Virsli saját tormakrémmel

 

Milyen szép is lenne, ha azt írhatnám, hogy saját virsli saját tormakrémmel. Sajnos sem a virslit, sem a majonézt nem én készítettem, de a tormát magam ástam ki a telken, és őrizgettem ősz óta. Mindössze 10 dkg lett megtisztítva, de mire lereszeltem, 2 kg könnyet ejtettem közben. 😊 Jó, nem, de a szemem egyébként is érzékeny, ez a mennyiség is sok volt neki. Utána forralt vízzel átmostam, mert azt olvastam, hogy attól elmegy az ereje. Ez igaznak bizonyult, bár azt nem írták, hogy mennyi ereje megy el, mert elég sok azért maradt is. Kicsit kinyomkodtam, ecetet és édesítőt adtam hozzá, és már kész is volt a reszelt tormám. Én majonézzel szoktam lágyítani, de van, aki magában szereti. 

A virslit általában szilveszter éjfélkor szokták tálalni, de mi vacsorára ettük, és bevallom, hogy idén már 10 órakor lefeküdtem. 

Vannak még hősök az én korosztályomból, akik hajnalig mulatnak? 

Újévi beszélgetések:
Rozgonyiné Krajcsir Saroltával, A Lydia magazin volt főszerkesztőjével

Frajna András katolikus lelkésszel az újévi fogadalmakról (katt a kék szövegekre)

Assisi Szent Ferenc imádsága újévi fogadalomként:

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.

Amen.

Befolyásos asszonyok a konyhában. Vinczéné Pálfi Judit

 

 Vinczéné Pálfi Judit, a Romániai Fórum elnöke

Európai keresztény nők között

-A Fórum elnöke vagy. Mit jelent ez a gyakorlatban? Kik tartoznak hozzá? Mi a célja?

-Igen, a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke vagyok. A Fórum Romániában 28 éve van jelen. Része az európai nagy családnak, az Európai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának, mely 2022-ben volt 40 éves.

Ez tulajdonképpen az a szervezet, amelynek ernyője alatt a Krisztusban hívő és Őt követő lányok, asszonyok megtalálták és megtalálják a helyüket. Célunk, hogy ne azokat a határokat tartsuk szemeink előtt, amelyek egymástól elválasztanak, hanem azt a Krisztusi szeretetet, amely feloldja a határvonalakat, természetesen úgy, hogy mindenki megmarad a maga felekezeti szférájában, gyakorlatában.

A szervezet alapja az a Krisztus, Akire életünket alapozzuk, építjük, és e közösségben jól érezzük magunkat. A találkozók alkalmával megosztjuk tapasztalatainkat, gyakorlatainkat, úgy is, mint gyülekezeti tagok, mint nők, mint szakmabeliek, mint testvérek a Krisztusban. Évente egyszer van nagygyűlésünk, illetve régiónként, vagy azokon a településeken, ahol van ökumenére hajlandóság, vannak rendszeres vagy kevésbé rendszeres találkozók, imaláncok, imakörök.

Mivel nagyon sok a felekezetileg, de a nemzetiségileg vegyes házasság, ezért nagyon fontosnak tartottam és tartom a mai napig, lelkészként, hogy legyenek olyan alkalmak, ahol a felekezeti, nemzeti különbözőségben élő nők, asszonyok, most már ezek lányai is, időnként egymással találkozzanak, tanuljanak meg közösen imádkozni, és ebből már csak egy lépés a közös jó megcselekvése, a diakónia.

Romániának a nyugati részében lakom, Nagyváradon, a Partiumban, ez azt jelenti, hogy több felekezet él itt együtt, ugyanakkor többnyelvűségben is élünk. A Fórum ernyője alatt jelen van az ortodox, a római katolikus, a görögkatolikus, a lutheránus, a református, az unitárius felekezet képviselői közössége, nem hivatalosan néhány baptista nőtestvér.

Út a felekezetköziség felé

-Hogyan telt a gyerekkorod? Milyen hatások értek, hogy ennyire nyitott vagy más felekezetek felé?

-Tiszta református családban születtem, azaz minden felmenőm református felekezetű volt és ma is az. Tiszta református faluból költöztünk Székelyhídra, ahol felekezeti, de már nemzetiségi szempontból is vegyes lakosság élt. Úgy 7 éves lehettem, mikor elköltözésünket követően, Székelyhídon egyszer csak elmentem édesanyámmal a katolikus templom mellett. Soha nem felejtem el, megláttam a feszületet, a templom ajtaja mellett és megkérdeztem édesanyámat: Mi ez? Miért van ott?

Édesanyám nagyon kedvesen azt válaszolta: Ez a katolikus templom, azért áll itt ez a feszület, hogy az erre járó embert mindig emlékeztesse arra, hogy Isten mennyire szereti őt. Annyi melegség, szeretet szólalt meg és sugárzott édesanyám szavaiból, hogy ma is érzem azt az érzést. Hiszem, hogy ez volt az első meghatározó alkalom, amely engem később a felekezetköziség felé hajtott és hajt ma is.

-Hívő családban születtél?

