Befolyásos férfiak a konyhában. Bemutatjuk Tatár Attilát, a Bagossy Brothers Company gitárosát

                                        

A Bagossy Brothers Company egy könnyűzenei együttes. Kedvelem a zenéjüket, és amikor nemrég elém jött a tavalyi adventi videójuk, ahol templomokban is énekeltek, gondoltam, küldök nekik néhány könyvet a témában. Sajnos nem találtam postacímet. Ekkor azonban, Isten fantasztikus szervező, megláttam a meghívót, ahol lehet egyikükkel találkozni a városban. Nagyszerű délután volt!

A gimnázium színpados termében*

Különösebb titok nincs

Gyergyószentmiklóson született, de szülei átköltöztek hatodikos korában Gyömrőre. Attila jó tanuló volt, földrajz országos versenyt nyert gimis korában. Kiss Attila tanár úr készítette fel a monori gimnáziumban. Vele látható a képen.

Földrajz szakos középiskolai tanár lett, de ma már a zenélés a fő elfoglaltsága. Visszaköltözött a szülővárosába, egyike a zenekar alapítóinak. Nős, 3 gyermek édesapja. Sok ilyen példakép kellene.

-Nagyon köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Ahogy olvasgattam a riportokat, az a vélemény alakult ki bennem, hogy nagyon rendben vannak ezek a fiúk. Tavasszal 16 ezer ember előtt zenéltek az MVM Dome-ban. Percek alatt megtöltik a legnagyobb koncerttermeket is, mégsem „szálltak el”. Egyikük meg is állapította, hogy a bulvár számára nem érdekesek. Vagyis nincsenek nagy balhék. Mi a titka ennek? Van-e titok?

Tatár Attila, Ata: Nem ebben a témában szerveződött a zenekar, nem volt érdeklődésünk ebben a dologban. Ha buliztunk is, azt megtartottuk magunknak, nem jártunk annyira szórakozóhelyekre. Most pedig a zenekarban 30+os mindenki, megnősült, házas, gondolom, hogy túl vagyunk azon a koron, hogy balhékat csináljunk, de alapvetően senkinek sem ilyen a személyisége, hogy ilyesmiket csinált volna valaha. Különösebb titok nincs ezzel kapcsolatban.

Visszavágyott Gyergyóba

-Bejárta a világot, sok mindent csinált, de visszavágyott Gyergyóba. Ma is sokat van távol. Hogyan viszonyul ehhez a család?

Ata: Valóban én Gyergyóba vágytam hosszú éveken keresztül. Gyakorlatilag 12 éves koromban valami megérintett a nagyszülőknél való tartózkodás alatt, és azután ez valahogy beégett a lelkembe, hogy itt szeretnék élni Gyergyóban, és az volt a célom mindaddig, amíg ezt sikerült megvalósítanom. Egyrészt örülök, hogy sikerült ezt megvalósítani, másrészt azt éreztem a visszatérésem után, hogy itt a helyem és jó úton vagyok. Természetesen ez úgy alakult, hogy a munka miatt sokat vagyok távol, de ettől függetlenül úgy érzem, hogy itt van az otthonunk, az origo, a családi fészek. És hogy ők hogyan viszonyulnak ehhez? Mindig azt szoktam mondani, hogy ez is egy munkahely, de sokkal kevesebbet vagyok távol, mint egy kamionsofőr, de valóban vannak olyan időszakok, mondjuk a nyári időszakban, amikor kevesebbet vagyok itthon, illetve ami még talán nehézkesebb és talán látványosabb az, hogy szezonban, tavasszal és ősszel, amikor a gyerekek iskolába járnak, és hét végén lennének szabadok, akkor nekem el kell utaznom. Kevés a közös hét vége, ez inkább a nyári, illetve a téli időszakokra korlátozódik.

-Nagyon keveset nyilatkozik erről. Tudatosan védi a magánéletét, vagy nem kérdezik?

Ata: Igazából nem kérdeznek. Azt mindannyiunkról lehet tudni, hogy közben megházasodtak a zenekari tagok, volt, akinek gyereke született, ez nincs eltitkolva tudatosan, viszont nincs egyikünknek sem olyan közösségi média oldala, ahol a magánéletünkkel kapcsolatos dolgokat osztogatunk meg. Ez így alakult, nem tartottuk fontosnak ezt eddig.

...tenni kell a kapcsolatért

-Egy elejtett mondatából azért tudom, hogy szeretnek együtt sportolni a családdal. Említette Monoron, hogy átéltek egy rövid házassági válságot. Mi tartja meg most a házasságát? Elég-e a szerelem?

Ata: Sok időt töltöttünk a gyerekekkel a hegyekben, szabadban, túrázással, igyekeztünk megismertetni velük több helyszínt, több hegységet. Sokat kempingeztünk, jártuk a hegyeket itthon is, külföldön is.

A házassággal kapcsolatban pedig, minden házasságban vannak válságos időszakok, a mienkben is volt, de akkor még nem voltak gyerekeink hála Istennek, úgyhogy egyszerűbben át lehetett vészelni. A szerelem elég lenne, ha mindig tartana, de nyilvánvalóan másfajta kapcsolattá, másfajta érzéssé alakul át. Egy hosszan tartó kapcsolatnál is folyamatosan dolgozni kell, tenni kell a kapcsolatért, azért, hogy ezt túl élje.

Visszajövök

-Kedvenc dalom most a „Visszajövök”, melyben Kapu Tibor űrhajóssal zenélnek együtt, és iskolás kórusok is közreműködnek. Mi a története ennek az együttműködésnek?

Ata: Egy közös ismerősön keresztül szerveződött, aki a projektben részt vett. Ők kerestek meg minket, mert kiderült, hogy az űrállomáson van egy gitár, Tibi pedig tud gitározni, és akkor szóba jött, hogy elgitározhatna egy magyar dalt, felmerült a mi nevünk is még ez év januárjában, hogy lenne-e kedvünk részt venni. Hozzájárulnánk-e ahhoz, hogy a dalunkat eljátsszák az űrben. Természetesen igent mondtunk, hiszen ez egy nagy megtiszteltetés és egyedi lehetőség. Volt egy zoom-os meetingünk, egy beszélgetés, ahol interneten keresztül ismerkedtünk, átbeszéltük a dolgokat, segítettünk neki abban, hogy videón keresztül megtanulja gitározni a dalt úgy, ahogy ő is szerette volna, meg szerintünk is a legjobban hangzik. És aztán készült erről egy videóklip, amikor ő is sikeresen eljátszotta a dalát az űrállomáson. Ehhez még annyit, hogy jött egy ötlet, hogy a Kárpát-medence minden részéből legyenek benne diákok, ez legyen egy összkárpát-medencei megnyilvánulás, és a zenén keresztül egy kordokumentuma az űrbéli látogatásnak.

-Kordokumentum és egy nagyszerű, felemelő élmény lett.

Karácsony Gyergyóban

-Az adventi sorozat szép, istenes énekeket tartalmaz. Mennyi ebből a hagyomány tisztelete, és van-e személyes megélés?

