 |
| virágkalács |
 |
| leveles cipó |
 |
| kenyér nagymama emlékére |
A kezdeti évek
Á: Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról! Hol születtél, milyen kötődésed volt a hithez?
A:1978-ban születtem Miskolcon, de anyai nagyszüleim az akkori Leninvárosban, Tiszaújvárosban éltek, és mi is ott éltünk 3 éves koromig. Mivel ott még nem volt templom, Tiszaszederkénybe jártunk, mivel ott volt református templom, nagyapám ott volt presbiter, keresztapám 25 évig gyülekezeti presbiter és főgondnok volt. Ez idő alatt épült fel a tiszaújvárosi református templom és az egyházközséghez tartozó egyéb épületek, illetve egyházi intézmények létrejöttében segített. Ez a szolgálata markánsan befolyásolta az én lelki életemet, hitéletemet. Számomra jó példa az ő élete és munkálkodása, illetve maga a gyülekezeti élet ott. Oda jártunk templomba. Aztán Miskolcra költöztünk, és általános iskolai éveimben hittanra jártam, bár akkor ez még nem volt divat, de az indíttatásunk nagyon más volt családilag. A hittant az iskolában Dr. Mészáros István, a későbbi református püspök tartotta.
Á: Mi vonzott legjobban?
A: Számomra mindig meghatározó volt a vasárnapi istentiszteleteknek a fontossága, vágytam rá, és egy sarokköve, ékköve lett az életemnek. Nagyon szerettem az énekeket, vártam már, hogy mit fognak választani. Elég hamar kívülről megtanultam ezeket az énekeskönyvi énekeket, pedig még olvasni se tudtam.
Majd átkerültünk az Avasi gyülekezetbe, és 92-ben ott konfirmáltam. Több, mint 30-an konfirmáltunk. A rendszerváltás miatt is változott, egyre nyíltabb lett a helyzet, és egyre többen kezdtek csatlakozni a gyülekezetekhez. Nagyon pezsgő volt ilyen szempontból a lelki élet, és az egyik presbiter, Dr. Bartha Árpád, is szorgalmazta ott az ifjúsági alkalmakat. Oda jártam ifjúsági órára gimnáziumi éveim alatt és utána is. Ezek nagyon meghatározó évek voltak a későbbiekre nézve is.
Isten eszközeként a gyülekezetben
Szerettem volna az általános iskola után református gimnáziumba járni, de akkor Miskolcon még nem volt, emiatt a debreceni refiben gondolkoztunk továbbtanulás céljából. Dr. Mészáros István püspök úr és az egész egyházkerület azon munkálkodtak, hogy a Lévay József Református Gimnázium, ami korábban itt működött, az újrainduljon, és javasolták, hogy nekem nem biztos, hogy Debrecenig el kell mennem, hogy református gimnáziumba járjak. 1993 nyarán el is dőlt, hogy újra indítják a Lévayt.
Á: Ha jól értem, akkor mintha te is eszköz lettél volna Isten kezében a gimnázium újraindításakor.
A: Igen, így is mondhatjuk. Nekem meghatározó volt azt átélni, hogy mi voltunk az elsők. Később úgy is hívott minket az egyik tanárunk, hogy mi voltunk az első fecskék. És hát valóban különleges volt a számunkra, hogy az első két osztályban újra indíthattunk egy nagy múltú gimnáziumot.
Így kerültem 93 szeptemberében a Lévayba. Aztán egyre több osztály lett, beindult a 6 osztályos képzés is. Próbáltuk a tálentumainkat kibontakoztatni, és ez itt sikerült, de továbbra is jártam az avasi gyülekezet ifi közösségébe. Nagyon sokfelé szolgáltunk az akkor induló, különféle egyházi intézményekben, gyülekezetekben. Ifjúsági csendesnapokat szerveztünk, volt, amikor más gyülekezet ifjúságával együtt, volt, amikor csak magunk. Táborokat szerveztünk, ahová akár határainkon túl is érkeztek ifjak. Jártunk rendszeresen bizonyságot tenni fogyatékkal élő közösségekbe, nehéz helyzetbe került családokhoz, hogy „egymás hite által épüljünk”, illetve belelássunk az ő hétköznapjaikba.