-Igen, istenfélő, Istent tisztelő és szerető családba születtem bele. A születésem története is meghatározó, hiszem. Egy kicsi kis faluban, Vedresábrányban születtem, a református parókia épületében (a szüleim nem voltak lelkészek, csak ott laktak). Vasárnap délelőtt, az épp zajló istentisztelet ideje alatt érkeztem, senki nem volt jelen, csak Isten, édesanyám és én érkezőben. Mire a bábaasszony megérkezett, én is megérkeztem.

Milyen hatások értek…? Tulajdonképpen semmilyen - pozitív értelemben - megrázó hatás nem ért. Csupán tapasztalva a mindennapok történéseit, azt a nemzeti és felekezeti szempontból is vegyes életformát, amelyben éltem, később – lelkészként szembejött velem a sok, felekezetileg vegyes fiatal pár – beláttam, hogy Istenhez egyetlen út vezet. Ez pedig a krisztusi szeretet útja. A szeretet útját Istentől tanulhatjuk meg, Ő tesz képessé a nyitottságra, a kölcsönös tiszteletre, az egymás melletti és egymással való közösségi életre. Számomra a legtermészetesebb dolog az, hogy lelkészként tisztelem a nem református felekezethez tartozó embertársaimat, hogy a krisztusi szeretet hangján beszélgetek velük, ápolok kapcsolatot. Ugyanakkor hatalmas hitmélyítő forrás is, hisz egymás hite által egy ökumenikus közegben lehet igazán egymástól kölcsönösen tanulni. A közös imádságok, imaláncok, istentiszteletek, misék, imaalkalmak, mind abban segítenek, hogy Istent egy másik látásmód felől is megismerjük és mi is megmutassuk a másik közösség tagjainak azt a formát, ahogyan mi szeretjük, ismerjük, tiszteljük és imádjuk Istent.

Istenfélő hatások

-Milyen volt az első találkozásod a Bibliával, istentisztelettel, Istennel?

-Egész kicsi koromtól kezdve jártam, a testvéremmel együtt, gyülekezeti vallásórára, Gavrucza Tibor volt a lelkészem, akinek a vallásóráira ma is emlékszem. Lelkesen, elevenen adta át, hittel a bibliai történeteket. Szerettem a vallásórákat. Azután mindig istentiszteletre is mentem, mert 10 órától volt vallásóra, 11 órától istentisztelet, tehát bevártuk édesanyámat és maradtunk az istentiszteleten is. Édesapám a munkája miatt, kommunista időszak volt, nem tudott csak nagyon ritkán velünk jönni. De vasárnaponként, mikor este hazaérkezett, a legelső kérdése mindig az volt: Etelka, a gyermekek voltak vallásórán, templomban voltatok?

Már óvodás koromban, szerettem a könyveket a kezembe venni, ha az óvónéni kiment a tanteremből, akkor elővettem egy meséskönyvet, a középre ültem vele és úgy tettem, mintha olvastam volna, pedig, dehogy, kívülről mondtam egy mesét, de csend volt.

Mikor találkoztam Istennel? – Talán a születésem története miatt? Vagy mert ebbe a közegbe születtem bele, számomra soha nem volt kérdés, hogy van-e Isten? Mindig velem, mellettem van, ezt érzem, tapasztalom.

Lelkész, vagy...?

-Mikor fogalmazódott meg benned, hogy lelkész leszel? Volt más terv is?

-Gyermekkoromban szorgalmas, lelkiismeretes tanuló voltam, mindig a lecke volt az első, a kötelesség és azután jött a kézimunkázás, a játék, a színes ceruzákkal való festegetés, másolás, ezt is szerettem. A pedagógia, a tanítás mindig közel állt hozzám. Mégis, mikor elérkezett az idő és pályát kellett választani, akkor úgy döntöttem, hogy orvos leszek. Hozzá is kezdtem a komoly felkészüléshez, de jött egy váratlan esemény a családunk életében, egy élet-halál kérdés. Ez volt az a pillanat, amikor a döntésemet egy fogadalom kíséretében megváltoztattam. Azt mondtam Istennek: Istenem, ha életben marad az, akit nagyon szeretek, de most a halál küszöbén áll, azért leszek a te szolgád. Ha pedig elmegy Hozzád, akkor azért leszek a te szolgád! - Váltottam és változtattam a tananyagon, más tantárgyakat tanultam, felvételiztem, bejutottam és megkezdtem a tanulmányaimat a Kolozsvári Protestáns Teológia Intézetben, 1989 szeptemberében. Alig voltam 18 éves, de nagyon boldogan tanultam, készültem a pályára, az életre.

Párválasztás, család

-Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel? Honnan tudtad, hogy ő az igazi?

-A férjemet, akivel épp most voltunk novemberben 32 éves házasok, a teológián ismertem meg. Minden este egy házikabátban, kottával a kezében igyekezett egy tanterembe, ahol harmóniumozott, gyakorolt, tulajdonképpen akkor tanult meg orgonálni. Időnként ő végzi a gyülekezeti kántori szolgálatot is.

