2020. december 31., csütörtök

Meggyes mákos rétes. BÚÉK!

 

Kedves Olvasóim, Követőim!

Nagyon köszönöm, hogy hűségesen velem tartottak ebben az évben is. Jó volt látni az érdeklődést, és a növekvő olvasószámot. Mindannyiuknak Istentől megáldott, sikerekben gazdag, egészségben, szeretetben bővelkedő új évet kívánok!  BÚÉK, vagyis Bízd Újra Életed Krisztusra!, mert Ő tart meg, ad békességet, segítséget, vigasztalást, örök életet.


Hozzávalók:
Bolti réteslap
1 evőkanál tejföl
1 evőkanál olaj
20 dkg darált mák
20 dkg magozott meggy
cukor vagy édesítő
1 mokkáskanál vanília aroma
1 teáskanál citromhéj
1.5 dl tej

Elkészítés:
A tejben megfőzzük a cukrot, mákot, hozzáadjuk a citromhéjat, aromát, kihűtjük. A lapokat az olaj és a tejföl keverékével egyenként megkenjük. Az egyik végébe hosszan felhalmozzuk a főzött mákot, ráterítjük a kicsavart meggyet, és feltekerjük a lapokat. Legjobb konyharuhára tenni, és a töltés után feltekerni vele. A tetejét megkenjük felvert tojással, és 180-200 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Langyosan szeleteljük. Egy almás is készült Noémi jóvoltából, de abba se tettünk cukrot. A meggyes mákost Eritrit és Süssina édesíti. A mákot Eritrittel daráltam le 1:4 arányban, a meggyet Süssinával tettem el. 


Olvasnivaló: 

Újévi fogadalmak keresztyénként

Újévi ima

Újévi beszélgetés

2020. december 28., hétfő

Befolyásos asszonyok a konyhában. Rozgonyiné Krajcsir Sarolta


Az újév végén szeretettel nyújtom át ezt a beszélgetést a Lydia magazin főszerkesztőjével. Életéről, szolgálatáról, konyhai tevékenységéről kérdezgettem.

-Hogy telt a gyerekkorod? Gondoltál-e arra, hogy valaha újságírással foglalkozol? 

-Rengeteg szép emlék bukkan fel bennem, ha visszagondolok a gyerekkoromra. Egy vidéki bányászvárosban, Dorogon nőttem fel. Két nagyobb nővérem mellett jól ment a dolgom, vigyáztak rám, játszottak velem, és miközben beszélgettek vagy tanultak, sokféle ismeret ragadt rám.
Óvodás koromtól kezdve szerettem olvasni.
Ahogy nőttem, egyre többet bújtam a gyerek, majd ifjúsági könyveket, regényeket, emellett az újságok is érdekeltek, olyan „mindenevő” módon.
Soha nem gondoltam arra, hogy írjak, csupán lelkes fogyasztó voltam. Az lapkészítés jóval később köszönt rám, amikor a kilencvenes évek elején szabaddá vált a sokszorosítás. Akkoriban, ahogy a férjemmel azon sajnálkoztunk, hogy a gyülekezetben elhangzó bizonyságtételeket, Istennel kapcsolatos tapasztalatokat nem hallhatják többen, eszünkbe jutott: miért ne írhatnánk le, és nyomtathatnánk ki? Így elindítottunk egy kis gyülekezeti kiadványt „Mustármag” címmel, amit gyülekezetbe nem járó ismerőseink is szívesen olvastak. És ha már belevágtunk, kihasználtuk a tanulásra kínálkozó lehetőséget: rövid, intenzív kurzusokat végeztünk az újságírás és kiadás különböző területeivel kapcsolatban. Azt nem is gondoltuk, hogy ez a kicsi kezdet egészen más irányba fog folytatódni...

-Mikor hallottál először Istenről, Jézus Krisztusról?

-Ebben nőttem fel. Otthon rendszeresen volt családi áhítat, éneklés, imádság. Először persze sok mindent nem értettem, ami természetes volt – így például egyik nagypénteken, mielőtt a testvéreim iskolába indultak, izgatottan súgtam meg nekik, hogy én anyukámmal templomba megyek, és megnézzük, hogyan feszítik meg az Úr Jézust… Ilyen alkalmakkor hangzott el a szörnyülködő mondat: „Édesanya, mit mond a Kicsi!” Tízéves koromra viszont már mindent megértettem, ami a megváltással kapcsolatos, és akkorra az is tudatossá vált bennem, hogy ha Istenhez akarok tartozni, akkor nekem egyszer erről döntenem kell.

-Milyen érzés volt átkerülni egy messzi város gimnáziumába? Beszélnél az előzményekről?

A középiskolát Budapesten, az ELTE Apáczai Csere János gyakorló gimnáziumában kezdtem el. Abban az évben – a korábbi Népi Kollégiumok mintájára – szerte az országból ötven jó képességű, fizikai dolgozó családból származó diákot vettek fel az ingyenes kollégiumba. Kiváltság volt, hogy bekerülhettem. A sok kitűnő diák között átlagos voltam, viszont a színház és színészet iránti rajongásommal és talentumommal kitűntem a többiek közül, a tanáraim is ezen a pályán láttak volna bennem fantáziát. Viszont újra meg újra felbukkant bennem a gondolat, hogy Isten az embertől egész szívet kíván… nem lehetek egyszerre egészen a színészeté, és egészen Istené. Másodikos koromban dőlt el ez a belső küzdelem. Egy ifjúsági imaórán annyira közelinek éreztem Jézust, az irántam való szeretetét, mint soha azelőtt. „Ha Ő ilyen, akkor Őt akarom választani!” – született meg bennem a döntés. Megváltozott életemmel, vállaltan „idealista ideológiámmal” nem maradhattam a kiváltságos diákok között. Harmadik gimnáziumi évemet már Debrecenben, a Református Kollégium Gimnáziumában kezdtem meg. Mivel előzőleg Budapestről is csak a nagy szünidőkben mehettünk haza, sok változást nem jelentett, hogy messzebbre kerültem a szülővárosomtól. Alapvetően szerettem a kollégiumi életet, de azért nehéz volt a korábbi kialakult osztályközösségből egy új, szintén kialakult osztályközösségbe kerülnöm. Viszont annyit olvashattam a Bibliámat, amennyit csak akartam, a kötelező istentiszteleteken kívül önszerveződő áhítatokra járhattam, és lettek barátnőim, akikkel meg tudtuk beszélni a lelki természetű kérdéseinket, elakadásainkat, és imádkoztunk egymásért.

-Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel? Gyerekek, hobbi?


-Negyedik elején új fiú került Budapestről az osztályunkba, őt az akkori I. István gimnáziumból tanácsolták el a bizonyságtévő hite miatt. A teológián is egy évfolyamba kerültünk, és egy idő után rájöttünk, hogy nem csupán a Krisztusban való közös alap köt össze bennünket… Ötödév után összeházasodtunk. Három gyermekünk van, ketten közülük már házasok. Mindig szerettem a kreatív időtöltést, gyerekkoromban sokat kézimunkáztam. Aztán ahogy a gyerekeink megszülettek, ez a kreativitás áttevődött például játékkészítésbe – babaruhákat varrtam, készítettem babaházat, gyerekkonyhát dobozokból, babaételeket sütőgyurmából –, de sütés-főzés közben is átéltem az alkotás élményét. Mostanában a szükséges elvégzendők – például festés-mázolás – ugyanezt az érzést adják: valami szépet hozhatok létre a saját kezemmel.

-Hogyan kerültél bele a Lydia szerkesztésébe? Kicsit beszélj az újságról, kérlek!


-Váratlanul kerestek meg bennünket a Lydia alapítói, Elizabeth és a férje, hogy átvennénk-e a magyar Lydia terjesztésével kapcsolatos teendőket az „úttörő munkát” végző, kezdeti csapattól. Kedvünk természetesen volt hozzá, de Istenre bíztuk: csak akkor legyen ez a feladat a miénk, ha Ő akarja. Végül ránk esett a választás, és ezt Tőle való válasznak vettük.
Az első években az adminisztráció és postázás mellett csak olvasószerkesztői feladatot végeztem. Elizabeth-tel általában évente találkoztunk, ilyenkor beszéltük meg a következő év anyagát. Egyre inkább ráéreztem, hogy mi is a Lydia célja: személyes történeteken keresztül akar bátorítást és eligazodást nyújtani a nőknek a hétköznapi élet és a hit kérdéseiben. Mostanra a magyar olvasók közül is többen leírják személyes tapasztalataikat, amit megjelentethetünk a magazinban. Ennek nagyon örülök. Sokszor én kérek meg egy-egy asszonyt, hogy írja le, mit végzett Isten az életében, mert az olvasók hasznos üzenetet kaphatnak belőle.

-Milyen szempontok alapján választod meg a riportalanyokat?

-Természetesen élő hitű nőket keresek. Ezen belül az egyik legfontosabb kritérium, hogy a riportalany életének vagy egy életszakaszának legyen olyan üzenete, amit a Lydia olvasói magukkal vihetnek. Az üzenet témája egyfajta alaphangot is ad a magazinnak, ezért azt is figyelembe kell vennem, hogy milyen egyéb cikkekkel együtt jelenik meg. Másik fontos feltétel, hogy a címlapinterjúban szereplők különféle felekezetekből váltakozzanak, hiszen a magazin is felekezetektől függetlenül akar segítséget nyújtani a nőknek. És az sem utolsó szempont, hogy elfogadható címlapfotót sikerüljön készíteni az illetőről. Néha feladja a leckét, hogy mindennek megfelelő személyt találjunk…

-Van olyan, akivel még soha sem találkoztál?

-Igen, van ilyen. A távolság, a sokféle elfoglaltság miatt többször előfordul, hogy telefonon keresztül készül a beszélgetés. Van olyan is, hogy valaki írásban szívesebben válaszol, mint szóban. Egy dolog viszont mindig megtörténik: az interjú elkészülte során különösen is közel kerülnek hozzám azok, akik a beszélgetésben megnyitják a lelküket. Ezért személyes ismerőseimnek érzem azokat is, akikkel még soha nem találkoztam.

-Hogyan osztjátok meg otthon a házi munkát?

-Amíg a gyerekeink nálunk laktak, törekedtünk a munkamegosztásra. Most, hogy ketten maradtunk, a háztartás az enyém. A férjem a bevásárlásban vesz részt, illetve ha kevés az időm vagy energiám, autóval „elröppent” a szükséges helyekre, ami nagy segítség. A kertben szeretünk együtt tevékenykedni, ha lehet.
Bajos sült mézes lilakáposztával

-Szeretsz-e főzni, sütni?

-Nem vagyok minta-háziasszony… Mindig csodálom azokat a nőket, akik sok személyre is terülj-asztalkámat képesek varázsolni! De ahogy említettem, a sütés-főzés számomra egyfajta kreatív tevékenység, ezért ha nyugodt körülmények között végezhetem, kifejezetten élvezem. Azt is, ha az egyszerűbb ételeket – pörkölt, húsleves – az évek során kialakult saját fűszerezéssel ízletesre főzhetem, de időnként jólesik kipróbálni valami újat, amit lehet, hogy életemben csak egyszer készítek. Ilyen volt egyik karácsonyra a Wellington bélszín, az áfonyás fasírt, vagy tavaly a nagyon finom olasz pignoli, a mandulás-marcipános, fenyőmagba forgatott aprósütemény. Idén az ünnepekre Csenge lányom segítségével néhány adag saját „disznótorost” készítettem: fehérkolbászt, tüdős és májas hurkát, hogy felidézzem a gyerekkori, Nagykunságból származó ízeket.

-Milyen ételeket szerettek?

-Egyöntetűen szeretjük a tepsiben párolt-sült csirkecombokat – ami néha rozmaringosan, sajttal-sonkával; néha sörben; néha fokhagyma-bors-szerecsendió keverékével fűszerezve kerül a sütőbe. Általában krumpli és kelbimbó vagy brokkoli, vagy helyette savanyúság hozzá a köret. A családban nincs egyféle kedvenc, inkább kialakultak a kedvenceink, többnyire egyszerű ételek. Ha például Hollandiában élő lányunk hazalátogat, rakott krumplinak és túrós sütinek feltétlenül lennie kell a menüben. Szeretem, ha az ételekben bőségesen megvan minden hozzávaló, így a rakott krumplit sok-sok kolbásszal és főtt tojással, és bőséges tejföllel készítem. Ha a férjemnek akarok kedveskedni, akkor a madártej nála biztos befutó.
Mivel nálunk a vasárnapok (is) munkanapok voltak, így amire épp az időmből futotta, azt készítettem. Valószínűleg ezért kerülnek nálunk sokszor tepsis ételek az asztalra.

Gesztenyetorta



-Hogy telt a karácsony?

