Nem is gondoltam volna, hogy ennyire finom lesz, bár minden összetevőjét szeretem, na de együtt! Hát kérem, együtt valami fenséges lett. Csak ajánlani tudom. A videkize.hu-n találtam az ötletet.
Hozzávalók:
20 dkg friss sóska
1 dl olaj
1 sárgarépa finomra reszelve
1 nagy narancs és ha kezeletlen, a héja vagy 1 tk szárított narancshéj
2 dl tejszín
2 evőkanál keményítő
1 liter víz
Elkészítés: A sóskát megmossuk, a vastagabb száraitól megtisztítjuk, és az olajon elkezdjük párolni.
Sózzuk, hozzáadjuk a sárgarépát, kicsit együtt pirítjuk, majd a narancs levét, rostjait és héját is.
Én szárított narancshéjat használtam. Felengedjük vízzel, egyet forr, majd a keményítőt elkeverjük a tejszínben, és behabarjuk vele a levest.
Nagyon megtetszett ez a szó, hogy selymesítjük. Mindig bajban vagyok az idegen szavakkal. Teljesen megértem a nyelvújítókat a 19. században. Függetlenedni akartak az idegen befolyástól, és bebizonyítani, hogy a magyarok ugyanolyan értékesek, mint más népek. Persze ezekből a próbálkozásokból született jó néhány idétlen szóösszetétel, mint pl a nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő), vagy a gőzpöfögészeti tovalöködönc (vonat), de legalább mosolygunk egy kicsit. Aztán szépen kiforrta magát, és létrejöttek a magyaros szavak is, amelyek ugyanolyan jól kifejezik a mondanivalót, mint a külföldi társaik. Nemrég kaptam ajándékba egy könyvet a rezilienciáról. Ez "a meglepetésekkel, változásokkal és váratlan akadályokkal való megbirkózás képességét" jelenti. Sok szellemi foglalkozású ember szenved attól, hogy nem képes megbirkózni ezekkel. Jó és hasznos tanácsokat találtam benne arról, hogy hogyan lehetünk lelkileg ellenállóak, vagyis hogyan előzhetjük meg a kiégést. A könyv szerzője, Paul Donders, olyan tényezőket sorol fel, amelyek segítenek ebben: