Sóskaleves naranccsal, répával

 

Nem is gondoltam volna, hogy ennyire finom lesz, bár minden összetevőjét szeretem, na de együtt! Hát kérem, együtt valami fenséges lett. Csak ajánlani tudom. A videkize.hu-n találtam az ötletet.
Hozzávalók:

20 dkg friss sóska
1 dl olaj

mk só
1 sárgarépa finomra reszelve
1 nagy narancs és ha kezeletlen, a héja vagy 1 tk szárított narancshéj
2 dl tejszín
2 evőkanál keményítő
1 liter víz

édesítő vagy cukor

...

1 sárgarépa vékonyra gyalulva

Elkészítés: A sóskát megmossuk, a vastagabb száraitól megtisztítjuk, és az olajon elkezdjük párolni.

Sózzuk, hozzáadjuk a sárgarépát, kicsit együtt pirítjuk, majd a narancs levét, rostjait és héját is.

Én szárított narancshéjat használtam. Felengedjük vízzel, egyet forr, majd a keményítőt elkeverjük a tejszínben, és behabarjuk vele a levest.

 Botmixerrel selymesítjük.

Közben a sárgarépát grillezzük, vagy olajon megpirítjuk egy kicsit. Ez lesz a feltét. Sárgarépa chips/csipsz.

Bibliás elmélkedés:
Nagyon megtetszett ez a szó, hogy selymesítjük. Mindig bajban vagyok az idegen szavakkal. Teljesen megértem a nyelvújítókat a 19. században. Függetlenedni akartak az idegen befolyástól, és bebizonyítani, hogy  a magyarok ugyanolyan értékesek, mint más népek. Persze ezekből a próbálkozásokból született  jó néhány idétlen szóösszetétel, mint pl a nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő), vagy a gőzpöfögészeti tovalöködönc (vonat), de legalább mosolygunk egy kicsit. Aztán szépen kiforrta magát, és létrejöttek a magyaros szavak is, amelyek ugyanolyan jól kifejezik a mondanivalót, mint a külföldi társaik. Nemrég kaptam ajándékba egy könyvet a rezilienciáról. Ez "a meglepetésekkel, változásokkal és váratlan akadályokkal való megbirkózás képességét" jelenti.  Sok szellemi foglalkozású ember szenved attól, hogy nem képes megbirkózni ezekkel. Jó és hasznos tanácsokat találtam benne arról, hogy hogyan lehetünk lelkileg ellenállóak, vagyis hogyan előzhetjük meg a kiégést. A könyv szerzője, Paul Donders,  olyan tényezőket sorol fel, amelyek segítenek ebben:

-megbékélés a múlttal

-realista optimizmus

-problémamegoldó képesség

-önfegyelem

-tudatosság és szenvedély

-egészséges kapcsolatok

Nagyon jó élettörténeteket és gyakorlati példákat hoz. Fontosnak tartja a képességek kibontakoztatását, valamilyen szabadidős tevékenység gyakorlását is. Lefordítva, kedves gasztrobloggerek (főzőnaplóírók 😊), az ételek elkészítése, a fotózás is lehet egy fajta kiégés megelőzés. Amiért pedig elkezdtem írni ezt a részt, az az, hogy 

a nemzeti öntudatot fontosnak tartja.

 "Aki ...nem értékeli a saját országát, és nem látja annak jövőjét, az a pozitív gondolkodás és a reziliencia terén is sokat veszít." Persze ez is már megint egy idegen szó, pedig ott a lelki egyensúly helyette. 

Nálunk a nemzeti öntudatot tudatosan rombolták az elmúlt évszázadokban, és teszik ezt ma is. Cserna Szabó András gasztrofilozófus idéz egy barátjától: "Magyarországon 'kulináris kolonizáció' történt. A gyarmatosított a gyarmattartótól várja a finom ízeket, pompás falatokat. És ez persze nem csupán magyar jelenség, de azért mondjuk Olaszország még ma is elképzelhetetlen olasz konyha és konyhák nélkül, Budapest ma már elképzelhető érdemi magyar konyha nélkül."

Véleményem szerint ez azért van, mert elhitetik velünk, hogy a magyar konyha nem egészséges, pedig pl. sok zöldséget használunk.