-Ausztriában és Hollandiában élő két gyermekünkkel nem lehetett megoldani a személyes együttlétet, de a videofonos „találkozás” is öröm volt számunkra. Idén egyébként tudatosan készültünk rá, hogy az ünnep ünnep maradjon: Csenge lányunkkal előre elhatároztuk, hogy nem itthoni ruhában, hanem ünneplőbe öltözve töltjük a karácsonyt. Hármasban sokat beszélgettünk, nevettünk, finomakat ettünk, játszottunk – az ajándékokat úgy választottuk, hogy segítsék ezt a játékos együttlétet. 



 
Kocsonya franciasalátával
Elfogadtuk a kényszerű változásokat, és végül is szép, meghitt napokat tölthettünk egymással.

-Mit jelent a szilveszter egy keresztény családban?

-Az utóbbi évekig családostól a gyülekezetben szilvesztereztünk, ott együtt vacsoráztunk, bibliai kvízt játszottunk, beszélgettünk. De a lényeg sem maradhatott el: igét olvastunk, visszaemlékeztünk arra, kit hogyan hordozott Isten az előző évben. Sokat énekeltünk és imádkoztunk, és igyekeztünk megragadni Isten bátorító üzenetét a következő évre. 
Most általában itthon, csendben telik az év utolsó napja. Élvezem, hogy sehová nem kell rohanni. Gondolatban és írásban egyfajta összegzést, lelki „állapotfelmérést” készítek: melyek azok a legfontosabb dolgok, amikre Isten év közben tanított, és melyek azok, amikre a következő évben jobban kell fókuszálnom. Szeretem, hogy olyankor is „itt van Isten köztünk”. Azért persze eszünk egy finom vacsorát, esetleg megnézünk egy tartalmas és építő filmet, de ezen kívül semmi extra. Az örömünk Krisztusból, az Ő jelenlétéből származik. 

-Mivel közeledik a szilveszter, amikor hagyományosan sós süteményeket készítünk, Saci megoszt velünk egyet:

-Nagyon egyszerűen készíthető sós harapnivaló a tökmagos kocka. Általában tartok itthon bolti, 4 lapos mirelit leveles tésztát, így bármikor gyorsan süthetek belőle egy adagot. Csak tojás, só és sózott tökmag kell hozzá. Egy egész tojást pici sóval kikeverek, ezzel vastagon megkenem a kiolvasztott tészta tetejét. Rászórom a sós tökmagot úgy, hogy a tésztát teljesen befedje. Kicsit belelapogatom a tojásba a tenyeremmel, és a tésztát kb. 2,5x2,5 cm-es darabokra kockázom, előmelegített sütőben aranysárgára sütöm.

-Azt hiszem, hogy az ételfotók alapján nemcsak egy lapszerkesztőt, hanem egy  mintaháziasszonyt is megismerhettünk . Köszönöm a beszélgetést, áldott új évet kívánok és BÚÉK! 

Bízd Újra Életed Krisztusra!
........

Rozgonyiné Krajcsir Sarolta:

--a Kiskőrösi, majd a Szegedi Pünkösdi gyülekezetben 2015-ig volt lelkigondozó, gyermekmunkás, segédlelkész

-a Lydia keresztény magazin magyar kiadásának főszerkesztője

-a Pünkösdi Teológiai Főiskola 2017-ig évente  Példakép-díjat adott "azoknak, akiknek tiszteljük életét és szolgálatát". 2015-ben nőként először ő kapta  ezt a díjat.

-három felnőtt gyermek édesanyja

A Pax Televízió Igazgyöngy című műsorában többet is megtudhatnak róla.

Mellékletek terület

Sonkás metélőhagymás sajtbomba dióba forgatva

Ennek még elkérem a receptjét , és megosztom hamarosan.😊










2020. december 27., vasárnap

Pezsgős csúsztatott palacsinta

 

Szépen elteltek az ünnepek a korlátozások ellenére. Csak az udvaron  találkoztunk a gyerekekkel. Kicseréltük az ajándékokat, majd este videochatben megmutattuk őket egymásnak, és jót beszélgettünk. Mára még maradt a töltött káposztából, a halászlé utolsó adagját is elfogyasztottuk. Már csak sütik vannak, de azért itt egy új, amire már régóta készülök. Pezsgőt kevertem a palacsinta tésztájába is, és a krémbe is. Bár még tartogatok egy meglepetést szilveszter előtt, azért már most  boldog új évet kívánok ezzel a recepttel. A jókívánságból sosem elég.😊
Hozzávalók:
-palacsinta:
20 dkg finomliszt
5 dkg cukor
egy csipet só
4 tojás
egy dl tej
4 dl pezsgő
10 dkg olvasztott vaj
olaj
-krém:
egy csomag tejszínízű pudingpor
3-4 dl pezsgő
1 evőkanál cukor
-eperlekvár


Elkészítés:
A tojást ketté választjuk, a habot felverjük. A hozzávalókból a szokott módon, de először csak a sárgájával palacsinta tésztát készítünk. Jól kikeverjük, majd hozzá adjuk a habot is. A palacsinta sütőt minden darab előtt megolajozzuk, és merőkanálnyi mennyiséget öntünk bele, de csak az egyik oldalát sütjük meg. Egy tálra csúsztatjuk egyenként, és felváltva megkenjük a lapokat a krémmel illetve a lekvárral. A krémhez a pudingport összekeverjük a cukorral, felöntjük a pezsgővel, és lassú tűzön folyamatosan keverve sűrűre főzzük. Csak 3 dl pezsgőt adtam hozzá, de 4 dl mehet nyugodtan. Az utolsó palacsintához nem volt elég a massza, de azért a tetejére tettem. 5 percre betettem a tortát a forró sütőbe. 



Bibliás elmélkedés:
Idős lelkészünk mondogatta, hogy nem érti, miért szórakoznak, petárdáznak az emberek szilveszterkor, hiszen ez a bűnbánat és a hálaadás ideje. Igazat adok neki, de azért a kettő nem zárja ki egymást. A gyülekezetekben is sok vidám alkalmat szoktak szervezni ilyenkor--az istentisztelet és egyéb lelki program után. A lelkészek ilyenkor számadást készítenek és felolvassák. Rendszerint műsort is adnak, vagy felolvasnak, verseket szavalnak a tagok, éjfélkor eléneklik a himnuszt, és a pezsgős koccintás sem maradhat el. 
Van-e okunk bűnbánatot tartani? Igen, biztos előfordult, hogy megbántottunk valakit, vagy elmulasztottunk egy lehetőséget a segítségnyújtásra. Lehet rendezni ezeket, mint egy adósságot.
  "Ha megvalljuk bűneinket, (Isten) hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket..."(János 1. levele 1.9)A bűn büntetését ugyanis Jézus Krisztus hordozta el a kereszten. 
Van-e okunk hálát adni? Minden bizonnyal, hacsak nem a hiányokra figyeltünk. Ez a néhány gondolat segít központba helyezni azt, ami igazán fontos az életben:
Egy levél

Ha ma reggel egészségesen ébredtél, akkor áldottabb vagy, mint az az egymillió ember, aki nem éli túl ezt a hetet!