Ata: Nyilván a karácsonyi albumunkra tetszik célozni. Mi nagyon-nagyon szeretjük a karácsonyt mindannyian a zenekarban, ezzel nem vagyunk egyedül, hiszen ez egy nagyon szép ünnep a magyar hagyományok között. És ez itt Gyergyóban, a fenyvesek hazájában, ahol hó szokott lenni a téli időszakban különösen szép, bár mostanában vannak hómentes időszakok. És a tél összekapcsolódik azokkal, és rengeteg olyan hagyomány él, amit még nagyapáinktól átörökítettünk, és még ma is tartjuk. A karácsony esti énekléseket, egymáshoz való betéréseket, a karácsonyi családi vacsorák, a töltött káposzta. Van sok olyan karácsonyi ének, amit leginkább a mi vidékünkön szoktak énekelni karácsonykor, és ezekből is próbáltunk szemezgetni a karácsonyi lemezre, és egy picit átdolgozva őket. Egyrészt archiválni, másrészt akár egy másfajta zenét hallgató generációnak is hallgathatóvá téve az volt a célunk, hogy örökítsük a dalokat, megismertessük más vidékek lakóival is.

-Egyik videóban láttam, hogy keresztet vetett a templomba lépés előtt. Hogyan tudja gyakorolni keresztény hitét ilyen, ha szabad így fogalmazni, zaklatott élet mellett?

Ata: Annak idején a nagyszüleinkkel jártunk inkább templomba, és ők tanították meg, hogy templomba lépéskor keresztet kell vetni, és ez a gyerekkoromból bennem maradt. Ugyanúgy, mint az esti lefekvés előtti imádság. Nem akarok képmutató lenni, ritkán járok templomba, de van hitem, és tisztelem a keresztény hagyományokat. Úgy gondolom, hogy egy esti imára, egy gondolatra mindig van idő, akárhol is van az ember, akármennyire intenzív is az élete. Zaklatottnak semmiképpen nem nevezném. Inkább azt mondom, hogy dinamikus.

-Bocsánat, nem szerettem volna megbántani. Dinamikus. Ez jobb szó, valóban.

Hogyan telnek mostanában a karácsonyi ünnepek Önöknél?

Ata: Mivel vannak gyermekeink, nyilvánvalóan köréjük és a család köré szerveződik a karácsony. Most már akkorák a gyerekek, hogy közösen díszítjük a fát, aztán közösen elmegyünk énekelni sötétedéskor a dédszülőkhöz, nagyszülőkhöz, családi barátokhoz. Aztán összegyűlik a család vagy nálunk vagy a család másik tagjánál, és közösen vacsorázunk, és éljük meg az ünnepeket. Aztán előfordul, hogy a barátaink közül egy nagy társaság éjfél után ismét megjelenik különböző helyeken, és mi is csatlakozunk hozzájuk és énekeljük az „Íme midőn mindenek” című karácsonyi éneket vagy pedig egy másik karácsonyi éneket, ezzel gyakorlatilag benézünk a barátokhoz, akik megvendégelnek, és ezzel a barátok is bevonódnak a közös ünneplésbe. 

-Katt a képre a videóért!

Vagy mobilosoknak a link:https://www.youtube.com/watch?v=GQ38Njg-abY&list=RDGQ38Njg-abY&start_radio=1&t=280s

-Ez nagyon szép szokás. Mifelénk ezt kántálásnak mondják, de kiveszőben van sajnos. Ezt az éneket nem is ismertem. Itt a szövege:

A szűz szülé szent Fiát,

váltságunknak díját

jászolba helyezteté

szerelmes magzatját.

Jézus, József, Mária

Hogyha méltóztattok

Jöjjetek be énhozzám

szívemben szállástok.

Menzai emlékek

-Visszatérve az előadására. Ott elmondta, hogy annyira rossz volt az általános iskolai menzával kapcsolatos tapasztalata, hogy a gimnáziumban nem is fizetett be eleinte. Aztán változott a helyzet. Miért?

Ata:Az általános iskolai menzán nem a mi szánk íze szerint főztek. Az öcsémmel azt mondtuk, hogy inkább megmelegítjük otthon az anyu által főzött ételt, és nem szeretnénk az iskolában étkezni. A gimnáziumba is ezzel a tudattal érkeztem, viszont észrevettem, hogy nagyon sokan ott étkeznek, gyakorlatilag az egész iskola, és egyszer, amikor valaki helyett engem is becsempésztek az osztálytársaim a menzára, akkor rájöttem, hogy bizony ott nagyon jól főznek. Természetesen azért ott is voltak azok a tipikus menzás kaják, amiket ezért nem mindenki szeretett olyan nagyon, de azóta is nagyon jó érzéssel gondolok azokra az ízekre, ételekre, amiket csak ott tudtunk megkóstolni. Olyan volt például a vadas, ha jól emlékszem. Az volt a top kaja, az osztálytársaimmal mindig nagyon vártunk, és mindig néztük hét elején, hogy vajon lesz-e vadas. Abból mindig nagyon sokat tudtunk enni, mert finom volt.

-Én is gimis voltam, a menza nagy élmény volt, mi is szerettünk ott enni.

Taste of Transylvania, a gasztroünnep

Különleges érdeklődés fűzi a konyhaművészethez. 2014-ben már Ön is szervezett gasztroünnepet Gyergyóban. A Taste of Transylvania (Erdély ízei) nevű gasztroünnepet az Önök koncertje zárta. Hogyan és miért alakult ez így?

Ata: Gyerekkorom óta vonzódtam a különleges étkek és a nemzetközi konyha iránt, és folyamatosan szerettem főzőcskézni. Eleinte csak zacskós leveseket, de aztán később, amikor a vendéglátásban is volt szerencsém dolgozni hosszú évekig a világ különböző pontjain, így volt lehetőségem jobban belelátni az elkészítések módjába, változatos ízeket kóstolhattam, és valóban érdeklődöm a gasztronómia iránt. Felismertem, hogy a Gyergyó-vidéki székelyföldi konyhaművészet tartalmaz olyan különlegességeket, gyöngyszemeket, amelyeket érdemes megmutatni a világnak, és ennek érdekében szerveztük a „Gyergyói ízek régi és új köntösben” nevezetű rendezvényt, amelyről aztán egy könyv is megjelent. Ennek a szellemében készült aztán az „Otthontól fűtött tél” című könyv gasztronómiai része is. Kapcsolatban vagyunk a Taste of Transylvaniá-val is, zenéltünk is a rendezvényeiken, és együttműködünk, mondhatni baráti kapcsolatot ápolunk a szervezőkkel.

Otthontól fűtött tél

Tájak, ízek, Bagossy

-Az „Otthontól fűtött tél” című könyvüket olvasva az volt az érzésem, hogy van egy erős népművelői hajlam is a zenekarban. A személyes emlékek mellett a gyönyörű tájakat is bemutatják a könyvben éppen az Ön fotóin keresztül. Mintha a magyar megmaradás támogatása is cél lenne. Így kerülhetett be egyébként a népzene is a repertoárba. Tulajdonképpen a „Visszajövök” is erről szól. Jól látom?