Részemről szerelem volt első látásra. Sokat, nagyon sokat imádkoztam azért, hogy mutassa meg Isten neki is a hozzám vezető utat, ha ő az igazi. Nekem ez sikerült, és ezért is nagyon hálás vagyok Istennek. Egyik évben megismerkedtünk és a másik évben összeházasodtunk. Sok szép emlék fűz bennünket Kolozsvárhoz, a Farkas utcai templom tövében van egy 500 éves „házikó”, mint a mesében, olyan volt. Onnan jártunk naponta, fiatal házasokként az órákra, tanultunk, vizsgáztunk, gyakorlatoztunk, fejlődtünk, imádkoztunk és kialakult az életünk.

-Anyaság vagy szolgálat? Nehéz volt választani vagy nem is kellett? Ment együtt a kettő?

Az anyaságra mindig is készültem, Ilyen közegben nőttem fel, ahol természetes volt az, hogy édesanyává kell válni, ha csak nincs valami gátja ennek. Édesanyámtól és édesapámtól szép családi példát kaptam erre. Ez volt és lett tehát a természetes. Házasságkötésünk után a harmadik évben érkezett az első, majd az ötödik évben a második, illetve a kilencedik évben a harmadik gyermekünk. Az első három évben megszoktuk a tanulást, a munkát, a szolgálatokat, mire megérkezett az első gyermekáldás, természetes volt a munka, a szolgálat. Számomra soha nem teher a szolgálat, az erre való felkészülés.

Talán ezért nem is volt kérdés, hogy válasszak: Vagy- vagy!

Amikor a gyermekek megszülettek, őket is vittük magunkkal a templomba, istentiszteletre, alkalmakra, mindig volt valaki, aki felvállalta a vigyázást. Aki szeretetét megosztotta velünk.

Vincze Zoltán bőgős, Vincze Balázs gitáros.

A továbbtanulás is folyamatosan része maradt életünknek. A teológiai tanulmányok befejezése után 10 évvel, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanultunk két és fél évig, kemény menetben, pasztorálpszichológiát. Ez egy fantasztikus, új „szemüveget” adott a lelkészi pályához. Majd ismét tíz év eltelte után a Partiumi Keresztyén Egyetemre iratkoztunk be, vallástudományokból mesterdiplomáztunk. Még voltak és ma is vannak folyamatos kurzusok, képzések, amelyeken részt veszünk. Ez természetes velejárója ennek a hivatásnak. A vagy-vagy, hát ennek nincs helye!

Erő a nehézségekben

-Milyen nehézségekkel találkoztál az életutadon?

-Nehézségek?! Voltak, vannak, a szakmai és a magán életemet tekintve is.

De a nehézségek idején mindig ott táplálkoztam és táplálkozom, Aki a tenyerén hordoz, ígérete szerint, Istennél. Úgyhogy a nehézségekre, amelyek a 30 év során adódtak, illetve amelyekben szakmailag épp benne vagyok, úgy tekintek, mint Isten nevelésére. Mert mindent azért ad, hogy formáljon, alakítson a megjobbítás szándékával. Ide volna még mit írnom, de egyelőre nem teszem, talán pár év eltelte után!

-Kedvenc bibliai történeted, igeversed?

-Ha nagy tragédia állt a küszöbön, a nagy élet-halál kérdéssel, akkor is Vele és Rá bízva magamat, magunkat tudtam túljutni a „tűzön-vízen”, ahogy Ézsaiás írja. 42.3.

Igyekszem megtanulni és ebben fokozatosan megerősödni lelkészként is, hogy az Igét nem hirdetni kell csak, hanem először is hinni, azután tovább adni. Ez a tudás, ez a tapasztalat csak megerősít, határozottabbá tesz Istenbe vetett hitemet, odaszánásomat illetően.

-Hogyan kezdődött a szolgálatod lelkészként?

-A szolgálat, valóban gyönyörű, mezejére 1993-ban, tehát 30 éve kerültem ki. Még az ötödik tanévet végeztem, de már kihelyeztek a Partiumba, egy Bihar megyei kis gyülekezetbe, mert nagy volt a lelkész hiány. Örömmel vállaltam a hétközi szolgálatot a gyülekezetben, illetve az óvodai és iskolai vallásórákat és mind e mellett a vizsgák sorát.

-Honnan merítesz erőt?

-A Bibliai történet, a Biblia világában érzem igazán jól magam. Kifejezetten nagy hatással volt rám, már gyermekkoromban a bíborárus Lídia története. Egy olyan személy, aki nő létére megtért, és azt, amije volt, az igehirdetés, a misszió szolgálatába állította. De Eszter története, élete is a kedvenceim közé tartozik. Nagyon kedves Igém Ézsaiás 43,1: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Illetve az Ézsaiás 40, 31: ”De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…”

Innen, illetve a napi igeolvasásom, magyarázásom, üzenetírásom során kapom azt az erőt, amely segítségemre van. Mert az erő a mindennapok ellenszelében nagyon szükséges.

Igével a facebookon is

-Hogyan indult a facebook-os szolgálatod?

-A világjárvány második napján kezdtem bele abba az igehirdetési szolgálatba, amelyet a mai napig folytatok. Lélekfrissítő Nagyvárad-Csillagvárosról. A hét minden napján, szombat és vasárnap kivételével, írok egy rövidke üzenetet, mellékelek egy megnyugtató fotót és azt kiküldöm a világba. Ha egy ember számára tudok ezáltal egy megnyugtató gondolatot, inspirációt, motivációt adni, akkor már megérte. De a magam számára is hihetetlen személyiség és öntudatformáló ez a folyamat. Számomra minden reggel az inspiráció, a motiváció, az erőforrásból való merítés drága alkalma. Ezeket az időket nem adnám semmi pénzért.

Bibliai kóstoló

-Én is szeretem olvasgatni őket. A fb-n láttam azt is, hogy részt vettél a nagyváradi Szent László Római katolikus Líceumban tartott bibliai ételbemutatón, Bibliai kóstolón.

-Igen, ugyanis számomra érdekfeszítő az, hogy a bibliai korban mit, hogyan fogyasztottak, ott és akkor az emberek. Abban a környezetben miként táplálták a testüket, hisz ez is fontos a mai napig. Ugyanakkor a vallásórás gyermekek, női közösségek, gyülekezetek számára is élvezetes, élménnyel teli egy-egy ilyen kóstoló előkészítése, megszervezése, bemutatása, megízleltetése.

Mi, emberek, nagyon szeretjük a dolgokat megtapasztalni, azaz: érinteni, ízlelni, látni. Ha ez az élmény a mienk, akkor az illető információ is közelebb jön hozzánk, jobban a mienk lesz.

Például egy nagyváradi gyermeknek hiába beszélek a gránátalmáról, egészen más lesz a helyzet, ha azt megmutatom, közösen kibontjuk, érezzük, látjuk, különösképp, ha meg is kóstoljuk. Kicsit úgy érzem, hogy a Biblia korába is belekóstolunk. Ez által is missziót végzek, végzünk. Mert a misszió lényege, hogy Istent, Isten világát közelebb hozzuk az emberekhez és azután az embereket is közelítsük Istenhez. Ez hatalmas feladat és én mindent, ami kreativitással teli, szeretnék e célból megragadni, gyakorolni.

Egy finomság a kóstolóról: 

Mézesköményes sárgarépa: 6-8 sárgarépa, 2 ek méz, 2ek olivaolaj, egy csokor petrezselyem, 1 kávéskanál kömény, 1 csipet fahéj. A sárgarépát megfőzzük és forrón a mézes olajos fűszeres öntetbe forgatjuk. És jóízűen fogyasszuk.

-Én is ilyen célból indítottam a blogomat. Kezdetben még közzé tettem bibliai ételeket, de aztán az alapanyagok hiánya miatt ez elmaradt. Inkább az igei üzenetet helyeztem a középpontba, de nagyon örülök, hogy mások fel tudták vállalni ezt a szolgálatot. Több ilyen kellene.

A főzés egyébként is kedvenc időtöltéseid közé tartozik? Mi a családi/személyes kedvenc étel, süti vagy más. Kaphatunk receptet?

-A főzés, nem tudom azt mondani, hogy a kedvenc időtöltéseim közé tartozik, de vannak időszakok, mikor kifejezetten megnyugtató, pihentető, ha leülhetek és előkereshetek egy receptet és azt elkészíthetem. Kimondhatatlan öröm azt látni, hogy a család megelégedéssel veszi magához az otthon elkészített finomságokat. Jól érzem magam a tágas, nagy parókia konyhában. A család, a férjem és a három, már felnőtt gyermekeim egyik kedvence az, amit édesanyám remekül készített. Így, az ünnepek érkeztével én is nagyon szeretem elkészíteni, a karácsonyi krémes. Vagy nagyon szeretjük az egyszerű lekváros kiflit, akár kelt tésztából, akár zsíros-vajas tésztából. A karácsonyi asztalt nem lehet úgy megteríteni, hogy azon ne legyen mézes-krémes. Illetve a karácsonyi mézes figurák, itthoni ízek, itthoni díszítéssel. Ezek ékesítik az ünnepi asztalunkat.

Kedvenc az egyszerű húsleves, illetve a vajjal és tejjel kikevert krumplipüré, a rakott káposzta.

A mézes-krémest én a következőképpen készítem:

Hozzávalók egy adaghoz (mivel az átlagnál nagyobb tepsit használok, ezért másfél adagot gyúrok be): 50 dkg átszitált liszt, 6 dkg friss disznózsír, 15 dkg porcukor, 1 kk szódabikarbóna, 4 ek folyékony, langyos méz, 4 ek tejföl, 2 egész tojás, ízlés szerint Mézes fűszer. Előbb a lisztet összedolgozzuk a zsírral, majd hozzáadjuk a felsorolt anyagokat, jól kidolgozzuk, hűtőbe tesszük, egy jó órát pihentetjük. Ezt követően kivesszük a hűtőszekrényből, pontosan 4 egyforma részre osztjuk, késhát vastagra nyújtjuk és a tepsi hátán sütjük. Ha nem tökéletes, a tepsi formáját nem követi, akkor finoman a tepsi hátlapján, formázható, igazítható.

