Lassan itt a jó idő. Lehet kirándulni, pepecselni a kertben. Hallottam, hogy már van, aki lemosópermetezett. Nem korai még? Ha esetleg még korai is, hamarosan eljön az ideje annk, hogy többet legyünk a szabadban. Jól jönnek a finom rágcsálni valók két hegycsúcs vagy három gyümölcsfa között. Összegyűjtöttem a keksz receptjeimet. Válogassanak kedvükre!
Na, végre eljutottam ide is. Több, mint 10 éve nem sütöttem szalagos fánkot, fánkot se sokszor, de idén olyan kedvet kaptam a fánksütéshez, hogy nem maradhatott ki ez sem. Tulajdonképpen ennyi idő után első próbálkozásnak számít. Nem is rossz, ugye? Persze látom én másoknál a nagyobb szalagot, meg a világosabb színt is, de én mindent túlsütök. Nagyon finom lett a házi baracklekvárral, melyet édesítővel készítettem a nyáron.
Akkor lássuk a receptet! Hozzávalók:
-kovász: 1 evőkanál liszt
fél tk cukor
1,5 dkg élesztő
1.25 dl langyos tej
-tészta:
30 dkg finomliszt
4 evőkanál porcukor
csipet só
1 tojás,
1 tojássárgája
fél csomag szárított citromhéj
0.25 dl rum
5 dkg vaj
olaj
Elkészítés: A fánk a legkényesebb kelt tészta. Egyenletes meleg kell neki, huzatmentes környezet. A gyúrótáblát, a tálat, minden hozzávalót kivéve élesztőt és vajat, ki kell hozni a kamrából még előző nap.
Másnap először összekeverjük a kovász hozzávalóit, letakarjuk, és negyed órát hagyjuk felfutni. Utána a vaj kivételével minden egyéb alkotóelemet egy nagy tálba teszünk, hozzáöntjük a kovászt, és alaposan kidagasztjuk. A végén keverjük bele a puha vajat. Én robotgépet használtam. Kb 1 órát kelesztjük, legalább a duplájára. Ezután a gyúrótáblára borítjuk, kezünkkel ellapogatjuk vagy óvatosan a nyújtófával ujjnyi vastagra, és ivópohár nagyságú fánkokat szaggatunk belőle. A leeső darabokat összegyúrjuk, és újra szaggatjuk. Letakarjuk, és ismét kétszeresére kelesztjük. Egy akkora lábasba, amibe 4 fánk elfér, olajat öntünk 3-4 cm magasan. Jó meleg, de nem forró olajban sütjük. Nekem nincs hőmérőm, de 170 fokot írnak mások. Úgy kezdjük el sütni, hogy a fánkok felső fele alulra kerüljön. Kb másfél percig fedő alatt, majd megfordítjuk őket, és megint másfél percig fedő nélkül sütjük. Nekem valószínűleg először túl meleg volt az olaj, mert nem lett olyan szép szalagos, mint szerettem volna, de mérsékeltem a hőfokot, és utána már meg voltam elégedve. A belseje finom, könnyű lett. Hagyományosan sárgabaracklekvárral vagy porcukorral szokták fogyasztani, mi is ezt tettük.
Bibliás elmélkedés:
Nem akarok a levegőbe beszélni, szép, kegyes szólamokat mondani, amikor háború kezdődött Ukrajna határánál. Nem akarok okoskodni, ki kezdte, miért kezdte, a lakosság sorsa érdekel, különösen a Kárpát-aljai magyaroké. Imádkozzunk értük! Reméljük, hogy fiainkat nem viszik el háborúzni.
Istenünk! Ma azt mondtad az igédben, hogy "...nálad nincs akadály, hogy sok vagy kevés ember által szerezz szabadulást." (1. Sámuel 14.6)
Amikor még nem volt ennyi érv a húsevés ellen, akkor anyukám minden nap főzött valamilyen húsételt, de csak egyszer. Soha nem vett fagyasztott húst, és a csirkét vagy tyúkot is maga vágta, bár mi nem tartottunk, de akkoriban még lehetett élő baromfit kapni a piacokon. Anyósomék viszont tartottak jószágokat, még mi is, amikor elköltöztünk a házunkba, de a parókián már nem, mert nem volt tyúkudvar. Én mindig a szomszédot kértem meg, hogy vágja el a tyúkok nyakát, mert a férjem sem volt rá kapható. Emlékszem, amikor egy tyúk állandóan kirepült a helyéről. Mindig halogattam, hogy levágjunk a szárnyából, jól is tettem, mert egyszer csak előjött egy csomó kiscsirkével. Orozva kőtt! Így hívták férjem falujában, amikor nem a gazdasszony ülteti el a tojásokra. Érdekes, hogy sokkal szívósabbak voltak, mint a dédelgetett tyúkólas társaik.
Soha nem szerettem a mellehúsát, száraznak találtam. Férjemmel most is jobban kedveljük a combját, de azért veszek néha, és kirántom vagy csíkokra vágva készítem el például gyíkhúsnak. 😊Katt a kék szövegre, hogy mit takar ez a vicces elnevezés. Kicsontozom, és a májakról levágott szívekkel együtt szoktam megfőzni egy kis egész vagy reszelt zöldséggel . Most eperlevél tésztát gyúrtam hozzá, olyat, amilyet anyukám szokott. Szombat délután főzte meg a húslevest, de a tésztát másnap frissen készítette el. Apuval szinte csak a tésztás levest ettük, többnyire jóllaktunk vele, a második fogást már csak később kértük. Most tettem a levesbe egy kis szárított tárkonyt és tejfölt is. A tésztát külön főztem meg.
