Sült zöldségek

 

Éppen most írtam egy ismerősnek, hogy milyen sokat pihentem a nyáron. Két kisebb sebészeti műtétem is volt. A mai napot is feltett lábakkal töltöttem a kanapén. Az istentiszteletet is csak online hallgattam. 

Még tegnap készült ez az egyszerű köret sült csirkéhez. Nyers céklát, krumplit és édesburgonyát szeleteltem fel, kicsit sóztam, és 200 fokos sütőben megsütöttem. A kerámia tálat kicsit megolajoztam, és megforgattam benne a zöldségeket sütés előtt. Addig sültek, amíg meg nem puhultak és pirultak.

Ez csak egy kis ötlet.

Még nyersen

Szép imádságot találtam a tanévkezdéshez:

“ Drága Istenem,

Fáj, mennyire szeretem a gyermekeimet, és sokszor elviselhetetlen tehernek érzem, hogy az ő gondjaikat is a sajátomként hordozom.

Csak el akarom őket takarni a sötétség elől. Meg akarom óvni őket a fájdalomtól. Azt akarom, hogy boldogok, biztonságban legyenek, és minden egyes nap biztosan tudják, mennyire szeretve vannak.

Őszintén, Uram, bárcsak eléd állhatnék, és azt mondanád nekem, hogy nem engeded, hogy bármi rossz történjen velük.

Bárcsak a Te hatalmaddal és mindenható erőddel megelőznél minden fájdalmat – hiszen tudom, hogy megtehetnéd.

De Te nem ígérsz ilyet. A Te igéd világosan mondja, hogy ebben az életben szenvedések várnak ránk.

Így hát az én kicsinyeim kint vannak a világban – egy világban, ami néha elképesztően kegyetlen tud lenni –, és olykor úgy érzem, hogy Benned sem tudok igazán bízni, hogy megóvod őket.

Bocsáss meg, Istenem! Csak azért érzem így, mert annyira szeretem őket, és a félelem sokszor erősebb bennem, mint ahogy bevallanám... 

Folytatáshoz katt a linkre:  

https://virtualiskavezonoknek.blogspot.com/2025/08/ima-gyermekeinkert.html

Segíts, Uram, hogy ez az anyai szív (és minden szülő szíve, akinek szüksége van rá) újra és újra emlékezzen: a legjobb helyen akkor vannak a gyermekeim, ha annak a kezébe helyezem őket, aki már a kezdetektől fogva gondolt rájuk.

Te jó Atya vagy.

A legjobb.

Ámen.”

Szilvalekvár darálva

 

Az egész egy szilvafával kezdődött. Pontosabban kettővel, amelyek egyik lányomék kertjében ontják a termést. A kisfiú unokával kimentünk, és megszedtünk egy jó nagy tállal. Azzal a recepttel sütöttük, főztük, mint én ezt tavalyelőtt. Csak bort nem tettünk bele. Aztán magunknak is szedtem egy jó adagot, és hazahoztam. 3 kg lett mag nélkül. Még aznap eltettem, de nem volt kedvem sütni ebben a melegben, így gyorsabb módszert választottam. Kimagozás után ledaráltam az egészet. Csak a szabolcsi ismerőseim meg ne tudják! Ott a szilvalekvár főzésének szigorú menetrendje van, és nagyon finom, de ez is jól sikerült.

Darálás előtt.

Amikor ledaráltam, beleöntöttem egy óriási lábasba azzal a céllal, hogy pikk-pakk elkészül majd benne. Egy vanília rudat, néhány fahéjdarabot és 5 szem szegfűszeget adtam hozzá főzés előtt és 3 evőkanál 1:4 édesítőt. Sajnos több idő kellett volna neki, mint amennyit rá tudtam szánni, így elővettem a jól bevált pektines zacskót, a tartalmát elkevertem egy kis 1:4 édesítővel, hozzá kevertem, megvártam a 10 percet, és hamar üvegekbe tölthettem. Összesen körülbelül fél órát rotyogott a gázon. Az üvegeket előtte mikróztam, a fedőket kifőztem, és a lekvárt egy széles szájú tölcsér segítségével töltöttem az üvegekbe. Nagyon nagy segítség. Rácsavartam a fedelét, és  száraz dunsztba tettem az itt látottak szerint.