Ata: Külhoni magyarokként úgy gondolom, hogy nyilván picit másként viszonyulunk a nemzetiséghez, vagy a nemzet fennmaradásához, a szükséges kulturális értékek átadásához. Szerintem ezt hozzuk magunkkal. Ebben a könyvben is az volt a cél, hogy a kis téli történetekkel leírjuk, és a jövő számára megmutassuk az itteni téli, karácsonyi hagyományokat és a recepteket is, megmutassuk azt a világot, amely itt, a Kárpátok bércei között még ma is él. Ez gyakorlatilag olyan szerves része a magyar kultúrának, mint bármi a mai Magyarország határain belül.

-A könyv második részében recepteket és csodálatos ételfotókat találunk. Mi a kedvenc étele? Szokott-e főzni?

Ata: Igen, elsősorban a mediterrán ételeket szeretem jobban, spanyol, olasz, közel-keleti ételeket, illetve a mexikói konyhát, ha a nemzetközi konyháról van szó, de természetesen ezeken kívül a magyar és a székelyföldi különleges recepteket, illetve azoknak az ételeknek az ízét szeretem leginkább.

-Olvastam, hogy egyik kedvence a savanyúkáposztalé leves. Receptjét megtaláltam az „Otthontól fűtött tél”-ben, el is készítettem. Nagyon ízlett nekünk is. Ide kattintva olvashatják.

Kedves Ata! Nagyon örülök, hogy megismerhettem, köszönöm a beszélgetést. További sok sikert és áldott karácsonyi ünnepeket kívánok Önnek és a zenekarnak.

...................

Ajánlott olvasmány és mások a kék linkekre kattintva:

„Otthontól fűtött tél” című könyv, cd-k, ajándéktárgyak megrendelhetőek a bagossybrotherscompany.com címen keresztül .

„Az ünnep”- című rövidfilmben megismerkedhetnek a zenekar ünnepi készülődésével, és hallhatják a dalaikat.

Riportok Tatár Atával:

-Gyermekkorában síbajnok is volt, ma is szereti a téli sportokat és a téli fotózást. Erről olvashatnak itt a SKI+-on egy riportban.

-A Romkat.ro internetes oldalon: Megmutatni a világot, amit Gyergyó adott nekünk. 

-A Magyar Konyha online oldalán: A Bagossy Brothers Company asztalánál

Fotók: Ágostonné, Barnáné Szentgyörgyvári Ágnes, Krizsanics Ágnes

*A fotón balra Kiss Attila, jobbra Barnáné Szentgyörgyvári Ágnes tanárnő, volt osztálytárs

Kínai mogyorós csirke

 Már régóta készülök arra, hogy Gér-Bódiss Tímeáék kedvenc ételét újra közzé tegyem a vele készült beszélgetéstől függetlenül is. Én is megfőztem, és nagyon ízlett mindenkinek. A nevére kattintva olvasható a riport. 

Hozzávalók 4 személyre:

60 dkg csirkemellfilé
1 kiskanál só
1 kiskanál vöröshagymapor
2 evőkanál fehérbor
2,5 evőkanál étkezési keményítő
1 tojásfehérje
10 dkg sózatlan földimogyoró
1 db piros kaliforniai paprika
1 csomó (5 db) újhagyma
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál apróra vágott, friss gyömbér (kb. 10 g)
6-7 evőkanál olaj
2 evőkanál kristálycukor
2 evőkanál balzsamecet
3-4 evőkanál szójaszósz
3 dl víz
bors

Elkészítés:

1. A csirkemellfilét 1,5 centis kockákra vágom, egy keverőtálba teszem, megszórom a kiskanál sóval, a vöröshagymaporral, ráöntöm a 2 evőkanál fehérbort, teszek hozzá 1,5 evőkanálnyi étkezési keményítőt és 1 tojásfehérjét, ezt jól összekeverem és 20-25 percre félreteszem.

2. Az újhagymát és a kicsumázott kaliforniai paprikát is 1-1,5 centis darabokra vágom (a hagyma zöldjéből félreteszek a tálaláshoz), a gyömbért és a fokhagymát felaprítom.

3. Egy wokban 2 evőkanál olajat forrósítok és ebben megpirítom a földimogyorót, majd félreteszem.

4. A wokban ismét 2 evőkanál olajat forrósítok, hozzáadom a húst és addig pirítom, amíg helyenként aranyszínű kérget nem kap. Ezt is félreteszem és a wokot elöblítem.

5. Ismét a wokban 2 evőkanál forró olajban megpirítom a fokhagymát, a gyömbért és némi borsot is őrlök bele. Pár perc utána hozzáadom a kaliforniai paprikát, majd ismét pár perc után az újhagymát is. Ismét pár perc elteltével hozzáadom a félretett húst is.

6. Együtt tovább pirítom őket, majd hozzáadom a 2 evőkanál balzsamecetet és a 2 evőkanál cukrot, némi kevergetés után a 3-4 evőkanál szójaszószt, majd 1 evőkanál vízzel elkevert keményítőt. (Szükség esetén még további vízzel lehet hígítani, ha szeretnénk, hogy több szaftja legyen.)

7. Az elkészült ételt tálaláskor megszórom a pirított mogyoróval és az újhagyma zöldjével. Mi köretként rizst és zöld salátát szoktunk készíteni hozzá.

Az enyém így néz ki. Szerintem ő szebben tálalta.

Befolyásos asszonyok a konyhában

Ünnepek tájékán többször elbeszélgettem olyan asszonyokkal, akik valamilyen módon nagy hatást gyakorolnak másokra. Összegyűjtöttem a velük készült riportokat. Katt a kék szövegekre.

1. P. Tóthné Szakács Zita, református lelkész, a Református Nőszövetség elnöke

2.Bolla Zsuzsanna, evangélikus lelkész, a MTV evangélikus adásainak szerkesztője

3.Rozgonyiné Krajcsir Sarolta, a Lydia női magazin főszerkesztője

4. Somogyiné Ficsor Krisztina, református lelkész, a Jellem ABC című könyv szerzője

5.Ritter Ida, életvezetési tanácsadó, az Értékmozaik című könyv szerzője

6. Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna, evangélikus esperes, a Napi falatok című könyvek szerzője

7. Tímár Sára Junior Príma díjas népdalénekes, zeneszerző

8. Befolyásos asszonyok a reformációról

9. Rotaru-Gulyás Eszter gyöngyfűző népi iparművész Junior Príma díjas

10. Vinczéné Pálfi Judit a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke.

11. Gér-Bódiss Tímea, a Lydia magazin új főszerkesztője.

12. Tóthné Csombordi Anett Soos Géza-díjas tanító, hobbypék, hobby természetfotós

Fotó: Vitor Monthay az Unsplash-en (illusztráció)

Befolyásos férfiak a konyhában. Nagy György András

Új sorozat indul. Mivel férfiak is nagy számban foglalatoskodnak a konyhában, nem hagyhatjuk ki őket. Bemutatjuk Nagy György András újságírót.

Ismerkedés a Bibliával

Már akkor gondolkodtam ezen a riporton, amikor András bemutatott a Katolikus Rádióban. Most a Reformáció Ünnepére készülve beszélgetünk életről, hitről. Mindjárt az első kérdésem a nyakában lévő medálról szól.

-A HRSZ, annyit tesz, mint Hit, Remény, Szeretet. A betűszó egy kicsi nemesfémből készült pergamentekercsen olvasható. (A feleségemtől kaptam ajándékba)

-Ez tehát egyfajta arc poetica. Hit, remény, szeretet. Hogyan jutott el idáig, hogy ezek az értékek fontossá váltak?

-1967-ben születtem és Szolnokon nőttem fel, a korszak egyik „legvonalasabb” városában. Szüleim 3 éves koromban elváltak, így édesanyám egyedül nevelt engem és a 7 évvel idősebb nővéremet. A rendszer tette a magáét: nem akart persze mindenáron kis kommunistát faragni belőlünk, de a vallásos nevelés is jórészt hiányzott. Anyu azért időnként mesélt a korábbi időkről (ő 1931-es), például a debreceni Dócziról /református leánynevelő intézet/, ahova járt; hogy miként csúfolódtak egymással ők meg a katolikus lányok; hogy milyen jó tanár volt ez vagy amaz a lelkész, és hogy az egyikbe szinte minden bakfis „szerelmes” volt.

Megtanított, mintegy mellékesen, imádkozni, bár nem vitt templomba - illetve néha mégis: amikor kirándultunk ide-oda, akkor mindig „beturistáskodtunk” egy-egy istenházába.

A Szentírással komolyabban a gimnáziumban, a 80-as évek elején ismerkedtem meg, egy „másként gondolkodó” tanárnőm révén, aki egyébként nem vallásosként – talán ma azt mondanák rá, hogy „liberális”- úgy gondolta, hogy nem lehet az irodalmat anélkül oktatni, hogy ne foglalkozzunk a Bibliával, mint kulturális alappal, s mint olyan ’szépirodalmi szöveggel’ amelyre sok-sok más költemény, novella, regény épít, hivatkozik…

-A bibliaismeret akkor még megmaradt csupán kultúrtörténeti érdekességként az életében?

- Lényegében igen. Ugyanakkor mindig adódott valami: egy érzés, egy vers, egy szakmai feladat, ami miatt ’fel kellett lapozni’. Ez volt az a hosszan tartó állapot, amikor a tudásom már növekedett, de a hitem még nem fakadt belőle.

Az egyemen aztán olyan értelmiségivé kezdtem fejlődni, aki egy nem túl messzire kódorgó bárány, csak épp a saját bárány mivoltával (no, meg annak színével) nincs tisztában.

Ott, Debrecenben - a szüleim gyökereihez visszatérve –ismertem azt is, milyen is az a párkapcsolat, házasság, amelyből hiányzik a szükséges "hatalmas harmadik", azaz Isten. Ahol nem működik a háromszögelés, hogy a Teremtő felé haladva egymáshoz is egyre közelebb kerülünk...

Útban a hívatás felé

- Milyen előzmények után kezdett el komolyan foglalkozni az irodalommal?

-Útközben talált rám a hivatás (jó ideig ezt gondoltam nagybetűs írásnak). Már kisiskolásként jól fogalmaztam, majd a gimnázium diáklapjába készítettem cikkeket, aztán azt az újságot szerkesztettem is- közben képzés, gyakorlat a megyei napilapnál. Első jelentősebb keresményem is egy laphoz kötődik, de nem úgy, mint szerző: nyári munkaként utcai árus voltam, s bőszen „értékesítettem”. Mire a felvételit be kellett adni, eldőlt, hogy újságíró szeretnék lenni, s így választottam szakot.

Hallgatóként is újságoztam: közéleti cikkektől a jegyzetekig mindenre volt lehetőség (s persze versek és novellák). A szakmai gyakorlataimmal is a sajtót vettem célba. Mivel megszületett első gyermekem - miközben az apaságról valójában igen keveset tudtam - munkát is így kerestem és meg is találtam: a Magyar Rádió Debreceni Körzeti Szerkesztőségében. Bejártam itt is minden lépcsőfokot, s műfajt. Egy egykori humorista- és akkor épp baptista - kollégám mutatta meg, hogy aki vallásos, az nem mind ’savanyúuborka’.

-Milyen műfajokban próbálta még ki magát? Kedvenc verse, amit írt?

-Egyetemistaként szinte mindenre bátorságot éreztem:

líra, rövidpróza, jelenetek, halovány drámakísérletek

– a paródiától kezdve (a humor amúgy közel áll hozzám), a rádiós tömörségű történeteken át, a balladai hangvételű művekig. Akkoriban társaimmal két antológiát is kiadtunk, irodalmi kávéházat szerveztünk… Saját verset választani nehéz feladat- végül az évszakhoz igazodó aktualitás döntött:

Őszből a télbe

Avarrá omlik a lomb

Rozsda veri a zöldet

Halovány égi korong

Fényei elkenődnek

Szitál belém a szürke

Csontjaimat porlasztva

Lesz-e még anyaszülte

Eljövendő tavaszra?

Szememben tanyát a köd

Mért üt űzve az álmot?

Fakuló lelkem mögött

Jaj így senkit se látok

Hűvös esők árnyékán

Minden üressé szárad

Hervadozva és némán

Várja a föld a választ

Mért lesz az éj még mélyebb

Fekete hótemető

Ha születni kell a fénynek?

Teremtett teremthető

Dércsípte fonnyadt szívvel

Vágyva remélek mégis

Ahol ígéret ível

Megremeghet az ég is

Felszegezve az élet

Örökös körforgáson

Másnak még végítélet

Nekem már a Karácsony.

Bibliaismeretből hit

-Hogyan lett a bibliaismeretből hit? Vagy más oldalról került Isten közelébe?

-A rádió hozta el a találkozást mostani házastársammal, s vele kezdtem rendszeresen istentiszteletre járni. Ott ültem vele a templomban, amikor mintha valaki átölelte volna a lelkemet, így közölve: most jó úton jársz.

Azóta folyamatosan érzem a vezetést – akkor is, ha épp nehézségek és buktatók jönnek. Akkor is, ha az események szakmai terelőútra visznek, mert a vargabetűnek, meg a pálya rövid elhagyásának is lesz értelme. Akkor is, amikor visszahívnak, de már más területre, s talán ez okból is lendületet kapnak a „saját alkotások”. Isten, Aki az életem irányát megszabja, ad feladatot is, hogy a nagyobb családért, a közösségért tehessek: presbiterként, egyházközségi újságot szerkesztve, megyei főjegyzőként, alapítványi elnökként. Bízom benne, hogy hozzájárulhattam ahhoz is, hogy a zuglói gyülekezet (ahol igazi otthonra találtunk) még az olyan nehézségekből, veszteségekből is épülhetett, mint a Covid-időszak, vagy a minket építő lelkésznőnk elvesztése, akit 45 évesen szólított magához Teremtője.

