A beszélő kenyér

 Nem vagyok egy nagy sütős, ezért fel sem merült sokáig, hogy kenyeret készítsek otthon. Aztán férjem cukorbetegsége adott egy nagy lökést, meg az is, hogy elolvastam a hozzávalókat a bolti kenyerek papírján, és elszörnyedtem. Persze, ha nem adják meg a kenyérnek azt, ami anyagminőségben, dagasztásban, időben jár, akkor szükség van ízfokozókra, ilyen-olyan színezékre, meg tudom is én, mire. Pedig a jó kenyér nem sok összetevőből áll: liszt, élesztő (kovász), víz, só. 

Ebben sincs több. Boros Valika receptjét használtam most is, mint a barna kenyeremnél, amit nem tudunk megunni. Ő a fehéret cipónak készíti, de nekem nincs jénaim, nem is vagyok olyan ügyes, formátlanok lettek, így maradt a sütőforma. Azért így is beszélget egy kicsit hűlés közben. Nem olyan szépen, mint a cipónál, de azért lehet hallani. A recept ott van Valikánál, semmit sem változtattam. Csak annyit természetesen, hogy a második kelés után kettévágtam a tésztát, és először összegyúrtam kerekre, majd hosszúkásra. Én finoman beolajozom a formákat, mielőtt beteszem a tésztát, mert meguntam a sütőpapírozást. Így soha nem ragad bele. (A barna kenyérnél 1 dl-vel több víz kell.)

NAGYON FINOM. Itt most Valika szilvalekvárjával ettük. Igazi szatmári, szabolcsi módon készült. Fenséges volt!

Füle Lajos: 
MINDEN JAVAMRA VAN
Minden javamra van,
Mert Isten van javamra.
Formálja hát hatalma
Formátlan önmagam!