Mákpuszi, mert nem esünk kétsége, ha valami nem sikerült elsőre

 

A nuszpusz mintájára készült egy aprósüti mákkal dió helyett. Sajnos azonban elterült, mint a Nagyalföld, bár nagyon finom lett. Kívül kellően ropogós, belül pedig szétomlik a szájban. Recept lejjebb. 

nuszpusz

Mákpuszi

Itt-ott berepedezve, mégis alkalmatlanul arra, hogy egy szülinapi gyereksereg elé tárjam. Igaz, hogy a kicsiket bizonyára nem zavarná, de mivel az ünnepelt mindössze 7 éves, jöttek az anyukák is, és előttük azért nem büszkélkedtem volna vele. Az egyszarvú torta is erre az alkalomra készült, de az jól sikerült.

 Na, most akkor mi legyen? Nem estem kétségbe, már egyszer a stollennél is bejött a reszelő, most is ehhez a konyhai eszközhöz folyamodtam.

Hozzávalók:

3 tojásfehérje

25 dkg darált mák

20 dkg porcukor

néhány csepp citromlé

15 dkg lekvár

Elkészítés: 

A tojásfehérjét a porcukorral és a citromlével kemény habbá verjük, majd hozzáadjuk a darált mákot is. Sütőpapírral bélelt tepsiben (teáskanállal) kis halmokat formálunk belőle. Forró sütőbe toljuk, azonnal mérsékeljük a hőfokot, és addig szárítjuk, amíg belül is megsül. Mindent így kellett volna csinálni, de azt hiszem több ponton is elvétettem. Nem vertem elég keményre a habot, és hamarabb betettem a sütőbe, mint kellett volna.  Sajnos evőkanállal adagoltam, ez is hiba lehetett, de végül is minden jó, ha jó a vége.

Egyenként szépen áttoltam rajta az összeset. A tálban látható az eredmény.

A sárgabarack lekvárral összegyúrva nagyon helyes kis gombócokat lehetett belőlük kialakítani, és már csak meg kellett hempergetni kókuszreszelékben. Kis kapszlikban éppen elfért egy dobozban, és semmi bajuk nem lett a másfél órás utazás alatt sem, de a vejem úgy ítélte, hogy mégse adjuk a gyerekeknek, mert kevés lesz, így maradt a családnál. Illetve hamarosan nem maradt belőle egy darab sem. Hiába! Az ilyesmiből több kilót kellene sütni.

Hortobágyi húsos palacsinta. Vendégszerzőtől

 

Bár nem vendég, de a szaknyelv így nevezi, ha nem a megszokott alkotó jelenik meg a blogban, mint itt is. Alkotó! Milyen nagyképűen hangzik, pedig én csak egy egyszerű háziasszony vagyok. 

Szóval Évi remekelt most, én csak a palacsintát sütöttem. Bár a recept nem saját, itt találta, de azért van némi változtatás is. 

Nagyon finom és mutatós lett, mert a fotózáshoz is hozzájárult bölcs tanácsaival. Így néz ki belülről. 

Én biztos, hogy darált húsból készítettem volna, de ő nálam sokkal türelmesebb, és szépen széttépte a főtt húst, bár utólag ezt mondta, hogy kisebb darabokra kellett volna tépni.  

Hozzávalók:

-csirkepaprikás:

6 csirkecomb

2 közepes vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

olaj

2 paradicsom

1 evőkanál füstölt őrölt piros paprika

1 teáskanál só

1 mokkáskanál őrölt bors

-palacsinta:

2 tojás

fél liter tej

12 púpozott evőkanál liszt

3 evőkanál olaj

fél mokkáskanál só

-mártás: 

a mártás leve és 1 evőkanál tejföl

Elkészítés: A csirkecombokat ketté vágjuk, sózzuk, borsozzuk, és egy kevés olajon megpirítjuk. Félretesszük. A vöröshagymákat felkockázzuk, és egy kevés olajon megfuttatjuk. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymákat és a felkockázott paradicsomokat. Néhány perc kevergetés után rászórjuk a piros paprikát, jól átkeverjük, ráhelyezzük a csirkecombokat, és felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Addig főzzük, amíg a húst könnyen le tudjuk fejteni a csontról. Nagy türelemmel hajtotta végre ezt a műveletet, de végül is 3 combdarabot nem használtunk fel, mert a férjem szívesebben ette a pörköltet rizzsel. Így legalább a maradék rizs is elfogyott. Kicsit vastagabb palacsintákat kell sütni a szokott módon. Jól összekeverjük a hozzávalókat, és olajozott serpenyőbe kb 1,5 dl-t öntünk a masszából.

A pörköltléhez keverjünk egy evőkanál tejfölt, botmixerrel selymesítsük, és kicsit forraljuk össze. A kész palacsintákba teszünk egy adag húst, egy kevés mártást, és úgy tekerjük fel, hogy előtte a két végét behajtjuk. Ilyen helyes kis csomagok lettek. 

A sütőben átmelegítjük egy kicsit, és mártással leöntve tálaljuk. Ez eredetileg előétel lenne, de mi két darabbal jól is laktunk.

Ezt csak úgy. Olyan sok a csalódott, szenvedő ember.