Ha sohasem élted át a háború borzalmát, a fogság magányát, a kínzás fájdalmát vagy az éhezés reménytelenségét…akkor boldogabb vagy, mint 500 millió ember a világon!

Ha templomba járhatsz anélkül, hogy ezért üldöznek, zaklatnak, letartóztatnak, megkínoznak, vagy kivégeznek, akkor áldottabb vagy, mint 3 millió ember a világon!

Ha van otthon ennivalód, több váltás ruhád, tető a fejed felett, és még ágyad is van, akkor gazdagabb vagy, mint az emberek 75%-a a világon!

Ha van bankszámlád, pénz a zsebedben, és több tányér étel közül választhatsz, ha otthon ebédelsz, akkor a világ leggazdagabb 8%-ának része vagy!

Ha a szüleid élnek, és még nem váltak el, akkor ritka szerencsés vagy, mert ez nagyon keveseknek adatik meg!

Ha elolvastad ezt a levelet, akkor kétszeresen is áldott vagy: egyrészt, mert valaki gondolt rád, amikor elküldte, másrészt, mert kétmilliárd ember a világon nem tud olvasni!(a Református Nőszövetség hírleveléből)

Van tehát okunk a hálaadásra, azért is, mert:

"Először is aki tud szívből hálát adni, hiszi, hogy mindene Isten kezéből van és tudja, hogy ezután is onnan várhatja.

Másodszor, aki tud hálát adni, az alázatos, és belátja, hogy semmi sem az ő érdeme, hanem Istené.

Harmadszor, aki csak kér, de nem tud megköszönni, ne várja, hogy a kérése halló fülekre talál.

Negyedszer, aki tud hálát adni, az tud örülni, és örülni jó. Ez lélek gyümölcs!

Ötödször: Békességet, megelégedettséget, Istennel való jobb kapcsolatot ad." (Hálaadó ima) Katt a kék szövegre

2020. december 25., péntek

Zserbógolyó. Kicsit diétás

 

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon szeretek kézzel készített ajándékokat kapni. Arra gondolok, hogy az, aki adja, szeretettel gondol rám, és időt, fáradságot is áldoz, ami ritka kincs. JObban is illik a karácsonyhoz, mint gyorsan megvenni mindent a boltban, hiszen Isten is Önmagát adta Fiában a világnak. Ő a legnagyobb ajándék. Ezt a zserbógolyót viszont most én készítettem a férjemnek karácsonyra. És igen! Nagy szeretettel gondoltam rá közben. 
Már van négy diétás zserbó is blogban. Teljes kiőrlésű liszttel egyszer és még egyszerzabpelyhes és zabkorpás Eddig a zabpelyhes ízlett legjobban, de azt hiszem, az a legkevésbé diétás. Az étcsoki eléggé megnyomja a kalóriát.
Most váltottam egy kicsit, mert azt hittem, hogy egyszerűbb lesz az elkészítése, de a golyók formázása sem kevésbé időigényes, mint a nyújtás és a sütő előtti várakozás. Az eredmény viszont egyértelműen megérte a fáradságot.
Hozzávalók:
-golyó:
20 dkg Detki cukormentes keksz
20 dkg darált dió
3 dl cukormentes sárgabaracklekvár
1 teáskanál vanília aroma
1 teáskanál reszelt citomhéj
2 evőkanál 1:4 édesítő
-máz
15 dkg étcsoki
1-2 evőkanál olaj
Elkészítés:
 A golyó hozzávalóit összekeverjük, golyókat formázunk belőlük, és az olajjal, gőz fölött felolvasztott csokiba mártjuk. Fondüs villával önnyű kiemelni, és rácsra téve megszárítani.


Frissítés 2023.szeptember:
Zserbó tk lisztekkel. Tej-tojás és hozzáadott cukormentes.

2020. december 22., kedd

Vörösboros marharagu erdei gombával

 

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok!
Furcsa lesz ez az ünnep. A nagy rokoni találkozók helyett nagyon sok családnál, ahol idősek, betegek is vannak, csak néhány személy lesz együtt. Nálunk is. Azért megfőzöm a töltött káposztát kedden, megsütöm a répatortát és talán a diótortát is. Csak elviszik a gyerekek. Majd csak vége lesz ennek az időszaknak, és bepótoljuk. Vannak, akik hitetlenségnek gondolják ezt. -Nem hiszitek, hogy Isten meg tud védeni?- De hisszük, és azt is, hogy nekünk is van felelősségünk. Mindig van felelősségünk. Isten nem egy automata, hogy bedobunk egy imádságot, és kijön a kért dolog. 
Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasómnak ezzel a marharaguval. Csak egy ötlet ünnep első napjára. Vagy máskor. 
Hozzávalók:
70 dkg marhalapocka vagy dagadó felkockázva
2 dl szárított erdei gomba
olaj
1 hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kis répa
só, bors,  
mokkáskanál őrölt szerecsendió
5 szem borókabogyó
3-4 babérlevél
száraz vörösbor
2 dl tejszín
Elkészítés:
Az olajon megdinszteljük a felkockázott hagymákat, majd a sárgarépát is. Kicsit együtt pirítjuk, majd beletesszük a húst is. Amikor kifehéredett, akkor felöntjük annyi borral, amennyi bőven ellepi, fűszerezzük, és puhára főzzük. A végén adjuk hozzá a gombát, és addig főzzük, amíg megpuhul. ha elfövi a levét, pótoljuk. Tejszínnel gazdagítjuk. Zsemlegombóccal, rizzsel vagy főtt tésztával kínáljuk.



A háttérben stollen.

Jézus születése (inkarnáció)*

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.  

Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.  Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.  

És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,  és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. 

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: 
Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 
A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.  
*Isten emberré lett

2020. december 18., péntek

2020. december 16., szerda

Szalontüdő, ahogy kell.