Szóval főzzünk nyugodtan magyarosan, használjunk magyar szavakat, ahol csak lehet, és élvezzük az életet, legyünk hálásak, keressük mindenben a jót. Végül is erre tanít a Biblia is:

"Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek és mit igyatok, ...tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek."Máté 6.25.

Recsege

 

Tócsni, cicege, ezerféle nevét hallottuk már, de a recsege nekem új volt. Szintén a dabasi szakácskönyben találtam, és el is készítettem, de tojást nem írt hozzá. Én viszont, kis töprengés után ütöttem bele egyet. 
Hozzávalók:

50 dkg krumpli
1 teáskanál só
1 mokkáskanál őrölt fekete bors
annyi liszt, hogy sűrű massza legyen
(1 tojás)

Elkészítés: A nyers krumplit nagy lyukú reszelőn lereszeljük, fűszerezzük, összekeverjük a liszttel (és a tojással), majd forró olajba szaggatjuk egy evőkanál segítségével. Ellapítjuk, és mindkét oldalát pirosra sütjük.

Sütés előtt

Rizmajer Antalné gulyásleves után kínálta. Én is. 

Majd jövök a recepttel is hamarosan. Egyelőre csak egy Gulyás. Marha. Jó címmel található egy kalandos készítésű gulyásleves a blogban. Katt a kék szövegre a történetért.

Sós stangli

 

Ismét a dabasi szakácskönyvet használtam, amiről már írtam a babérleveles-tejfölös csirkénél. 

Nagyon finom sós ropogtatni valóra bukkantam benne, bár én egy kicsit vastagabbra hagytam, hogy lágyabb legyen. Havasi Lászlóné Lídia receptje.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

25 dkg margarin

2 dkg élesztő

1 dl tej

csipet cukor

1 tojássárgája

teáskanál só

1 tojás a kenéshez

15 dkg reszelt sajt

Elkészítés:

A tejben felfuttatjuk az élesztőt a cukorral. A lisztet összemorzsoljuk a margarinnal, sózzuk, beletesszük a tojássárgáját, a felfuttatott élesztőt, és összegyúrjuk.

Letakarjuk a tállal, és fél órát pihentetjük. 

Utána kinyújtjuk. A recept fél cm vastagságot ír, én kicsit többet hagytam. Megkenjük a felvert tojással, megszórjuk reszelt sajttal, a nyújtófával belenyomkodjuk, majd derelyevágóval csíkokat vágunk a tésztából. keresztben elvágjuk, olyan 10-15 cm hosszúra hagyjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk a stanglikat, és 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Kb fél óra. 

További dabasi receptek itt.

Csirkecombok tésztaszószban

 

Minden évben készítek tésztaszószt, és nagy örömömre találtam egy fél literes üveggel a befőttek mögött elbújva. Vagy ez a recept vagy ez. Már nem emlékszem, hogy tavaly melyiket követtem, de fűszerkeverék recept is van itt. Mostanában többször készítettem tésztát, nem volt kedvem hozzá, ezért gondoltam egyet, és "bepácoltam" vele néhány csirkecombot. Köretnek azért tészta került hozzá, amint látható is. Ha pedig valaki csak tésztához szeretné felhasználni, akkor itt van egy új módszer.

Hozzávalók:
3 csirkecomb
fél liter tésztaszósz

só

Elkészítés: A combokat enyhén besózzuk, egy olajozott tepsibe vagy kerámia tálba tesszük, és ráöntjük a tésztaszószt. 250 fokra előmelegített sütőbe tesszük fólia nélkül, majd amikor kezd sülni, mérsékeljük a hőfokot 200-ra. Legalább fél óra kell neki. Ha valaki nem az én "lusta asszony"módszerem szerinti szószt használ, hanem jó sűrűt, akkor fólia alatt kezdje a sütést, és csak a vége felé vegye le. 

A tavaly eltett koktélparadicsom. Recept itt.

Sóskaleves buggyantott tojással

 

Itt a finom zöldek ideje! Már alig vártam a friss sóskát. Többnyire főzeléket készítenek belőle, de anyósom levest is. Egész tojást ütött bele, de én most kipróbáltam a buggyantott tojást. Egy sóskaleves recept már van fagyasztott sóskából, itt olvasható. Most viszont ez friss, és nem tudok mennyiséget megadni. Egy  közepes műanyag szatyorral kaptam a szomszédéktól. 