Arra kell figyelnem, hogy a „kis családra” is jusson minőségi idő, a 2010-es Andris, és a 2014-es Julcsi saját gyermeki módjukon jelzik, ha „apahiányt” tapasztalnak.

A reformáció mint finomhangolás

-Reformáció ünnepére készülünk. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 1517-ben ezen a napon tűzte kis híres tételeit a Wittenbergi vártemplom falára azzal a céllal, hogy megújuljon az egyház. Az ő követői lettek az evangélikusok, mégis mi, reformátusok is ezen a napon ünnepelünk. Mit gondol erről?

-Jézusnak elrendelt történelmi időpontban kellett megszületnie, megünneplésének naptári dátuma viszont közösségi egyezmény eredménye, amit befolyásoltak a létező más hasonló alkalmak (ilyen hatás sok korban és esetben megmutatkozott: legyen szó pogány, zsidó, vagy – később már – keresztény ünnepekről).

Luther „akciójánál” sem az az igazi kérdés, hogy a történészek épp mit mondanak róla: mikor, mi és hogyan történt. Még csak nem is a nevezetes búcsúcédulák jelentik a lényeget, vagy, hogy a 95 tétel egyes pontjai mit tartalmaznak. A szellemiség a fontos: a kezdeményezés valójában közös gondolkodásra hívott az egyházról (természetesen nem csak az anyagban megjelenő intézményt értve ez alatt), hogy az valóban „dicsőséges” lehessen. Megtegye azt, amit a történelem során már sokszor sikerre vitt, hogy az emberi közreműködés miatt kialakult hibáit orvosolja.

A reform nem forradalmi változást, hanem finomhangolást jelent. Hogy az eredeti szándékkal ellentétben a belső, termékeny párbeszéd, a humanista viták helyett ebből sok szinten zajló háborúság és szakadás lett, azt világi hatás okozta. Az a fajta beavatkozás, ami ellen már protestálni kellett. Ám ezt is lehetett túlzásba vinni; mint ahogy a visszatérés az alapokhoz szülhetett akár fundamentalizmust is. Nem hiába szól úgy a régi mondás, hogy a mérték az érték!

Valójában az Alapítóra, Jézus Krisztusra kell figyelnünk, aki képes a mi életünk megreformálására, hogy régiből új emberré váljunk. Igen, ez egy mindenkor jelenidejű folyamat – még akkor is, ha nyilvánvalóan van kezdete – mert állandó kontrollt, folytonos odafigyelést: Istenre, magunkra és egymásra irányulást igényel.

A testté lett Ige segít minket abban, hogy a lelkiségben valóban testvérekké legyünk, hogy túl tudjunk lépni világi indulatainkon - és belőlünk, tagjaiból épüljön fel az az egyház, mely aztán kivetítheti a világra a békességteremtő erőt (a gyengeség erejét), a szeretetet.

Ismerkedés a fakanállal

Grillezés közben

-A Katolikus Rádióban az Édesanyám főztje rovat egyik szerkesztője. Hogyan kezdődött az ismeretsége a fakanállal?

- Bár enyhén elkényeztetett fiú voltam, eleve sokat segítettem anyunak a konyhában. (Különösen miután nővérem korán férjhez ment). Akkoriban még vágtak otthon tyúkot az emberek, s én rendszeresen a láb felőli részt kaptam… de ez nem tántorított el attól, hogy benne legyek a főzésben-sütésben, mert a végeredmény számított: például a csodálatos húsleves.

Anyu persze nyaranta is dolgozott, hétvégén előre elkészítette a következő heti menümet, de bizony bármennyire is szerettem például a pörköltjét, a második nap már azon törtem a fejem, mivel tudnám feldobni. A májkrémes változatra nem feltétlenül vagyok büszke; ám jóval később örömmel konstatáltam, hogy több fogásban is találkozik valamilyen húsféleség és a tényleges savanyú uborka.

„Főzök, amikor csak lehet!”

-Nagyon hasonlóan indult az én karrierem is a konyhában. Mivel egyke vagyok, nálunk nem is jöhetett volna szóba nővér. Mik a kedvenc ételei? Általában milyen gyakran főz? Ki az úr a konyhában? Kaphatnánk egy receptet?

- A már említett lassan gyöngyöző, tükörtisztaságú tyúkleves még mindig vezet (benne „lábától a tarajáig” minden). De a jó gulyástól kezdve a keleti ízeken át, a nehezebb és könnyebb ragukig, a krémlevestől a túrós csuszáig széles a paletta. Nálunk senki sem válogatós egyszerűen a finomat szeretjük! Főzök, amikor csak lehet! Az ételkészítés számomra több, mint az „enni kell” szükséglete: ez is egy alkotói folyamat, aminek eredményét meg lehet osztani másokkal, örömet okozva. A családban és a konyhában is megoszlanak a terhek és a szerepek: bizonyos ünnepeken az apósom készíti a halpaprikást bográcsban, a sós és édes süteményekben a feleségem jeleskedik, a hétköznapi vacsorákat hol egyikünk, hol másikunk „dobja össze”, de a hétvégéket szeretem magamnak megtartani. Ha van rá idő, akkor a gyerekeket is bevonva „nemzetek konyháját” játsszuk. Kiválasztunk egy-egy talán kevésbé ismert magyar receptet, vagy egy szomszédos népét, vagy egy távolabbiét- összeállítjuk és „kivitelezzük” a menüt.

A recept – nálam szilveszteri fogás – olasz eredetű (de ez már az adaptált verzió): A kicsontozott, beirdalt (szükség esetén formázott) malaccsászár bőrös felét zsírral kenem meg, a húsos részt fehérborral locsolom. Pihentetem egy ideig. A belsejét megsózom. Rozmaringlevél, kakukkfű, szurokfű (azaz oregánó) az alap, illik bele még a zsálya, és az édeskömény zöldje (legjobb előtte összekeverni a fűszereket kevés olívaolajjal, majd úgy felvinni). Még pihentethető a hűtőben (vagy télvíz lévén az erkélyen). Hosszában feltekerem (rögzítésre én nem szeretem a zsineget, ezért tűt alkalmazok): a formázásnál lesett és előpácolt húsdarabok is felhasználhatók itt! Mellé a megfelelően felvágott sárgarépa, paszternák, angolzeller, édesköménygumó, lilahagyma, és édesburgonya kerül - kis borral meglocsolva, épphogy megsózva. Alufólia alatt, 180 fokon sütöm (minden kilóra 1 és negyed órát számolva). A végén – a takarást eltávolítva – grillezem. Fél óra elteltével szépen szeletelhető. Ha valakinek van ideje az a velesült zöldségekből készíthet mártást is.