Hozzávalók:
1 csirkemellcsont
5-6 csirkeszív
1 nagyobb sárgarépa
1 fele akkora petrezselyem gyökér
1 cikk zellergumó
1 cikk karalábé
1 kis hagyma
1 gerezd fokhagyma
5-6 szem egész bors
1 zellerlevél
1 tk tárkony
1 evőkanál tejföl
só
(liszt)
Elkészítés: A répát és a gyökeret hosszában elvágjuk, és a többi zöldséggel, a sóval, borssal, tárkonnyal és a csonttal együtt feltesszük főni. Amikor minden megpuhult, belekeverjük a tejfölt, amibe belekeverhetünk egy csapott evőkanál lisztet. Én le szoktam fejteni a húst a csontról, és úgy adom asztalra.
Bibliás elmélkedés: "Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz." (Jeremiás siralmai 3.27.) Ez az ige most az orozva kelt kiscsirkékről jutott az eszembe. Egy kis ridegtartás jót tesz az immunrendszernek. Viszont a túlzott féltés és az indokolatlan csodálat, amivel az elmúlt évtizedekben sok szülő részesíti a gyermekét, valójában árt nekik. Kínából indult, az egykepolitika termelte ki, de az Egyesült Államok is követte. A hópehely nemzedék azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, nehezen vagy egyáltalán nem viseli el a kritikát, a kötöttséget, nem tud alkalmazkodni, mindentől sírva fakad. Amikor elkezdtem tanítani, akkor még a szülők 100%-ban a pedagógusok mellett álltak. Ha rossz jegyet kaptak vagy figyelmeztetést, akkor otthon nem álltak melléjük, hanem inkább közösen próbáltunk a végére járni, hogy hogyan tudna fejlődni a gyerek. Mára viszont a szülők a gyerek legfőbb cinkosai. A tanárokat sok esetben ellenségként kezelik, önjelölt tanácsadók osztják az észt, akik az iskolát börtönként definiálják, ahol megtörik a gyermekek kreativitását, nem tudnak kibontakozni. Pedig az ige világosan tanít: "Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát visel." És persze az iga, a kötelességek egy nőnek is hasznosak is, ha megtanulja ellátni magát, ha bevonják a házimunkába stb.
Ha angol felirattal megy, akkor a beállításoknál kell megkeresni a magyart. Egy tanárnő kálváriájáról szól, aki kijavította egy kisfiú dolgozatában a 2+2=22 eredményt, de végül is meghurcolták érte.
Miért nincs csirkepaprikás a blogon? Hogy lehet az, hogy ez a népszerű étel eddig kimaradt? Talán azért, mert ezeket az egyértelmű ételeket úgyis mindenki főzi, és nem gondoltam, hogy valakit is érdekelhet, hogy én hogy készítem, pedig sok változata van. Nem is gondoltam volna, hogy pl a borsófőzeléknek vagy a krumplifőzeléknek annyi változata van, mint amit a fb hozzászólók írtak. Azt gondolnám, hogy a csirkepaprikás nem ilyen, pedig mindjárt két változat: a csirkepaprikás és a csirkepörkölt. Eredetileg a fiatal csirkét vagy bárányt csak paprikásnak (katt a kék szövegre), az idősebbet és a tyúkot pörköltnek főzik. Ez utóbbi célra legjobb a tavalyi kakas a baromfiak közül.-vallja Erdei Ferenc a Néprajzi ínyesmesterség című könyvében.
Mi hát a különbség e két elkészítési mód között? Nagyon is sok. A pörkölt esetében a feldarabolt húst magában teszik a bográcsba vagy lábasba, és a saját levében pörkölik, fonnyasztják, a hagymát külön sütik zsíron, és később adják hozzá a sóval, paprikával és egy kevés vízzel együtt, amit később pótolhatnak, ha szükséges. A paprikás más "műfaj". A háziasszonyok többnyire ezt az eljárást alkalmazzák. A zsiradékban megfonnyasztott hagymát levesszük a tűzről, rászórjuk a piros paprikát, rá a húst, összekeverjük, és kevés vizet adunk hozzá, és készre főzzük. Az eredeti népi változat csak egy kis erős paprikát enged, de a gyakorlatban többnyire teszünk hozzá paradicsomot is, vagy lecsót. Hallottam már vegetával, de ez nekem idegen, pedig nagyon jó reszelt zöldségem van minden évben.
Hozzávalók nálam: 1 másfél kg-os csirke melle nélkül
3 vöröshagyma
1 evőkanál őrölt piros paprika
1 evőkanál darált paprika sóban eltéve
só, olaj
Elkészítés: A csirkét feldaraboljuk, néhány órával a készítés előtt kicsit besózzuk. A vöröshagymákat felkockázzuk, és annyi olajon, amennyiben meg tudjuk forgatni, megdinszteljük. Lehúzzuk a tűzről, beleszórjuk a piros paprikát, kicsi vizet töltünk hozzá, beletesszük a húsdarabokat, a darált paprikát, és lassú tűzön, néha megkeverve puhára főzzük. Ha a hagyma nem fő szét, akkor át lehet passzírozni. A kevergetés hatására elvileg szét kell főnie, gyakorlatilag azonban...hm.
