2018. szeptember 22., szombat

Almás táska. Reszelt alma télire


Kicsit bajban vagyok a fotókkal. Megtelt a gép belső memóriája, kártyát kellene cserélni. Így telefont használok. Ez a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy nem találok megfelelő helyet. A parókián berendezkedtem a teraszon. Télen is kiváló volt az asztal, mögötte fehér tábla és egy oszlop. Azt hittem, hogy itt a konyhában megfelelőek lesznek a fényviszonyok, mert két szép nagy ablak van, de mégis sötétnek találom. Az udvaron sem igazán jó, de majdcsak kialakul. 
Ez a kis almás táska bolti leveles tésztából készült. A télire eltett reszelt almából csíptem el egy kicsit, azzal töltöttem. 

Egyszerre készült az előző almás pitével. A kiolvasztott tésztalevelet kétszeresére nyújtottam, és a képen látható módon megtöltöttem, illetve derelyevágóval csíkokat vágtam bele, majd ráhajtottam az almás részre. Felvert tojással megkentem, és 250 fokon kisütöttem. 
Bibliás elmélkedés:
Almát kaptam Noémi keresztszüleitől, ebből készült télire reszelt alma, és a sütemények. Olyan jó, hogy vannak testvéreink, akikre számíthatunk a bajban, és akik ránk is számíthatnak. Nekem vértestvérem nincs, de a hívők között többeket is testvéremnek érzek. Jézus is azt mondja, hogy az az "aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fiútestvérem, lánytestvérem és anyám." (Máté13) Ezzel nem anyját akarta leminősíteni, csak kiemelte, hogy Isten országában másképp van a fontossági sorrend.
 Noéminek nagyszerű keresztszülei vannak, szinte olyanok, mintha a testvéreink lennének. Eddig többnyire ők segítettek nekünk, most viszont Miklóst megműtötték, felesége mozgássérült, lányuk dolgozik, természetes volt, hogy hetente több napon vigyázok rájuk. Más hívő testvérek is részt vesznek ebből a szolgálatból, hiszen a Biblia szerint ez a legfontosabb szolgálat: "Tiszta és szeplőtlen kegyesség (szolgálat) az Atya előtt ez: meglátogatni az özvegyeket és árvákat, és tisztán megőrizni magunkat a világtól." (Jakab levele 1.27)

Abban az időben ez a két csoport volt a legrászorulóbb. Ma inkább a betegeket mondanánk, és a magányosokat. Sokan talán látványosabbnak tartanák az igei szolgálatot, vagy a templomtakarítást, de Jakab apostol egyértelműen az emberek felé való szolgálatot emeli ki. 
"Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek  ti is akképpen cselekedjetek velük." (Lukács evangéliuma 6. rész 31. vers)

2018. szeptember 20., csütörtök

Almás pite. Kicsit diétás



Az alma az egyik legkedvesebb gyümölcsünk. Most pite (lepény, béles?) készült belőle. Van is egy csomó almás recept a blogon. Némelyikről egészen megfeledkeztem, pedig a férjem kedvence volt az almás krémes torta, vagy éppen a borzas almás. Majd kikísérletezem a diétás változatokat, hogy ő se maradjon le a jóból. Ez a mostani almás a kicsit diétás kategóriába tartozik. 
Hozzávalók:
40 dkg liszt
1 sütőpor
20 dkg margarin
2 tojássárgája
3 ek joghurt
1 mokkáskanál őrölt szerecsendió
csipet só
-töltelék:
1 kg reszelt alma, 
(kis őrölt fahéj)
édesítő
búzadara
Elkészítés:
A lisztet összekeverjük a sütőporral, majd elmorzsoljuk a margarinnal. Kis mélyedést készítünk, beleöntjük a joghurtot, szerecsendiót, a sót, kis édesítőt és a tojássárgáját. Elkeverjük, és összegyúrjuk a liszttel. Két részre osztuk, és egy margarinozott közepes tepsibe nyújtjuk. Megszórjuk búzadarával, hogy beszívja a nedvességet, majd ráhalmozzuk a reszelt almát. Ráfektetjük a másik lapot, megkenjük felveert tojással (én most elfelejtettem), és 200 fokon kisütjük. Utána megszórjuk darált eritritollal vagy más cukorpótlóval. 
Most van az ideje az alma tartósításának is. Recepteket itt találhatnak.

