberiség egyik jellemző tulajdonsága nem a reménytelenség, hanem a remény nélküliség. Nincs reménysége, nem vár semmi jót. Tehát nem pesszimista éppen, csak egyszerűen nem néz tovább, mint amilyen széles a televíziós képernyője. Pál apostol sem élt valami ragyogó kilátások között. Ha valaki tudta, mit jelent az élet veszélye, terhe, szorongattatása, hát ő igazán tudta, mégis tele van reménységgel, szinte ujjong a nagy boldog reménység bizonyosságában. Mi ennek a titka? Az, hogy az ő szívében összekapcsolódik egymással a reménység meg a szeretet: ”A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.” (Róma 5.5) Pál reménysége nem értelmi meggondoláson, logikus mérlegelésen nyugszik, hanem egy belső bizonyosságon. Nála a szeretet az, ami mindent remél. Ezért írja, hogy annak az embernek a reménysége sohasem rendül meg, aki szeret. Csak persze itt nagyon fontos az, hogy milyen reménységről és milyen szeretetről van szó. "
A reménység, amiről Pál ír, Istenre tekint, Benne bízik, ezért nem csalódhat.
A szeretet pedig az Isten szerelme, amit a hívők szívébe adott. Ő mindenkit szeret, és ezért én is ezzel a szeretettel nézhetek az emberekre.
Idézem:
"Ha én Isten szeretetével a szívemben nézem az embereket, akkor nemcsak azt látom, hogy milyenek azok az emberek, milyen kicsinyesek, gyűlölködők, hitványak, utálatosak, csúnyák, hanem azt is, hogy mivé lehetnek ugyanezek az emberek Jézus által, a megváltás kegyelmének az ereje által. És akkor úgy látom őket, mint jövendő kedves, szeretett gyermekeit Istennek, ”A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.” (Timóteushoz írt 1. levél 2.5) Tehát jó reménységgel vagyok az emberek iránt. Minden ember iránt!"
Inkább "tyúkatlan láb" lenne a helyes elnevezése, nem? Bár lábra sem hasonlít, mint ahogy a lúdláb sem, de a falusiaknak mindig volt érzékük a humorhoz. Az Ízőrzők című műsorban mutatták be a szomolyaiak. Valójában egy zöldségleves tojáslepénnyel, és ez a lábatlan. Mivel nem a receptjük szerint főztem a levest, az elnevezés is más, mint az övék, ami: Szomolyai lábatlan tyúk leves.
Már van hasonló zöldséges leves a blogban kettő is. Itt és itt. Azért ez mégis kicsit más. Mindig más, igaz?
A zöldségeket megtisztítjuk, és feldaraboljuk. A karfiol és a krumpli kivételével minden levesbe valót beleteszünk egy fazékba, és felöntjük kb 1,5 liter vízzel. Amikor puhulni kezdenek, akkor jön a többi, és készre főzzük. Végül adjuk hozzá a zöldet. A húst lefejtjük a csontról, és visszatesszük a levesbe. Közben elkészítjük a lábatlant. A hozzávalókat összekeverjük, egy olajozott serpenyőbe öntjük, és mindkét felüket megsütjük. Háromszögekre vágjuk, és mindenki magának teszi a levesbe. Igazán nagyon finom és különleges is.
Szép énekkel köszöntöm kedves olvasóimat húsvét/feltámadás ünnepén. Tímár Sára és zenekara előadásában hallhatják a Krisztus feltámadott kezdetű szép éneket (katt a képre). A vele készült riport olvasható a nevére kattintva.
Kit halál elragadott, Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a vígaszunk, Alleluja! :/: Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent nevét, Zengjük ő dícséretét, Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a vígaszunk, Alleluja!
A protestánsok hagyományosan csak nagypénteken nem esznek húst.* Tájegységenként eltérőek az ilyenkor kínált ételek. Nekem most nagyon megtetszett itt ez a furcsa nevű tésztaféle. Edith anyukája mindig ezt főzte, és azért borjú, mert akkorák, hogy kettővel jól lehet lakni.
