Húsgombóc gombakrémmel

Hozzávalók:

1/2 kg darált sertéshús

1 marék rizs

só, őrölt köménymag

1/2 kg csiperke gomba

2 ek.tejföl

1 ek.liszt

babérlevél

szemes bors

citromlé

Elkészítés: 

A húst összekeverjük a sóval, köménymaggal, rizzsel. Vizes kézzel gombócokat formázunk belőle, és sós vízben kifőzzük. A vízbe tesszük a babérlevelet és a szemes borsot is. Amikor kész, kivesszük a vízből a gombócokat, a babérlevelet és a borsot, és hozzáadjuk a szeletekre vágott gombát, és azt is puhára főzzük. Behabarjuk a lisztes tejföllel. Kihűtjük annyira, hogy turmixolni tudjuk, majd a gombapépet visszatesszük a lábasba, és a húsgombóccal összefőzzük egy kicsit. Citromlével ízesítjük. Kifőtt tésztával tálaljuk.

Bibliás elmélkedés: 

Sokféle gombát megvizsgáltam a vallások piacán. Volt, amelyik tetszetősnek tűnt, kóstolgattam is egy darabig, de aztán gyorsan eldobtam, mint betegséget okozót. Volt olyan, amelyik arra bátorított, hogy Istentől úgy kérjünk dolgokat, hogy pontosan írjuk elő neki a megfelelő színt, formát, márkát. Határidőre fogja szállítani a megfelelő méretben, természetesen ingyen. Szóval szerintük Isten arra jó, hogy teljesítse a kívánságainkat, mint egy jó tündér. A másik bolond gomba szerint csak akkor van esélyem az örök életre, ha ezt meg ezt meg ezt fogom tenni, Jézus kereszthalála, Isten szeretete, kegyelme alig került szóba. Végül is 3 évbe telt, amíg megkeresztelt, de hitetlen reformátusból konfirmált, újjá született református lettem. Azt hiszem, hogy most jó gombát találtam, de nem mondom, hogy ez az egyetlen jó, de legyenek óvatosak, ha gyülekezetet keresnek. 

Ide illik Bálint Józsefné Ajándék-kísérő című könyvéből ez a részlet.

"Minden gomba ehető, de van, amelyik csak egyszer." - idézi Bálint Józsefné a régi bölcsességet .

Mesekönyvek kötelező szereplője a piros alapon fehér pettyes gomba....

Aztán később, felnőttként az ember tapasztalja, hogy tele van a világ "bolondgombával": olyan irányzatokkal, jelenségekkel, amelyek nagyon szimpatikusak. Gombamód szaporodnak az "ilyenmégnemvolt", és az "ittanagylehetőség" címkét viselő újdonságok, az azonnal és könnyen elsajátítható módszerek, amelyek minden problémára megoldást kínálnak - ám hiányzik a hírverésből: "de csak egyszer"

Korunk tétova, út-és célkereső embere pedig könnyelműen rámondja: ez kell nekem! Ez a megoldás! belekóstolva:ízletes.) Kedves fogadtatás, nyájas mosoly - ha nem is ingyen.) Az ember még nem sejti:olyan gomba mellett szavazott, amely csak egyszer ehető. Olyan társaságba keveredett, amelyből nehéz lesz kiválni. Olyan módszert gyakorolt be, amely léleksorvasztó, terhelő lehet. ha nem is szenved végleges károsodást, sokáig tart a lábadozás, tisztulás.

Utólag pedig az ember csodálkozik (ha még van rá ideje): "Pedig annyira hasonlított az igazihoz, az ehetőhöz! Szó volt a Bibliáról, még Jézusról is. Fizikai jobbulást, sikerélményt, önbizalmat adott. Mégis beleroppantam idegileg, lelkileg."

Az ehető gomba sokszor szerény külsejű - ha nem is ez a legfőbb ismertetőjele. Nem kínál esztétikai élményt, nem kápráztatja el a szemet, és nem érezteti a sétálóval, hogy e nélkül egy lépést sem érdemes továbbmenni. de egészséges, javunkra válik, "vérré válik bennünk".

"Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik a szív." - intenek a Zsidókhoz írt levél szavai.

A történelmi egyházak a maguk fekete Bibliájával nem keltenek nagy feltűnést. Bár Isten sokféle lehetőséget, eszközt megszentelve a kezünkbe ad az evangélium továbbadására, szemléltetésére, nincs ellenállhatatlan vonzerőnk a modern kor felületes embertömegei számára. Mégis erről a "gombafajtáról" tudhatjuk biztosan: ehető, élvezetes, egészséges, tápláló - és nem csak egyszer, hanem örökké. (34.35.oldal)

A kampó

Ezt a helyes kis akasztót Eszti hozta Olaszországból. Sokáig kerestem a helyét, míg itt kötött ki a főzősziget felett lévő lámpatartón. Az ollót tartom rajta, és csak most jutott eszembe, hogy nem valami biztonságos megoldás, de még sosem esett le. Jó, hogy kéznél van.