2018. szeptember 14., péntek

Krumplis kenyér



Mielőtt rátérnék a receptre, kicsit elidőznék a blog új címén. Bár majdnem ugyanaz, mint a régi, lehet, hogy volt, aki úgy is olvasta, hogy A parókia konyhájából. Pedig változott a helyzet. Mégpedig nagyot. Férjem ugyanis nyugdíjba ment, elköltöztünk. Otthonunk már nem a parókia (lelkészlak), hanem az a családi ház, amit közel 40 éve építettünk. Sokáig gondolkodtam is azon, hogy bezárom a blogot, és újat kezdek. Aztán többeket megkérdeztem, és mind azt mondták, hogy ne, maradjon a név is. Mégse maradt, de remélem tetszik ez is. 

Még nem tudom, hogy lesz-e más változás is,  talán hogy kicsit többet írok majd magamról. 
A költözködés nagyon nehéz vállalkozás volt. Nem vagyok egy lomtalanítós típus, ezért sok mindent őrzök, mert azt tapasztaltam, hogy mihelyt kidobom, másnap kell. Így aztán két napig szállította a csomagjainkat a vállalkozó, és még mindig nincs minden a helyén, pedig már egy hónapja itt lakunk. Egy hétig egy kempingfőzőt használtam, mert a tűzhely nem volt bekötve. Így csak egy fogást készítettem férjem nagy bánatára, aki nagyon szereti a leveseket. Mit mondjak, én is. 
Hamar megállípítottuk, hogy itt bizony drágább lesz az élet, mint a kis falunkban. Ott 200 ft volt egy kg fehér kenyér, 400 a rozsos barna, itt viszont már a fehér is 300-350 ft. Ebben a bibliás elmélkedésben emlékezem meg a kenyérboltról és  Bözsi néniről,  aki sokat segített nekünk, amikor kicsik voltak a gyerekek. 
Nem ezért kezdtem el kenyeret sütni, már a költözés előtt is gyakoroltam, mivel januárban kiderült, hogy a férjem 2-es cukros lett. A barna lisztek lassabban szívódnak fel, egyenletesebb a cukorszint. Itt egy barna kenyér recept és zsemle is. Néha változtatok egy kicsit, de általában Valika receptje adja az alapot. Most is, csak adtam hozzá 10 dkg főtt krumplit. Ez fehér kenyér lett.
Hozzávalók:

1 kg finomliszt BL 55
10 dkg áttört főtt krumpli
3 dkg élesztő
2 dkg só
6 dl víz
Elkészítés:

Előző este elkészítjük az előtésztát. Keverőüstbe, vagy amiben dagasztani fogjuk, 40 dkg finomlisztet elkeverünk 1 dkg élesztővel és 3 dl vízzel. Csak úgy, tessék, lássék. Letakarjuk, és ott hagyjuk.
Másnap adunk hozzá 60 dkg lisztet, 2 dkg sót, 2 dkg élesztőt 3 dl vízben elkeverve, a krumplit, és alaposan kidagasztjuk. Akkor jó, amikor már elválik az edény falától, és gombóc lett. 40 percig kelni hagyjuk letakarva egy ruhával, majd átgyúrjuk, és ismét 40 percig kelesztjük. Ha hűvös az idő, lehet, hogy tovább kell kelni hagyni. Kettéosztjuk, hosszúkás cipóvá gyúrjuk, kenyérsütő formákba tesszük, tetejüket bevagdossuk, és még kelni hagyjuk 20 percig. 10 perc után begyújtjuk a sütőt légkeverésre 250 fokra, a kenyereket jól megspricceljük vízzel, és kisütjük. Meguntam a sütőpapírokat, ezért vékonyan kiolajozom a formákat, úgy sütöm. 

2018. július 15., vasárnap

Esküvő

Férjhez ment a második lányunk. A meghívóra és közös életükhöz a következő bibliai igeverseket választották: 
"Jobban boldogul kettő, mint egy: Fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik fölemeli a társát." (Prédikátor 4.9-10)
Nagyon boldogok vagyunk. Végre elkészültek az esküvői fotók.
 Gondoltam, megmutatok néhányat. A fiatalok akarták állni a költségeket, és sok szempontból számomra rendhagyó módon ünnepeltek. Nem készültek műtermi fotók, sőt a páros képeket a Hármashatár-hegyen, teljesen egyszerű környezetben készítették. 

Nem is illett volna hozzájuk egy kastély, vagy botanikus kert háttérnek. Hétköznapi bokrok között sétáltak, a föld itt-ott cserepes volt a lábuk alatt.

Távolban Budapest látképe. Semmi póz, semmi mesterkéltség. 
Vacsorára kerti mulatságot terveztek grillezéssel, salátákkal, házi szörpökkel, sörrel, borral, házi pálinkával, pogácsával. A bodzaszörpöt én készítettem. 
A fiatalok által készített bárpult raklapból.

Húsok, zöldségek a parázson.
A sütik még dobozban.