Én most próbafőzést tartottam, de tényleg laktató. Gulyásleves után ettük ma, hétfőn. Több húsmentes étel itt.
Hozzávalók: 1,2 l víz 20 dkg búzadara és kukoricaliszt vegyesen vaníliaaroma (vagy cukor) 1 evőkanál 1:4 édesítő (vagy cukor) csipet só 4-5 evőkanál olaj 10 dkg zsemlemorzsa szilvalekvár
Elkészítés: A vizet felforraljuk,ízesítjük a sóval és atomával, majd állandó keverés mellett beleöntjük a dara és a liszt keverékét. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy én kukoricadarát őröltem meg, nem lisztet használtam, de így is nagyon finom volt. Addig főzzük, amíg puliszkasűrűségű lesz. Én nagyon szeretem az erdélyi sós puliszkát, amit juhtúróval és füstölt szalonnával tálalnak, és az édes változat eddig nem nyerte meg a tetszésemet. Most viszont megváltozott a véleményem, mert nagyon finom lett ez a gombóc. Hagyjuk hűlni, majd vizes evőkanállal gombócokat szaggatunk belőle, kicsit belapítjuk a közepét, egy teáskanál lekvárral töltjük meg, és egy másik adag tésztával befedjük, és kézzel megformázzuk. Az olajban megpirított zsemlemorzsába forgatjuk, és fahéjas édesítővel (porcukorral) szórjuk meg fogyasztás előtt.
Én nem voltam olyan ügyes, hogy ennél nagyobb gombócokat készítsek, és csak ennyi lekvár fért bele. Nagyon kihűlt, sokkal előbb el kellett volna kezdeni a formázást. *Kiegészítés: Valójában a régi falusi emberek egyébként sem ettek minden nap húst, de a 40 napos húsmentes böjtöt a protestánsok nem tartották, de nagypénteken húsmentes nap volt. Bableves, kifőtt tészta, savanyú tojás stb.
"Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint." 1. Korinthus 15.3-4. Röviden ez az evangélium, a Biblia "szíve". Ma már kevesen gondolnak erre, inkább a néphagyomány részt ápolják. A tojásfestés, a nyuszi, a csibe került a középpontba, pedig Jézus halála és feltámadása a világtörténelem legfontosabb eseménye. Isten az embert jónak teremtette, teljes boldogságban élhetett az Édenkertben Isten társaságában. Mindent megtehetett, csak egy fáról nem ehetett, a jó és gonosz tudásának a fájáról, mert Isten nem akarta, hogy megismerje a gonoszt, de meghagyta a szabad akaratát arra, hogy ne engedelmeskedjen neki. A Sátán, Isten ellensége hazugsággal rávette Évát arra, hogy egyen abból a gyümölcsből, amit Isten megtiltott nekik. Ádám is megkóstolta, így el kellett jönniük onnan, és azóta van boldogtalanság, magány, betegség és halál, de Isten készített egy visszafelé vezető utat. Az Ószövetségben állatokat kellett áldozni, hogy a bűneik meg legyenek bocsátva, majd Krisztus vállalta magára a bűneink büntetését a kereszten. Bűnné lett értünk, hogy mi élhessünk boldogan az Istennel közösségben. Erre emlékezünk nagypénteken. Majd húsvét vasárnap arra, hogy nem maradt a sírban, hanem feltámadt, és vele kapcsolatba lehet kerülni Igéje és Szentlelke által. A Zákeus Média Centrum rövid videója mutatja, hogy hogyan lehetséges természetben szemléltetni ezt a csodát.
A húsvét elmaradhatatlan süteménye a kelt kalács. Az előző bejegyzésben mutattam a Majdnem Szeretet kalácsot. Ekkor készült ez a fahéjas is. Eredetileg fátyolkalácsot akartam sütni, de ezt hozta ki elsőre a net, így ennél is maradtam. Nagyon finom lett, én nagyon szeretem a fahéjat. A tésztában fele-fele arányban használtam fehér-és teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet, ezért lett csak kicsit diétás. Nem ettük meg most az egészet, a keltek jól bírják a fagyasztást, ott várja ki az ünnepet.
