A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kenyér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kenyér. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 15., szombat

Befolyásos asszonyok a konyhában. Bemutatjuk Tóthné Csombordi Anettet és az ő csodálatos pékáruit augusztus 20-ra

 


virágkalács


leveles cipó

kenyér nagymama emlékére

A kezdeti évek

Á: Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról! Hol születtél, milyen kötődésed volt a hithez?

A:1978-ban születtem Miskolcon, de anyai nagyszüleim az akkori Leninvárosban, Tiszaújvárosban éltek, és mi is ott éltünk 3 éves koromig. Mivel ott még nem volt templom, Tiszaszederkénybe jártunk, mivel ott volt református templom, nagyapám ott volt presbiter, keresztapám 25 évig gyülekezeti presbiter és főgondnok volt. Ez idő alatt épült fel a tiszaújvárosi református templom és az egyházközséghez tartozó egyéb épületek, illetve egyházi intézmények létrejöttében segített. Ez a szolgálata markánsan befolyásolta az én lelki életemet, hitéletemet. Számomra jó példa az ő élete és munkálkodása, illetve maga a gyülekezeti élet ott. Oda jártunk templomba. Aztán Miskolcra költöztünk, és általános iskolai éveimben hittanra jártam, bár akkor ez még nem volt divat, de az indíttatásunk nagyon más volt családilag. A hittant az iskolában Dr. Mészáros István, a későbbi református püspök tartotta.

Á: Mi vonzott legjobban?

A: Számomra mindig meghatározó volt a vasárnapi istentiszteleteknek a fontossága, vágytam rá, és egy sarokköve, ékköve lett az életemnek. Nagyon szerettem az énekeket, vártam már, hogy mit fognak választani. Elég hamar kívülről megtanultam ezeket az énekeskönyvi énekeket, pedig még olvasni se tudtam.

Majd átkerültünk az Avasi gyülekezetbe, és 92-ben ott konfirmáltam. Több, mint 30-an konfirmáltunk. A rendszerváltás miatt is változott, egyre nyíltabb lett a helyzet, és egyre többen kezdtek csatlakozni a gyülekezetekhez. Nagyon pezsgő volt ilyen szempontból a lelki élet, és az egyik presbiter, Dr. Bartha Árpád, is szorgalmazta ott az ifjúsági alkalmakat. Oda jártam ifjúsági órára gimnáziumi éveim alatt és utána is. Ezek nagyon meghatározó évek voltak a későbbiekre nézve is.

Isten eszközeként a gyülekezetben

Szerettem volna az általános iskola után református gimnáziumba járni, de akkor Miskolcon még nem volt, emiatt a debreceni refiben gondolkoztunk továbbtanulás céljából. Dr. Mészáros István püspök úr és az egész egyházkerület azon munkálkodtak, hogy a Lévay József Református Gimnázium, ami korábban itt működött, az újrainduljon, és javasolták, hogy nekem nem biztos, hogy Debrecenig el kell mennem, hogy református gimnáziumba járjak. 1993 nyarán el is dőlt, hogy újra indítják a Lévayt.

Á: Ha jól értem, akkor mintha te is eszköz lettél volna Isten kezében a gimnázium újraindításakor.

A: Igen, így is mondhatjuk. Nekem meghatározó volt azt átélni, hogy mi voltunk az elsők. Később úgy is hívott minket az egyik tanárunk, hogy mi voltunk az első fecskék. És hát valóban különleges volt a számunkra, hogy az első két osztályban újra indíthattunk egy nagy múltú gimnáziumot.

Így kerültem 93 szeptemberében a Lévayba. Aztán egyre több osztály lett, beindult a 6 osztályos képzés is. Próbáltuk a tálentumainkat kibontakoztatni, és ez itt sikerült, de továbbra is jártam az avasi gyülekezet ifi közösségébe. Nagyon sokfelé szolgáltunk az akkor induló, különféle egyházi intézményekben, gyülekezetekben. Ifjúsági csendesnapokat szerveztünk, volt, amikor más gyülekezet ifjúságával együtt, volt, amikor csak magunk. Táborokat szerveztünk, ahová akár határainkon túl is érkeztek ifjak. Jártunk rendszeresen bizonyságot tenni fogyatékkal élő közösségekbe, nehéz helyzetbe került családokhoz, hogy „egymás hite által épüljünk”, illetve belelássunk az ő hétköznapjaikba.

Á: Akkor neked az ifi volt a közösséged.

A: Igen. Az ifivel minden péntek este találkoztunk, és hosszú estébe nyúló program volt, mert annyi mindent ki tudtunk találni. Szinte egy második családként funkcionált. Fiatalok is egyre többen voltunk, bár voltak, akik elmentek főiskolára, egyetemre, ők ritkábban tudtak járni, de megmaradt ez a közösség és összetartó erő. Sokan református lelkészek, illetve vallástanárok lettek közülünk, illetve hitüket megélő emberekké váltak. A gimnáziumnak is meghatározóak voltunk, mert sok esetben visszahívnak bennünket.

Á: Tudom, hogy egy hívő családban felnövő embernél ez másként van, mint nálam, akinek nagy, meghatározó volt a megtérése. Mégis elmondanád, hogy neked hogyan lett személyessé a hited?

A: Ez inkább egy folyamat volt általános iskolában, a konfirmáció előkészítő időszakában határoztam el, hogy Krisztust fogom követni.

Á: Mikor döntötted el, hogy hitoktató leszel?