Bibliás elmélkedés:

Egy idős ember eladta a házát egy fiatal házaspárnak. Ki is költözött hamar, csak annyi kikötése volt, hogy az előszobában lévő kampó hadd maradjon az övé. A fiatalok nevetve beleegyeztek, Eltelt két év, amikor a bácsi meglátogatta őket, hogy megnézze a kampóját. Aztán egy évre rá jött újra, majd fél évre rá, majd a következő hónapban, végül ott maradt, mert a házban volt valami, amire igényt tartott, mint tulajdonos.

Ezt a történetet akkor szokták idézni, amikor azt akarják kifejezni, hogy mennyire fontos a keresztyén életben a bűntől való teljes elfordulás. Ha valaki Istennek akarja szentelni az életét, de nem viszi vissza a tsz-ből, vagy a gyárból ellopott holmit, akkor hamarosan elveszti a békességét, amit a megtérésekor Istentől kapott. 

Ha az ember felismeri, hogy valaki ellen haragot táplál, nem tud megbocsátani, akkor hasonlót tapasztalhat. A kampón keresztül a régi élete visszajön, és kezdheti elölről. Pedig azt imádkozzuk a Miatyánkban, hogy "Bocsásd meg a mi vétkeinket, MIKÉPPEN mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek!"

Gyakran mennek tönkre házasságok azon, hogy a szülők nem költöznek ki a fiatalok életéből. Elvárják, hogy a gyerekük nekik akarjon megfelelni, mindenbe beleszólnak. Pedig a tanítás világos: "A férfi elhagyja apját, anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." (I.. Mózes 2.24)

A feleségről azért nem ír a Biblia, mert az természetes volt, hogy elhagyja a szüleit, hiszen a férjhez is költözik. Sajnos még a külön költözés sem mindig biztosíték arra, hogy egy testté lesznek, és leválnak a szüleikről. Igen gyakran azok a problémamegoldási minták, szerepfelfogások jelentkeznek, mint amit otthon láttak a felek, pedig még házasság előtt jó lenne ezeket felismerni, közös nevezőre hozni. Dr. Pálhegyi Ferenc Keresztyén házasság című könyvében így ír erről:

Elhagyni a szüleinket - a házassági egység józan előfeltétele.
Örülnél, ha a férjed folyton így sóhajtozna:
"Már egy hete csak a mamára 
gondolok mindig, meg-megállva..."? (József Attila)
... Már a házasság előtt mindkét félnek döntésképessé és önálló életvezetésre képessé kell válnia.
Miért kell elszakadni a szülőktől?
Mert evezni csak úgy lehet, ha eloldjuk a csónakot a parttól.
Aki az eke szavára teszi a kezét, 
és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." (Lukács 9.62)
Aki a párja kezét fogva a szüleire pislog, nem alkalmas a házasságra. (67-68. oldal)

Gaál Éva rajza

Gyakran előfordul, hogy egy konfliktus esetén az anyukához rohan a feleség is, akinél gyakran megértésre talál anélkül, hogy a férjet megkérdezte volna. 

Egy érdekes történet jut erről eszembe. A fiatal férj alkoholista lett. A feleség már nem bírta tovább a sok veszekedést, és éjnek évadján összecsomagolt, és a két gyerekkel visszament a szüleihez. Az apja azonban azt mondta, hogy menjenek haza, mert Isten színe előtt fogadtak hűséget egymásnak, Ő meg is tudja oldani ezt a problémát. Képzeljük el ezt a helyzetet! Nem tudom, mit tettem volna, de ez az asszony visszament, és a férj valóban megszabadult idővel az alkoholizmusból, és életük hátralevő éveit szépen, békességben élték le. Vannak segítő szervezetek, akikhez ilyen problémákkal lehet fordulni. Megéri a fáradságot. Isten gyógyító úr. Azt mondja: 

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én nyugalmat adok nektek." (Máté 11,28)

Aranygaluska darázsfészekből citromos öntettel. Kisdarázs

Lassan itt az új dió, gondoltam elhasználom a régit. Aranygaluska már van a blogon, darázsfészek még nincs. Ez a kettő ötvözete.