Krém: 3 tojás sárgáját 3 ek porcukorral jól elkeverünk, hozzáadunk egy csomag vaníliás cukrot és 3 púpozott ek átszitált lisztet. Mindezt 7 dl tejjel simára kikeverjük, és sűrű krémet főzünk belőle.

Majd 20 dkg vajat 20 dkg porcukorral ugyancsak simára, habosra kikeverünk, kicsi rum esszenciát adhatunk hozzá, lassanként hozzáadjuk a kihűlt főzött krémhez.

Ha ezzel elkészültünk, akkor összerakjuk a Mézes krémest: az első lapra rákenjük a főzőtt vajas krém felét, a második lapra sárgabarack lekvárt kenünk, nem kell sajnálni, majd a harmadik lapra a megmaradt fele főzött krémet tesszük. Legalább egy fél napig hagyjuk állni, összeérik és elkészült a nagyon ízletes sütemény! Jó étvágyat kívánok hozzá!

Újévi üzenet

-Útravalóul mit üzennél az olvasóknak 2024-re?

-Mindannyian úton járó emberek vagyunk, közlekedünk, elindulunk és megérkezünk, mert van célunk! Először azt, hogy soha ne adjuk fel a céljainkat! Minden nap úgy keljünk, hogy fogalmazzuk meg az illető nap célját, legyenek kisebb és legyenek nagyobb céljaink is. Mikor elindulunk, akkor ezeket a célokat lássuk magunk előtt és mindent tegyünk meg a teljesítésük érdekében. (Nekem is vannak kisebb és nagyobb céljaim. Most épp egy hatalmas célon dolgozom, sokakkal együtt, ami a Kárpát-medence Partium régiójának kiemelése, gyermek, ifjúsági és felnőtt- központ, Ökumenikus Kulturális Központ megvásárlása)

Másodszor, az úton járó, céltudatos ember ajtókkal találkozik, amelyek hol kinyílnak, hol bezáródnak. Nekünk, akik Krisztust követjük, tudnunk kell, hogy a legfontosabb ajtó maga Krisztus, a Mester, hisz mondja is: „Én vagyok az ajtó!” János 10,9

Így induljunk el az új esztendőben, minden háború és békétlenség ellenére és ezekkel együtt, mert mi tudjuk, hogy

akik Istent keresik, azoknak minden a javukra van!

Köszönöm a lehetőséget!

Isten áldása legyen a kérdező életén, családja életén, szolgálatán!

-Köszönöm szépen, és köszönöm a beszélgetést is. Én is sok áldást kívánok és békességet is az ismert köszöntéssel: Bízd Újra Életed Krisztusra!

…........

Vinczéné Pálfi Judit,

református lelkipásztornő

feleség, három felnőtt gyermek boldog édesanyja…..

A Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke

..............

Ha valaki támogatni szeretné a Kulturális Központ megvásárlását: 

Egyensúly tésztából szilveszterre

 

Olyan régen használtam az egyensúly tésztát, hogy el is felejtettem, hogy vékonyabbra kell nyújtani, de az ízén nem változtatott. Nagyon hálás anyag és finom is. Sósakat és édeseket egyaránt lehet sütni belőle. 

Hozzávalók:

-alaptészta:
25 dkg finomliszt
25 dkg margarin

25 dkg túró

csipet só

-rudak:

magok, reszelt sajt

-csiga

(porcukor)

szilvalekvár, dió

Elkészítés:

A túrót áttörjük, és összegyúrjuk a többi hozzávalókkal. Legalább egy órára hűtőbe tesszük, de több napot is kibír. Én három felé osztottam. Egy részt csigának készítettem el. Vékonyra nyújtottam, megkentem szilvalekvárral, durvára vágott dióval, feltekertem, egy centis darabokra vágtam, megkentem tojássárgájával. Még nyújtás előtt gyúrhatunk bele egy kis porcukrot.

A többit kinyújtjuk, csíkokat vágunk belőle, megszórjuk magokkal, sajttal, ki mivel szereti. Ezekre szezám-és napraforgómag került.

A játékomra, melyet itt hirdettem, valami ilyesmi pont megfelel. 

Sós sütemények szilveszterre itt.

Bibliás elmélkedés:
Egyik nap olyan, mint a másik. Felkelünk, megyünk a dolgunk után, lefekszünk, alszunk. Néha megtöri az életünket egy-egy nagyobb esemény: öröm vagy bánat, de többnyire egyhangúan telnek a napok. Vagy mégsem? Szerintem nem. Nagyban rajtunk múlik, hogy az ébredés és elalvás között hogyan éljük meg az eseményeket. Ha a "mindenért hálát adjatok!" szemlélet lesz az irányadónk, akkor a hétköznapi dolgokban is megtaláljuk Isten munkáját. Tudunk örülni egy-egy átlagos napnak, amikor nem történik semmi különös. Nincs hír, jó hír! Ha pedig problémába ütközünk, akkor a nehézségeket nem akadálynak, hanem lépcsőnek fogjuk tekinteni, mert Isten nagyon szeret bennünket.