Eddig soha nem használtam ennyi hagymát, de Juci lányom bátorítására most növeltem a mennyiséget. Tényleg finomabb így.
Van, aki tesz bele tejfölt, mi nem szoktunk. Most lencsefőzeléket főztem mellé Évi kívánságára, de nokedlivel a legjobb. Ilyenkor valamilyen savanyúsággal tálaljuk pl uborkasalátával.
Sajnos az elhatározást, hogy minden héten készítek halat, nem követte tett. A kezdeti jó elindulás után jött a lankadás, mert valójában csak ezt a fajta halat szeretem sütni, mert alig esik össze. Viszont ritkán megyünk a Tescoba, ahol kapni lehet. Másfajta fűszerezéssel megtalálható itt, itt, és itt.
Alaszkai tőkehallal állunk szemben. Ezt a fajtát érdemes keresni, ha jó ízű, tartalmas fogást szeretnének asztalra adni, mondjuk rá, hogy megfizethető áron. 800-900 ft között van a négy darab, és ketten jóllakunk vele. Persze nagyon drága, de a hal sajnos nem olcsó.
Sóztam, borsoztam, megszórtam őrölt köménnyel, és egy kevés olajon megpirítottam, majd a végén bőven megszórtam reszelt sajttal.
A köret már szerepelt a blogon, csak most kihagytam belőle a curryt, mert újabban nem bírja a gyomrom. Más is tapasztalja az idő előrehaladtával, hogy érzékennyé válik az emésztése egyes fűszerekre vagy élelmiszerre?
Azért ideírom a receptet:
Hozzávalók:
2 szelet füstölt szalonna
olaj
2 dl köles
2 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 mokkáskanál négyféle borskeverék
1 mokkáskanál koriander
(1 mokkáskanál curry)
1 mokkáskanál reszelt gyömbér
1 evőkanál őrölt piros paprika
tk só
1 nagy sárgarépa
citromlé
Elkészítés:
A szalonnát felkockázzuk, és kisütjük a zsírját. Ezt nem használjuk fel. A koriandert, borsokat mozsárban összetörjük. A répát durvára reszeljük, és kevés olajon ezekkel a fűszerekkel együtt megpirítjuk. Elkeverjük benne a kockára vágott hagymákat, a curryt, a gyömbért, és tovább sütjük. Elzárjuk, és rászórjuk a paprikát, sót Beleöntjük a forró vízben többször megmosott kölest, felöntjük 3 dl forró vízzel. Időnként megkevergetve készre főzzük.
Egy szép vers. Nagy szükségünk van a felejtésre is, igaz?
Füle Lajos: Feledni is A megbocsátást régen ismerem, de feledni is taníts, Istenem, hogy mindazt, ami másra terhelő, már soha többé ne hozzam elő.
Minden tavasszal elhatározom, hogy fokhagymakrémet készítek. Ilyenkorra már kifúj a fokhagyma, ízét, aromáját veszti, de a bolti krém meg tele van mindenfélével. Aztán sose jutottam el a megvalósításig eddig, nem is tudom, hogy most mitől kerültem lendületbe. Valójában nem szeretem tisztítani se a vöröshagymát, se a fokhagymát, de most mégis olyan jó kedvvel láttam munkához, mintha legalábbis vaníliát kellett volna tartósítanom. Kicsit gondolkodtam azon, hogy ledaráljam vagy nem, de aztán arra jutottam, hogy ilyen kis mennyiség csak összekeni a gépet, egy részét nem fogom tudni lekapargatni és kárba vész. Így aztán maradt a "tisztítom, apróra vágom, mixelem" megoldás. 4 fejjel kezdtem, de még lehet, hogy később feldogozok néhányat. Felkészül: vöröshagyma.
Hozzávalók:
10 dkg fokhagyma
2 dkg só
késhegynyi citromsav
Elkészítés: A fokhagymát gerezdekre bontjuk, lehántjuk a külső héját, és kisebb darabokra vágjuk. A sóval, citromsavval együtt botmixerrel pépesítjük vagy turmixoljuk. nagyobb mennyiség esetén a darálás is szóba jöhet. Üvegekben tároljuk. Én 30 dkg-ot dolgoztam fel, és hűtőbe tettem a kis üveget. Remélem, hogy megmarad a színe, de ha nem, akkor sincs semmi baj, hiszen általában húsokhoz szoktam használni, és így is, úgy is elveszíti a színét. A képen egy szép darab fűszerezett comb vár egyben sütésre. A fokhagyma gyógyító hatásáról itt olvashatnak.
Bibliás elmélkedés:
Az fokhagymát már a régi egyiptomiak is ismerték. A Biblia is említést tesz róla, igaz, hogy nem éppen kedvező szövegösszefüggésben. Több mint 3000 évvel ezelőtt a zsidó nép fogságban volt Egyiptomban, ahol nehéz rabszolga munkát végeztek. Sokáig kellett így szenvedniük, amikor végre Istenhez kiáltottak szabadulásért. Ekkor Isten kiválasztott egy vezetőt, Mózest, aki sok viszontagság után, de kihozta őket.
