Hozzávalók:
20 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1,2 dkg élesztő
1 mokkáskanál cukor
kb 1 dl víz
1 mokkáskanál só
1 dl joghurt
zöldhagymaszár
Elkészítés:
Az élesztőt felfuttatjuk a cukros vízben, majd az összekevert sózott lisztekhez öntjük, jól kidagasztjuk.
Kétszeresére kelesztjük. Hat cipót készítünk belőle, kerekre nyújtjuk, kicsit kihúzogatjuk, majd forró olajban kisütjük.
Bibliás elmélkedés:
6 éve fedezték fel a vesekövemet, már akkor meg kellett volna zúzatni, de az esküvő miatt nem akartam, mert egyébként nem okozott nagy problémát. Aztán az orvos is azt mondta, hogy jó, hagyjuk. Most viszont egy éve küszködöm vele. Nem görcsölök, csak kétszeresére nőtt, és nem jók a laborleletek. A zúzások nem segítettek, múlt héten megműtöttek, de nem sikerült találkozni vele. Vándorkő-mondta a férjem. Belázasodtam, még most sem vagyok teljesen jól. Ismerőseim sajnálnak, de én tudom, hogy semmi sincs véletlenül:
"Ha valami baj éri a várost, nem az Úr hozza-e azt?" (Ámosz próféta 3.6.)
Aki olyan okos, hogy felülbírálja azt az orvost, aki már kétszer zúzott neki évekkel ezelőtt, az ne csodálkozzon. Ráadásul a mostani második sikertelen zúzás után mentem kontrollra, de a doktornő nem volt ott. Minden betegét hazaküldtek, de én maradtam az ügyeletesnél, aki nem nagyon örült a plusz létszámnak. Többen is voltunk így. Megnézett ultrahanggal és azt mondta, hogy itt nincs értelme még egyszer zúzni, műteni kell. A doktornő közben elment szülni, az az orvos is elment a kórházból, akinek átadott, de elmondhatom, hogy milyen belülről egy műtő.
Mindenki kedves volt egyébként, csak a kő nem.
Hát ezért voltam ilyen csendben az elmúlt napokban, lányaim főztek, úgyhogy csak régi, nem posztolt bejegyzéseim vannak.
A hitem egyáltalán nem ingott meg. Nagyon jókat beszélgettem két szobatársammal is. Mindketten reformátusok voltak különböző hitbeli fázisban. Kicsit talán haladtak előre.