Csak egy kis zsúrtorta volt a felvágáshoz (első kép), de kitűnő cupcake-keket és nászajándékba készített macaronokat ehettünk.
A férj református lelkipásztor, a vendégek jelentős része a gyülekezeteikből jött. Jó volt látni, hogy  milyen kulturáltan szórakoztak. Senki nem volt ittas közülük, pedig tisztán itták a bort.:) 
Este megnéztük a gyerekkori képeikből készített videot, és a fiatalok táncoltak egy jót. Éjfélkor hot-doggal ütötték el az éhségüket. 
Kicsit féltem, hogy mi lesz velem 10 óra után, bírom-e a gyűrődést. Igen, hajnalig fenn tudtam maradni. Kár volt aggódni, hiszen annyiszor megtapasztaltam már, hogy Isten pontosan annyi erőt ad, amennyire szükség van. 
"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4.13)

2018. július 11., szerda

Kovászolt zöldségek kovász nélkül. Gluténmentes

 Férjemnek annyira ízlett a múltkori "kovászos" uborka hogy újra készítettem. Látható, hogy újítottam egy kicsit, és tettem bele mást is. Csak használt neki ez a különleges ízvilág. Ismét a gyönyörű 5 literes üvegemet vettem elő. Annyira szépek ezek a régi dolgok! Tudom, hogy ma az IKEA a divat, de nekem kedvesebb egy csorba bögre, egy elferdült szájú, de még szájjal fújt üveg, mint egy tökéletesre tervezett, de hideg, tömeggyártott edény. Egy ismerősömnél minden onnan való, olyan a lakás, mint egy bútorbolt. Szeretem az egyedi darabokat, még érzem rajtuk a mester keze nyomát, szinte látom amint műértő szemmel méricskéli, és ad hozzá valamit az egyéniségéből. Én a recepteket se követem pontosan, újabban már a süteményeknél sem. Szeretek változtatni, kísérletezni. Ez a zöldség is egy ilyen "na, vajon milyen lesz?" szándékból született, bár láttam valahol hasonlót.
 Hozzávalók:
2 kg közepes uborka
2 cikk fehér káposzta
 1 hagyma
1 kis karfiol
2 répa
1 nagy zöldpaprika
1 apró cukkini az elsők közül a kertből
10 szem bors
1 nagy fokhagymagerezd
szárított kapor
3 nagy szottyos, öreg krumpli

5 nap múlva
Elkészítés:
A krumplikat meghámozzuk, a felét az üveg aljára karikázzuk. A "szottyos" kifejezést egy bloggerbarátnőmnél olvastam először. Azóta használom a ráncos, öreg krumplira.  
A többi zöldséget szépen sorban elhelyezzük az üvegben. Alulra a káposztát, rá az uborkát, majd a közöket kitöltjük a maradékkal. Friss kaporral is jó, de éppen nem volt itthon. A tetejére kerül a krumpli másik fele. Leszorítjuk falapocskával. Felöntjük meleg, sós vízzel. 1 literhez egy nagy evőkanál sót adunk. Nem zárjuk le, csak lefedjük. Napos helyen kb 5 nap alatt beérik. Nem puhul meg olyan hamar, mint a kenyérrel készült, a leve pedig hűtve a legfinomabb üdítő ital a forró, nyári napokon. Mivel nincs benne kenyér, nincs benne liszt sem, ezért gluténérzékenyek nyugodtan fogyaszthatják. Sváb uborkának is hívják egyébként. A módszert nem én találtam ki.