Á: Bennem már alsó tagozatos koromtól az volt, hogy én tanítónő szeretnék lenni, és a hittan is kapcsolódott hozzá. 97-ben érettségiztem, utána Debrecenbe mentem tanító-hitoktató-történelem szakra, és odajártam 4 évig. Az ifi közösség itthon működött, és péntek este igyekeztem haza, illetve már a főiskolai évek alatt én tartottam a vasárnapi gyermekistentiszteleteket az Avasi gyülekezetben. Mivel annyi szakom volt egyszerre, a főiskola lekötötte az egész napomat, este 6-ig voltak óráim.

Komoly próbatételek

Ez kicsit fárasztó is volt, főleg azért, mert az első évben egy komoly egészségügyi traumán mentem keresztül, amely később is meghatározó volt, és máig is kihatással van.

Később egyéni tanrendet is kellett kérnem, hogy a hiányzások nehogy gondot jelentsenek, mert egy idő után már nem tudtam mindig minden órára bemenni. És így 4 év alatt el tudtam végezni a főiskolát.

Á: Ez nagyon nehéz időszak lehetett, de jó, hogy sikerült elvégezni a főiskolát.

Isten ügyét szolgálva

Á: Mit szerettél legjobban a főiskolás éveidben?

A: Nagyon szerettem a gyerekekhez járni a tanítóképző gyakorló iskolájába, egyéb helyekre. Már a főiskola idején is sok közösségbe kapcsolódtam be. Segélyszervezeteken keresztül az ottani nehéz helyzetbe került emberekkel is kapcsolatba kerültem. Ez a főiskolán is tananyag volt, hogy ilyen gyakorlatokat kellett végeznünk, de én azon túlmenően is csináltam ezt.

A Tiszáninneni Református Egyházkerületben is nagyon sok programot szerveztünk az ifjúsági közösségekkel. A két egyházkerületben végzett szolgálataimért 2000-ben megkaptam a Soos Géza-díjat. Ez arról szól, hogy olyan fiatal kapja, aki országosan kiemelkedő református ifjúsági munkát végez. Akkor ketten kaptuk meg. Jártam ifjúsági vezetőképzőbe is a középiskolai években, a Soli Deo Gloria Református Diákszövetségben. Ebben éltünk, mindig az volt a cél, hogy Isten ügyét szolgáljuk. A Diákszövetség jelmondata is ez: 

„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze!” (Timóteushoz írt 2. levél 2.rész 3. vers)

2001 szeptemberétől tanítóként és hitoktatóként dolgoztam a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskolában. Volt, hogy 10 osztályban tanítottam a hittant. Aztán osztálytanítóként is tanítottam a gyermekeket. Sok osztályt vittem végig alsóban.

Meghatározó évek voltak ezek is. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy magukhoz mérve tudásuk legjavát adják, és fejlődjenek lelkileg. Szép évek voltak, gazdag, áldásos időszak volt. Mai napig is, ha találkozom a tanítványokkal, ha fontos események történnek az életükben, akkor jelentkeznek ők vagy akár a szüleik. Akár egy diplomaosztó hangversenyre meghívnak, vagy ha férjhez mennek, megnősülnek, babájuk lesz, küldenek üzenetet. Ezek fontos dolgok, mert mindig hálásak, és én is hálás vagyok, hogy együtt töltöttük azokat az éveket, amelyek nekik is fontosak lehetnek a későbbiekben.

Családban, gyülekezetben

Á: Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel?

A: A férjemet az ifiben ismertem meg. Én jártam az Avasi gyülekezet ifjúsági közösségébe, és ő is odakerült. Más ifis társaim hívták oda. Kezdtünk egyre többet beszélgetni. Én akkor Debrecenbe jártam tanítóképzőbe, ő pedig akkor kezdett el dolgozni Budapesten. Ő közgazdász. Nagyon sokat beszéltünk telefonon, illetve amikor lehetett személyesen. A gondolatai nagyon hasonlóak voltak, mint ahogy én gondolkoztam, és egyre közelebb kerültünk. Így amikor a diplomaosztóm volt a Nagytemplomban, Debrecenben, 2001. június 24-én, bár nagyon korlátozott volt a létszám, csak a szűk családi kör lehetett ott, de ő is szeretett volna ott lenni. Onnantól datálódik ez az egész. Ő továbbra is Pesten dolgozott még az esküvőnk után is, de azért hetente próbáltunk találkozni hétvégén. 2003. májusában volt a polgári és az egyházi esküvőnk az Avasi templomban. Dr. Mészáros István püspök úr adott minket össze.

Á: Mi volt az esküvői igétek?

A: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” 118.zsoltár 24.vers

Á: Nagyon szép ige. Ikreket neveltek, de nem volt egyenes út idáig. Isten csodájaként tekinthettek rájuk.

A: Nagyon szerettünk volna babát, de az orvosok azt mondták, hogy olyan egészségügyi problémám van, trombózis hajlamom van, ami valószínűtlenné teszi, hogy nekem gyermekem legyen. Ám találtunk olyan orvost, aki megpróbált segíteni. Hosszú évek és kitartás folyományaképpen 2016-ban megszülettek az ikreink. Mi nem az emberi számításokat vettük figyelembe, hanem Istenre bíztuk az életünket, és Ő megáldotta az életünket. Nagyon hosszú ideig kellett injekciót kapnom, inzulin rezisztenciám is kialakult. Ezek megnehezítik a mai napig az életemet, de próbálok

mindig felfelé tekinteni Istenre,

és nem a nehézségekre nézni, hanem arra, amiért Isten elküldött erre a földre engem.