Mit kezdjünk  a mulasztásainkkal? Mennyi mindent másként lehetett volna csinálni! Elhatározzuk, hogy jövőre jobban fogunk figyelni Istenre, egymásra. 

DE! 

Az újrakezdést csak bűnbánat után lehet megvalósítani. Sokan nem szeretik bűn szót. Nagyon szenteskedőnek érzik, pedig ez egy szakszó arra, ha valahol kiléptünk a megszentelt keretekből. Türelmetlen voltam a férjemmel, gyerekeimmel. veszekedtem, megbántottam, durcáskodtam, hisztiztem stb. Mindenki ismeri a maga "műsorát". 

Érdemes bocsánatot kérni? Mi változik? Nem tudjuk megváltoztatni a múltat! 

Igaz, hogy a  múltat nem tudjuk megváltoztatni, de a kapcsolatainkban nagyon fontos, ha kifejezzük: "Sajnálom, hogy megbántottalak, megértem a fájdalmadat, igazad van, de ne haragudj. Legközelebb jobban fogok vigyázni." Mivel minden bántás előbb Jézusnak fáj, mert ezért is meghalt, Ő hordozta el a bűneink büntetését a kereszten, Tőle is bocsánatot kell kérnünk. Természetesen mi is bocsássunk meg, ha megbántottak. Az Úr imádságában ezt így fejezzük ki: "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek." 

Az év vége így lehet leltár és boldog reménység. 

BÚÉK!

Bízd Újra Életed Krisztusra!

Mustáros tarja újévre

Ezt a mustáros sertésszeletet már régebben készítettem, de pont jó erre az alkalomra.
Hozzávalók:
6 szelet tarja
zsír
2-3 vöröshagyma
mustár
só, bors
vörösbor
Elkészítés:
Egy nagy tepsit kizsírozunk, és a fűszerezett, mustárral megkent húsokat beletesszük. Körészórjuk a szeletekre vágott vöröshagymát, meglocsoljuk egy kis borral, és 200 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. A vége felé dobhatunk rá egy kis krumplit is.

Füle Lajos: ÚJJÁTEHET
Gond, pénz, siker, volt is, nem is.
Újul az év...Újulsz te is?
Kívánod-e? ISTEN veled!
Ő téged is újjátehet.

Virslis rácsos. BÚÉK!

 Itt az év vége! Egy újabb ünnep, egy újabb ok az evésre, ivásra. Már ma elkészítettem ezeket a finom sós sütiket, de tulajdonképpen én nem is szoktam semmi nehezebb ételt kívánni szilveszter este. Virslit is csak azért készítek, mert hagyomány, de egy-két darabnál többet nem eszem meg. Régebben sertésmájat sütöttem este, idén kocsonya lesz.  

Mi nem fogunk sokat inni. 4 órakor lesz a gyülekezetben az óév búcsúztató istentisztelet, kb 6-ra éünk majd haza, mert biztos, hogy beszélgetünk egy kicsit a hívekkel. Nagyon szeretünk ide járni, bár messzire van az otthonunktól. Addig tart a szolgálat, amíg új lelkészt kapnak. Egyelőre nincs kilátásban.

Az év utolsó alkalmán a lelkészek általában mérleget készítenek, elmondják nagy vonalakban, hogy mi történt az évben, pénzügyi beszámoló is szokott lenni.
Van olyan gyülekezet, ahol szilveszterkor együtt maradnak, és imádkozva, beszélgetve, énekelve, társasozva várják az éjfélt. Mi ezt nem tervezzük, igyekszünk haza. Bár nem örülök az enyhe télnek, mert meglesz ennek a böjtje, de most jól jön, hogy nem kell a nagy hóban autózni hazáig.

Több helyen láttam ilyen rácsos virsliket, végül is a Budafoki élesztő youtube oldaláról lestem el az összeállítást (a lap alján). A tészta viszont saját. Virslis lábtörlőnek is hívják, de nekem így jobban tetszik: virslis rácsos. 

Hozzávalók:

40 dkg finomliszt

10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

1.5 dkg só

2 dkg élesztő

25 dkg margarin

3 dl tej

1 teáskanál cukor

Elkészítés:
A langyos cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. A kétfajta lisztet és a sót összekeverjük, és elmorzsoljuk benne a margarint. Hozzáöntjük a tejet, és összegyúrjuk. Kétszeresére kelesztjük, majd két cipót formázunk belőle. Az egyiket kinyújtjuk egy gáztepsi nagyságúra. A képeken látható módon elkészítjük a süteményt. A szabad végét lezárjuk egy tésztacsíkkal, és úgy fektetjük a sütőpapírral bélelt tepsibe. 250 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Virsli. 

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés

Láttam, Uram, Istenem!

Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...

vagy nem volt lába...

De a te fényed hullt a betegágyra!

Hitükkel elrejtőztek nálad,

és úgy hordozták mázsás terhüket

a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadozókat.

Mert mázsás teher

könnyű, mint kis szalmaszál, Veled.

De nélküled

a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,

és nem tudom, mi vár rám.

Csak azt tudom, velem vagy, nem hagysz árván.

Csak azt tudom, utam már kijelölted.

Mint bízó gyermek, járhatok előtted.

Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,

s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj, hogy célirányt haladjak,

hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!

És ha szereteted mázsás teherrel

tenné próbára ezt a gyenge vállat - 

segíts úgy vinni mázsás terhemet

a te erőddel - mint a szalmaszálat!

Sós sütemények szilveszterre

Közeledik az év utolsó napja. Ilyenkor folytatódnak az ünneplések, csak más hangnemben. A meghitt, családi együttlétet felváltják a baráti mulatságok. Eszem, iszom. Nincs sok sós sütemény a blogon, de hátha valamelyikhez kedvet kap egy tanácstalan olvasó: mivel is kínálja meg kedves vendégeit. Boldog új évet kívánok! Kattintsanak a kék szövegre a receptekért

Szendvicstorta

Egyensúly tésztából

Mákos rudak

..........

Sajtos pogácsa rúdban

.............

Sajtos pogácsa

...........

Sajtos stangli

............

Sajtos pogácsa kalonjeeval

.........

Sonkás tekercs

..........

Juhsajtos kifli

.......

Virslis rácsos

............

Fenséges sonkás tekercs

Füle Lajos: ÚJJÁTEHET
Gond, pénz, siker, volt is, nem is.
Újul az év...Újulsz te is?
Kívánod-e? ISTEN veled!
Ő téged is újjátehet.

Mákos rudak szilveszterre

Sikerekben gazdag új évet kívánok!

Hamarosan itt a szilveszter, újabb sütés, főzés. Én ezeket a helyes kis mákos rudakat ajánlom ropogtatni. Még épp elkészülnek. A mozgáskorlátozottak karácsonyi ünnepségén kóstoltuk, és nagyon ízlett. Ungár Ágika! Köszönöm szépen a receptet.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

25 dkg Ráma margarin

5 dkg reszelt sajt

2-3 evőkanál tejföl

1.5 teáskanál só

3 evőkanál szemes mák

1 tojás sárgája

1.5 zacskó sütőpor

Elkészítés:

A száraz anyagokat összekeverjük. A margarint elmorzsoljuk a lisztes keverékkel. A sárgáját belekeverjük a a tejfölbe.Végül összegyúrjuk az anyagokat, és fél órát pihentetjük.  

 Ujjnyi vastagra kinyújtjuk, derelyevágóval csíkokat daraboljuk, megkenjük tojásfehérjével, és 200 fokon 15-20 perc alatt kisütjük. Két ilyen gáztepsi lesz.

 BÚÉK! Bízd Újra Életed Krisztusra!

Újévi ima:

Újra eltelt egy év, Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy még tartott a kegyelmi idő, és nem ijeszt az sem, hogy ezzel az elszámolás ideje is közeleg; hiszen a Te irgalmadban vigaszra találunk. Új év áll előttünk, új elvárásokkal, és valóban megtörten, gondterhelten indulunk tovább, hisz nem tudjuk és nem akarjuk eltitkolni, hogy a múltban a szem gyönyörűsége elkápráztatott, a bosszú édessége tévútra csábított, a harag engesztelhetetlenné tett, és a hideg szív messze szökött előled; és mégsem lépünk át egészen üres kézzel az új évbe, hiszen ezeket is magunkkal visszük: emlékeket a reszkető kételyről, mely nyugalomra talált, a csendes aggodalomról, mely elcsitult, a földre görnyedt elméről, mely újra felemeltetett, a boldog reménységről, mely meg nem szégyenült. Igen, és amikor elménk csüggedt pillanataiban erősíteni és bátorítani akarjuk magunkat a nagy emberek emlékével, akik a Te kiválasztott eszközeid, akik a nehéz támadásokban, a szív rettegésében is megőrizték szabad értelmüket, megtörhetetlen bátorságukat, a megnyílt ég látását, így akarjuk mi is megvallani hitünket azzal a bizonyossággal, hogy bár hozzájuk mérve a mi bátorságunk gyávaság, a mi hatalmunk tehetetlenség, azért Te mindig ugyanaz maradsz, ugyanaz a hatalmas Isten, aki megvizsgálja a lelkeket a próbatételben, ugyanaz az Atya, akinek az akarata nélkül egy verebecske sem esik le a földre. Ámen.

Søren Kierkegaard dán filozófus imája

Malacsült lencsefőzelékkel. BÚÉK!

Hozzávalók:
1,50 kg malaccomb
4 borsos fűszerkeverék
1 dl olaj
0.5 kg lencse,
só
1 hagyma
4 babérlevél
paprikás rántás,
tejföl

A hús befűszerezve

Elkészítés:

A húst előző nap bekentem az olajjal elkevert fűszerekkel. 200 fokon kezdtem sütni fedő alatt jénaiban. Amikor már rotyogott, akkor 150 fokra mérsékeltem. Amikor már puhult a hús, levettem a fedelét, és pirosra sütöttem. A lencsét 1 órára beáztattam, majd új vízben az összevágott hagymával, sóval, babérlevéllel feltettem főni. Amikor megpuhult berántottam, és tejfölt kevertem bele. A képen nem a teljes mennyiség látható. (Nem vagyok babonás, csak hagyományból főzök lencsét és malacot ilyenkor.)