Hozzávalók:

-sóska:
egy szatyor sóska

csipet só

1 dl olaj

1 evőkanál liszt
2 dl tej
2 dl víz
cukor vagy édesítőszer

Elkészítés:
A sóskát alaposan megmossuk, ha erős a szára, akkor lehúzzuk róla a leveleket, és kevés olajon megdinszteljük. Megszórjuk liszttel, felengedjük tejjel és vízzel, kicsit együtt főzzük, majd botmixerrel pépesítjük. Ha sűrű, akkor öntünk hozzá tejet, ha híg, akkor még egy kis lisztet pépesítés előtt. Édesítjük, sózzuk.

-tojás:

Kis fazékban sós vizet forralunk. A tojásokat egy bögrébe ütjük, és abból engedjük egyenként egy merőkanálba, és úgy a vízbe. Addig főzzük, amíg a fehérje megszilárdul, de a sárgája még kocsonyás. Ízre nem sokban különbözik mama módszerétől, de jobban néz ki. 

Babérleveles-tejfölös csirke

 

Egy gyönyörű szakácskönyvet tartok a kezemben. Címe: 100 dabasi recept több mint 100 dabasi háziasszony. Kiváló kezdeményezésnek tartom azt, hogy összegyűjtötték a település népszerű receptjeit, és megjelentetik egy könyvben az utókornak. És nekem, mert egész aranybányát fedeztem fel benne.

A közeljövőben többször fognak találkozni velük, most egy finom csirkeételt mutatok. Nagyon keveset változtattam a recepten, a liszt felét teljes kiőrlésűre cseréltem, kicsit több a hagyma, de ez az összhatáson nem sokat változtat. Az eredeti a recept alatt olvasható, most a saját változatomat ismertetem:

Hozzávalók:

1 csirke

1 nagy hagyma

3 nagy babérlevél

fél teáskanál bors

2 dl tejföl

1 evőkanál liszt

só

fél dl olaj

-nokedli:

15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

15 dkg finomliszt

1 tojás

1 teáskanál só

víz

Elkészítés: 

A csirkét megmossuk, darabokra vágjuk, és besózzuk. A csirkemellnek csak az egyik felét használtam fel. A hagymát apróra vágjuk, és az olajon megdinszteljük. Rátesszük a csirkét, és kicsit együtt pirítjuk, majd felöntjük annyi vízzel, hogy 2/3-ig ellepje. Az a tapasztalatom, hogy ennyi elég, mert a csirke is enged vizet. Belekerül a babérlevél, a bors, és fedő alatt puhára főzzük. A tejfölbe elkeverjük a lisztet, és behabarjuk vele a csirkét. Amíg fő a csirke, elkészítjük a nokedlit.
A liszteket, sót összekeverjük, beleütjük a tojást, és annyi vizet adunk hozzá, hogy galuskasűrűségű legyen. Sós, forró vízbe szaggatjuk, leöblítjük, és tálaláskor arra szedjük a csirkét. 

(Petróczy Attiláné Etelka receptje)

Bibliás elmélkedés:

A szakácskönyv a következőképpen jutott el hozzám. Februárban ünnepeltük a Házasság hetét. Férjemmel meghívást kaptunk egy gyülekezeti szeretetvendégségre, hogy beszéljünk az életünkről, házasságunkról. A blogban jobbra fent van erről egy videó a youtube-on, akit érdekel, megnézheti. Miután vége volt a beszámolónknak, kérdéseket tettek fel, majd tombolasorsolás következett. 

A közvélekedéssel ellentétben a gyülekezeteket nem az állam tartja fenn. A hívők adományából fizetik az alkalmazottakat, a fűtés, világítás költségeit stb. Több szomszédos országban az állam hozzájárul a lelkészek/papok fizetéséhez, Franciaországban még a templomokat is az állam tatarozza, de nálunk nincs így. Lehet persze pályázni, és többnyire nyernek is gyülekezetek még közösségépítő programokra is, de ahol a gyülekezeti tagok nem tudják fizetni a lelkészt, ott nincs önálló gyülekezet. Na, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon izgalmas volt a tombolasorsolás. A résztvevők hozták a csomagokat, amelyeket lehetett nyerni. A befolyt összeg pedig a gyülekezeti kasszába került. Mi is vettünk jegyeket, és nyertünk is egy-két értékes ajándékot, de amikor megláttam a két szakácskönyvet, elmondtam egy imádságot, hogy szeretném megnyerni legalább az egyiket. Egyikben nők főznek, másikban férfiak. Ez ugyan nem sikerült, de amikor kiderült, hogy a Reformátusok Lapjában most én írom a receptoldalt, egyszer csak kezembe nyomták ezt a szakácskönyvet. Egy résztvevő megnyerte, de már megvolt neki a könyv, így nekem adta. Köszönöm, Istenem! És köszönöm, Bözsi néni!

"Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat...ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten!"(2. Korinthus 9.6)

Cukormentes gumicukor. :)

 

Először a sütit akartam mutatni, de már annyi gyümölcsös habos van a blogban, hogy nem akartam untatni az olvasókat. Bár ez is egy kicsit más, mert a répatortából kimaradt mascarpone krém van a tetején. Recept lejjebb.

Ami igazán érdekes és újszerű, az a gumicukor, amiben nincs cukor, legalábbis hozzáadott cukor nincs, mert a gyümölcsök tartalmaznak valamennyi gyümölcscukrot. Ez ugyan azt se sokat, mert diétás befőttléből készült. Egy cukrozott változat már van itt, azt is vettem alapul, de kevesebb zselatinnal, mert volt egy bontott zacskó is, és nem akartam újat nyitni.

😊

Hozzávalók:
2,5 dl diétás meggybefőtt leve
kb 25 g zselatin

édesítő

Elkészítés: Mivel a befőttben volt valamennyi édesítő, ide már alig tettem, de ha valaki majd friss gyümölcsléből készíti, akkor ízesítse az ízlése szerint. A zselatint elkeverjük egy mokkáskanál 1:4 édesítővel, hogy ne legyen csomós, és habverővel gyorsan elkeverjük a gyümölcslében. Forralásig hevítjük, közben kevergetjük, de azonnal elzárjuk, és formákba öntjük. A szilikonosból ki lehet nyomkodni, ha megszilárdult. Figyelmes szemlélő egy kis eltérést találhat a sorok között. Három helyett egyik helyen csak két gumicukor van. Pedig azonnal fényképeztem, amint megszilárdult. A jelenség nem köthető össze a cukor hiányával, inkább az önfegyelem volt kevés. 😊

Hozzávalók a sütihez:

-tészta:
20 dkg zabpehelyliszt
10 dkg finomliszt

csipet só

6 g reszelt narancshéj

1 mokkáskanál őrölt kardamom

2 teáskanál 1:4 édesítő

fél csomag sütőpor

10 dkg margarin

1 tojás

-töltelék:

2 üveg diétás meggybefőtt

-krém:

12,5 dkg mascarpone (fél doboz)

4 evőkanál sűrű tejföl

1:4 édesítő

Elkészítés: Összekevertem a száraz hozzávalókat, elmorzsoltam benne a margarint. Az édesítőt természetesen cukorra lehet cserélni. Összegyúrtam a tojással. Kis vízzel lazítottam. Belenyomkodtam egy kerámia tálba (20x30 cm). 200 fokra előmelegített sütőben kb 20 percig sütöttem. Amikor kihűlt, rásimítottam két üveg magozott meggybefőttet, megszórtam egy kis fahéjjal. A krém hozzávalóit jól elkevertem, és rákentem a süteményre. Gumicukorral díszítettem.

Cukorral készült gumicukor recept itt. 

Wilhelm Wilms: Ez is feltámadás:
Állj fel,

ha a dolgok fejtetőre álltak,

Kelj fel, 

ha biztos helyedre mást találtak.

Ez is feltámadás!