Mióta megszülettek az ikrek, azóta velük foglalkozom. Egy kisfiunk és egy kislányunk született. Csodálatos, áldott jószívű gyermekek.

Á: Milyen szolgálatod van most a gyülekezetben?

A: Harmadik ciklus óta vagyok presbiter, a gyülekezeti ifjúsági munkát segítem, gyerekkórust hoztunk létre, együtt szolgálunk a gyülekezeti alkalmakon, illetve egyéb helyeken, közgyűléseken lelkészértekezleteken is stb. Voltunk a Lévayban is szolgálni vagy egyéb helyszíneken. A gyerektáborokat is csinálom a lelkésznővel együtt, amióta csak ott vagyok.

Hobbyból művészet

kiskalács




napraforgómintás kenyér

Á: A Reformátusok Lapjában olvastam, hogy milyen szép kenyereket és kalácsokat készítesz. Hogyan jutottál ide?

A: Gyerekkoromban nagyon szerettem gyurmázni, sütni, de akkor csak azokat a hétköznapi tésztákat, pogácsákat készítettük nagymamával, édesanyámmal. Azzal a tekerős tésztakészítővel. Ott az étel volt a cél, a produktum. Az, hogy egy grízes tésztát vagy pogácsát, hogy csináljunk meg, az volt az élmény. Aztán 2019-20 környékén egy pékségben sorakoztunk, ahova jártunk, és a kislányom mondta, hogy vegyünk olyan babkát. Én meg mondtam, hogy „Hát kislányom, fehér liszt is, cukor, elég drága is volt ahhoz képest, hogy milyen kicsi, és ezt mi meg tudnánk csinálni.” Ekkor elhatároztuk, hogy a diétának megfelelő zsemlét, kiflit, egyéb pékárukat fogunk készíteni, és szépen sorban megtanultuk. A végén egyedül ő is csinálta. Ami ebben nehezítés volt, hogy ugye receptek voltak, de fehér liszttel, cukorral, de az inzulin rezisztenciám miatt, próbáltam teljes kiőrlésűt, minél jobban, a maximumra feltolni benne, amennyit elbírt. Keményebbek is voltak, nehezebbek, makacsabbak a tészták. Volt, hogy kínlódtam is vele, volt, hogy segítséget kaptam például az interneten keresztül is. A tészta nedvesség tartalma is teljesen más volt, ezért néha nyúlósabb volt, ragadósabb volt, de kísérleteztem vele, több receptet kitaláltam. Mindig is tetszett, hogy hogy lehet ezeket formázni, bemetszeni. Facebookon láttam amikor gyönyörű ruhában felöltözött hölgy szakajtóból kiborította a kenyeret, és valamilyen nagy stencillel illetve csipketerítővel lefedve mintázta meg a kenyeret. És ez nagyon megtetszett nekem. Már maga az, hogy bemetszeni a kenyeret, valami olyan alkotást létrehozni, ami nemcsak az étel funkcióját tölti be, hanem mintegy alkotás vagy

egy olyan produktum, ami lelki tartalommal is töltődik.

Úgyhogy így tanultam meg, szinte egyből nem is az alapreceptet, amit kaptam, hanem mindjárt teljes kiőrlésűvel próbáltam megcsinálni. Elég jól sikerültek, persze volt, ami nem lett olyan gyönyörű. De kitartóan próbáltam ebben előrejutni. Amik még nagyon tetszettek a kenyérmetszésen kívül, a kalácsok, az egyedi megformázások. Én kiskalácsoknak hívom ezeket, mert nem az a klasszikus három-vagy egyéb szálas fonásokról van szó, hanem hogy olyan lapokat vagy olyan egyedi formákat hozzak létre a kalácsokból akár kakaós, akár nem kakaós tésztából van, ami nemcsak mint étel finom, hanem szívet-lelket melengető nekem is, vagy akár annak, aki látja. Ez abban is segít, mert ezeket feltöltöttem a facebookra, hogy másoknak is akár ötletet vagy mintát, segítséget adjon vagy egyfajta receptet. Így nagyon sokan megkerestek azzal, hogy segítsek nekik megtanulni azt, hogy hogy kell bemetszeni a kenyeret, hogy sütöm azt a kenyeret, hogy készítettem azt a kalácsot, azt az egyedibbet hogy formáztam meg. Neki miért nem kel meg? 

levélmintás kenyér

Még idősebb néni is küldött fotót, hogy akkor még ezt kelessze, hogy mit csináljon. Így nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, gasztro csoportokba is beléptem, és az egyik ilyen 6 ezer fő feletti csoportban először moderátor lettem, aztán admin. Megtisztelő feladat, kihívás és szolgálat ez. Aztán egy kisebb, családias csoportot hoztunk ebből létre, adminisztrátora vagyok, ami azt jelenti, hogy a csoport életét segítem a mindennapokban és bátorítjuk egymást, megosztjuk egymással a készített ételeket. Borítóképpel jutalmazom azokat, akiknek az előző napon a csoportban közzé tett étele volt a legszebb, vagy motiválni kell azt a tagot, így építve a közösséget. Az országos Házipék csoportban is aktívan részt vettem hosszú évekig az alkotásaimmal, és ott is nagyon sokan kértek segítséget abban, hogy hogyan lehet ezekkel a teljes kiőrlésű lisztekkel boldogulni.

Á: Csodálatosak a kenyereid. Milyen gondolatok vezetnek a kenyerek bemetszésénél?