Hozzávalók:
Az aranygaluskánál leírt kelt tészta fél kg lisztből.
10 dkg margarin
20 dkg darált dió
porcukor
1 csomag vaníliás cukor

A kelesztés és átgyúrás után 4 darab 20x20 cm-es cipót formálunk a tésztából, 1 cm-esre kinyújtjuk, egyenként meglocsoljuk olvasztott margarinnal, és  megszórjuk a cukrozott darált dióval és a vaníliás cukorral. Feltekerjük, és 3 cm-es darabokra vágjuk. Állítva, egymás mellé helyezzük a margarinozott, nagy (26 cm-es) tortaformában. Hideg sütőbe tesszük, és 170 fokon kisütjük. Nekem kimaradt egy kis darab, amiből kalácsot sütöttem.

Sülés után úgy borítjuk ki, hogy az alja kerüljön fölülre.

 A darázsfészek így néz ki, csak dió nélkül és nagyobb darabokban. Nem tortaformában, hanem tepsiben sütjük.

A citromos öntet hozzávalói:
1 csomag tejszín ízű pudingpor
1 liter tej
1 citrom leve
5 kanál cukor

A citromlét kikeverjük egy kis cukorral. A pudingport a maradék cukorral és egy kevés hideg tejjel csomómentesre keverjük. Kis adagokban, majdnem cseppenként hozzáadjuk a citromlét. Közben felforraljuk a tejet, és  habverővel belekeverjük ezt a masszát. Egyet rottyan és kész.

A süteményt úgy szeleteljük, mint a tortát, és leöntjük a citromos öntettel.

Almalekvár

A gyerekek szeretik a zöld almát, de csak addig, amíg zöld, mert sárgán már ízét veszti. Legfeljebb kompótot lehet főzni belőle más, savanykásabb gyümölccsel, Még süteménybe reszelni sem igazán jó. Nagyon édes almapogácsának is. Lekvárnak viszont kiváló lett.

 Hozzávalók:

2 és fél kg megtisztított alma

1-2 citrom leve

70 dkg cukor

2 Dszemfix

szegfűszeg

citrom-narancshéj

Az almát meghámoztam, négy felé vágtam, és kivágtam a csutkáját is. Így lett 2 és fél kg. Enyhén ecetes vízbe dobtam, hogy nem barnuljon meg, de ez csak részben segített. Kicsit forró szegfűszeges vízbe dobtam, majd csak a gyümölcsöt kevés lével botmixerrel pépesítettem. A dzsemfix előírásának megfelelően készítettem el, de öntöttem hozzá citromlevet is. Még forrón üvegekbe töltöttem. A két 750 grammos üvegbe szedtem egy kevés szegfűszeget. Két kisebbe tettem citromhéjat, másik kettőbe narancshéjat. A képen látható, hogy szép színe lett.

Ebben narancshéj van.

Bibliás elmélkedés:
1. Nem tudjuk, hogy az Édenben milyen gyümölcs volt. Lehet, hogy alma, de lehet, hogy nem.
2. Egészen biztosan NEM a Tudás fája volt.
Kifejtve:

Isten 6 nap alatt teremtette a világot, és a 6. nap végén az emberpárt. Egy gyönyörű kertbe helyezte őket, ahol nem volt rajtuk ruha, vagyis nem volt titkolnivalójuk egymás és Isten előtt. Minden fáról ehettek, csak a jó és gonosz tudásának a fájáról nem. Mert ha esznek, akkor meghalnak. Nem a tudást, a tanulást tiltotta meg tehát. Az ember ismerte  a legfőbb jót, Istent, aki meg akarta őt óvni a gonosz ismeretétől. De az embert szabad akarattal teremtette. Így dönthetett úgy is, hogy eszik a tiltott gyümölcsből. A gonosz lélek (Sátán) kígyó képében jelent meg, és Évát szólította meg. "Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyik fájáról sem ehettek?" - kérdezte. Pedig Isten csak egy fát tiltott el, tehát Sátán már hazudott. Éva nem figyelt fel a hamisságra, szóba állt vele, elhitte, hogy semmi baj nem fog történni. "Olyanok lesztek, mint Isten!"  - ígérte a kígyó. Éva erre szakított a gyümölcsből, adott a vele lévő férjének is.  A bölcsesség helyett azonban szégyent és félelmet éreztek, mert rájöttek, hogy meztelenek. Isten számon kérő szavaira egymásra mutogattak, egymást hibáztatták, nem kértek bocsánatot, így el kellett hagyniuk ezt a szép helyet. Ez a lelki halál, az Istentől való elszakadás, amely a bűnbeesés következménye. Hiába aggattak magukra ruhát, nem tudták elfedni a meztelenségüket.
Vagyis: Jó cselekedeteink nem megfelelőek arra, hogy kiengeszteljék Istent. Isten maga ölt meg egy állatot, hogy felöltöztesse őket a bőrébe. "Vér kiontsa nélkül nincs bűnbocsánat" - tanít a Biblia. Tulajdonképpen maradhattak volna, de ott volt az Élet fája is. Ha abból újra ettek volna, akkor örökre bűnben kellett volna élniük. Így viszont a Krisztus az idők végén megváltott minden embert, aki hisz. 

Fáradságos dolog az Édenen kívül élni. Vágyódunk Isten után, szeretnénk a békességét, örömét. Ugyanolyan jó soha nem lesz a földön, mint a Paradicsomban volt, amikor Isten az emberrel sétált, de a megtérő bűnös ízelítőt kap ebből a mennyei örömből. 

"Mit szem nem látott, fül nem hallott, az ember szíve meg se gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek."(2. Korinthus 9)

A jó és gonosz tudásának a fája azt is jelképezi, hogy Isten maga akarja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Hozzá kell fordulnunk vezetésért, keresni az általa kijelölt életutunkat. Ezen tud megvédeni, és megáldani minket.

Aranygaluska

Kelt tészta

A legtöbb kelt tésztát ugyanazzal a recepttel készítem.

1 dl tejben elmorzsolok 4 dkg élesztőt,  adok hozzá egy mokkáskanál cukrot, és felfuttatom. 1 kg lisztben elmorzsolok 15-20 dkg margarint, beleütök 2 egész tojást, és hozzáadom az élesztőt, egy csipet sót, 10 dkg cukrot és kb fél liter tejet. Jól kidolgozom, és egy órán át kelesztem. Tudom, hogy csak tojássárgáját kellene beletenni, de meguntam, hogy rakosgassam a fehérjét. Ha megkelt, akkor kétujjnyi vastagra nyújtom, és pogácsaszaggatóval kiszúrom az egészet.  40 dkg darált diót összekeverek 20-30 dkg porcukorral (ízlés szerint), és egy tepsibe, kuglófsütőbe vagy tortaformába rétegezem a kis pogácsákkal. Egy sor tészta, egy sor dió. Közéjük és rájuk olvasztott vajat vagy margarint locsolgatok. Újból hagyom fél órát kelni, majd lassú tűzön kisütöm.  Fontos, hogy az edényt csak félig töltheti meg a tészta, mert süléskor is kel. Ha kimarad, két adagot süssünk, vagy valami mást, például kakaós csigát.

Vaníliasodó
Amíg sül az aranygaluska, elkészítem a sodót. 6 evőkanál cukrot összekeverek 5 egész tojással. (Ha csak a sárgáját használom, akkor az nem sodó, hanem krém). 1 liter tejet felforralok, majd habverővel folyamatosan kevergetve belecsorgatom a cukros tojást. Egyet rottyan, és kész. Ha van vaníliarudunk, akkor azzal főzzük fel a tejet. Ha nincs, akkor a végén teszünk bele 3-4 csomag vaníliás cukrot.
Az aranygaluskát még melegen tálaljuk. Letépünk belőle egy adagot, és meglocsoljuk a sodóval.

Bibliás elmélkedés: 

Ha a muffint a magány szemléltetésére használtam ( http://korsocska.blogspot.hu/2013/11/maganyos-muffinok.html ), akkor az aranygaluska az igazi "közösségi sütemény". Hiszen olyanok vagyunk mi, emberek is, mint ez a kelt tészta. Csak dagadunk, csak dagadunk egy nagy masszában, amikor Isten egyszer csak előveszi a szaggatóját, egy betegséget, gyászt, vagy ritkán egy nagy örömöt, és elkezd minket kiválasztani a tömegből. Fáj, amikor leválunk, a liszt az orrunkba megy, prüszkölünk tőle, visszavágyunk a meleg, nyugis tömegbe, mint a zsidók is a pusztai vándorláskor, de nincs visszaút. Sokan azt gondolják, hogy ők döntenek Isten mellett, ez bizony egyeseket gőgössé is tesz: én hívő vagyok, ti meg...! De nincs okunk dicsekedni. "Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk..." (Efézusi levél 2.8-9) A sülés, mint  minden szenvedés borzalmas, de át kell mennünk a fájdalmon, mert csak így tudunk átváltozni, újjászületni, más emberré lenni. Fontos még azt is látni ebből a példából, hogy Isten az embert közösségbe helyezi, és feladattal bízza meg a közösség érdekében. "Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azok szerint éljünk" (Efezusi levél 2.10)