Biblia: "Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van." (Rómaiakhoz írt levél 8.rész 28. vers)

Csirkemellcsontról

 

Időnként lehet kapni csirkemellcsontot a henteseknél. Én még eddig sosem vettem, de most valaki írta egy csoportban, hogy milyen sok húst lefejtett róla. És tényleg! 2 kg-t vettem (250 ft/kg), és 80 dkg színhús volt rajta. Igaz, hogy éles késsel kellett kapargatni, és időnként a mutatóujjamat is eltaláltam, úgyhogy a ragtapasz árát le kell vonni a végösszegből 😊, de akkor is megérte. Nem is beszélve arról, hogy a szomszéd kutya kitörő örömmel üdvözöl azóta, mióta saját kezűleg szórtam be neki a csontot a kennelbe. Érdekes, hogy ez a fajta tiszta vadászeb megeszi. A régi szomszéd keverék ebének nem adták oda. 

És hogy mi készült a "csirkemell filé"-ből? Őszintén megmondom, hogy már nem emlékszem a receptre. Azt írom le, hogy most hogyan használnám fel. Ledarálnám, összekeverném sóval, borssal, borsikafűvel (csombor), fokhagymakrémmel, zsemlemorzsàval, 1 tojással, és kisütném, mint a fasírtot. Amint látható, karfiolt kínáltam hozzá, és biztos volt valami más is, mondjuk egy kis bulgur. 

Bibliás elmélkedés:

Sokáig úgy voltam vele, hogy Isten megteremtette a világot, aztán kivonult, velem egészen biztosan nem törődik. Nagyon meglepődtem, amikor rájöttem, hogy feltétel nélkül szeret engem. A tízparancsolatot például nem azért adta, hogy vegzáljon, hanem, mert jót akar nekem. A vasárnapot azért szenteljük meg, hogy MEGPIHENJÜNK!:
" Szenteld meg, ...ne dolgozz ezen a napon, ...hogy megnyugodjál!" (V. Mózes 5.14)
Tehát értünk van. Persze nem tudjuk teljesen betartani. Jézus az egyetlen, akit ezzel kapcsolatban nem terhel bűn, de Isten nem is a tökéletességet várja el tőlünk, hanem az igyekezetet.  

 Hogy megnyugodjál! Hát ez nagyszerű! Isten nem kényúr, hanem szerető mennyei Atya, aki a legjobbat akarja a gyermekeinek! Rajtam áll, hogy engedelmeskedem, vagy nem. Követem Jézust, vagy nem. De NEKEM JÓ, HA IGENT ÉS NEM NEMET MONDOK. 
"Hogy megnyugodjak!"

Csicsókás lepényke

 Sokan nem is ismerik a csicsókát, pedig rengeteg hasznos nyomelem, ásványi anyag található benne. Cukorbetegeknek is hasznos a fogyasztása.  Nyugaton elegáns éttermekben drága halakhoz, libamájhoz stb.  kínálják. Anyukám mindig termesztett, mert nagyon szerette, és az első tavaszi friss vitaminforrás volt. Hatalmasra megnő, és a gumóját kell kiásni, és enni nyersen. Elég göcsörtös az alakja, nehéz tisztítani, de megéri. Még sohasem készítettem ételt belőle, de már hallottam róla. Most egyik istentisztelet után kínálgatta egy asszony, de nem kapkodtak érte. Én meg nagyon megörültem neki, és ezt a finom lepényt sütöttem belőle, de ettük nyersen is.

*

Hozzávalók:
35 dkg csicsóka
25 dkg karfiol
25 dkg krumpli
1 tojás

liszt
1 teáskanál só
1 mokkáskanál bors
1 teáskanál darált paprika
1 teáskanál reszelt zöldség

......

olaj a sütéshez

.....

joghurt, só, bors, zöldek

Elkészítés: A csicsókát és a krumplit meghámozzuk, megmossuk, és a karfiol fehér részével együtt finomra reszeljük. Elkeverjük a többi hozzávalóval, annyi liszttel, hogy összeálljon, gombócokat formázunk belőle, lelapítjuk,  és olajozott serpenyőben kisütjük. Nem merítjük bele az olajba, inkább grillezzük, folyamatosan kenegetjük a serpenyőt, és a lepényeket többször átforgatjuk.

Ízesített joghurttal finom vacsoránk volt.

A csicsókáról itt olvashatnak.

*A képet Bálint gazda oldaláról töltöttem le. Bár már nem él, nagyszerű szolgálatot végzett, és tanítványai folytatják ismeretterjesztő munkáját. Weboldalát írják tovább, érdemes odakattintani.