Eleinte mégsem tudtak a szabadságnak örülni. Úgy érezték, hogy jobb sorsuk volt az előtt, vágyakozva gondoltak a dinnyékre, és uborkákra, hagymákra, amelyeket Egyiptomban ettek, mert a szabadulás után sokáig egyhangúbb volt a koszt. Az idő pedig megszépítette a sanyarú múltat.
"Emlékszünk, hogy Egyiptomban ingyen ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát." (4. Mózes 11.5.)
A fogságban az életük kiszámíthatóbb volt, bár nagyon gyötrelmes. Hálátlanok voltak, mert nem úgy képzelték el a dolgokat, ahogy Isten.
Gyakran így van ma is. Megfigyelhetjük a volt szocialista országokban, hogy visszasírják a diktatúra évtizedeit, vagy családokban, ahol bántalmazás fordult elő, de sikerült az agresszort kigyógyítani, nem tudnak mit kezdeni a családtagok a megváltozott helyzettel, ezért gyakran őket is kezelni kell. Imádkozunk, imádkozunk, aztán amikor megérkezik válasz, nem tudunk mit kezdeni vele. Pedig Isten jót készít.
"Azt pedig tudjuk, hogy akik szeretik Istent, azoknak minden a javukra szolgál." (Római levél 8. rész 28. vers)
Ritkán veszek túrót, inkább elkészítem itthon házi tejből, amit a piacon szerzünk be. Joghurtot, tejfölt, indiai ecetes sajtot is magam gyártom, mert olcsóbb és jobb is, mint a bolti. Igaz, hogy a piacon is kapnék túrót, de van annak egy kis feeling-je, ahogy a felmelegített aludttej lóg a konyhaszekrény elemek között vagy máshol. Tejtermékek készítéséről itt olvashatnak. A túró készítésénél savó a melléktermék, amit meg lehet inni, vagy kalácsot, palacsintát lehet belőle sütni. Kalácsot még nem, de palacsintát már többször készítettem. Van is egy a blogon. Ez a mostani nem sokban különbözik, csak egy kis víz is került bele, hogy ne legyen annyira savanyú.
Hozzávalók: 0,3 l savó
0,2 dl víz 20 dkg liszt 2 tojás 0,5 dl olaj csipet só Elkészítés:
A tojást és a savót elkeverjük, hozzáadjuk a lisztet, az olajat és a sót, 10 percig állni hagyjuk, majd olajozott serpenyőben egy, másfél decinként szép pirosra sütjük. A szokásos módon töltjük lekvárral, Nutellával, túróval. Ki mit szokott még tenni bele?
Túrókrém:
20 dkg túró
2 evőkanál tejföl
vaníliaaroma
(reszelt citromhéj)
(mazsola)
A mazsolát beáztatjuk egy kis savóba vagy vízbe, a hozzávalókat összekeverjük, és töltjük a palacsintákat.
Bibliás elmélkedés:
Isten országába csak megtérés, újjászületés által lehet bejutni. Vagyis ha megvallom a bűneimet, és életemet tudatosan Isten uralma alá rendelem. Ez által az ember beleszületik Isten családjába, lelki csecsemő lesz. Szüksége van táplálékra, hogy növekedjen a hitben. Olvasnia kell Isten Igéjét, a Bibliát, ezt nevezik hamisítatlan tejnek (1. Péter 2.2). Néha úgy érezzük, ha bolti tejet iszunk, hogy felvizezték, hígítják. Nem is lehet belőle jó túrót készíteni. Hígítják az evangéliumokat is. Vagy csak a kegyetlen, ítélkező Istenről hallunk manapság, vagy, és ez a gyakoribb, egy jóságos öregapóról, aki elnéző, aki elsimítja a stiklijeinket, akit nem kell nagyon komolyan venni: "Isten megbocsát, ez a dolga." Egyik sem igaz. Isten szerető, mennyei Atya, aki mindenkit vár a mennyországba, de a bejutás nem automatikus. Hit által lehetséges csak. "Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik." (Zsidókhoz írt levél 11.6)
Már van egy oliebollen a blogon, de itt kicsit változtattam. Mivel Anna lányom nagyon szereti, de Évi a kandírozott gyümölcs miatt nem, így maradtam a 25 dkg lisztnél, de nyugodtan süthettem volna kétszeres adagot is, mert kiderült, hogy nem is olyan rossz a fánkban a kandírozott gyümölcs.😊
Hozzávalók:
25 dkg finomliszt
1 dkg friss élesztő
2.20 dl tej
1.5 dkg cukor
fél birsalmának megfelelő befőtt
5 dkg mazsola
5 dkg kandírozott trópusi gyümölcs mix
1 teáskanál szárított narancshéj
1 fél mokkáskanál őrölt fahéj
0.25 dl rum
csipet só
.........
olaj
Elkészítés:
A mazsolát és a kandírozott gyümölcsöt egy órára beáztatjuk a rumba.
Az élesztőre öntünk egy kicsit a meleg tejből, és egy kis cukorral együtt felfuttatjuk. A lisztet, cukrot, maradék tejet, fahéjat, sót keverőtálba tesszük, és fakanállal jól elkeverjük. Utána hozzáadjuk a többi anyagot a rummal együtt. A birsbefőttet lereszeljük, de a héját nem tesszük bele. Letakarjuk, és egy órán át meleg helyen kelni hagyjuk. Utána két olajozott kanál segítségével megformázzuk, és bő, forró olajban kisütjük őket. Megszórhatjuk porcukorral is.
