Mandolatormával borított marhaszelet a Magyar Kultúra Napjára

 

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnuszt (Hymnus), nemzeti imádságunkat. Ezen  a napon 1989 óta ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Országszerte megemlékezéseket tartanak, hiszen ez a vers, és megzenésített változata közel 150 éve határozza meg ünnepeink légkörét, ad nekik tartást és méltóságot. Tavaly ezt a narancsmártásos csirkét készítettem Petrától, aki egy reformkori szakácskönyvet használt, és egy nagyszerű blogban ismerteti őket. A recept gyűjteményt Czifray István, József nádor főszakácsa adta ki 1816-ban. 

Idén ezt a hangulatos nevű fogást készítettem a blogból már ma, 19-én, mert éppen volt marhahúsleves. Az ünnepre pedig már kinéztem egy finom sütit, de ez legyen a jövő titka. Frissítés.  Nem elírás: mandola. Úgy látszik, hogy abban a korban így nevezték a mandulát. 

Hozzávalók:

50 dkg főtt marhahús
4 evőkanál mandulaliszt
5 teáskanál reszelt tormakrém

1,5 evőkanál finomliszt
1 evőkanál olaj
3 púpozott evőkanál tejföl
1,5 dl húsleves
1 tojás
zsemlemorzsa
2 dkg vaj

Elkészítés: El kell dönteni, hogy leveshez vagy a sülthöz való húst választunk. A levesbe nekünk a csontos húsok ízlenek, de sültnek inkább a comb való. Én a csontost választottam, abból főztem levest, de így is nagyon finom lett a végeredmény. Apróbb változtatások vannak az eredetihez képest.

A főtt húst felszeleteljük, és egy vajjal kikent tepsibe fektetjük. A mandulatormához az olajon világosra pirítjuk a finomlisztet, majd felöntjük a húslevessel. Hozzáadjuk a mandulalisztet, a tormát, a tejfölt, és összeforraljuk. Olyan sűrű lesz, hogy megáll benne a kanál, amint a képen is látható. 

Langyosra hűtjük, hozzákeverjük a tojást, és a masszát a hússzeletekre kenjük. 

Megszórjuk zsemlemorzsával, rákockázzuk a vajat, és 180 fokra előmelegített sütöben szép pirosra sütjük. 15-20 perc. Jó sok mártás maradt nekem is, majd pirítósra kenve esszük.

A receptben mentás zöldborsópürét kínáltak, de én beértem rizi-bizivel is. Nagyon finom volt, mindenkinek ajánlom.

A Himnusz eredeti kéziratából: 

Isten, áldd meg a magyart

Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védő kart,

Ha küzd ellenséggel;

Balsors, akit régen tép

Hozz rá víg esztendőt!

Megbűnhődte már e nép

A múltat, s jövendőt.

. Sok viszontagság után lett egyre népszerűbb a vers, mára az első sorral kezdődik az Alaptörvény: Isten, áldd meg a magyart!

Érdekes részletek olvashatóak a Himnusz történetéről itt.