Azért másként, mert már van egy ilyen recept a blogban, de az sokkal egyszerűbb. A neve is csak savanyú tüdő. Viszont van, aki utánaízesíti, így most én is tettem hozzá ezt-azt. Jól tettem, mert sokkal finomabb. Nem tudom, miért nem ízlett eddig, talán azért mert kellett hozzá még a többi ízesítő is. 
Volt valamikor egy üveges szalontüdő, aminek az íze most is a számban van, de nem találom a fűszerét. Most sem lett olyan, de ez a klasszikus pirított cukros recept. 
Hozzávalók:
-1 nagy tüdő
5 babérlevél
5-10 szem bors
1 vöröshagyma
-mártás
olaj
1 evőkanál liszt
1 evőkanál barna cukor
1 gerezd fokhagyma
1 mokkáskanál szerecsendió
1 mokkáskanál reszelt citromhéj
1-2 teáskanál mustár
citromlé
2 evőkanál tejföl
Elkészítés:
Mint a tüdő a fazékból kidagadok én!-énekeltük óvodás korunkban, meg a gyerekeinknek, úgyhogy jó nagy lábast, fazekat kell választani. Persze még nyersen összevághatjuk, de sokkal egyszerűbb, ha megfőtt legalább félig. A vízbe tesszük a vöröshagymát, sót, borsot, babérlevelet. Ekkor kivesszük a vízből, csíkokra vágjuk, és egy másik, kisebb lábosban tovább főzzük annyi főzővízzel, amennyi bőven ellepi. A mártáshoz a lisztet elkezdjük pirítani az olajon, majd hozzáadjuk a cukrot is. Ha megolvadt, beletesszük a reszelt fokhagymát, együtt pirítjuk egy kicsit, majd felöntjük a tüdő főzővizével. Mustárral, citromhéjjal, citromlével ízesítjük, és tejfölt keverünk hozzá a végén. Ha nagyon hígnak találjuk, akkor a tejfölbe tehetünk egy kis lisztet. A mártásnak sűrűnek kell lennie. A tüdőcsíkokat még főzzük egy kicsit a szószban. Zsemlegombóccal vagy főtt tésztával tálaljuk. A hagyományos köret az előbbi. Recept itt.
Most biztos nem mondanám, hogy nem szeretjük így, mert nagyon finom volt. 




 Bibliás elmélkedés:
Először is szeretettel ajánlom a savanyú tüdő után írt gondolataimat is. Ott a babérlevél adta az apropót, most viszont a tüdő kérdése foglalkoztat. Hiszen koronavírus járvány van, és ez a tüdőt támadja meg. Egy nagyon hasznos könyvet kaptam a Lydia magazintól, amikor közölték a receptjeimet. Címe: Hol van Isten a koronavírus idején? Egy este el lehet olvasni, keresztény könyvesboltokban kapható, mindenképpen ajánlom. A kérdést elsősorban szkeptikusok teszik fel, akiknek a hite, ha volt is egyáltalán, meginog egy ilyen világméretű katasztrófa miatt. Ha Isten lenne, nem engedné.-gondolják. Megértem őket. Hitbeli fejlődésemben én is voltam ezen a szinten. Erről itt írtam. A sok szörnyűség láttán azt gondoltam, hogy Isten teremtette ugyan a világot, de kivonult belőle, nem törődik vele. Aztán megértettem, hogy Őt nem lehet ilyen korlátok közé szorítani, az utai nem a mi utaink, és a gondolatai nem a mi gondolataink. 
A könyv szerzője, John Lennox az Oxfordi Egyetem nyugalmazott matematika professzora, mélyen hívő, keresztény ember. Már ez is elgondolkodtató, hogy egy ilyen neves, természettudományokban jártas szakember hisz Istenben. Persze mi tudjuk, hogy a hitnek nem a tudomány az ellensége, hanem a hitetlenség, a tudomány inkább megerősíti a Biblia igazságait. 
A könyv nem ad választ arra a kérdésre, hogy Miért? Azt boncolgatja, hogy hogyan lehet elfogadni a látszólag igazságtalan helyzeteket. Jézus Krisztus az, aki erőt ad a nehéz helyzetekben, akihez fordulhatunk. Ráadásul rámutat arra is, hogy járványok, katasztrófák mindig is voltak, és lesznek is. 
"Nem az a keresztény tehát-írja-, aki megoldotta a szenvedés problémáját, hanem az, aki szeretettel és bizalommal fordul Isten felé, aki maga is szenvedett értünk."
A Bibliában ezt olvassuk:
"Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz." Jeremiás próféta könyve. 33.3


2020. december 15., kedd

Kókuszkocka krémpohár

 

Már van egy kókusz kocka a blogon, de a kis unokával együtt szerettem volna mártogatni, kókuszba forgatni, ezért új receptet kerestem hozzá. Kár volt. Az ismerős fiatalasszony, akitől ifihéten kaptuk a süteményt, sokkal finomabbat készített, mint a népszerű blogger. A tésztára még rá lehet fogni, hogy nem voltam elég ügyes, de a krémet nem lehetne elrontani. Az állaga sem volt megfelelő, és nagyon édesnek találtam. A kislány nem jött, úgyhogy megettük magában a tésztát, és készítettem néhány krémpoharat az alapanyagokból. Receptet nem írok, nemcsak azért, mert nem voltam vele megelégedve, hanem azért sem, mert meg kellene említeni a forrást, és nem akarom égetni. A krém mennyisége sem lett volna elegendő a sütihez, úgy hogy nem értem a dolgot. Mindegy. Élvezettel fényképeztem, és remélem, azért adok egy kis ötletet a száraz sütemények felhasználásához. Van, ahol mézeskalács marad, van, ahol linzer vagy más. Alul tészta, rá egy kis csokikrém, kókuszreszelék, és újra, amíg megtelik a pohár. Étkezéskor kicsit össze kell keverni. 

Nagyon jó adventi naptárat készített a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület. (KÖSZI). Kicsit későn vettem észre, de azért érdemes bekapcsolódni. Katt a kék szövegre. 

2020. december 13., vasárnap

Befolyásos asszonyok a konyhában. Bolla Zsuzsanna

 



Advent harmadik vasárnapján bemutatjuk Bolla Zsuzsannát, aki az Evangélikus Egyház honlapját szerkeszti és a Pékesség című blogot írja. A bibliai utónevek című könyv is a nevéhez kötődik. Hiánypótló munka.

– Teológus végzettséggel nem helyi, hanem egy online gyülekezetet „pásztorolsz.” Hogyan vezetett ide az utad?