A két kalácsot együtt sütöttem, ahogy a kenyereket is szoktam egymás mellett. Nagyon jó megoldás, ha elférnek.
Elkészítés: A dagasztóüstbe öntjük a száraz anyagokat, majd a kicsit felvert tojást, a sárgáját, a tejet, és jól kidagasztjuk. A vége felé adjuk hozzá a puha margarint. Kétszeresére kelesztjük, egy gyúrótáblára helyezzük. Jelen esetben kivettem belőle 25 dkg-ot a Szeretet kalácshoz.
Átgyúrjuk, kinyújtjuk, megkenjük 10 dkg margarinnal, megszórjuk az édes fahéjjal, és három felé osztjuk. Hengert sodrunk belőlük, és megfonjuk. Kalácsformába tesszük, és megkenjük a tojással. Fél óra pihenés után 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és kb fél óra alatt kisütjük. Rácson hagyjuk kihűlni. Általában sütőpapírral szoktam kibélelni a tepsiket, de most valaki a családban alufóliával bélelte ki, aztán mégsem használta fel.
Bibliás elmélkedés:
Virágvasárnap közeledik, a húsvéti ünnepkör fontos mozzanata. Jézus bevonul Jeruzsálembe, ahol majd meghal a bűneinkért, de királyként várják. Addigra igazi sztár lett, a szó jó értelmében. Nagyon sokan ismerik és szeretik, de vannak, akik elutasítják, és istenkáromlónak tartják. Akik ismerik és szeretik, azok között is sokan csak a gyógyításai vagy a kenyérszaporítás miatt keresik. Jó példa erre a tíz leprás, akik mind meggyógyultak, amikor Jézus elküldte őket a papokhoz, akik megállapíthatták a gyógyulást, de csak egy ment vissza megköszönni. Ma is vannak ilyen "vajaskenyér" keresztények. Azért keresik a templom közelségét, mert ott számíthatnak segítségre, de az ige, a keresztény életvitel, a megtérés már nem érdekli őket.
A virágvasárnapi bevonuláskor is sokan így gondolkodtak a tömegben. Pálmaágakat és a saját felsőruháikat terítették elé az útra. Hozsánnát kiáltottak a "Dávid Fiának", ami jó meglátás, mert arra utal, hogy a Messiást várták. Sajnos sokuknak azonban csak a názáreti próféta volt. Akik Dávid Fiát látták benne, azok is inkább földi királyt vártak, aki majd megszabadítja őket a római uralom alól, pedig Jézus sokszor világossá tette, hogy az ő országa "nem e világból való". Ő a szívünkben akar uralkodni. Azt szeretné, ha rá figyelnénk a döntéseink előtt, tőle kérdeznénk, hogyan tovább. Akkor tud jó úton vezetni, ahol bár lesznek nehézségek, de átvezet rajtuk, és megsegít. Nagyon szépen kifejezi ezt ez a Túrmezei Erzsébet vers. A Mester, az Úr Jézus Krisztust jelenti.
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam,
s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon, ahogy Ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: "Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem. S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át, mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: "Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!"
Most a Lipóti pékségben láttam meg egy Szeretet kalács nevű péksüteményt, és hasonlót alkottam ma délelőtt. Főpróba az ünnepek előtt. A honlapjukon szerepelnek az alapanyagok, de mértékek nélkül, így csak találgattam a hozzávalókat illetően, ezért lett "majdnem". Finom volt, megesszük. Jó lesz húsvétra is. A tk tönkölylisztes kalács alapján dolgoztam, úgyhogy többszörösen "majdnem" szeretet kalács, hiszen édesítővel és tk liszttel készült. Azért jó sok szeretettel is😉Két kalácsot is sütöttem ebből a mennyiségből, a másikat hamarosan hozom.Hozzávalók: 25 dkg finomliszt
25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt 1 teáskanál 1:4 édesítő
1 mokkáskanál só
1 csomag szárított élesztő 1 mokkáskanál cukor
3 dl tej 1 tojás 1 tojássárgája
10 dkg margarin
1 mokkáskanál rumaroma
1 mokkáskanál citromlé
Elkészítés:
Mivel nem volt itthon friss élesztő, szárítottal dolgoztam. Noémi ezt használ, én meg mostanában ritkán sütök kenyeret, mert nagyon meg vagyunk elégedve a Lipótival.