Á: Akkor neked az ifi volt a közösséged.
A: Igen. Az ifivel minden péntek este találkoztunk, és hosszú estébe nyúló program volt, mert annyi mindent ki tudtunk találni. Szinte egy második családként funkcionált. Fiatalok is egyre többen voltunk, bár voltak, akik elmentek főiskolára, egyetemre, ők ritkábban tudtak járni, de megmaradt ez a közösség és összetartó erő. Sokan református lelkészek, illetve vallástanárok lettek közülünk, illetve hitüket megélő emberekké váltak. A gimnáziumnak is meghatározóak voltunk, mert sok esetben visszahívnak bennünket.
Á: Tudom, hogy egy hívő családban felnövő embernél ez másként van, mint nálam, akinek nagy, meghatározó volt a megtérése. Mégis elmondanád, hogy neked hogyan lett személyessé a hited?
A: Ez inkább egy folyamat volt általános iskolában, a konfirmáció előkészítő időszakában határoztam el, hogy Krisztust fogom követni.
Á: Mikor döntötted el, hogy hitoktató leszel?
Á: Bennem már alsó tagozatos koromtól az volt, hogy én tanítónő szeretnék lenni, és a hittan is kapcsolódott hozzá. 97-ben érettségiztem, utána Debrecenbe mentem tanító-hitoktató-történelem szakra, és odajártam 4 évig. Az ifi közösség itthon működött, és péntek este igyekeztem haza, illetve már a főiskolai évek alatt én tartottam a vasárnapi gyermekistentiszteleteket az Avasi gyülekezetben. Mivel annyi szakom volt egyszerre, a főiskola lekötötte az egész napomat, este 6-ig voltak óráim.
Komoly próbatételek
Ez kicsit fárasztó is volt, főleg azért, mert az első évben egy komoly egészségügyi traumán mentem keresztül, amely később is meghatározó volt, és máig is kihatással van.
Később egyéni tanrendet is kellett kérnem, hogy a hiányzások nehogy gondot jelentsenek, mert egy idő után már nem tudtam mindig minden órára bemenni. És így 4 év alatt el tudtam végezni a főiskolát.
Á: Ez nagyon nehéz időszak lehetett, de jó, hogy sikerült elvégezni a főiskolát.
Isten ügyét szolgálva
Á: Mit szerettél legjobban a főiskolás éveidben?
A: Nagyon szerettem a gyerekekhez járni a tanítóképző gyakorló iskolájába, egyéb helyekre. Már a főiskola idején is sok közösségbe kapcsolódtam be. Segélyszervezeteken keresztül az ottani nehéz helyzetbe került emberekkel is kapcsolatba kerültem. Ez a főiskolán is tananyag volt, hogy ilyen gyakorlatokat kellett végeznünk, de én azon túlmenően is csináltam ezt.
A Tiszáninneni Református Egyházkerületben is nagyon sok programot szerveztünk az ifjúsági közösségekkel. A két egyházkerületben végzett szolgálataimért 2000-ben megkaptam a Soos Géza-díjat. Ez arról szól, hogy olyan fiatal kapja, aki országosan kiemelkedő református ifjúsági munkát végez. Akkor ketten kaptuk meg. Jártam ifjúsági vezetőképzőbe is a középiskolai években, a Soli Deo Gloria Református Diákszövetségben. Ebben éltünk, mindig az volt a cél, hogy Isten ügyét szolgáljuk. A Diákszövetség jelmondata is ez:
„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze!” (Timóteushoz írt 2. levél 2.rész 3. vers)
2001 szeptemberétől tanítóként és hitoktatóként dolgoztam a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskolában. Volt, hogy 10 osztályban tanítottam a hittant. Aztán osztálytanítóként is tanítottam a gyermekeket. Sok osztályt vittem végig alsóban.
Meghatározó évek voltak ezek is. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy magukhoz mérve tudásuk legjavát adják, és fejlődjenek lelkileg. Szép évek voltak, gazdag, áldásos időszak volt. Mai napig is, ha találkozom a tanítványokkal, ha fontos események történnek az életükben, akkor jelentkeznek ők vagy akár a szüleik. Akár egy diplomaosztó hangversenyre meghívnak, vagy ha férjhez mennek, megnősülnek, babájuk lesz, küldenek üzenetet. Ezek fontos dolgok, mert mindig hálásak, és én is hálás vagyok, hogy együtt töltöttük azokat az éveket, amelyek nekik is fontosak lehetnek a későbbiekben.
Családban, gyülekezetben
Á: Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel?
A: A férjemet az ifiben ismertem meg. Én jártam az Avasi gyülekezet ifjúsági közösségébe, és ő is odakerült. Más ifis társaim hívták oda. Kezdtünk egyre többet beszélgetni. Én akkor Debrecenbe jártam tanítóképzőbe, ő pedig akkor kezdett el dolgozni Budapesten. Ő közgazdász. Nagyon sokat beszéltünk telefonon, illetve amikor lehetett személyesen. A gondolatai nagyon hasonlóak voltak, mint ahogy én gondolkoztam, és egyre közelebb kerültünk. Így amikor a diplomaosztóm volt a Nagytemplomban, Debrecenben, 2001. június 24-én, bár nagyon korlátozott volt a létszám, csak a szűk családi kör lehetett ott, de ő is szeretett volna ott lenni. Onnantól datálódik ez az egész. Ő továbbra is Pesten dolgozott még az esküvőnk után is, de azért hetente próbáltunk találkozni hétvégén. 2003. májusában volt a polgári és az egyházi esküvőnk az Avasi templomban. Dr. Mészáros István püspök úr adott minket össze.
Á: Mi volt az esküvői igétek?
A: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” 118.zsoltár 24.vers
Á: Nagyon szép ige. Ikreket neveltek, de nem volt egyenes út idáig. Isten csodájaként tekinthettek rájuk.
A: Nagyon szerettünk volna babát, de az orvosok azt mondták, hogy olyan egészségügyi problémám van, trombózis hajlamom van, ami valószínűtlenné teszi, hogy nekem gyermekem legyen. Ám találtunk olyan orvost, aki megpróbált segíteni. Hosszú évek és kitartás folyományaképpen 2016-ban megszülettek az ikreink. Mi nem az emberi számításokat vettük figyelembe, hanem Istenre bíztuk az életünket, és Ő megáldotta az életünket. Nagyon hosszú ideig kellett injekciót kapnom, inzulin rezisztenciám is kialakult. Ezek megnehezítik a mai napig az életemet, de próbálok
mindig felfelé tekinteni Istenre,
és nem a nehézségekre nézni, hanem arra, amiért Isten elküldött erre a földre engem.
Mióta megszülettek az ikrek, azóta velük foglalkozom. Egy kisfiunk és egy kislányunk született. Csodálatos, áldott jószívű gyermekek.
Á: Milyen szolgálatod van most a gyülekezetben?
A: Harmadik ciklus óta vagyok presbiter, a gyülekezeti ifjúsági munkát segítem, gyerekkórust hoztunk létre, együtt szolgálunk a gyülekezeti alkalmakon, illetve egyéb helyeken, közgyűléseken lelkészértekezleteken is stb. Voltunk a Lévayban is szolgálni vagy egyéb helyszíneken. A gyerektáborokat is csinálom a lelkésznővel együtt, amióta csak ott vagyok.