– 1996-ban végeztem az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, Budapesten. Akkor adódott számomra egy ösztöndíj lehetőség Németországban, Erlangenben, így még másfél évet ott tanultam. Készítettem egy magiszteri dolgozatot és meg is védtem. A témám: Feltámadás és örök élet a Jelenések könyvében volt. Kiérkezésemkor azonban megtudtam azt is, hogy Németországban egyedülálló módon Erlangenben működik egy keresztény publicisztika szak, amire szintén jelentkeztem. A másfél év alatt ott is szereztem egy újságíró diplomát.
Hazaérkezésemkor sajnos nem volt lehetőségem egyházi szolgálatba állni, így egy vargabetűvel világi lapoknál vállaltam munkát.

– Kicsit mesélj nekünk a férjeddel való találkozásról!

– Férjem, Horváth Gábor egy telekommunikációs cégnél dolgozik, számítástechnikával foglalkozik. Tulajdonképpen az internet segítségével ismerkedtünk meg. Egy barátnőmmel cseteltem Németországból és az IRC fórumon többekkel is megismerkedtünk. A tagok az életben is jó barátok lettek, találkoztak szabadidejükben egymással. Én egy ilyen alkalommal, egy közös szilveszteren találkoztam a későbbi férjemmel. Fél év múlva, amikor hazajöttem az ösztöndíjról ismét találkoztunk, azóta tart a szerelem. Ennek már 22 éve.

– A legtöbb nőnek gondot jelent a gyerekek születése után az, hogy hogyan állítsa fel a helyes sorrendet az életében: anyaság, szolgálat, férj stb. Jut-e idő önmagára?

– Számomra mindig is a család volt a legfontosabb. Az persze nehéz kérdés, hogy mennyi idő jut rájuk, épp a legfontosabbakra.
Kisfiam és kislányom születése után jött a kérdés: folytassam-e ott, ahol abbahagytam a világi sajtóban való munkát, vagy szolgálni tudok-e már valamilyen formában az egyházamban.
Ekkor Fabiny Tamás püspök az evangelikus.hu oldal szerkesztésével bízott meg. 2008 óta, immáron 12 éve ez a fő feladatom. Ez elég sok időt vesz igénybe, hiszen nem csak szerkesztek, hanem eseményekről tudósítok, fotózom, interjúkat, riportokat készítek, írott és videós formában is.
Dániel fiam 16, míg Szonja lányom 14 éves. Ők ebbe nőttek bele, elfogadták édesanyjuk hivatását. Mindketten a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanulói. Hobbijuk a lovaglás. Pár évig én is együtt lovagoltam velük, de sajnos egy baleset rá kellett döbbentsen arra, hogy ideje abbahagyni ezt a sportot. Nagyon sajnálom ezt a döntést azóta is, de sajnos meg kellett hozzam.
Van két kutyánk is, Lili és Csöpi. Úgy érzem, boldog család vagyunk így együtt. És ha csak tehetjük, próbálunk minél több időt eltölteni így együtt.

– Úgy tűnik, sikerrel veszed a család és a karrier összehangolásának feladatát. Hogyan oldod meg a család élelmezését? Segítenek-e a gyerekek? Mi a kedvenc ételetek?



– Hét közben mindenki a saját kis „munkahelyén” eszik, én meg vagy rendelek, vagy valamilyen készételt eszem, ami nem túlságosan jó, de az időhiány miatt ezt tudom megtenni. A hétvégén igyekszem bepótolni az elmaradást, mert be kell, hogy valljam, szeretek főzni.
A gyerekek sok mindenben segítenek, de érdekes módon épp a fiam az, aki a gasztroangyal kettejük közül. Ő már teljesen önállóan bármit meg tud csinálni egy recept alapján. És ez lehet komplikált feladat is. „A” terve az informatikával való foglalkozás, de „B” tervként felmerült benne már az is, hogy chef lesz. Meglátjuk.
A kedvenc ételeink inkább az olaszos vonalat képviselik. Nagy Jamie Oliver rajongó vagyok, ő volt az első chef, akiből ihletet tudtam annak idején meríteni. Egyébként gyűjtöm a szakácskönyveket, már rengeteg van, tényleg mindenféle és igyekszem sokféle ételt kipróbálni.
Nagymamám Vizvári Mariskát követte, anyukám a Horváth Ilona szakácskönyvet – így ezek a klasszikusok is megvannak. Nekem F. Nagy Angélától volt az első szakácskönyvem. Ezek a korszakok elárulják a generációs különbségeket egy családon belül.

– Aki egész nap az egyház szolgálatában dolgozik, nem kísértés-e kihagyni a személyes Biblia olvasását mondván, ma már annyit olvastam ilyesmit.

– Sajnos ez a kísértés megvan! Nemrégiben fejlesztettük ki az evangélikus.hu mobiltelefonra is letölthető alkalmazást, ennek segítségével próbálom legalább a napi igével a napi csendességet tartani. Emellett szívfájdalmam az is, hogy sajnos nem tudok annyit könyvet sem olvasni, mint korábban, mert este már fáradt vagyok, a szemem sem a régi.

– Melyik a legkedvesebb szolgálatod a sok közül?

– Számos projektben vettem részt az egyházban, egy ideig én voltam az egyszázalékos kampány koordinátora, a reformacio500.hu oldal szerkesztője és az egyház kommunikációs vezetője is. De a most végzett evangelikus.hu szerkesztői munka mellett igazán akkor érzem jól magam, ha emberekkel találkozhatok és olyan riportokat készíthetek, amelyek bepillantást engednek az ő mindennapjaikba, megismerhetjük belőlük az ő személyiségüket, hitbeli meggyőződésüket.

– Hogyan kezdted el a kenyeres szolgálatot? Mi a célod vele?

– 2004-ben, a kisfiam születése után kaptam egy kenyérsütő gépet a férjemtől karácsonyra. Eleinte igen meg voltam elégedve magammal, milyen „szép kis kocka” kenyereket készítek, de aztán szerettem volna fejlődni és receptek után kezdtem kutakodni az interneten, rá kellett, hogy jöjjek arra, mennyire nem vagyok jó ebben. Sokáig Limara receptjeit sütöttem, öregtésztával, élesztővel, családom nagy boldogságára. Ebben az ember ki tudja tapasztalni a tészta, az élesztő, a kelesztési folyamatok, a különböző lisztek működését.
Körülbelül 5 évvel ezelőtt aztán belefogtam a kovászolásba. Pár sikertelen kísérlet után végül megtaláltam Ormós Gabi receptjeit, leírását (Kovászlabor blog és Facebook csoport), ráéreztem az egész lelkiségére és azóta csak ilyen kenyereket készítek. Külföldi mesterpékek kurzusaira is jártam, azokból is igen sokat tanultam.
Hogy mi a célom vele? A családomnak egészséges ételeket szeretnék az asztalra tenni. Kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy jelentkezem egy pékiskolába, de igen sok elfoglaltsággal járna, amit nem tudok összeegyeztetni jelenleg sem a munkámmal, sem a családommal. 