A dagasztóüstbe öntjük a száraz anyagokat, majd a kicsit felvert tojást, a sárgáját, a tejet, és jól kidagasztjuk. A vége felé adjuk hozzá a puha margarint. Kétszeresére kelesztjük, egy gyúrótáblára helyezzük, és 25 dkg tésztát külön veszünk. Ezt cipóvá formázzuk, négyfelé vágjuk, azt is kigömbölyítjük. Ekkor adtam hozzá a rumaromát és a citromlevet is. Nyugodtan lehet növelni a mennyiségét, hogy jobban kiérződjön. Egy kis négyzet alakú tepsibe vagy kerámia tálba helyezzük. Elkészítjük a másik kalácsot is, és fél órát még letakarva mindkettőt pihenni hagyjuk. Felvert tojással megkenjük, kevés dekorgyöngyöt és mandulát szórunk rá, és 180 fokra előmelegített sütőben kb fél órát sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.
Bibliás elmélkedés:
Az Isten szeretet-szoktuk mondogatni.
"Úgy szerette Isten a világot, hogy az egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök életet legyen." János evangéliuma 3.rész 16.vers.
Ha így van, akkor miért van ennyi szenvedés?-teszik fel a kérdést sokan. A kérdés egyébként jogos. Különösen a koronavírus járvány idején bizonytalanodtak el sokan a hitükben, pedig járványok mindig is voltak, háborúk is, aszály is, árvizek is. Mégis mi történt az emberiséggel, hogy ennyire megrendült a bizalma Istenben? A helyes választ nem tudom, talán az lehet, hogy nem volt helyes az istenképük. Ki tudunk mi találni magunknak egy olyan Istent, aki nekünk megfelelő. Aki mindig megteszi azt, amit kérünk tőle, aki sose kér számon semmit, aki mindig megbocsát, az a dolga. Pedig nem az a dolga. Emlékszem, amikor az egyik gyermekünknek hónapokig volt egy olyan emésztési problémája csecsemőként, amire az orvos csak széttárta a kezét. Nem is értem, hogy miért nem küldött tovább kórházba, de nem küldött. Egyszer ennek vége lesz.-mondta. És tényleg vége lett fél éves korára, de addigra nekem megváltozott az Istenről kialakított képem. Eddig tudtam, hogy szerető, mennyei Atya, akihez mindig bizalommal fordulhatok, aki meghallgat, de most árnyaltabb lett a kép. Sokszor voltam dühös rá, tehetetlenségemben majdnem elfordultam tőle. Meg kellett látnom, hogy nem tudom befolyásolni, mert "az Ő utai nem a mi utaink". Egy mandulagyulladásra adott gyógyszer végül is segített, és én nagyon szégyelltem magam, amiért nem tudtam türelmesen kivárni a gyógyulását. Viszont legalább meg tudom érteni azokat, akik hasonlóan türelmetlenek, lázadoznak. Nem mintha igazat adnék nekik, csak látom magamban is ugyanezt.
Sokat fejlődtem azért. Amikor egy másik gyerekünknek lett súlyos lábtörése, és hónapokig volt kórházban, már nem lázadoztam. Már jobban ismertem Istent, és meghallottam a körülményekben is a biztatását, és az igében az ígéretét a gyógyulásra. "Megsebez, de be is kötöz."-vallom Jóbbal, mert
.png)
.png)
.png)
.png)