A: A kalácsokat és a kenyereket is általában az alkalomhoz illően metszettem be. Nagymama születésének 100. évfordulójára is egy olyan kenyeret készítettem, ami úgy van bemetszve, hogy felül 4 része van, 2 gyermeke, 4 unokája, és azon belül a 4 cikken belül összesen 8 kis rész van. A 8 dédunokáját jelképezi kis szívek formájában. Ez is szimbolikus, mert ő sajnos már nem él, de a szívünkben örökké, mert az ő mély hite számunkra példa volt.

kenyér nagymama emlékére

Nem azt jelenti, hogy én csak rárajzolok vagy rámetszek valamit, hanem ezeknek komoly szimbólumrendszere van, ezt sokan nem tudják, de nekem fontosak ezeket megélni egy kalács megfonásában is. Egy másik fajta virágkalács az rendes virág alakú volt. Hármas fonással készítettük a szárát, a leveleit hozzá betekerve, vagy egy másik alkalommal fonással készült maga a zsemle is. Vagy csak kis virágfejeket fontunk a gyerekekkel. És mindig ebben is Isten mutatkozzon meg, az Ő kegyelme, ezek az átélt dolgok a legfontosabbak. Nem az, hogy hogy néz ki, hanem az, hogy mit üzen nekünk, másoknak.

Á: Mik a kedvenc ételeitek?

A: Nekem most a sült édesburgonya, a férjemnek a lazac, a kisfiam mindent szeret, a kislányom a rántott csirkemellet és a pékáruimat.

Segíteni önzetlenül

Á: Hol lehet még találkozni az alkotásaiddal?

almakalács

A: Nemrégiben kétszer is szerepelt az egyházkerületi újságban, a Reforrásban, két kalácsom. Az egyik egy almakalács volt most pünkösdkor. Én hívtam így, mert alma alakúra formáztam, ez is teljes kiőrlésű, cukormentes volt, de a sima változatot is feltettem. A másik pedig egy virágkalács, ami szintén egyedi ötlet. Teljesen saját magam által kikísérletezett receptből született. Számomra fontos, hogy ne magamat mutogassam, hanem mutassak fel Arra, akitől én is kaptam ezeket a tálentumokat. Mindig is az motivál, hogy segítsek az embereken önzetlenül.

Á: Ez nagyon szép keresztyén erény. Erről a Római levél 15.része jut eszembe:

Tartozunk mi, az erősek, hogy az erőtlenek erősségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindegyikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék.”(1-2 vers)

Nagyon szépek a természetfotóid is. Mi a célod ezzel a hobbyval? A magad gyönyörűségére vagy más cél is van?



A: Igen, természetfotózással is foglalkozom hobby szinten, ez azt jelenti, hogy hazánk természeti kincseit, a teremtett világot megörökítem, szintén Isten dicsőségét szeretném megmutatni. Akár a Tisza-tónak a madárvilágát testközelbe vinni, mert nem mindenki tud elmenni a Tisza-tóra. A közelben pedig a Bükk apró csodáit. A miskolci fotóklub tagja lettem 2025-ben, nagyon nehezen jutok el az alkalmaikra, de valamilyen szinten próbálok kapcsolódni hozzájuk. A református általános iskolában egy kiállításom is nyílt, természetfotós előadásom is volt

Isten tenyerén

címmel. Meghirdettünk egy természetfotó pályázatot is az ott tanuló gyerekeknek. Az egyik jutalom az volt az okleveleken és az ajándékokon kívül, hogy egy természetfotós kirándulásra elmentünk együtt. Tavaly Bánkúton voltunk kirándulni és fotózni a gyerekekkel, most pedig Lillafüreden a vízesést fotózták, a Hámori-tó partján sétálva szemléltük és fotóztuk együtt a tó élővilágát.

Á: Sok szereped van. Hogyan rangsorolnád őket?

A: Ki vagyok én most? Elsősorban anya, feleség, presbiter, művészfotós, anyaként tanító, hobby pék, és mindenképpen azt figyelem, hogy kinek hogyan tudok segíteni, hiszen azért kerültem ide erre a földre, hogy egymás hite által épüljünk, és egymást szolgálva, szeretve, egymás tálentumait kibontakoztassuk. A sajátunkat is és másét is.

Említettem a sütést. Nagyon érdekes volt a számomra, hogy itthon a gyerekek is nagyon élvezték, és együtt csináltuk a tojásfeltöréstől kezdve a gyúrásig. Ez a rácsodálkozás a világra kisgyermekkorban nagyon fontos. A tapasztalati dolgok megszerzése, az élmények, a közösség megélése. Óriási élmény nekik a tészta érintése, megformálása. Hasonlít ez ahhoz, ahogy Isten is formál bennünket az Ő szeretetéből. Érzéseinket, gondolatainkat, emlékeinket öntjük formába.

Sajnos sok egészségügyi problémám volt, ami elég markánsan meghatározó. Figyelnem kell sok mindenre. Illetve ezen túl, ami miatt most egy ideig nem sütöttem, az ujjaimmal probléma van, de remélem, hogy most már ez rendeződik. Az életünkben vannak ilyen meghatározó, jelentős események, viszont én mindig is

mindenben a jót próbálom keresni.

Mi az, amit ebből pozitívumként lehet felfogni, meglátni, továbbvinni, továbbadni.

Nekem mindig is fontos volt, hogy ne én jelenjek meg, hanem azáltal, amit én is kapok,

hogy Krisztus jelenjen meg.