– Hogyan illeszkedik a kenyérsütés az egyház életébe?

– Az úrvacsora éve lett volna 2020-ban az evangélikus egyházban. Sajnos ez a járvány miatt részben elmaradt. De készítettem korábban egy előadást, amit gyülekezetekben, különböző egyházi fórumokon (lelkészi munkaközösség, konferencia, missziói nap, gyülekezeti alkalmak...stb.) szívesen elő szoktam adni. A címe: Jézus az élet kenyere. Ebben a kenyér történetétől kezdve, pékszakmai dolgokat is elmondok, de alapvető célom a kovász és a kovászos kenyér lelkiségéről beszélni. Az előadás során ószövetségi és újszövetségi teológiai elemzést is adok. Az előadáshoz készült egy rövid blog is, ami itt található: https://pekesseg.blog.hu Ezzel az volt a célom, hogy ha valakit az előadás után érdekelne a kovászos kenyér készítése, annak egy alap kovászkészítést és egy kenyérreceptet is tudjak adni. Ha pedig beszippantja a dolog, ahogyan velem is történt, akkor úgyis utána fog nézni a világhálón a további lépéseknek, recepteknek.


– A Bibliában számos helyen tesznek említést a kenyérről. Bolla Zsuzsa egyik írásából idézek erről:

"Ha elkezdjük lapozni az evangéliumokat, már Jézus születésénél találkozunk a kenyérrel: Betlehemben született, ami héberül azt jelenti a kenyér háza.
Ezután Jézus szolgálatának elején is találkozunk a kenyérrel való kapcsolatával: a kenyér ugyanis a kísértő ördögi eszköze is lehet. Ha csak az anyagiakra figyelünk, ószövetségi emberként, az egyensúly megbomolhat az életünkben. Ilyenkor jó, ha szem előtt tartjuk a jézusi választ: „Nemcsak kenyérrel él az ember…” (Máté evangéliuma 4,4)
Jézus imádsága, amelyet ránk hagyott, megmutatja a helyes sorrendet és értékrendet. A Miatyánkban a kenyérért való fohászkodás nem az első kérés. Isten országának rendjében először Istent kell magunk előtt látnunk, őt kell a középpontba helyeznünk. Ezután lehet megfogalmazott kérésünk a testünket éltető táplálékért, a ráadásként kapott kenyérért (Mt 6,11; Lk 11,3).
Jézus a csodálatos kenyérszaporításnál is bebizonyította tanítványainak: először oda kell figyelni arra, amit mond nekik: hiába volt csak öt kenyér és két hal náluk (Lukács evangéliuma 9,13), jóllakott belőle az egész sokaság.
A legszebb jézusi szavak mégis azáltal szentelik meg a mindennapi kenyeret, hogy Jézus önmagát nevezi az élet kenyerének (Jn 6,35). A mennyből szállt le, hogy ő legyen az élő kenyerünk (Lk 6,51). Ezzel arra tanít, hogy az életünknek olyan részévé, táplálékává akar válni, mint amilyen a kenyér. Fontos, központi, el nem hagyható elem. Ahogyan az utolsó vacsorakor, majd később az első tanítványok a kenyér megtörésekor, úgy az úrvacsorakor mi is minden egyes alkalommal részesülhetünk ebből a kenyérből (1Kor 10,17).
Ha csak a megélhetésünkért aggódunk, az felemészt és megbénít. Ha az anyagiasságon, az asztalunkra kerülő mindennapi kenyéren túl az égi kenyérre tekintünk, akkor megerősödik a szívünk, és új életet kapunk."

– Végül kérlek, ossz meg velünk néhány gondolatot a karácsonnyal kapcsolatban is.

– Szomorú ez az egész 2020-as év. Még nem tudom, hogyan fogjuk megünnepelni az idén a karácsonyt, ami nálunk – ahogyan másoknál is – mindig igazi családi ünnep. De az teljesen biztos, hogy nem lesz a szokásos jövés-menés, rokonlátogatás, jóízű beszélgetés és jó, ha szűk körben együtt lehetünk. Ebben a helyzetben ennek is örülni kell.

Most, hogy elérkezett az új egyházi esztendő, s már a harmadik gyertyát is meggyújtottuk az adventi koszorún, nálunk ilyenkor ünnepes napok szoktak kezdődni: sok névnap, születésnap gyűlik ilyenkorra, decemberre. De ezektől függetlenül családunkban mégis a legfontosabb, Jézus Krisztus érkezésére koncentrálunk. Most is ez visz előre bennünket, ez tud erőt adni mindannyiunk számára ebben a nehéz és embert próbáló helyzetben. Ha már így adódott, jó lenne, ha a világ is leállna és tudna erre a középpontra figyelni. Talán ebben a helyzetben sikerülhet mindannyiunknak megtalálni Jézust, aki igazán fontos az ember életében.

-Köszönöm a beszélgetés, áldott adventi időt kívánok.

2020. december 11., péntek

Stollen, sütőporos, midi

 

Hogyan készülünk a karácsonyra? Sütünk, főzünk, takarítunk, vagy lelkiekben hangolódunk a Megváltó születésére? Nem akarok képmutató lenni, ezért bevallom, hogy így is, úgy is. 

Egyik oldalról részt veszek egy kihívásban, hogy minden nap olvassunk el egy fejezetet Lukács evangéliumából. Mivel 24 részből áll, éppen végzünk szenteste. Jó újra egyben látni Jézus életét, mert általában kisebb részeket olvasok naponta. Viszont abban jobban el tudok merülni. 

Másik oldalról meg most készültem el ezzel a stollennel, ami szintén kihívás, mert nagyon el kell találni, hogy szépen egyben maradjanak a szeletek. teller-cake oldaláról vettem most a receptet, eddig élesztőseket készítettem, de ő sütőport használt. Mit mondjak? Elképesztően finom ez is. Sajnos kevés vaj volt itthon, ezért el kellett szaladnom a boltba, ahova nem engedtek be. Elmúlt már 65 éves?-kérdezte a kedves eladó, amikor át akartam lépni a bolt küszöbét. Nem.-vallottam be, így kihozta a vajakat. A tavaszi karantén idején nagy felháborodás volt az idősek körében a vásárlási idősáv miatt, pedig az ő érdekükben történt. Most van sáv, de mehetnek bármikor, így bármikor mennek, a boltosok meg mérgesek miatta. Hiába. Nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. 