Bibliás elmélkedés:
A lekvárfőzéshez türelem kell és sok idő. Legalábbis az igazihoz. Persze lehet így is könnyíteni, ahogy én, de hagyományosan ez még ráadásul egy közösségi program is. Szabolcsban egy vadon termő fa gyümölcsét gyűjtik a falubeliek, "nemtudom" szilva a neve, és nagy üstben készül órákig. Itt lehet erről olvasni. Egy szabolcsi háziasszony, Boros Valika pedig egy sütőben sütött változatot mutat be. 

Szóval én rendesen eltértem az eredeti változattól, de ez már korunk sajátossága. Gyorsan, finomat! -hangzik a felszólítás, és szinte nem is vesszük észre, hogy mi mindent veszítünk el ezzel. Persze a világ változik. Az asszonyok is munkába álltak, nincs idő és nincs annyi gyerek sem, mint a régi időkben, hogy legyen, aki 6-8 órán át kavargassa a kizárólag erre a célra felállított üstöket. Mert még az sem volt mindegy, hogy miben főzik, rézüstben a legjobb. 

Nekem most ez is megfelelt. Az ízével is meg voltunk elégedve, pedig ismerjük az igazit, de hát ez egy másik változat. 

TÜRELEM. 

Ez a Szent Lélek gyümölcsének egyik része, melyet a hívők kapnak a megtérésükkor. A többi:  szeretet, öröm, békesség, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ahogy most végigolvastam, meg kellett állapítanom, hogy a többiből is alig látni a mostani időkben. 

A szeretet az ajándékozássá fajult.

Az öröm helyébe a harsány mulatozás lépett.

Békesség. Na, ez nincs. Mindenütt csak a civódást látjuk. 

Szívesség. Hol vannak már a segítőkész szomszédok, rokonok?! A nagy tömbházakban alig ismerik egymást az emberek, a rokonság sokszor 100 kilométerekre. 

Hűség. A "használd és dobd el!" filozófiája sajnos a házasságokra is kihatott. A celebek abban mutatnak példát, hogy vagy össze se házasodnak, vagy hamar megcsalják egymást és már kész is a válás. A gyerekek meg csak néznek az apa, anya után.

Szelídség. Tudjuk egyáltalán, hogy mi ez? Már a lányok is törtetnek előre, az az általános nézet, hogy csak így lehet érvényesülni. 

Önmegtartóztatás. "Mert megérdemlem!"-hangzik a jelszó, és vásárlásra buzdít. "Azonnal, és akarom!"-lett az új irányzat.

És mi marad el? Hát a boldogság! A szüntelen való rohanásban, a tárgyak hajszolásában elfelejtünk megpihenni, türelemmel várni, Istenre figyelni, pedig Ő a csendben lakik. Le kell lassulni, ha hallani akarjuk a halk és szelíd szavát, amellyel megnyugvást és vigasztalást ad. Az az ígéret, hogy

  "Betölti minden szükségünket a Krisztusban."(Filippiekhez írt levél 4.19.) 

A szükséget, nem a luxust. Imádságos szívvel tudjuk megkülönböztetni a valódi szükségeinket a vágyainktól. 

Szoktunk-e Isten előtt elcsendesedni? Ha nem, ideje elkezdeni.

Imádság: 

Uram, olyan sokszor vagyok elégedetlen. Hiányzik ez, hiányzik az. Kérlek, add nekem azt a békességet, amelyet a benned bízóknak ígérsz. Jézus nevében. Ámen.

Isten válasza: 

Ünnepi kenyerünk augusztus 20-ra

 

Már ma megsütöttem az ünnepi kenyeret. Holnap ünnepeljük az államalapítást, mely István királyunk nevéhez fűződik, és ilyenkor szokták megsütni az új kenyeret. Mindenütt nagyszabású programokkal készül az ország. Mi is részt veszünk ezen a településünkön. Férjem is prédikál majd.

Nagyon egyszerű kenyér készült.

Hozzávalók:
20 dkg finomliszt
30 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
2 dkg élesztő
1 teáskanál só

1 mokkáskanál cukor
3,5 dl víz

Elkészítés:
A száraz anyagokat elkeverjük, belemorzsoljuk az élesztőt, beleöntjük a vizet, és jól kidagasztjuk. Letakarva 40 percig kelni hagyjuk, újra dagasztjuk, majd újabb 40 perc kelés következik. Cipót formázunk belőle, és egy kerek tortaformába tesszük, ha már a telken van a hozzáillő jénai. 10 perc kelés után bekapcsoljuk a sütőt 250 fokra, és amikor felmelegedett, vízzel megkenjük, pengével bevágjuk, és a sütőbe tesszük. 20 perc után 200 fokra mérsékeljük a hőfokot, és még 40 percig sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.