Üzenet az olvasóknak

-Mára már elhalványultak a felekezeti villongások. Az elvilágiasodás egymáshoz terel bennünket. Ön református presbiterként dolgozik a katolikus rádióban. Ez az igazi ökumené. Milyen üzenete lenne erről az olvasóknak?
- Missziónk- amely pontosan ugyanaz, amit az első apostolok kaptak küldetésül – valójában nem felekezetre szól. Személyes elhívás, hogy mi is elhívók legyünk- gyarapítva egy olyan népet, amely Krisztusban alkot új egységet. Emberi ésszel felfoghatatlan, de mégis lehetséges, hogy különbözőségeink egyszerre megmaradjanak és feloldódjanak. Az ökumené nem törekvés az egyhangúságra, hanem az összhang képessége.

Két – nem véletlenül, most nagyon is aktuális gondolatot választottam annak érzékeltetésére: mi az, ami valóban összeköt, vagy elválaszt. Az egyik II. János Pálé, azé a pápáé, aki hatalom üldözötteit Jézus szavával üdvözölte: „Ne féljetek!” Az ő felhívása egyben kemény feladat is: „Bocsáss meg, és békességre lelsz”

A másik pedig Balog Zoltán püspökünk békéért elmondott imája: „Adj bátorságot nevén nevezni a bűnt, elítélni a gonoszt, szót emelni a szegényekért! Te a béke fejedelme vagy. Fogd le azok kezét, akik háborúznak! Ne engedd igazolni a háborút, az erőszakot vélt vagy valós sérelmekkel, nemzeti vagy egyházi érdekekkel! Állj a szenvedők, az áldozatok mellett, bármelyik oldalon áldozták fel őket! Urunk, irgalmazz nekünk, a nemzeteknek, a világnak!”

-Köszönöm a beszélgetést.

…........

Nagy György András

-újságíró, szerkesztő, író,

-református presbiter,

-nős, három gyermek édesapja

Befolyásos asszonyok a konyhában. Tímár Sára

 

Áldott ünnepeket kívánunk!

Tímár Sára Junior Príma díjas népdalénekes, zenetanár, zeneszerző, 

-Köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Hívő református családban nevelkedett, szerető szülők egyengették a lépteit. Mire emlékszik legszívesebben a gyermekkorából?

-Édesanyám egykeként fontosnak tartotta, ha gyermeke születik, az megismerje a testvéri szeretetet. Édesapámnak 4 testvére van. Engem öt testvérrel ajándékoztak meg a szüleim, két bátyám és két öcsém van, és egy 9 évvel fiatalabb húgom. Mondhatnám, hogy nem volt könnyű gyermekkorom ennyi fiú között, de én nagyon élveztem. Legszívesebben a közösen eltöltött napokra emlékszem vissza, azóta is nagyon szeretünk összejárni, együtt lenni.

-Gyermeki és felnőtt hitről beszélt egy interjúban. Mit takar ez a kijelentés, hiszen Jézus arra figyelmeztet bennünket a Máté 18-ban, hogy ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek, nem mehetünk be a mennyek országába.

-Úgy érzem ez az igeszakasz arra tesz utalást, hogy az életünk célja, hogy megtaláljuk az igazi, tiszta szeretetet. Az interjúban arra céloztam, hogy gyermekként az ember történeteket hall, megtanulja hogyan imádkozzon, mit énekeljen, hogyan legyen jó református ember. Kamaszként elkezd lázadozni, vagy ha nem is lázadozik, elkezd kinyílni az elméje, és keresi az igazságot és értelmet mindenben. Velem is valahogy így történt. Sokszor nagyon fájt, ha kétszínűséget vagy álkeresztény magatartást tapasztaltam, kicsit csalódtam is. Úgy éreztem, szükségem van egy olyan megtérés élményre, ami gyökerestül forgatja fel az életemet, nem akartam álságosan részt venni a gyülekezet életében. Nagyon lassan megértettem, hogy minden ami körülvesz engem, még az én összes porcikám is Isten szeretetéből fakad, és bármi amit láthatok, átélhetek, az ő szeretetének köszönhető. Ezek után már nem volt szükségem semmilyen látomásra, bizonyságra.

-Mióta tudja, hogy énekes és zeneszerző lesz? Hogyan vezetett az útja a Zeneakadémiára?

-Még beszélni sem tudtam, már folyamatosan énekeltem. Úgy érzem az éneklés szeretete az életemben olyan magától értetődő dolog, mint a levegővétel. Emlékszem, magamnak sem tudtam kimondani soha, hogy énekes szeretnék lenni, de bennem volt egy szándék és egy magabiztosság, hogy az éneklés mindig jelen lesz az életemben. Éreztem, hogy nem lehet más az utam. Szentendrén a zeneiskolában, az általános iskolában és a gimnáziumban is fantasztikus tanáraim voltak, akik segítettek az énekesi pályámon. Kettő ezek közül kiemelkedik, név szerint Szvorák Katalin és Lázár Enikő. Ők azok, akik a mai napig segítik az utamat, és pótanyaként vannak jelen az életemben. Nekik köszönhetem a sok tapasztalatot, színpadi rutint, tábori élményt, és ami legfontosabb, emberileg is nagy hatást gyakoroltak rám.

-Rendkívül sokoldalú tevékenységeket végez: énekel, együttest vezet, zenét szerez, népdalokat gyűjt, tanít. Mostanában pedig egy kisgyermekről való gondoskodást is kapott a Teremtőtől. Hogyan rangsorolná ezeket a feladatokat?

-Egyértelműen a kislányunk és a férjem van az életemben a legfontosabb helyen, és ha a többi is helyet kap, az nagy boldogsággal tölt el. Nagyon szeretem a hivatásomat, azt érzem, hogy bele tud illeszkedni a családos létbe. A fellépésekre és próbákra velem tart a kislányom, remélem, hogy a zene szeretete már születése előtt 9 hónappal belé ivódott. A családomból sokan segítenek, hogy tudjunk koncertezni, a férjem is jár velem vagy muzsikálni, vagy Lucára vigyázni. Boldogsággal tölt el a muzsikálás, feltölt, úgy érzem, ez visszahat a mindennapokban is.

-Kivinni a zsoltárokat a templomból, bevinni a népdalokat a templomba.-vallja feladatának. Nekem erről a templomból kifolyó áldásdús víz jutott az eszembe Ezékiel könyvéből. (47.1-12) Ahova eljut, mindenki meggyógyul. Hol tart most ennek a megvalósításában?

-Gyakorlatilag az összes koncertemen muzsikálunk református ének feldolgozást, legyen ez egy fesztivál, vagy bármilyen helyszín. Különös élmény ezeket a szövegeket énekelni a világi témák mellett, de úgy érzem megfér, életszerű. A református anyagunkkal most kicsit kevesebbet járunk muzsikálni templomokba, pedig nagyon szeretnék. Új műsorunk címe: Ének a határtalanról. Ennek a műsornak is a központi témája az Istenkeresés, csak szépirodalmi köntösbe bújtatva, ugyanis a népdalok mellett Weöres Sándor verseit dolgoztuk fel.

-A népzene világát sok támadás érte, és éri is talán. Az urbánus értelmiség túlhaladottnak gondolja, sok keresztény hívő pedig a régi, ősmagyar vallás visszatérésétől is fél a néphagyományok feltámasztásával. Van okunk félni? Az ön eddigi tevékenysége éppen az ellenkezőt bizonyítja.

-Érdekes kérdés. Azt érzem, hogy én annyira a saját közegemben mozgok, nehéz innen kitekintenem. Én nem tapasztalok félnivalót, sőt, úgy látom, hogy egyre több népzenész érdeklődik a szakrális témák iránt. A hagyományos paraszti társadalomban a templomon kívül is énekelték a liturgikus énekeket, akár a mezei munkák alatt is. Miért ne énekelhetne egy református ember népdalokat, miért ne éltethetné saját néphagyományát? Tőlem távol áll, hogy elhagyjam a magyarság tudatomat, holott a világ egyre inkább afelé tart, hogy egy egységes, gyökértelen társadalmat hozzon létre.

-Reméljük, hogy sikerül megállítani ezt a folyamatot, hiszen sok fiatal is érdeklődik a népzene iránt. Már az iskolában is tanulnak a népi kultúráról. Pont az Önhöz hasonló fiatal énekesek mutathatnak nekik jó példát, hogy a népzene nem egy öregeknek való, idejétmúlt szórakozás.

A videoklipen mezőszováti dalokat énekel a Minek nevezzelek? című lemezről.

https://www.youtube.com/watch?v=4A5_jEBIATo

-Melyik a kedvenc igeverse?

-Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt 1. levele, 13,1-13,13. Ebből is egy mondatot nagyon sokszor mondogatok magamban évek óta: ” ...ha szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.” Úgy érzem ez a mondatrész minden lényegeset tartalmaz, amit tudnunk kell testbe szorult létezésünkben.

-Netes oldalain népművelői feladatokat is felfedezek. Az ünnepekhez kapcsolódva oszt meg énekválogatásokat. Legutóbb, nagy örömömre Petőfi népdalokat hallhattunk március 15. kapcsán. Hogyan készül húsvétra?

-Egy zenész életében az ünnepnapok általában muzsikálással telnek, most is számítok egy-két koncertre. Ugyanakkor szeretek az online platformjaimon is megosztani olyan felvételeket, amelyek szorosan kapcsolódnak az adott ünnephez, így énekeim olyan emberekhez is eljuthatnak, akik például nem tudnak itt lenni a nagyszombati szentendrei klubunkban. Múlt évben a pandémiának köszönhetően rengeteg koncert elmaradt, ezért húsvétra készítettünk egy hangban és képben magas minőségű online koncertet a zenekarommal. Idén ezt a videót fogom közreadni, a HagyományokHáza youtube csatornáján található meg.

-A világ sok országában járt már koncerteken, Indiában is. A fellépések között van-e lehetősége a helyi gasztronómiával is megismerkedni? Melyik országban ízlettek legjobban a fogások?

-Igen, nagyon fontosnak tartom, hogy ismerkedjek az adott kultúra gasztronómiai világával is. Eddig Kínába, Indiába és Európa számos országába jutottam el. Úgy érzem az indiai ételek álltak hozzám legközelebb. Elég válogatós gyermek voltam, gyakorlatilag alig ettem meg valamit, az évek során kezdtem fokozatosan megszeretni az ételeket. A bizalmatlanság azóta is bennem van, de már sokkal bátrabban ismerkedem az ízekkel. Indiába a Dalinda acapella együttessel jutottam el, ahol három teljesen különböző területen turnéztunk. Nagyon izgultam, hogy meg merem-e majd kóstolni az ételeket, de elég hamar rájöttem, hogy nagyon ízletesen, különös fűszerezéssel, de a magyarhoz nagyon hasonló karakterű ételeket készítenek.

-Én a hagyományos magyar ízvilágot kedvelem legjobban, de is készítettem már indiai csirkét is. Nagyon ízlett a családnak.
Gyönyörű ékszereket hord. Honnan szerzi be ezeket? Mik a szempontjai a kiválasztásuknál? Melyik a kedvenc ruhája?

-Ilyet még sosem kérdeztek tőlem, de jó megfigyelés, valóban nagyon szeretem a dekoratív ékszereket. A férjemnek nagyon jó ízlése van, ő az első aki bátorít arra, hogy beszerezzek egy-egy különleges darabot. Akár itthon, vagy a határokon túl járok, mindig csodálattal figyelem a kézműves termékeket. Szerintem az öltözködés egy szép önkifejezési forma tud lenni, így számomra fontos, hogy jelenek meg a színpadon, ezzel is üzenetet adok át.

-Talán azért tűntek fel nekem, mert fiatal koromban én is sok ékszert hordtam. Aztán születtek a gyerekek, mindig belekaptak, így fiókba kerültek, és végül ott is maradtak.
A Dalinda nevű együttesben két fiatal hölggyel énekel együtt. Hogyan hívogatna a koncertjükre?

-A Dalinda idén hét éve, hogy megalakult. Ha pár szóval kellene elmondanom, azt írnám folk acapella. A magyar népdalok alapvetően egyszólamúak, mi hárman mégis több szólamban, acapella szólaltatjuk meg gyönyörű népdalainkat. Olyan átdolgozásokat készítünk, ami mindannyiunkról és mindannyiunkhoz szólnak. Szívem csücske ez a csapat, nagy ajándék, hogy a barátnőimmel – Nádasdy Fanni, Paár Julianna - énekelhetek együtt. Április 7-én a Hagyományok Házában rendhagyó módon mutattuk be Átjárók című lemez anyagát a Fitos Dezső Társulat és a Bazseva zenekar kíséretével. Katt a képre/linkre a gyönyörű feldolgozásért.

https://www.youtube.com/watch?v=MmnIhQRIGF8

-Kislánya hamarosan fél éves lesz, de szinte semmit nem tudhatunk róla. Tudatosan védi a családját, vagy a riporterek elkerülik ezt a kérdést?

-Igen, ez egy tudatos döntés. Bár én nem vagyok celeb, nem igazán találnak meg ezek a kérdések, valahogy diszkréten kezelik a témát a riporterek. Én pedig arra törekszem az online platformjaimon, hogy ne a kislányom által nyerjek új követőket, lájkokat.

-Emlékszem, hogy az adventi koncert előtt ő is készült, hagyta anyukáját többet aludni. Hogy állnak most az éjszakákkal?

-Bizony, ott 7 hetes volt, nagyon izgultam hogyan fogok tudni kiállni a színpadra. Féltettem őt, és izgultam azért is, hogy fizikailag és lelkileg bírom-e majd. Luca nagyon aranyos és türelmes kislány, tulajdonképpen azóta egyre inkább jellemző, hogy átalussza az éjszakákat. A családom mindenben támogat, jó érzés úgy kiállni a színpadra, hogy valamelyik szerettem óvó karjában tudhatom.

Várandóssága idején készült ez a gyönyörű Weöres Sándor feldolgozás:

https://www.youtube.com/watch?v=xMwu9ewSxWc

-Lassan elkezdődik a hozzátáplálás. A család ételeiből kap majd vagy külön főz neki édesanyja?

-Még gyakorlatlan vagyok ebben, de úgy képzelem, hogy idővel szeretném, ha a család ételeiből enne. Ez praktikus és szívmelengető megoldás egyben.

-Szeret-e főzni, és kitől tanult meg?

-Nagyon szeretek főzni. Édesanyámtól lestem el mindent, már kislánykoromtól kezdve rám bízott a konyhában sok mindent. Kezdetben én voltam a süti felelős, idővel pedig egyre több étel elkészítésébe vont be. 19 évesen költöztem el otthonról, ekkor kezdtem el magamra főzni a saját ízlésem szerint. Rögtönző típus vagyok, ha megtetszik egy étel, akkor több receptet is elolvasok, és úgy készítem el, ahogy az én szám íze szerint van.

-Milyen ételeket kedvelnek?

-A férjem erdélyi származású, így az elmúlt években egyre több erdélyi receptet sajátítok el. Rendszeresen kérdezem ki az erdélyi rokonságot, hogy egy-egy ételnek mi is a titka. Nagyon szeretjük a csorbát, de hát ahány ház, annyi szokás… Nekem most már van egy saját jól bevált csorba fejlesztésem. Mindig szemre készítem, ezért nehezen tudok arányokat mondani, de megpróbálom leírni a receptet.

-Nagyon köszönjük. Biztos ki fogom próbálni. (Recept a riport végén) Egyébként ünnepekkor hagyományos magyar ételeket készít vagy szeret kísérletezni?

-Nagyon szeretem a magyar konyhát, de szoktam kísérletezni is. Ez annak köszönhető, hogy sokat utaztam Luca születése előtt. Ami megtetszett, azt megpróbálom otthon is elkészíteni. A férjem, Lehel sokszor nevet is rajtam, ugyanis minden étel elkészítésének nagy bátran nekifutok, kicsit alakítom a saját ízlésem szerint, aztán vagy sikerül, vagy nem, de mindig elfogy.

-Húsvét ünnepe közeledik. Van-e valamilyen különleges üzenete ezekre a napokra?

-Igen, húsvétra készítettük el a Krisztus feltámadott kezdetű ének népies feldolgozását, úgy érzem nagyon szeretik az emberek.

-Egészen biztosan, én is többször megnéztem már. Ha a kedves olvasók rákattintanak a képre, vagy a linkre ( https://www.youtube.com/watch?v=9G8E5A-23no) akkor megnézhetik, és bizonyára nagyon fog tetszeni. Én nagyon szeretem ezt a feldolgozást. Érdemes a szövegét külön is elolvasni.

Krisztus feltámadott,
Kit halál elragadott,
Örvendezzünk, vígadjunk,
Krisztus lett a vígaszunk,
Alleluja! :/:
Ha ő fel nem támad,
Nincs többé bűnbocsánat,
De él, ezért szent nevét,
Zengjük ő dícséretét,
Alleluja!
Alleluja! Alleluja! Alleluja!
Örvendezzünk, vígadjunk,
Krisztus lett a vígaszunk,
Alleluja!

-Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Ez a videó éppen szép lezárása ennek a beszélgetésnek, és jó ráhangolódás a feltámadás ünnepére. További sok sikert és boldog babázást kívánok a blog olvasói nevében is.

….......

A riportjaim végén rövid ismertetőt szoktam közölni, de ezt Tímár Sára esetében lehetetlen röviden.
Három munkahelyen dolgozik, köztük a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Ugyanott végzett népi ének, zenetanár, előadóművész szakirányon. Díjai közül kettőt emelek ki:
Junior príma díj 2011
Budapest a fiatal tehetségekért díj 2020.
A Népzenei műhely és táncház klub házigazdája, Szentendrén. A Sebő együttes állandó szólistája.
10 önálló lemezt adott ki, ezek között szerepel a Református HÁLAÉNEK népzenével, Átjárók a Dalindával. 23 lemezen közreműködött, ( pl Szvorák Katalin, Kecskés együttes vagy a Dalinda)
Népdalgyűjtő, zeneszerző. A Dalindával Magyarországot képviselték a Womex nevű világzenei fesztiválon. Branford Marsalis világhírű jazz zenész budapesti koncertjén vendégelőadó.
Férjével egy kislányt nevelnek, Lucát.
Honlapja a timarsara.hu

…........

És végül a kedvenc recept:

Gombócos csorba recept: (a mennyiségeket Önökre bízom, itt most kb. jelölöm csak, általában szemre készül)

Hozzávalók: 2 fehérrépa, 4 sárgarépa, 1 karalábé, 1-2 vörös hagyma, 1 kápia paprika, petrezselyem zöldje, só, bors, lestyán, olaj ízlés szerint, csontos vagy füstölt hús is mehet bele, citrom, savanyú káposzta leve, vagy ecet.

A gombócokhoz: 50 dkg darált hús, 1 tojás, gersli – előfőzve amennyit gondolnak a gombócba. Lehet rizs is, én a gerslit szeretem jobban. Sok fokhagyma, lestyán, petrezselyem, só, bors.

Elkészítés: Külön szoktam főzni a zöldségeket és a húst. Ha rakunk csontos vagy füstölt húst a levesbe, először azt felfőzzük annyi sós vízben, hogy a gombócok is kényelmesen mellé férjenek. A darált húshoz hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, sót, borsot, lestyánt és petrezselyemzöldjét, tojást és a majdnem készre főzött gerslit vagy rizst. Gusztusos kis gombócokat formázunk, és beletesszük őket a forrásban lévő sós vízbe vagy húsos lébe. Addig főzzük, amíg megfő teljesen. (A zöldségeket vagy reszelni szoktam, vagy kis darabokra vágom. Mi jobban kedveljük a vékonyra reszelt változatot, sokkal ízletesebb lesz a leves tőle.) A zöldségeket pici olajon enyhén megdinszteljük, ezután felöntjük vízzel és hozzáadunk az egész hagymát, fokhagymát. Ízesítjük sóval, borssal, lestyánnal, majd hagyjuk főni. Amíg fő a leves, beledobunk egy paradicsomot, majd pár perc múlva kivesszük és leszedjük a héját. A paradicsomot és egy kápia paprikát, továbbá friss lestyánt és petrezselymet botmixerrel lepürésítünk. Amikor elkészült a gombóc és a zöldségleves külön-külön, akkor egybe öntöm, mehet bele a paradicsomos, kápiapaprikás és fűszeres püré, ezzel is felforralom. Ezután ízlés szerint tejfölözzük be a levest. Egy tálba rakjuk a tejfölt és merőkanalanként hígítjuk és kikeverjük, így biztosítva, hogy ne ugorjon össze egyből a tejfölünk. Ezt a híg levet beleöntjük a forrásban lévő levesbe. Ízesítjük citromlével, vagy savanyú káposzta levével, vagy ecettel. Felforralás után tálalhatjuk is, egészségükre.