Azt hittem, hogy megúszom. Egyáltalán nem találkoztam befőzni való barackkal, nekünk pedig alig termett idén. Évekkel ezelőtt 50 kg-t is eltettünk. A gyerekek körbeállták az asztalt, és hámozták szépen. Amíg kicsik voltak. Mostanra viszont elmondhatjuk, hogy hol voltak, hol nem voltak a nyáron, mint a mesében. A kezem meg nem bírja már a sok hámozást. Tegnapelőtt azonban kaptam egy kosárral attól a nénitől, akinek a csontot szoktam adni. A kutyái nagyon örülnek, na jó, én is.
Ennyi lett az egész. Úgy készült, hogy nem túl édes szirupot készítettem, a forró lébe borítgattam a hámozott, felezett barackokat, majd üvegbe raktam, pici natrium-benzoátot tettem a tetejére, rácsavartam a fedőt és ment száraz dunsztba. Mivel ez a fajta barack nem túl aromás, tettem a szirupba citromkarikát és két üvegbe mentát is. 1250 g barackból Dzsemfix-szel dzsemet főztem. A maradék lé egy részét még forrón csatos üvegbe tettem, hozzá egy kis mentát, és kidunsztoltam azt is.
Kis hígítással finom szörp lett.