Bibliás elmélkedés:
Mi nem vagyunk gluténérzékenyek, de a légúti allergiákat nem tudtuk elkerülni. Többen szenvedünk a családban a háziportól, a penészgombától és a parlagfűtől.
Házipor ügyben eléggé ki vagyunk képezve, mert amikor a férjem teológiára járt, akkor üzletkötő volt, és egy drága, poratkátlanító takarítógépet árult, hogy el is tudjon minket tartani, hiszen gyesen voltam, és sorban születtek még a hitből vállalt gyerekek. Isten kedves gondoskodását érezhettük már abban is, ahogy megkereste ezzel a munkával. Előtte nem sokkal egy amerikai misszionárius ismerősünk mesélte, hogy sírhelyeket árult egyetemi évei alatt. Ez elég morbidnak hangzik, de azokat is meg kell venni valamikor, ő arra bátorította az embereket, hogy még életükben gondoskodjanak erről, ne kelljen a hátramaradottaknak. Szóval ezzel a törénettel elfogadottá tette számunkra az üzletkötői munkát. Aztán egyszer csak egy ismerős elhívta a lakásába munkaügyben. A porszívós cég vezetői voltak ott, és munkatársakat kerestek. Nem akárkit küldött hát érte Isten! "Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene!"(Zsoltárok 68.19-20) Pénzt is keresett, és sok szabadideje volt, hogy tudjon tanulni, és velünk lenni. 
Érdekes, hogy ebben a munkában vasárnap lehet a legjobban keresni.
Ő mégsem ment el sosem, hiszen ez számunkra az istentisztelet, a nyugalom napja volt. Megértették, pedig sokszor kellett versenyezni a cég többi irodájával. Isten mindig adott annyi üzletkötést a férjemnek, hogy a kollégáknak nem kellett lemaradniuk, sőt gyakran lettek elsők. 
Miért van ennyi allergiás? Miért van ennyi új betegség? Régen szegényebbek voltak az emberek, mégis mintha egészségesebbek lettek volna. Talán a szegénység miatt is, mert nem telt édességre, húsra. Többet mozogtak, és lelkileg is egészségesebbek voltak. Nemrég hallottam egy prédikációban, hogy egy néni több mint 10 évig szenvedett lábszárfekélytől, míg végül két fiatal lelkész rávezette arra, hogy nem tud megbocsátani a lányának. Amikor viszont ez megtörtént, és rendezte vele a kapcsolatát, meg is gyógyult. Érdemes tehát végiggondolni az életünket, hol tértünk el az Isten által kijelölt útról, vagy még rá se léptünk, és kérni az Úr segítségét.
"Kiálts hozzám, és megfelelek, nagy dolgokat mondok neked és megfoghatatlanokat amelyeket nem tudsz!"(Jeremiás próféta könyve 33.3)

2018. július 9., hétfő

Tojássaláta

Krém lenne, ha nem felejtettem volna ki belőle a vajat. Így is nagyon finom volt, és hamar elfogyott.
Hozzávalók:
6 keménytojás
1 nagy evőkanál tejföl
só, bors
vágott petrezselyem
6 zöldhagyma karikára vágva
Elkészítés:
A tojást lereszeljük, és összekeverjük a többi hozzávalóval. Kész is. 
Mi azért kenyérre tettük, mintha krém lenne.
Bibliás elmélkedés itt.

2018. július 7., szombat

Kapros durbancs barna liszttel


Már van kapros durbancs recept a blogon, de ez most teljes kiőrlésű liszttel készült, és a férjem nagy kedvence lett. Készítettem már dinsztelt kaporralnyers kaporral, és van fenn tejes tésztával is egy kedves rokon által.  Most kipróbáltam egy újabb változatot. A barna kenyerem tésztáját osztottam két felé, és az egyikből ez a kis cipó, a másikból pedig durbancs készült a szokott módon. 

Hozzávalók a tésztához:

40 dkg finomliszt
60 dkg teljes kiőrlésű liszt
3 dkg élesztő
2 dkg só
7 dl víz


Elkészítés:
Előző este elkészítjük az előtésztát. Keverőüstbe, vagy amiben dagasztani fogjuk, 40 dkg finomlisztet elkeverünk 1 dkg élesztővel és 3 dl vízzel. Csak úgy, tessék, lássék. Letakarjuk, és ott hagyjuk.
Másnap adunk hozzá 60 dkg teljes kiőrlésű lisztet, 2 dkg sót, 2 dkg élesztőt 4 dl vízben elkeverve, és alaposan kidagasztjuk. Akkor jó, amikor már elválik az edény falától, és gombóc lett. 40 percig kelni hagyjuk letakarva egy ruhával, majd átgyúrjuk, és ismét 40 percig kelesztjük. Kettéosztjuk, hosszúkás cipóvá gyúrjuk, kenyérsütő formába tesszük, tetejét bevagdossuk, és még kelni hagyjuk 20 percig. 10 perc után begyújtjuk a sütőt légkeverésre 250 fokra, a kenyereket jól megspricceljük vízzel, és kisütjük. Jénaiban kellene, de nekem nincs megfelelő, ezért így oldottam meg. Eddig a kenyér, de most a felét durbancsnak használjuk fel, ezért azt kinyújtjuk egész vékonyra, megkenjük zsírral, meghintjük vágott kaporral jó vastagon, sózzuk, borsozzuk, feltekerjük, és zsírozott tepsibe tesszük. Megkenjük zsírral, megspricceljük vízzel, és kisütjük. Langyosan a legjobb.
Ebben az a pláne, hogy olyan, mint a kígyó. A gyerekeknek nagyon tetszik így.
Nem tudom, hogy miért barnult meg ennél a kapor. Csak nem festik a lisztet?




Dübbencsnek vagy döbbencsnek is nevezik, bár egyesek szerint az krumplis kőttes.