Február
második hetében a keresztény egyházak a házasságot ünneplik.
Arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy milyen értékei vannak a
házasfelek és a gyermekek szempontjából is. Kutatások bizonyítják, hogy a házasemberek egészségesebbek, boldogabbak (ha jól csinálják), több pénzt keresnek, és statisztikailag tovább élnek (különösen igaz ez a férfiakra).
Barátnőmék idén
lesznek 40 éves házasok. 5 gyermeket neveltek. Velük beszélgettem
hitről, házasságról, gyereknevelésről.
Külön
utakon Istenhez
-Ani:
Hogyan indult az életetek? Mit jelentett az Istennel való kapcsolat
az életetekben?
-Márti:
Egy kis faluban, Alsószentivánon nőttem fel. Édesanyám
a nagy ébredéskor tért meg Alcsúton. Mivel tanítónő volt, a
hitét nyilvánosan nem tudta gyakorolni. Testvéremnek és nekem is
megtanította az Én Istenem, jó Istenem imádságot. Ezt soha nem
felejtettük el elimádkozni esténként.
Egy
katolikus barátnőm elvitt a templomukba, ott hallottam először
bibliai történeteket. Ezzel a barátnőmmel a mai napig tartom a
kapcsolatot. A fordulópontja az életemnek akkor történt, amikor
Keresztapáméknál; Szikszai Béniéknél nyaraltam, egy hosszú
beszélgetés után elfogadtam Jézust Megváltó uramnak. Ekkor 16
éves voltam. Hazatérve olyan lelkesen beszéltem Jézusról, hogy
édesanyám újra elindult az Úr útján és testvérem is megtért.
A következő évben Csabdin felnőtt konfirmációt tettünk. Az
alkalom annyira megható volt, hogy az egész gyülekezet sírt.
Keresztapám Cecét ajánlotta, hogy oda kapcsolódjak be a
gyülekezetbe. Akkor már egy kicsi, de nagyon jó ifi működött
ott. András is oda járt…
-András:
Gyermekkoromat
Isten kegyelméből hívő szülők gyermekeként élhettem. Kicsi
koromtól fogva hallhattam a bibliai történeteket, lelki énekeket.
Jártam templomba, hittanórára, egyéb templomos alkalmakra. Az
iskolában természetes volt, hogy a mi családunk jár templomba,
így nem is volt ebből különösebb probléma. A konfirmációmra
eljuthattam oda, hogy megérthettem, hogy Jézus Krisztus értem is,
az én bűneimért is meghalt, nekem csak el kell azt fogadnom és
így lehetek az Ő gyermeke. Ez a tudás azért még kevés ahhoz,
hogy tényleg Isten gyermeke lehessek. Éreztem, hogy nem teljes az
életem. Talán ezt az érzést lehet Isten előtti
felelősségérzésnek tekinteni. Ebben az időben érthettem meg egyre jobban , és hagyatkoztam rá az Ézs. 43:1-2-re „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” Ez a bizonyosság töltötte be ekkor az életemet. Innentől felelősnek éreztem magam, hogy én is naponta olvassam az Igét, imádkozzak, tartsak csendességet. Ahogy múlt az idő egyre inkább foglalkoztatott, hogy kit készít
Társnak számomra ISTEN? Tetszett
ez a lány is, tetszett egy másik is…
Külön
utakon egymáshoz
-Ani:
Különböző utakon, de Istenhez és a Cecén működő ifjúsági
körre találtatok.Nem véletlen...
András:
Tovább vártam és kértem az Urat, hogy mutassa meg, hogy kit
rendel mellém. Így szövődött „barátság” köztünk mostani
feleségemmel, Mártival.
Egyre
többet beszélgettünk, egyre többet leveleztünk, ha volt
alkalmunk, akkor Bibliát is együtt olvastunk, imádkoztunk, ifi
napokra jártunk stb. Csodálatos időszak volt ez is az életemben!
Érezhettem, hogy az Úr készíti Őt számomra, így juthattam el
odáig, hogy amit Ádám mondhatott, amikor az Isten megmutatta neki
Évát, hogy „Ez
már csontomból való csont, és testemből való test”
1Móz.2:23
Én
is ezt kiálthattam. Hihetetlen öröm töltött el, hogy tényleg az
Úr készítette Mártit számomra!
-Márti:
Nem volt szerelem első látásra, mindketten másfele
kacsintgattunk, de a barátságunk egyre szorosabb lett, egyre jobban
kerestük és élveztük egymás társaságát. Sokat beszélgettünk
az Úrról is. Ezek a találkozások átmentek randikba. Ilyenkor
először Bibliát olvastunk és imádkoztunk. Amikor mobiltelefon
hiányában, levelet írtunk egymásnak, akkor is mindig Igével
kezdtük.
Az
Úr elé vittük kapcsolatunkat és az Ige is alátámasztotta,
egymásnak rendelt bennünket Isten:
Rúth
1:16 „Mert ahova te mész, oda
megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az
én népem és Istened az én Istenem”
1Móz.
2:23-24 „És monda az ember: Ez már
csontomból való csont, és testemből való test: ez
asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annakokáért
elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik
feleségéhez: és lesznek egy testté.”