Hobbyból művészet
 |
| kiskalács |
 |
| napraforgómintás kenyér |
A: Gyerekkoromban nagyon szerettem gyurmázni, sütni, de akkor csak azokat a hétköznapi tésztákat, pogácsákat készítettük nagymamával, édesanyámmal. Azzal a tekerős tésztakészítővel. Ott az étel volt a cél, a produktum. Az, hogy egy grízes tésztát vagy pogácsát, hogy csináljunk meg, az volt az élmény. Aztán 2019-20 környékén egy pékségben sorakoztunk, ahova jártunk, és a kislányom mondta, hogy vegyünk olyan babkát. Én meg mondtam, hogy „Hát kislányom, fehér liszt is, cukor, elég drága is volt ahhoz képest, hogy milyen kicsi, és ezt mi meg tudnánk csinálni.” Ekkor elhatároztuk, hogy a diétának megfelelő zsemlét, kiflit, egyéb pékárukat fogunk készíteni, és szépen sorban megtanultuk. A végén egyedül ő is csinálta. Ami ebben nehezítés volt, hogy ugye receptek voltak, de fehér liszttel, cukorral, de az inzulin rezisztenciám miatt, próbáltam teljes kiőrlésűt, minél jobban, a maximumra feltolni benne, amennyit elbírt. Keményebbek is voltak, nehezebbek, makacsabbak a tészták. Volt, hogy kínlódtam is vele, volt, hogy segítséget kaptam például az interneten keresztül is. A tészta nedvesség tartalma is teljesen más volt, ezért néha nyúlósabb volt, ragadósabb volt, de kísérleteztem vele, több receptet kitaláltam. Mindig is tetszett, hogy hogy lehet ezeket formázni, bemetszeni. Facebookon láttam amikor gyönyörű ruhában felöltözött hölgy szakajtóból kiborította a kenyeret, és valamilyen nagy stencillel illetve csipketerítővel lefedve mintázta meg a kenyeret. És ez nagyon megtetszett nekem. Már maga az, hogy bemetszeni a kenyeret, valami olyan alkotást létrehozni, ami nemcsak az étel funkcióját tölti be, hanem mintegy alkotás vagy
egy olyan produktum, ami lelki tartalommal is töltődik.
Úgyhogy így tanultam meg, szinte egyből nem is az alapreceptet, amit kaptam, hanem mindjárt teljes kiőrlésűvel próbáltam megcsinálni. Elég jól sikerültek, persze volt, ami nem lett olyan gyönyörű. De kitartóan próbáltam ebben előrejutni. Amik még nagyon tetszettek a kenyérmetszésen kívül, a kalácsok, az egyedi megformázások. Én kiskalácsoknak hívom ezeket, mert nem az a klasszikus három-vagy egyéb szálas fonásokról van szó, hanem hogy olyan lapokat vagy olyan egyedi formákat hozzak létre a kalácsokból akár kakaós, akár nem kakaós tésztából van, ami nemcsak mint étel finom, hanem szívet-lelket melengető nekem is, vagy akár annak, aki látja. Ez abban is segít, mert ezeket feltöltöttem a facebookra, hogy másoknak is akár ötletet vagy mintát, segítséget adjon vagy egyfajta receptet. Így nagyon sokan megkerestek azzal, hogy segítsek nekik megtanulni azt, hogy hogy kell bemetszeni a kenyeret, hogy sütöm azt a kenyeret, hogy készítettem azt a kalácsot, azt az egyedibbet hogy formáztam meg. Neki miért nem kel meg?
 |
| levélmintás kenyér |
Még idősebb néni is küldött fotót, hogy akkor még ezt kelessze, hogy mit csináljon. Így nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, gasztro csoportokba is beléptem, és az egyik ilyen 6 ezer fő feletti csoportban először moderátor lettem, aztán admin. Megtisztelő feladat, kihívás és szolgálat ez. Aztán egy kisebb, családias csoportot hoztunk ebből létre, adminisztrátora vagyok, ami azt jelenti, hogy a csoport életét segítem a mindennapokban és bátorítjuk egymást, megosztjuk egymással a készített ételeket. Borítóképpel jutalmazom azokat, akiknek az előző napon a csoportban közzé tett étele volt a legszebb, vagy motiválni kell azt a tagot, így építve a közösséget. Az országos Házipék csoportban is aktívan részt vettem hosszú évekig az alkotásaimmal, és ott is nagyon sokan kértek segítséget abban, hogy hogyan lehet ezekkel a teljes kiőrlésű lisztekkel boldogulni.
Á: Csodálatosak a kenyereid. Milyen gondolatok vezetnek a kenyerek bemetszésénél?