Bibliás elmélkedés: 

A bűnbánat, mint az újrakezdés előfeltétele

Ez a beszélgetés kb 20 éve jelent meg egy közéleti lapban. Frajna András katolikus lelkésszel beszélgettem. Az üzenet ma is aktuális.

-  Sok ember fogadkozik újévkor, hogy például leszokik a dohányzásról, vagy kibékül a haragosaival, de idővel, még ha átmenetileg sikerült is megállni, újra visszaesik. Mi lehet ennek az oka?

- Minden kezdetben van valami szép ígéret akár új munkahelyen kezdünk, akár új  barátságokat, kapcsolatokat építünk. Emberhez méltó, értelmes életet csak reménykedve, hittel és a bizalom légkörében lehet élni. Így az év kezdetén is nagy és fontos célkitűzéseket teszünk, mert eredményeket akarunk elérni. Elégedetlenek vagyunk, ígéreteket teszünk, de ezek mindig túlzóak. Később, ha fontolóra vesszük őket, kiderül, hogy azért nem tudjuk teljesíteni, mert túlvállaltuk magunkat. Aki pedig erején felüli célokat tűz ki maga elé, az a maga erejéből azt el nem érheti. Nagyon nehéz ezt beismerni és segítséget kérni, mert senki sem szereti azt az arcát mutatni másoknak, amelyik a gyöngébb. Önmagunk előtt is megszépítjük magunkat, és be is tudjuk csapni magunkat. Egyedül az Isten ismer bennünket tökéletesen, kimerítően. Ezért kell Őelőtte vizsgálni magunkat, terveinket, Tőle tanácsot kérni. Megakadunk, vergődünk, nem értjük magunkat és a világot sem mindaddig, amíg nem tudunk őszintén Istenre hagyatkozni.

- Úgy látja tehát, hogy kudarcaink oka az is, hogy nem keressük magunkban a hibát, nem tartunk bűnbánatot?

- Feltétlenül.

- Milyen az igazi bűnbánat?

- Az igazi bűnbánat helyes Isten-és önismeretből származik. Évek folyamán rájövünk, hogy nem ismerjük magunkat, nem azzal foglalkozunk. Pl. a megélhetés gondjai elveszik az energiánkat. Régebben nem volt ilyen magas az életszínvonal, mégis elégedettebbek voltak az emberek. Természetes, hogy törekszünk többre, de ha másokat akarunk megelőzni, mindig találunk olyat, akit megelőzhetünk. Ez lelki síkon is így van. Észreveszem a hibáimat, de találok olyanokat, akiknél különb vagyok. Így semmi sem változik, de ezzel nyugtatgatom magam.

- Ha felismerem a hibáimat, meglátom valamilyen bűnömet, elég-e Istentől bocsánatot kérni? Hogyan kell rendezni elrontott kapcsolatainkat?

- Minden hibánkkal, mulasztásunkkal, szeretetlenségünkkel az Istentől meghatározott rendet zavarjuk meg. Az Isten Jézus Krisztus áldozata érdeméből a bűneinket meg akarja bocsátani, de ennek feltétele az igazi bűnbánat. Természetes, hogy Istentől bocsánatot kell kérni, de ez nem elég. Jézus Krisztus nagyon világosan fogalmazott, amikor azt mondta: „Még ha ajándékodat viszed is az oltár elé és ott eszedbe jut, hogy valakinek jogos panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el és békülj ki vele, és csak azután ajánld föl adományodat.” (Máté 5, 25 alapján) Sokféle hibát, bűnt követhetünk el. Ha az igazunkat keressük, tévedhetünk, de ha megbocsátunk, vagy bocsánatot kérünk, soha nem tévedünk. A „lelki egyensúly”, a szív békéje legalább olyan nagy érték, mint a becsületünk. Ne sajnáljuk helyreállítani, ha felborult. Jézus a Máté 18,21-ben azt mondja Péternek, hogy nemcsak hétszer, hetvenhétszer is meg kell bocsátanunk. Majd a későbbi versekben az adós szolga példáján bemutatja, mi történik velem, ha nem bocsátok meg. A szolga sokkal volt adós a gazdájának, de az megszánta és elengedte a tartozását. Ennek ellenére a szolga mégsem engedte el egyik szolgatársa sokkal kisebb adósságát, ezért ura visszavonta a tartozás elengedését. Végül Jézus ezt az értelmezést fűzte a párbeszédhez: „Így tesz Mennyei Atyátok is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok egymásnak”. (Máté 18,35)

- Visszatérve a kiinduló kérdéshez: miért van az, hogy újra és újra elbukunk?

- Mert az emberi természet rosszra hajlik, a magunk erejéből nem vagyunk képesek elérni a kitűzött célokat, hiszen sokszor azt sem tudjuk, mit szeretnénk elérni. Isten segítsége nélkül nem valósulhatnak meg célkitűzéseink. Ő ad erőt ezekhez. Isten az Ő Fiában, Jézus Krisztusban bemutatta, hogyan lehetünk hűségesek ígéreteinkhez.

- Köszönöm a beszélgetést.