Nagyon
hálás vagyok Istennek, hogy Andrást adta mellém. Leszerelése
után 10 nappal, másfél év együttjárás, jegyesség után
összekötöttük életünket Isten előtt. „A hármas kötél
nehezen szakad.”
Az
odafelvalókkal törődjetek
-Ani:
Mindketten emlékeztek az esküvői igétekre. Ez elkísérte az
életeteket? Gyakran idézgettétek?
-András:
Esketési igénk a Kolossé.3:2 volt: „Az
odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.”
Ez
az ige ismételt felszólítást adott számomra, számunkra, hogy mi
a felelősségünk, hogy az odafelvalók a mi dolgaink, együttes
életünkben is ennek kell az elsődlegesnek lenni. Mai napig a
legfontosabb számunkra, hogy reggelente együtt olvassuk a napi
igét, magyarázatot és együtt imádkozzunk az előttünk levő
napért, annak minden dolgáért és kérjük hozzá a bölcsességet
Urunktól.
-Ani:
Csak szűk körű esküvőt tarthattatok. Nem éreztétek a hiányát
a nagy lagzinak?
Márti:
Mivel családunkban egy súlyos betegség volt, az esküvőnkön
10-en voltunk, amit egy közös ebéddel fejeztünk be.Az
esküvői menüre már csak homályosan emlékszem, de anyósom messzi
híres húslevesére igen. Utána sült húsok és köretek voltak. A
végén kaptunk tortát is. Anyósom nagyon finoman főzött, akitől
sokat tanulhattam. Most már az én húslevesemet szeretik az unokák
és az egész család. Anyósomtól nemcsak főzni tanultam meg,
hanem az ő példamutató életükből is tanultam, hiszen életük
végéig szerették egymást, engem pedig rögtön lányukká
fogadtak. Így tettünk mi is menyeinkkel és a vőnkkel.
Akkor
a nagy lagzi nem hiányzott, a beteg miatt meg nem is éreztük volna
jól magunkat. Aztán később azért gondoltam, hogy milyen jó lett
volna, de ez ennyiben is maradt. Aztán a férjem és a gyerekeim a 60.
születésnapomra szerveztek egy nagy ünnepséget, titokban.
Igazából olyan volt, mint egy lagzi. A főhelyen András és én.
44-en voltunk. Valójában mindenki ott volt, aki nekem nagyon kedves
volt, barátaink, kedves rokonaim. Volt ott ünnepi ebéd, torta,
vetítés, ajándék, gyönyörűen feldíszített étterem. Isten
így pótolta ki azt, ami akkor elmaradt. Csodálatos meglepetés
volt. Volt miért sírnom.
-Ani:
5 gyermeket neveltek, ami eléggé szokatlan a mai világban még a
hívő családokban is. Miért éppen ennyi?
-Márti:
Nem beszéltünk arról,
hogy hány gyermeket szeretnénk, Istenre bíztuk. Két fiú után
jött egy kislány. Egyszer megkérdezte egy barátnőm, akinek akkor
már három lánya volt, hogy hogy tudom a fiúk után lányosan
öltöztetni, nevelni? Egy percig sem volt ez gondunk. A
negyedik-ötödik gyermekünk is fiú lett. Hála Istennek nagyon jó
gyerekek voltak, meg sem éreztük a tini korukat, nem nagyon
lázadtak. Azért voltak civakodások (köztük) és pofonok is.
Kislányunknál
volt egyszer egy nagyobb konfliktusunk. Nem részletezem, de tudni
kell, hogy férjem indulatosan ment el itthonról a lányunkért, aki
15-16 éves lehetett. Én az ágy mellett térdeltem és végig
imádkoztam, amíg haza nem értek. Isten csodálatosan elrendezte
ezt a problémát.
Imádság
és egyetértés
-Ani:
Mindig mindenben egyetértettetek?
-Márti:
Ha volt is néha nézeteltérés közöttünk a gyermeknevelésben,
azt sohasem a gyerekek előtt beszéltük meg. A nevelési
módszerekben általában egyetértettünk. Folyamatosan imádkoztunk
azért, hogy hogyan neveljük a gyermekeinket, hogy Ő adjon ehhez
bölcsességet. Esténként Bibliát olvastunk nekik és imádkoztunk.
Elég korán az Úr gyermekei lettek, ezért egyedül Istené a
dicsőség és a hála.
-András:
Mára már felnőttek, de még mindig naponta imádkozunk értük.
Mindig
is Istenre bíztuk ezt. Mindegyik gyermekünk különbözik a
másiktól. Igazi ajándékok. Az
óriási felelősség velük kapcsolatban az, hogy az Úrhoz vezessük
őket. Számtalanszor
megkaptuk azt a csodálatos ígéretet Urunktól, hogy
„És
minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid
békessége.”
Ézs.54:13. Ez
egy csodálatos ígéret számunkra, számomra.
Ehhez
az kell, hogy amit én kaptam otthonról a szüleimtől, és amit
életemben megtapasztalhattam, és amit magamra nézve kaptam az én
Uramtól, azt adjam tovább. Kicsi koruktól fogva részt vettek
családi áhítatokon, ahol beszéltünk az Úr Jézusról és arról,
hogy mit kaptunk tőle, tanítottuk őket, hogy tudjanak, merjenek
Jézushoz imádkozni. Sokszor tanulhattam az ő gyermeki hitükből.