A: A kalácsokat és a kenyereket is általában az alkalomhoz illően metszettem be. Nagymama születésének 100. évfordulójára is egy olyan kenyeret készítettem, ami úgy van bemetszve, hogy felül 4 része van, 2 gyermeke, 4 unokája, és azon belül a 4 cikken belül összesen 8 kis rész van. A 8 dédunokáját jelképezi kis szívek formájában. Ez is szimbolikus, mert ő sajnos már nem él, de a szívünkben örökké, mert az ő mély hite számunkra példa volt.
 |
| kenyér nagymama emlékére |
Nem azt jelenti, hogy én csak rárajzolok vagy rámetszek valamit, hanem ezeknek komoly szimbólumrendszere van, ezt sokan nem tudják, de nekem fontosak ezeket megélni egy kalács megfonásában is. Egy másik fajta virágkalács az rendes virág alakú volt. Hármas fonással készítettük a szárát, a leveleit hozzá betekerve, vagy egy másik alkalommal fonással készült maga a zsemle is. Vagy csak kis virágfejeket fontunk a gyerekekkel. És mindig ebben is Isten mutatkozzon meg, az Ő kegyelme, ezek az átélt dolgok a legfontosabbak. Nem az, hogy hogy néz ki, hanem az, hogy mit üzen nekünk, másoknak.
Á: Mik a kedvenc ételeitek?
A: Nekem most a sült édesburgonya, a férjemnek a lazac, a kisfiam mindent szeret, a kislányom a rántott csirkemellet és a pékáruimat.
Segíteni önzetlenül
Á: Hol lehet még találkozni az alkotásaiddal?
 |
| almakalács |
A: Nemrégiben kétszer is szerepelt az egyházkerületi újságban, a Reforrásban, két kalácsom. Az egyik egy almakalács volt most pünkösdkor. Én hívtam így, mert alma alakúra formáztam, ez is teljes kiőrlésű, cukormentes volt, de a sima változatot is feltettem. A másik pedig egy virágkalács, ami szintén egyedi ötlet. Teljesen saját magam által kikísérletezett receptből született. Számomra fontos, hogy ne magamat mutogassam, hanem mutassak fel Arra, akitől én is kaptam ezeket a tálentumokat. Mindig is az motivál, hogy segítsek az embereken önzetlenül.
Á: Ez nagyon szép keresztyén erény. Erről a Római levél 15.része jut eszembe:
„Tartozunk mi, az erősek, hogy az erőtlenek erősségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindegyikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék.”(1-2 vers)
Nagyon szépek a természetfotóid is. Mi a célod ezzel a hobbyval? A magad gyönyörűségére vagy más cél is van?
A: Igen, természetfotózással is foglalkozom hobby szinten, ez azt jelenti, hogy hazánk természeti kincseit, a teremtett világot megörökítem, szintén Isten dicsőségét szeretném megmutatni. Akár a Tisza-tónak a madárvilágát testközelbe vinni, mert nem mindenki tud elmenni a Tisza-tóra. A közelben pedig a Bükk apró csodáit. A miskolci fotóklub tagja lettem 2025-ben, nagyon nehezen jutok el az alkalmaikra, de valamilyen szinten próbálok kapcsolódni hozzájuk. A református általános iskolában egy kiállításom is nyílt, természetfotós előadásom is volt
Isten tenyerén
címmel. Meghirdettünk egy természetfotó pályázatot is az ott tanuló gyerekeknek. Az egyik jutalom az volt az okleveleken és az ajándékokon kívül, hogy egy természetfotós kirándulásra elmentünk együtt. Tavaly Bánkúton voltunk kirándulni és fotózni a gyerekekkel, most pedig Lillafüreden a vízesést fotózták, a Hámori-tó partján sétálva szemléltük és fotóztuk együtt a tó élővilágát.
Á: Sok szereped van. Hogyan rangsorolnád őket?
A: Ki vagyok én most? Elsősorban anya, feleség, presbiter, művészfotós, anyaként tanító, hobby pék, és mindenképpen azt figyelem, hogy kinek hogyan tudok segíteni, hiszen azért kerültem ide erre a földre, hogy egymás hite által épüljünk, és egymást szolgálva, szeretve, egymás tálentumait kibontakoztassuk. A sajátunkat is és másét is.
Említettem a sütést. Nagyon érdekes volt a számomra, hogy itthon a gyerekek is nagyon élvezték, és együtt csináltuk a tojásfeltöréstől kezdve a gyúrásig. Ez a rácsodálkozás a világra kisgyermekkorban nagyon fontos. A tapasztalati dolgok megszerzése, az élmények, a közösség megélése. Óriási élmény nekik a tészta érintése, megformálása. Hasonlít ez ahhoz, ahogy Isten is formál bennünket az Ő szeretetéből. Érzéseinket, gondolatainkat, emlékeinket öntjük formába.
Sajnos sok egészségügyi problémám volt, ami elég markánsan meghatározó. Figyelnem kell sok mindenre. Illetve ezen túl, ami miatt most egy ideig nem sütöttem, az ujjaimmal probléma van, de remélem, hogy most már ez rendeződik. Az életünkben vannak ilyen meghatározó, jelentős események, viszont én mindig is
mindenben a jót próbálom keresni.
Mi az, amit ebből pozitívumként lehet felfogni, meglátni, továbbvinni, továbbadni.
Nekem mindig is fontos volt, hogy ne én jelenjek meg, hanem azáltal, amit én is kapok,
hogy Krisztus jelenjen meg.
A Lévay Gimnáziumnak a szimbóluma az alfa és az omega, (ami a kezdetet és a véget jelenti).
Az egyik évfordulós istentiszteletre meghívtak egy kiállítást megnyitni. Erre egy olyan kenyeret sütöttem meglepetésként, amin ezek a szimbólumok szerepelnek. Ezt megszárították és eltették emlékbe. |
| alfa és omega |
Nekem nagyon fontosak a szimbólumok, mert azok olyanok, mint a bibliai példázatok. Mint ahogy a kenyér is táplálék a testnek, az iskolában hallott Ige lelki táplálékul szolgál. Reménység szerint ez jelenik meg a cselekedeteinkben is. Vezérigém:
„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.”
(Példabeszédek könyve 11,25.)
Á: Legyen úgy! Nagyon köszönöm a beszélgetést. Jó egészséget és további áldott szolgálatokat kívánok!
tanító-hitoktató
hobby pék
hobby természetfotós
feleség, 2 gyermek édesanyja
facebook oldala: anette art photography (katt a kék szövegre)
A youtube-on láthatják Anettet a Jézus Krisztus jó vitéze című videóban https://www.youtube.com/watch?v=XQQ5h45z3ZA 28-29-perc
…................
Az egyik legbeváltabb arány ez a recept volt a kenyerekhez. Külön köszönöm az olvasók nevében is, hogy megadtad nekünk. Hamarosan én is megpróbálkozom vele!
Félbarna és teljes kiőrlésű vekni
Hozzávalók:
180 g fehér kenyérliszt vagy fehér búza finomliszt
220 g félbarna kenyérliszt
130 g teljes kiőrlésű búzaliszt
110 g kefír vagy natúr joghurt
15 g só
30 g élesztő
1 teáskanál cukor
110 g tej
145 g víz
18 g olívaolaj
Elkészítés:
A liszteket átszitáljuk. Beletesszük a sót és a kefírt. A tejet, a vizet és az olajat összekeverjük. Adjuk hozzá az élesztőt. Keverjük el, majd hozzáadjuk a liszthez.
Kb 10 perc dagasztás géppel.
45 perc kelesztés lefedve egy tálban.
Ezután borítsuk a munkafelületre, nyomjuk ki kissé a levegőt belőle az ujjainkkal. Fordítsuk be az 1/3-àt jobbról és balról is, majd tekerjük fel és formázzunk a tésztából cipót.
Nagyobb tállal letakarva 30 percig kelesszük újra.
Ezután ismételjük meg az előzőeket: jobbról, balról fordítás, feltekerés és alakítsuk ki újra a cipó vagy a vekni formát. Ezután beletesszük a kissé kilisztezett kelesztőkosárba és újabb 30-40 perc kelesztés jön konyharuhával letakarva.
A sütőt melegítsük elő 220 fokra. Kb 1 dl vizet tegyünk egy fémedénybe a sütő aljába. Amíg a sütő felmelegszik pengével pár mm mélyen vágjunk rá tetszőleges mintát. Pl. A tetejére egy nagyobb X-et. A sütés első kb 10 percében is hagyjuk a sütőben a “gőzt”.
A kenyeret fordítsuk egy sütőpapírral bélelt előmelegített tepsire.
Alsó-felső sütéssel 220 fokon 25 percig, majd 200 fokon 17 percig süssük.
A helyiség hőmérsékletéből adódóan módosulhatnak a kelesztési idők.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