Félbarna cipó receptje augusztus 20-ra.

Több kenyér recept itt.    

Frissítés: Vettem egy szép fonott kosarat a kirakodóvásárban, és áttettem bele a kenyeret. Reggel elfelejtettük megszegni, csak néztük. Este kóstoltuk meg. Finom lett. 

Bibliás elmélkedés:

A kenyér a mindennapi szükségleteinket jelenti a Bibliában. Azokat a dolgokat, amelyek életben tartanak bennünket: ételt, italt, de ruházatot, lakáskörülményeket, munkalehetőséget is. Istennek mind erre van gondja, és az Övéi megtapasztalhatják, hogy a szükségest mindig megadja. Esetenként a luxus is meglesz, de azt össze kell teperni keserves küzdelmek árán. A végén pedig az öröm marad el, amely pedig abból a felismerésből fakadna, hogy tudja az én mennyei Atyám, hogy mire van szükségem, és azt ki is rendeli. 
A pusztában vándorló zsidók mannát ettek. Mindennap csak annyit szedhettek, amennyi az napra kellett. Ami másnapra maradt, az megromlott. A hatodik napon azonban kétszeres adagot szedhettek, mert a hetedik napon meg kellett pihenniük,  mégsem romlott meg. Ez Isten gondoskodásáról tanít bennünket.

Ezzel kapcsolatban néhány igevers:
Kenyér a testnek: 
"Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált." (koldus=kenyérkéregető. Károli fordítás) Zsoltárok könyve 35.25)
"Ha az Úr nem építi a házat,
hiába fáradoznak az építők
ha az Úr nem őrzi a várost,
hiába vigyáznak rá az őrök.
Hiába keltek korán
és feküsztök későn:
fáradsággal szerzett kenyeret esztek,
De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget." (Zsoltárok 127.1-2)
Kenyér a léleknek:
"Én vagyok az élet kenyere- mondja Jézus-, aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." (János evangéliuma 6.35)

Kompót télire nem magvaváló őszibarackból

 

Egészen különös dolog történt. Lenn voltunk a telken, és őszibarackot akartam eltenni, mert úgy tudtam, hogy egy háznál van eladó, de nem volt. Az üzletben nagyon drágának találtam, egy kis boltba is benéztünk. Az eladó, talán a tulajdonos, ajánlott egy másikat, ami nem olyan drága, mint az övék, ők különben is inkább a lángos sütésből tartják fenn magukat. Akkor nem volt nálam semmilyen könyv vagy újság, de biztos, hogy fel fogom keresni a kedvességéért. 

És tényleg! Abban az üzletben nagyon jó áron vettem a barackot, csak azt felejtettem el megkérdezni, hogy vajon magvaváló-e. A nektarin többnyire nem az, és nehéz elrakni. Nem volt magvaváló, de azért megküzdöttem vele. Nem is volt olyan vészes.

3 kg őszibarackot dolgoztam fel. A hámozás simán ment. Közben sterilizáltam az üvegeket a mikróban. A fedőket ki szoktam főzni. Jó nagy barackok voltak, könnyű volt kézben tartani őket. Először egy éles kis késsel kivágtam egy cikket, majd a mag fölött bevágtam egy kicsit, és így elég jól lehetett darabolni. Nem lettek szép nagy szeletek, de így legalább több fér egy üvegbe. Az ízének meg mindegy. Ecetes vízben tartottam, amíg a szirupba kerültek. Előtte leöblítettem. 

Édesítős vizet készítettem egy lábasban, és amikor felforrt egy üvegnyit beleborítottam, kicsit főztem, majd üvegbe szedtem, rá a fedőt, és fejjel lefelé száraz dunsztba tettem. A száraz dunszt azt jelenti, hogy egy dobozt vagy más edényt kibélelünk újságtapírral és ruhával, ami tartja a hőt, és a forró üvegeket belerakosgatjuk. Jól letakarjuk, és másnapig ott hagyjuk. Vagy amíg kihűl.  Körtét is így teszek el. Általában a darabos gyümölcsöket.