Tudtak mindenért hálát adni, a legkisebb dologért is. Olyanokért
is, amiért nekem nem jutott volna eszembe.Szintén
kicsi koruktól vittük őket a gyülekezetbe. Istennek legyen hála
érte, hogy a mai napig is itt lehetnek az Ő gyermekeiként.
-Márti:
Mindketten elég nyugodt természetűek vagyunk. Nyilván voltak
olyan dolgok amikben nem értettünk egyet, de ez nem baj. Nagyobb
dolgokban azért általában hamar közös nevezőre jutottunk. Soha
nem feküdtünk le haraggal a szívünkben.
Mindennap
imádkozunk a szeretetünkért és a szerelmünkért 40 éve
folyamatosan. A szerelmet ébren kell tartani, ki kell mutatni a
másik felé. Én minden reggel elintegetem a férjemet, amikor
elmegy itthonról. Egyszer édesanyám megkérdezte, kb 30 éve, hogy
miért integetek neki? Egyszerű a válasz, azért, mert szeretem!
Persze vannak olyan megrögzött dolgai, ami nem tetszik, de szeretem
és ez azért sok mindent elfedez, és nem lennék boldogabb, ha
folyamatosan szólnék érte. Ez kölcsönös. Nekem is vannak olyan
dolgaim, ami neki nem tetszik.
Férjem
éjszakánként néha horkol, időnként felébredek rá. Ilyenkor
megsimogatom, néha egy pillanatra abbahagyja, ilyenkor megörülök,
és aztán folytatja tovább. Még soha nem keltettem fel durván.
Egyszer egy asszony bizonyságot tett egy csendeshéten, hogy a
horkoló férjét mindig szidta. Aztán egyszer meghalt a férje és
most már szívesen hallgatná, csak élne! Ez még nagyon régen
volt, de amikor András elkezdett horkolni, eszembe jutott, és
boldog vagyok, hogy még hallgathatom! Számomra ő a
legcsodálatosabb férj és édesapa a világon.
-Ani:
Vannak-e olyan mérföldkövek, amikre szívesen emlékeztek?
-András:
Igen, több is. Teltek az évek kicsit egyhangúan, megszülettek
első gyermekeink. Az
egyhangúságból egy csendeshét zökkentett ki, ahonnan hitemben
megújulva térhettem haza szeretteimhez. Az ige, ami megújított,
az a 139 Zsoltár volt, ebből most csak az 5. verset idézem:
„Elől
és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet
(Istenem).”
Ez
egy csodálatos felismerése volt újra Isten kegyelmének, hogy ő
fölöttem tartja kezét és körülzár. Mindent csak Ő vele tudok
tenni. Nem kell magamban erőlködnöm.
Mindent
Isten kezébe tettünk le és mindent tőle fogadtunk. Urunk
vezetésére hagyatkozva építkezésbe kezdtünk, amiben 4 hónap
alatt annyira jutottunk, hogy be tudtunk költözni. Az építkezés
ideje alatt is folyamatosan éreztük és kaptuk is Isten vezetését.
Nem kellett ide sem más, mint Istentől kapott felelősséggel élni
az építkezés és házaséletünk napjait!
-Márti: Házasságkötésünk
után egy-két évre egy csendeshéten én is letettem a bűneimet, a
múltamat, és Isten kezébe tettem a jelenemet és a jövőmet.
Amikor ez megtörtént, szivárványt küldött az Úr mintegy
megerősítve a szövetségünket.
Székesfehérvárra költöztünk, azóta az itteni református
gyülekezetbe járunk. Isten itt adott testvéreket, barátokat és
szolgálati lehetőségeket, együtt járunk énekkarba, együtt
dicsőítjük az Urat.
-András: Pár
év múlva az akkori gyülekezet esperes-lelkésze eljött hozzánk
látogatóba és megkérdezte, hogy vállalnék-e presbiteri
szolgálatot?
Családi
példából is és saját meggyőződésből is igent mondtam. Ez
immár több mint 34 éve történt. Tudtam, hogy ezzel is az Urat
tudom mind jobban szolgálni. Így lettem presbiter, és a mai napig
is próbálom ezen a területen is Isten ügyét és az evangélium
terjedését szolgálni. Tudom azt is, hogy én magam nem vagyok erre
alkalmas, de Ő tud alkalmassá tenni.
Összefoglalásként
úgy összegezném, hogy az a legfontosabb, hogy mennyire tudom az
életemet, a mindennapjaimat Isten kezébe letenni, az akaratomat
mennyire tudom neki átadni, és mindezt együtt az én Életem
párjával, akiért naponta adok hálát az én drága Mennyei
Atyámnak.
-Ani:
Az 5 gyerek mára felnőtt. Milyen velük a kapcsolat?
-Márti:
A
gyerekekkel a mai napig nagyon jó a kapcsolat. Elég gyakran
találkozunk, csinálunk programokat, valamikor csakúgy benéznek,
éppen arra járnak. Szeretünk társasozni. A fiaink a közelünkben
élnek, így nem nehéz a találkozás. A vasárnapi ebédhez
időnként a menyeink is hozzájárulnak. Nagyon ügyes
háziasszonyok! A lányunk Hollandiában él a férjével, a
technika
segítségével ők is rész vesznek a családi eseményekben. Amikor
csak tudnak, hazalátogatnak. A 40 éves házassági évfordulóra
egy nagy családi kirándulást tervezünk!
-András:Sajnos
a mai időben már ritkán jön össze úgy a család, hogy áhítatot
is tarthassunk, bár azt hiszem, hogy ebben nekem is van mulasztásom. Talán
ez a terület az, ami a legnagyobb felelősséget jelenti számomra.
Kaptam ajándékba 5 életet és Őket az Úrhoz kell vezetnem.
Vannak, ezen a téren hibáim, hiányosságaim, de az Úr ki tudja
ezt is pótolni nekik. Nem tudok ezért eleget hálát adni! Ma
már az 5 gyermekünkből négyen családot alapítottak, egyiküknél
van három unokánk, és egy másik menyünk is várandós. Az
egész család apraja-nagyja kíváncsian várja az új családtag
érkezését. Mi pedig folyamatosan készülünk és próbáljuk
ezeket a drága új életeket is az Úrhoz terelni-vezetni. Ez a
jelenlegi életünk újabb nagy feladata, amihez szintén csak az Úr
bölcsessége, vezetése adhat erőt.
A
titok
-Ani:
A sok lelki dolog után „szálljunk le a földre”, illetve a
konyhába. A képeken látható ételekből kiderül, hogy Márti
kiváló háziasszony. Több már szerepelt a blogban, a receptek
linkjeit a riport végén gyűjtöttem össze. Mindent te végzel a
konyhában, Márti?
-Márti:Szeretünk
együtt tevékenykedni a konyhában, kézműtétem miatt is sokszor
pucolja András a zöldségeket. Andrásnak specialitása a bográcsozás! Nagyon finom a pörköltje. Mostanában többször
készített húslevest, többször főztük együtt és megpróbálta,
sikerült, az is nagyon finom lett. Úgy látom készül a nyugdíjas
évekre!
Amióta
a gyerekek felnőttek, kirepültek, azóta tudunk eljárni, és
minőségi időt tölteni kettesben. Amikor a gyerekek kicsik voltak,
erre nem nagyon volt lehetőség, de akkor az volt a természetes és
nem is akartuk, hogy máshogy legyen. Szerettem velük lenni. 40
év házasság örömben, bánatban, de mindig Isten ölelő
karjaiban. Ha szomorúak voltunk, akkor megvigasztalt, ha betegek
voltunk, Ő segített vinni a terheinket. Egyedül Istené a hála,
hogy a mi kapcsolatunk harmonikus maradt!
András: Úgy összegezném, hogy az a legfontosabb, hogy
mennyire tudom az életemet, a mindennapjaimat Isten kezébe letenni,
az akaratomat mennyire tudom neki átadni, és mindezt együtt az én
Életem párjával, akiért naponta adok hálát az én drága
Mennyei Atyámnak.
-Ani: Köszönöm a beszélgetést. További boldog éveket
kívánok az olvasók nevében is.
Miklós
András: mérnök, boldog férj, 5 gyermek édesapja, 3 unoka
nagypapája
Miklós
Andrásné Márti dajka volt a református óvodában. Boldog feleség, 5
gyermek édesanyja, 3 unoka nagymamája. Hobbyja a kézműveskedés,
textilajándékok készítése
Recept: 4 tojásfehérje, 20 dkg cukor, reszelt citromhéj, kb 10 dkg
kókuszreszelék- ezeket a hozzávalókat összekeverjük és kis
lángon melegítjük, ne forrjon. Ha levettük a tűzről, tegyünk
hozzá még majdnem 10 dkg kókuszreszeléket. Pogácsaszaggatóval
kiszúrjuk az ostyát, ráhalmozzuk kiskanállal a masszát és
vizezett tepsibe tesszük és megsütjük illetve inkább csak
szárítjuk. Nagyon finom, a családom nagyon szereti.
Tökfőzelék:
A
hagymát olajon megpirítom, majd paprikával megszórom, beleteszem
a tököt, a kaprot, sót és ételízesítőt, megpárolom. Ha
megfőtt, behabarom liszt, tejföl és tej keverékével. A családom
nagyon szereti. Sokszor készítek csirkemellet és csirkecomb filét.
Megsózom, kakukkfűvel, rozmaringgal csirkefűszerrel megszórom,
teszek bele fokhagymát és egy kevés zsírt. Most
ez a kedvencünk. Bár a szezámmagos rántott húst sem vetjük meg.(kép fent)
Kötött tészta leves:
András kedves Halleluja éneke:
Szövege:
1.Óh, hogy volt idő, mikor még
éltem csak magamnak én. Hallám, amint hívsz szelíden, ám de így szólt büszke szívem: „Semmit Te, mindent csak én! Semmit Te, mindent csak én!”
2.Ám megleltél s megpihentem Vérben ázott fád tövén. Láttam nagyszerű szerelmed, S büszke szívem lassan enged: „Van mit Te, de van mit én! Van mit Te, de van mit én!”
3. Ám de szentlelked varázsát Mind forróbban érezém, Én kisebb levék, Te nőttél És szívemben forró vágy kél: „Többet Te, kevesbet én! Többet Te, kevesbet én!”
4.Óh de a hegyek magasak, Tenger zúgó árja mély. Ámde még nagyobb szerelmed Üle teljes győzedelmet! "Mindent csak te Te, semmit én!" Mindent csak te Te, semmit én!”