A Lévay Gimnáziumnak a szimbóluma az alfa és az omega, (ami a kezdetet és a véget jelenti).

Az egyik évfordulós istentiszteletre meghívtak egy kiállítást megnyitni. Erre egy olyan kenyeret sütöttem meglepetésként, amin ezek a szimbólumok szerepelnek. Ezt megszárították és eltették emlékbe.
alfa és omega

Nekem nagyon fontosak a szimbólumok, mert azok olyanok, mint a bibliai példázatok. Mint ahogy a kenyér is táplálék a testnek, az iskolában hallott Ige lelki táplálékul szolgál. Reménység szerint ez jelenik meg a cselekedeteinkben is. Vezérigém:

Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.”

(Példabeszédek könyve 11,25.)

Á: Legyen úgy! Nagyon köszönöm a beszélgetést. Jó egészséget és további áldott szolgálatokat kívánok!

Tóthné Csombordi Anett

tanító-hitoktató

hobby pék

hobby természetfotós

feleség, 2 gyermek édesanyja

facebook oldala: anette art photography (katt a kék szövegre)

A youtube-on láthatják Anettet a Jézus Krisztus jó vitéze című videóban https://www.youtube.com/watch?v=XQQ5h45z3ZA 28-29-perc

…................

Az egyik legbeváltabb arány ez a recept volt a kenyerekhez. Külön köszönöm az olvasók nevében is, hogy megadtad nekünk. Hamarosan én is megpróbálkozom vele!

Félbarna és teljes kiőrlésű vekni


Hozzávalók:
180 g fehér kenyérliszt vagy fehér búza finomliszt
220 g félbarna kenyérliszt
130 g teljes kiőrlésű búzaliszt
110 g kefír vagy natúr joghurt
15 g só
30 g élesztő
1 teáskanál cukor
110 g tej
145 g víz
18 g olívaolaj

Elkészítés:

A liszteket átszitáljuk. Beletesszük a sót és a kefírt. A tejet, a vizet és az olajat összekeverjük. Adjuk hozzá az élesztőt. Keverjük el, majd hozzáadjuk a liszthez.
Kb 10 perc dagasztás géppel.
45 perc kelesztés lefedve egy tálban.

Ezután borítsuk a munkafelületre, nyomjuk ki kissé a levegőt belőle az ujjainkkal. Fordítsuk be az 1/3-àt jobbról és balról is, majd tekerjük fel és formázzunk a tésztából cipót.

Nagyobb tállal letakarva 30 percig kelesszük újra.

Ezután ismételjük meg az előzőeket: jobbról, balról fordítás, feltekerés és alakítsuk ki újra a cipó vagy a vekni formát. Ezután beletesszük a kissé kilisztezett kelesztőkosárba és újabb 30-40 perc kelesztés jön konyharuhával letakarva.

A sütőt melegítsük elő 220 fokra. Kb 1 dl vizet tegyünk egy fémedénybe a sütő aljába. Amíg a sütő felmelegszik pengével pár mm mélyen vágjunk rá tetszőleges mintát. Pl. A tetejére egy nagyobb X-et. A sütés első kb 10 percében is hagyjuk a sütőben a “gőzt”.

A kenyeret fordítsuk egy sütőpapírral bélelt előmelegített tepsire.

Alsó-felső sütéssel 220 fokon 25 percig, majd 200 fokon 17 percig süssük.
A helyiség hőmérsékletéből adódóan módosulhatnak a kelesztési idők.



2024. augusztus 16., péntek

Kenyérreceptek augusztus 20-ra

 





Az ember gyanútlanul elmegy vendégségbe, és egy üveg kovásszal jön vissza, pedig már egyszer megfogadta, hogy többé nem kísérletezik vele. Csakhogy a vendéglátó a lánya, aki éppen egy kovászos kenyér tanfolyamról jött, és anyukájának félretett egy adaggal. Ugye, hogy így már egészen más? Az utasításoknak megfelelően elkészítettem a kenyeret, de sajnos elveszett a recept, ezért csak a képet tudom mutatni, de elhihetik, hogy nagyon finom volt.

Ide gyűjtöttem kárpótlásul néhány kenyérreceptet az ünnepre, mert az egyházak ilyenkor azért az aratást, az új kenyeret is megköszönik Istennek, nemcsak államalapító Szent Istvánra emlékezünk. 

Barna kenyerem. Ezt sütöm leggyakrabban. 

.........


Magos kifli, zsemle kenyértésztából







.........










Augusztus 20 a magyar államalapítás és az új kenyér ünnepe. Gyönyörű írást találtam erről az evangélikus.hu-n Horváth Bolla Zsuzsannától. 
Jézus azt mondta nekik: 
"Én vagyok az élet kenyere, aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." (János evangéliuma 6. rész 35. vers)
Részlet:
"Az Újszövetségben... a kenyér jóval többet jelent, mint az asztalunkra kerülő mindennapi ételt. Ha elkezdjük lapozni az evangéliumokat, már Jézus szolgálatának elején találkozunk a kenyérrel való kapcsolatával: a kenyér ugyanis a kísértő ördögi eszköze is lehet. Ha csak az anyagiakra figyelünk, ószövetségi emberként, az egyensúly megbomolhat az életünkben. Ilyenkor jó, ha szem előtt tartjuk a jézusi választ: „Nemcsak kenyérrel él az ember…” (Mt 4,4)
Jézus imádsága, amelyet ránk hagyott, megmutatja a helyes sorrendet és értékrendet. A Miatyánkban a kenyérért való fohászkodás nem az első kérés. Isten országának rendjében először Istent kell magunk előtt látnunk, őt kell a középpontba helyeznünk. Ezután lehet megfogalmazott kérésünk a testünket éltető táplálékért, a ráadásként kapott kenyérért (Mt 6,11; Lk 11,3)."
......................................................................................................................................................................
Kenyér a testnek: 
"Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált." (koldus=kenyérkéregető. Károli fordítás) Zsoltárok könyve 35.25)
"Ha az Úr nem építi a házat,
hiába fáradoznak az építők
ha az Úr nem őrzi a várost,
hiába vigyáznak rá az őrök.
Hiába keltek korán
és feküsztök későn:
fáradsággal szerzett kenyeret esztek,
De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget." (Zsoltárok 127.1-2)
Kenyér a léleknek:
"Én vagyok az élet kenyere- mondja Jézus-, aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." (János evangéliuma 6.35)

2023. augusztus 18., péntek

Félbarna cipó augusztus 20-ra

 

Szinte mindig házi kenyeret eszünk, de ritkán sütöm cipó formában. Általában a kalácssütőmet használom, de az ünnep tiszteletére most ezt hozom. Ráadásul, még nem mondtam, én írom a recepteket a Reformátusok lapjában is, és ennek a kenyérnek a receptjét küldtem el az augusztus 20-i számba. Már sütöttem félbarna kenyérlisztből, a recept itt olvasható, most nem írom le még egyszer. Kicsivel több vizet tettem most hozzá, és egy csipet cukrot is. 
Sütőlapra fektettem, jól megspricceltem vízzel, és a szokott módon sütöttem. A képen a bor arra utal, hogy a protestáns egyházak tagjai augusztus 20-án úrvacsorát vesznek.

Bibliás elmélkedés:
Bejártam ungot-berket búzakalászért. Mire rájöttem, hogy ezt akarom használni a képen, már a környékünkön többnyire learattak. Ahol meg nem, ott nem láttam kóbor kalászokat az árok szélén, mert azt nem tudtam volna elképzelni, hogy bemenjek a szántóföldre, és onnan hozzak. Nagyon helytelenítem azt az új szokást, hogy a gabona-vagy a levendulatábla belsejében fényképezkednek egyesek letaposva ezzel más munkáját. Végül is nagy örömömre találtam egy helyen, de a szomszédunk, aki mezőgazdász felvilágosított, hogy ez árpa. Úgyhogy tovább kerestük a férjemmel amíg minden összejött: árok szélén és búza. 

Erről a 

magvető példázata

 jut eszembe, melyet Jézus mond el az embereknek. A szántóvető elszórja a magot, de némelyik az út szélére esik, felcsipkedik a madarak. Némelyik köves helyre esett, de mivel kevés volt a föld, azonnal kiszáradt, mihelyt kihajtott. Némelyik tövisek közé került, amelyek megfojtották. Amelyik jó földbe került, az kihajtott és sokszoros termést hozott. A hallgatóság először nem értette, de Jézus elmagyarázta. A vetőmag Isten Igéjét/Szavát jelenti. Az emberek hallják, de vannak, akik azonnal elfelejtik, mert jön a Sátán, és más gondolatokat ad eléjük, hogy azzal foglalkozzanak. A köves hely azt jelenti, hogy valaki örömmel fogadja a tanítást, de mihelyt valami kellemetlensége származik belőle, üldözés stb, elbukik, többé nem figyel Jézusra. A tövisek a világ gondját, csábítását jelentik, vagyonszerzés, karrier, ezek is megfojtják az igét. A jó földbe vetett mag azokat jelenti, akik hallják Isten Igéjét, befogadják, engedelmeskednek, és tovább is adják. https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/4

Melyik föld vagyok? 

Fontos-e nekem Isten Igéje? 

Olvastam-e már úgy, hogy mit üzen nekem a szövege? 

Előfordult-e már, hogy meghallottam valamit, megértettem, hogy nekem szól, és igyekeztem aszerint dönteni, cselekedni? Ilyen jó földdé kell válnunk, hogy Isten használni tudjon bennünket országa építésében, a gyülekezet közösségében. Ami akadályoz, az a bűn. Néven kell nevezni, bocsánatot kérni, és követni Jézust. "Mi hűtlenkedünk, Ő hű marad, magát meg nem tagadhatja."2. Timóteus 2.13.

Végezetül azért néhány szó a közelgő ünnepről. Alkotmány, Szent István, új kenyér ünnepe? Az alkotmány helyett Alaptörvény van, és bevallom, hogy hosszú ideje nem olvastam. Jó volt újra találkozni a szép szöveggel. Ajánlom, olvassák végig.

Álljon itt néhány mondat az új Alaptörvényből:

MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat: 

Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.

Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira. 

Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit. 

Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. 

Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait. Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét. 

Kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. 

Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Folytatás a honlapon. (katt a kék szövegre)

2023. március 28., kedd

Félbarna kenyér

 

Miért is veszünk boltban kenyeret, amikor rendkívül egyszerű az otthoni sütése? Nyilván azért, mert egy dolgozó nőnek ezer más feladata is akad, mint a mindennapi kenyér előállítása. Ha nincs valamilyen betegség, akkor nem is érezzük sürgetőnek az otthoni kenyérsütést, joghurt vagy sajtkészítést.  Sajnos azonban néha éppen a sok műételtől alakulnak ki allergiák, hiánybetegségek. Ekkor pedig néha már visszafordíthatatlan a folyamat. nyilván az arany középút a járható a legtöbb háziasszony számára. Időnként otthon előállítani azt, amit csak lehet, ha nem is mindig. Néha mi is veszünk bolti kenyeret, bár többnyire otthon sütöm, mióta a férjem 2-es cukorbeteg lett. Talán még soha sem sütöttem teljes kiőrlésű liszt nélkül, de most megláttam ezt a félbarna lisztet, és kipróbáltam. Kiderült azonban, hogy ez is tartalmaz korpát, még pedig nagy mennyiségben, mégis könnyebb volt elkészíteni, mint a tk lisztes kenyereket. Sajnos sehol sem találtam kimutatást arról, hogy milyen arányban tartalmaz milyen összetevőket a félbarna liszt. Annyit tudok, hogy 85% félfehér búzaliszt és 25 % világos rozsliszt keverékéből áll. De miből áll a félfehér liszt? Tudja valaki?
Hozzávalók:
50 dkg félbarna liszt
1,5 dkg élesztő
1 teáskanál só
3 dl víz
(magok)
Elkészítés:
A lisztet a robotgép üstjébe tesszük, elkeverjük a többi anyaggal, és alaposan kidagasztjuk. Ha kézzel dagasztunk, akkor előbb kis vízzel felhígítjuk az élesztőt. Kb egy óra kelesztés után átgyúrjuk, tehetünk bele magokat, cipót formázunk belőle, és 10 percre sütőpapírral bélelt formába tesszük.

Ezután begyújtjuk a sütőt 250 fokra. Amikor felmelegedett, akkor bevágjuk, megvizezzük a tetejét, és betesszük sülni. 20 perc után 200 fokra mérsékeljük a hőfokot. Kb 40 perc után kész. Rácsra borítjuk, lehúzzuk róla a papírt, és kihűtjük.





Móra Ferenc: Kenyérért való imádság

Isten, ki végzetünk felett

Úr vagy örömbe, búba,

Ó, légy atyánk s tekints le ránk,

A tékozló fiúkra.

Bűnök tüskéin térdelünk:

Irgalmasságot tégy velünk

S add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

Imára kulcsolt két kezünk

Csörget csúfos bilincset,

Rab nemzetet, tudjuk mi jól,

Fehér kalács nem illet.

Ha szűkös lesz, ha íze vesz,

Ha csűreink ocsúja lesz:

Add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

Méltók vagyunk-e, vagy se rá,

Ítéleted ne nézze:

Erdőnek, mely elvénhedett,

Kivágatás a része.

Mi sorsunk: fejsze és fűrész,

De gyönge sarjainkra nézz

S add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

Ó, hány éhen haló gyerek

Sír fel hozzád az égre!

Ó, hány szülőnek elpereg

Cseppenként szíve vére!

Teneked is volt egy fiad:

Az inges kis Jézus miatt

Add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!


2022. november 29., kedd

Durbancs Katalin játékára


Már küldtem egy kenyérreceptet Katalin játékára, de nem hagyott nyugodni a dolog.  Mindennapi kenyerünk címmel hirdette  meg, és kenyérféleségeket vár: zsemlét, kiflit, partifalatkákat. A durbancs pont megfelel a kívánalmaknak, amelyet érdemes is megismerni, mert nagyon finom. Már ugyan friss kapor nemigen van, de a receptet el lehet menteni, és a zöldségesek árulnak is. Férjem szülőfalujában minden tavasszal készítik, amint kikel a kapor. 

Hozzávalók:
50 dkg liszt
2 dkg élesztő
1 dl tej
1 kockacukor
2.5 dl langyos víz
bors
2 teáskanál só
10 dkg kapor
zsír a kenéshez
Elkészítés:
Az élesztőt felfuttatjuk a tejjel és a kockacukorral. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk az élesztőt, a sót és a vizet. Alaposan összegyúrjuk, és kétszeresére kelesztjük. Én még többet is ott hagytam, mert nem értem rá időben hozzálátni, de csak javára vált. Amikor megkelt átgyúrjuk, és vékonyra kinyújtjuk. Utána megkenjük zsírral, megborsozzuk, megszórjuk a nyers, vágott kaporral, és feltekerjük. Ebben az a pláne, hogy egyben marad és olyan, mint a kígyó. A gyerekeknek nagyon tetszik így. A tetejét is megkenjük zsírral, hideg sütőbe tesszük, és 200 fokon megsütjük. Kivesszük a sütőből, megkenjük vízzel, felszeleteljük, és langyosan tálaljuk.

Az eredeti alakja téglalap, de tekercsben is készítik. Így is, úgy is finom.

A kapor itt dinsztelve van. Receptért katt a kék szövegre.

2022. augusztus 23., kedd

Töltött kenyérhenger

 



Régóta készülök erre. Először a vasboltban akartam ehhez ereszcsatornát venni, de a férjem lebeszélt, hogy nem adnak darabot. Aztán kiderült, hogy a szomszédék veje bádogos. Elmagyaráztam az apósnak, hogy mit szeretnék, és miért, és vártam, hogy majd lesz valamilyen visszajelzés, de nem. És ekkor megláttam a füstcsövet az építők boltjában! Elég drága volt, úgyhogy nem vettem meg mindjárt, de amikor legközelebb is vettünk ott valamit, akkor megállapítottam a férjemnek, hogy nem iszom, nem dohányzom, még csak nem is kávézom, ezt a füstcsövet szeretném. Furcsán nézett rám, hogy akkor miért nem vettem meg már a múltkor. Biztos sok finomságot fogok benne készíteni.