Csak ritkán használok tartósítót. Most sem. A csavaros tetejű üvegekben el szokott állni. 

Most a hűtőtáskát érte az a megtiszteltetés, hogy melegen tarthatta az üvegeket.

Cukkini szelet/lepcsánka

 

Már van egy cukkini lepcsánka a blogon, de ez kicsit másként készült. Már sok mindent készítettem a cukkiniből. Igazán hálás zöldség, még süteményekben is megállja a helyét. Ide gyűjtöttem a receptjeimet. Cukkinis túrós, cukkini krém, rakott cukkini, és mások. 

Ez most kicsit új a sorban.

Hozzávalók:
1,20 kg cukkini (két nagyobb, de még zsenge)
2 vöröshagyma
3 tojás
kb 20 dkg liszt
só, bors ízlés szerint

olaj

Elkészítés: Tulajdonképpen ez egy lusta asszony cukkinije, mert hagyományosan tócsninak szokták elkészíteni, már ha egyáltalán lehet hagyományról beszélni egy néhány évtizede még ismeretlen zöldség esetén. Mégis általában ez az elkészítési mód lett gyakoribb, de én időt akartam megtakarítani, és sikerült is. 

A cukkinit nem hámoztam meg, mert jó zsenge volt, és a nagy lyukú reszelőn áttoltam. Könnyű dolgom van, mert a robotgépen hamar végez. Besóztam és állni hagytam egy fél órára, majd kicsavartam a levét.  A hagymákat finomra vágtam, és a többi hozzávalóval együtt elkevertem benne. A liszt nem biztos, hogy ennyi volt. Nem mértem, csak körülbelülre vettem, arra figyeltem, hogy sűrű legyen. Nagy gáztepsibe és olajozott szilikon sütőlapra simítottam, kicsit meglocsolgattam még olajjal, és 250 fokra előmelegített sütőbe toltam. Amikor kezdett rotyogni, akkor 200 fokon folytattam, és amikor a széle már kezdett pirulni, akkor felső sütéssel rápirítottam. 
Nagyon finom lett. Könnyű köret vagy egy pohár tejjel vacsora. 

Ajándékba kaptuk a cukkinit. Sóskát adtam érte.

Ide illik ez a Füle Lajos vers:

Égi sokszorosítás

Élni és szeretni jó

és ha felülről való,

a szeretet osztható,

mindig sokszorozható.

Csülök szív

 

Először azt hittem a hentesnél, hogy Osso buconak való húsdarabot látok, de aztán felvilágosítottak, hogy ez nem az. A csülök alsó részét levágták, kicsontozták, és ezen a néven árulják. Még sosem láttam ilyet, de mivel szeretjük a csülköt, vettem néhány darabot. Nagyon finom lett ezzel a fűszerezéssel, bár a szív alak kicsit elvesztette a formáját sülés közben. Nem baj, az íz a lényeg. 

Hozzávalók:

1 evőkanál Húspuhító fűszersó

1 mokkáskanál őrölt kömény

egy csipet majoránna

egy csipet őrölt rozmaring

víz

vörös-és fokhagymadarabok

Elkészítés: A fűszersót és a többit egy kevés vízben feloldottam, és néhány órára bevontam vele a húsdarabokat. Utána elhelyeztem a hagymákat, és zsírozott kerámia tálban néhány feldarabolt krumpli társaságában pirosra sütöttem.

Sárgabarack dzsem

 

Ez csak egy kis szösszenet. Sárgabarackhoz való dzsemfix-szel tettem el 4 üveggel. Még ilyet nem próbáltam, de nem is mi esszük meg, hanem a lányaink, mert cukorral készült. Dzsemfixet vagy pektint szoktam használni, de ezt a fajtát még nem is láttam. Remélem, ízlik majd nekik. A habot nem szoktam leszedni, tapasztalatom szerint eloszlik, de legalább is nem zavaró. A héját forrázás után leszedtem. A gyümölcshúst kicsit pépesítettem.

A sárgabarack kedvelt gyümölcs nálunk. Ide gyűjtöttem a recepteket. Lekvár rummal, levendulával, sárgabarackos gyümölcskalács, Nem Rákóczi túrós krémpohár, és mások.

Húsos tészta a magam módján

 

“Hallod, hogy dübörgünk?-kérdezte a kisegér az elefánttól, amint átmentek a hídon.”