A stollen egy jellegzetes német karácsonyi sütemény. Alakja a Kisjézust mutatja a pólyában. Történetéről itt írtam részletesebben. Böjti eledelnek indult vaj és más finomságok nélkül, de aztán felfejlődött egy igencsak gazdag süteménnyé, és végül a karácsonyi asztalra került. Ilyenkor sütjük, hogy összeérjenek az ízek. Nagyon finom lett. Érdekessége, hogy teller-cake az én blogjátékomra 
készítette. 

Hozzávalók:
25 dkg liszt
7 dkg porcukor
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
1 csomag vaníliás cukor
15 dkg vaj
1 tojás
2 evőkanál rum
5 dkg kandírozott citrushéj
5 dkg mazsola
5 dkg mandula forgács







Elkészítés:
A száraz anyagokat összekevertem, és a robotgép üstjébe tettem a felkockázott vajjal. Szépen elmorzsolta nekem, és nem lett meleg a kezemtől. Aztán beleütöttem a tojást, rá a rumot, villával kicsit felvertem, és összeállíttattam vele a tésztát. Beledolgoztam az apróra vágott gyümölcsöket és mandulát is. Ketté osztottam, lisztezett asztallapon oválisra kinyújtottam. Az egyik oldalát behajtottam a közepén túl, kis gerincet formáztam rá, és 180 fokos előmelegített sütőben kisütöttem. Milyen kár, hogy nem teller-cake után formáztam, hanem a "nagy könyv" alapján. Így megint nem vagyok megelégedve az alakjával. Na, majd legközelebb!

Bibliás elmélkedés:
Az ember azt gondolná, hogy a karácsonyról már nem lehet újat mondani, hiszen mindenki tudja, hogy Betlehem meg kis Jézus. Angyalkák, báránykák, pásztorok, bölcsek...
Aztán mégis. Akárhányszor elmondom a gyerekeknek hittan órán vagy a játszóházban, mindig kicsit más üzenet válik hangsúlyossá. Ebben az évben négy osztályban tanítok hittant. Már most a héten megemlékeztünk a karácsonyról, mert nem lehet tudni, hogy lesz-e tanítás a jövő héten. 
A nyolcadikos lányoknak az a rész "emelkedett ki", hogy mennyire erkölcsösek voltak a lányok akkoriban. Szent volt a házasság, és boldogabbak is voltak az emberek, pedig nagy volt a szegénység. Mégis, a kapcsolat örökre szólt, és meg is küzdöttek érte. Évezredes mintákat követtek, és a nagy család segítségére is számíthattak. 
A kisebbeknek többet beszéltem arról, hogy Istennek milyen fontos volt, hogy hívő családba érkezzen a fia. József szegény volt, egy galambpárt adott áldozatként a fia születésekor a templomban. Gyerekek! Mi az igazán fontos az életben? A szeretet. Az, hogy Isten szeret bennünket, és a Fiát adta a bűneinkért.
Aztán azon is elgondolkoztam, hogy nekem mi a fontos a karácsonyban. Engem is elkap a rohanás, a "daráló", ahogy a férjem fogalmaz, vagy jut idő a csendességre? Csak rajtam múlik. 
Családi karácsonyt nem tartunk idén. Furcsa lesz, hogy csak négyen üljük körül az asztalt. Mégis hálát kell adni ezért is. És azért, hogy jelen lesz egy ötödik, aki feladta mennyi dicsőségét, és emberré lett értünk, mint kisgyermek. Átélte mindazt 33 éve alatt, amit mi. Érti a gondjainkat, betegségeinket ismerte, fájdalmainkat hordozta. Lehet hozzá menni erőért, bölcsességért, vigasztalásért, ha baj van. 
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek." Máté evangéliuma 11.28

2020. december 9., szerda

Banánkenyér. Kicsit diétás

 




Kaptam hideget, meleget a krumplifőzelékemért a facebookon. Kifogásolták, hogy nincs rajta elég szósz, nem is főzelék, csak főtt krumpli. Viszont rekord nézettséget ért el a héten. Úgy látszik, a negatív hozzászólók aktívabbak. Azért volt, aki megállapította, hogy ahány ház, annyi szokás, és sok jó recepttel ismerkedtem meg. Nem is gondoltam volna, hogy ennyiféle változata lehet egy ilyen olcsó ételnek.

Most egy banánkenyeret hoztam. Férjem gumit cserélni volt a szerelőnél, és két nagy fürt túlérett banánnal jött haza. Egy zöldséges kuncsaft hagyott nála két ládával, és adott belőle nekünk is. Milyen jól tette! Az egyik fürtöt tovább adtam én is, a másikból banánkenyér készült. A régi tintatartó és a tollak nem éppen idaillő dekoráció, de láttam már zsinegeket is sütemények mellett. Azért tettem oda, mert az iskolamúzeumnak akarom adni a régi iskolás dolgaimat. Így marad egy fényképes emlékem. Én még írtam ilyen tollal, és kisiskolás voltam, amikor megszüntették a hosszú, 10 személyes padokat. Még jártam iskolába szombat délután is, sőt, tanítottam is. Anyu halálával örököltem meg ezeket a tárgyakat, de nem volt szívem kidobni. A múzeum majd el tudja helyezni, csak most tatarozzák. 
Juci lányom készít nagyon finom banánkenyereket, de nem tőle kértem receptet. Nézelődtem a neten, és megalkottam a saját, diétás változatomat. Persze cukorral és fehér liszttel is működik.

Hozzávalók:
15 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
15 dkg finomliszt
1 ek édesítő vagy 10 dkg cukor
10 dkg puha margarin
2 tojás
1 teáskanál vanília aroma
1 teáskanál fahéj
1 csomag sütőpor
1 csipet só
3 banán+ a tetejére
1-2 evőkanál csokicsepp
Elkészítés:


A száraz anyagokat a szárazzal, a folyékonyt a folyékonnyal összekeverjük, és elegyítjük a kettőt. Botmixerrel is be lehet segíteni, hogy ne legyen darabos. A tönkölyliszt helyett használhatunk finomlisztet, az édesítő helyett porcukrot. Hozzáadjuk a csokidarabokat is. Sütőpapírral bélelt formába öntjük, a két fél banánt és a darabokat ráhelyezzük, 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. Kb 50 perc. 35x11.5 centis volt a kalácsforma, amit használtam. 



Egy szép ének karácsonyi ráhangolódásul: