Mákos guba torta

Amikor férjhez mentem nagyon meglepődtem az első karácsonyi menün anyósoméknál: töltött káposzta, disznótoros. Szüleimnél ezek nem számítottak ünnepi ételeknek. Megértettem viszont, hogy faluhelyen ebben az időszakban tartják a disznótorokat, így kézenfekvő ezeknek az ennivalóknak a tálalása. Később megtudtam, hogy a mákos guba is karácsonyi ételnek számít egyes családokban. Ez nálunk mindig hétköznap került asztalra. De ahány ház annyi szokás. Most én is készítettem egyet, de kicsit ünnepélyesebben.

Hozzávalók: 
10 kifli
1 liter tej+1 dl
10 dkg mák
20 dkg cukor+ 5 kanál a krémhez
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
2 csomag tejszínízű pudingpor
5 dkg vaj

Elkészítés: 
Ha szikkadt a kifli, mint a meggyes gubánál, akkor akár 2 liter tejet is felvesz. Most elég volt fél, mert frisset használtam. A kifliket karikára vágjuk, és leöntjük a tejjel.  A cukros mákkeveréket  és a reszelt citromhéjat a kiflikhez adjuk, és kicsit összeforgatjuk.* Nagy méretű tortakarikát kicsit kivajazunk, és a tejes kifli felét beleöntjük. A másik felét más recepttel készítettem el. Előmelegített sütőben pirosra sütjük. Közben 5 dl tejet felforralunk, és hozzákeverjük a cukorral és tejjel elkevert pudingporokat. Besűrítjük a tűzön. Amikor kihűlt a mákos guba, ráöntjük a pudingot. Kis szemes mákkal díszítjük. (*A mákot a cukorral össze szoktam keverni, és kávédarálóban őrlöm meg 3 kanalanként.)

KÉRDEZ A GYERMEK

17MÁR

„Ott fenn lakott a csillagok felett,
de mikor karácsony este lett,
lejött a földre, mint kicsiny gyermek.
És – ó –, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt. Ő, az Isten Fia.
Elhagyta értünk az egeket.
Ugye, apukám, nagyon szereted?”

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat.
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
„Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kislányod vagyok.
És Ő, az Isten Fia, Ő a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugye, apukám, nagyon szereted?

Kint csillagfényes, hideg este… tél…
Bent apja ölén kisleány beszél.

„Ott sem nyughatott, szalma fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek idején.
Halálra keresték a katonák.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugye, apukám, nagyon szereted?
Az apa leteszi a gyermeket.
‘Ugye, szereted?… Ugye, szereted?’ –
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Istenfia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte, és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneket:
– Szegény lett érted. Ugye szereted?

Túrmezei Erzsébet verse