Mindig ez a vicc jut az eszembe, amikor közösen végzünk valamilyen felújítási munkát a férjemmel. Most a telken raktunk le laminált padlót a kopott linóleum helyett. Ő vágta, illesztette, én pedig a megfelelő lelki támogatást és a szerszámokat nyújtottam. Nagyon szép lett mindkét helyiség.

Már felújítottuk a konyhát ugyanilyen dübörgős módon, az emeleti közlekedő és a nappali is új padlót kapott. Illetve annyiban új, hogy a régi linóleumra raktuk a fiunknál vízhatlanra cserélt lamináltat. 

Nagyon szeretjük ezt a kis házat. Jó nagy kert tartozik hozzá szőlővel és gyümölcsfákkal. Hozzászoktam a nagy terekhez a családi házunkban és a parókián is. Itt újra élhetem a tágasságot, amire a lakásban nincs mód. Itt is írtam erről. 

Idén kevés a gyümölcs, nem úgy, mint tavaly, de rengeteg szőlő lesz. Nem tudom, hogy mennyire láthatóak a dús fürtök a képen.

A szomszédban most nyílik a mocsári hibiszkusz. Gyönyörű látvány.

Egy kis falusi gyógyfürdőhöz tartozó üdülőkörzetben van a ház, bolt sehol a közelben, ezért érdemes mindent otthonról hozni. Milánóit terveztem ebédre, de se hagymát se paradicsompürét nem hoztam, így húsos tészta lett, de nagyon jól sikerült. 

Hozzávalók:

fél kg pulyka darált hús

olaj

1 evőkanál reszelt zöldség

1 dl bor

kb 1 dl víz

1 lapos evőkanál őrölt piros paprika

só nem kell!

Elkészítés: 

Egy kevés olajon elkezdjük pirítani a húst, majd hozzáadjuk a reszelt zöldséget, és amikor már kifehéredett, a bort és a vizet. Puhára főzzük, és a végén ízesítjük a piros paprikával. Mivel a reszelt zöldség sós, só nem is kell bele. Teljes kiőrlésű tésztát főztem hozzá. Nagyon finom ebédünk lett. 

Másik húsos tészta itt.

Nem tudom, hogy melyik ősömé lehetett ez a szép terítő. HM? Egyik nagymama Anna volt, a másik ugyan Margit, de Kovács. Talán még régebbi, anyukám örökségéből.

Bibliás elmélkedés: 

A közös munkán nagy áldás van, de nem mindenki tud együtt dolgozni a másik emberrel. Vannak, akiknek annyira erős az akaratuk, annyira képtelenek alkalmazkodni, hogy egyedül maradnak. Ez szomorú, mert Isten közösségre teremtett bennünket. "Nem jó az embernek egyedül, szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt."-olvassuk a Biblia első lapjain. 

A házasságban valósult meg az első ilyen közösség, és ma is nagy áldás, ha a férj és a feleség együtt tud munkálkodni. Én nagyon szeretek Gézával együtt dolgozni. Általában feszültség nélkül zajlanak az ilyen közös ügyködéseink, kivéve két éve a konyha felújítását a telken. Talán még soha sem vesztünk így össze, mint akkor. Úgy vettük a kis házat, hogy minden bútor benne volt az árban. Eléggé le volt lakva, tudtuk, hogy sok munka lesz, de egy darabig jó volt így. 

Aztán, amikor rászántuk magunkat, akkor egy egyszerű és nem túl drága konyhabútort választottunk. Ezen nem is volt vita, csak abban nem tudtunk megegyezni, hogy hogyan helyezzük el. A régi, már korhadásnak indult bútor össze-vissza volt. Én egy sorban szerettem volna, de férjem egy ideig hajthatatlan volt. Alig ismertem magamra, amikor az érveimet soroltam: Az én konyhám! Ne szólj bele stb. Végül is köztes megoldás született, és nagyon szép így. Eredetileg a mosogató is egy sorban volt a többi elemmel, de mi szemben helyeztük el, mert ott volt a víz, és csináltattunk a helyére egy másik elemet.  Ez panoráma kép. A bal oldali polcot a férjem készítette. 

Ez a kis konyha nekem sokkal jobban tetszik, mit a lakásban az ikeás. 

"Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára.
Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor." 133. zsoltár