Miért akarok henger alakú kenyeret sütni? 

Miért ne? Van valakinek valamilyen nyomós érve ellene? Hiszen ki határozta meg, hogy egy kenyér csak a hagyományos alakot veheti fel? Mindjárt itt vagyok én, aki kalácssütőben készíti, mert soha nem sikerül szép cipót formázni. Aztán mennyi mindent készítünk kenyértésztából: zsemlét, kiflitlángost, hogy csak az ismertebbeket említsem.

Na, szóval tegnap nekiláttam, és szeretném átadni a tapasztalataimat, mert vannak. 😊

A kenyérreceptért katt a kék szövegre: Barna kenyerem

Annyi változtatás történt, hogy növeltem a teljes kiőrlésű liszt mennyiségét. Az előtésztánál 20 dkg finomliszt és 20 dkg tk liszt keverékét használtam kicsit több vízzel. Utána 60 dkg tk lisztet. Természetesen bármilyen kenyértészta használható. Amikor a formákba helyezésre került a sor, akkor a csövet alapos mosás, szárítás után kibéleltem sütőpapírral úgy, hogy túlérjen rajta. A tésztát henger alakúra formáztam, és a férjem segítségével beleügyeskedtem a csőbe.  A papírt visszahajtottam. 


10 perc pihenés után bekapcsoltam a sütőt 250 fokra, és amikor felmelegedett, akkor betettem sülni. Csak így fért el. 

10 perc után 200 fokra mérsékeltem a hőfokot, és kb 1 órát sült. Akkor rácsra csúsztattam, levettem róla a papírt, és hagytam hűlni. Nem lett túl szép. Legközelebb kicsit kilapogatom, és  fel fogom tekerni, úgy jobban tartja a formáját. Látszik, hogy hol gyűrődött össze a papír. Itt le is vágtam, mert egyébként sem akartam az egészet megtölteni. Amikor kihűlt, akkor kivájtam a közepét (jó lesz fasírtba),és megtöltöttem sós túrókrémmel egy habzsák segítségével. A krémhez 20 dkg túrót használtam fel, paradicsom-, és lila hagyma darabokat, vágott petrezselymet kevertem bele. Sóval, borssal ízesítettem. Ki-ki hagyatkozzon a fantáziájára!

Így nézett ki ketté vágva.



..............................

Nagyon időszerű ez a vers. Minden kiégett, bár talán éppen a búza, árpa nem, de nem lesz kukorica, napraforgó, vagy csak alig. Tudom, hogy a mezőgazdaságban 5 év átlaga számít, de akkor is hiányzik egy év.

 Imádkozzunk!

Móra Ferenc: Kenyérért való imádság

Isten, ki végzetünk felett
Úr vagy örömbe, búba,
Ó, légy atyánk s tekints le ránk,
A tékozló fiúkra.
Bűnök tüskéin térdelünk:
Irgalmasságot tégy velünk
S add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!

Imára kulcsolt két kezünk
Csörget csúfos bilincset,
Rab nemzetet, tudjuk mi jól,
Fehér kalács nem illet.
Ha szűkös lesz, ha íze vesz,
Ha csűreink ocsúja lesz:
Add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!

Méltók vagyunk-e, vagy se rá,
Ítéleted ne nézze:
Erdőnek, mely elvénhedett,
Kivágatás a része.
Mi sorsunk: fejsze és fűrész,
De gyönge sarjainkra nézz
S add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!

Ó, hány éhen haló gyerek
Sír fel hozzád az égre!
Ó, hány szülőnek elpereg
Cseppenként szíve vére!
Teneked is volt egy fiad:
Az inges kis Jézus miatt
Add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!


2021. november 16., kedd

Kenyér alakor lisztből

 

Juci lányomtól kaptam egy kg alakor lisztet. Nemrég hallottam róla először. Ősbúzaként tartják számon, az egyik legrégebben termesztett növény. Törökországban 10 ezer éves leleteket is találtak. Kicsit olyan, mintha korpás lenne a liszt, nemcsak azért, mert teljes kiőrlésű volt. Ugyanúgy készült belőle a kenyér, mint egyébként. Nem is írom le most újra a receptet, kattintsanak ide., itt megtalálják. A teljes kiőrlésű helyett alakort kell használni. 
Finom volt a kenyér, de nem sok különbséget vettünk észre a hagyományos tk. búzaliszthez képest.
Bibliás elmélkedés: 
 A covid idején mindannyiunkat foglalkoztat a gondolat, hogy elkapjuk vagy nem. Ha igen, akkor milyen lefolyású lesz. Otthon tudunk maradni, vagy kórházba kerülünk? Hogyan fognak ott gondoskodni rólunk? Ha felépülünk, lesz-e utóhatás? 
Minket eddig megőrzött az Úr, de a fiunk nemrég elkapta a betegséget. Hála Istennek, elég hamar túljutott rajta. Néhány nappal azelőtt találkoztunk, hogy megjelentek nála a tünetek, pedig be volt oltva.  
 Tudunk-e hálát adni azért, hogy elkerült bennünket? Egyáltalán kérjük-e?  A hálaadás Isten parancsa:
"Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a ti javatokra."1. Thesszalonika 5.18
Vagy úgy vagyunk vele, hogy majd csak lesz valahogy. Ez igaz, de Isten gondviselő kezét jó megragadni, és kérni Őt, hogy vigyázzon ránk, legyen minden az akarata szerint.