Nemzeti színű főétel

 

A család mindig előbb üli meg az ünnepeket, ami az ételeket illeti, mert ki kell kísérletezni a megfelelő ételsort. Már van főétel is, leves is, desszert is a blogon, de most gazdagodott a kínálat ezzel a zöldséges husival. Végül is nem tudom, hogy mit fogok főzni az ünnepen, lehet, hogy még egy új ételt. A nemzeti színű ételek készítését francia mintára kezdtem el. Itt van egy szép desszert.  

Ők nagyon büszkék a nemzetiségükre, gondoltam, vegyünk példát róluk. Ide gyűjtöttem a piros-fehér-zöld ételeket.  (katt a kék szövegre)

Főétel a nemzeti ünnepre

Hozzávalók:
3 csirkecomb filé
szeletelt bacon
brokkoli
mozarella
kaliforniai paprika csíkok
só, bors
színes tészta

Elkészítés:
A húst sózzuk, borsozzuk, és begöngyöljük baconbe. Olajozott tepsibe tesszük, közé nyers broccolit, paprika csíkokat. A  mozarella darabokat a fehér szín miatt tettem bele, de teljesen szétolvadtak. Szép pirosra sütjük a húst, a  zöldséget néha meglocsoljuk egy kis szafttal. Színes tésztát főzünk ki hozzá, és elrendezzük a tányéron. 

A színek legjobban ennél a krémpohárnál látszódnak. Finom is, érdemes kipróbálni. 

Nekem fontos ez a nap. Most van a népszámlálás Szlovákiában. Egy Nagy Csomor András nevű felvidéki népzenész nagyon szépen fogalmazott a nemzeti hova tartozásról facebook oldalán:

"Én a következő két okból vallom magam református magyarnak a népszámláláson:

Egyrészt, az ember nem lehet más, mint ami. Én református magyar vagyok. Ez nem szégyellni, vagy takargatnivaló dolog, épp ellenkezőleg! A minden népnek kijáró tisztelet mellett, büszke vagyok rá, hogy a magyar nemzethez tartozom, hogy részese lehetek e páratlan kultúrának és e több, mint ezer éves történelmi örökségnek.

Másrészt meg kell értenünk, hogy az örökség nem csupán ajándék, hanem felelősség is egyben. Ahogy az életben is, a jó gazdát az különbözteti meg a rossztól, hogy örökségét nem tékozolja el, hanem jó sáfárkodással továbbgyarapítja azt. A felelősség feladatot jelent, most a színvallás feladatát jelenti nemzetünk és kultúránk fenntartása érdekében.

Éppen ezért arra kérek mindenkit, hogy a legjobb lelkiismerete szerint cselekedjen, amikor kitölti a kérdőívet. A „merjünk kicsik lenni” és a „lassítsuk a fogyást” gyámoltalan mentegetőzését bátran cseréljük le a „merjünk magunk lenni” és a „gyarapodjunk” jelszavakra."

Nemzeti színű falatok

 Ünnep közeledik, és már több nemzeti színű ételt tettem közzé ennek kapcsán. 

Itt gyűjtöttem össze őket.

A mostani egy reggeli vagy vacsora ajánlat sölytből, ecetes sajtból, melyet házilag készítettem el. Recept itt. Mielőtt formába öntöttem volna, mint a többi esetében, a hűtő tojástartójába nyomkodtam apránként, amíg kihűlt, és összeállt. Előtte kiöblítettem. Bármilyen fehér ételt, akár rizst is lehet így tálalni. Piros paprikába és vágott petrezselyem zöldbe forgattam.

Bibliás elmélkedés:

Isten, haza, család. Ez a három érték határozza meg az életemet. Hogy milyen sorrendben? Inkább egy kör mentén elhelyezkedve  képzelem el a szavakat, mert mindegyik fontos. Azért Isten felé billen el a mérleg, de ha lázas a gyerek, természetesen otthon maradok vele vasárnap délelőtt is, nem megyek templomba. Viszont Isten az, aki a család felé fordított, amikor nagyon jól éreztem magam karrierépítő, dolgozó nőként. 

És Isten az, aki népeket teremtett. A Jelenések könyvében szó van az üdvözültek nagy sokaságáról "minden nemzetből és ágazatból, és népből, és nyelvből." (Jelenések 7.9) Tehát a Biblia nem internacionalista, nem támogatja a világpolgár eszméjét. Minden jó keresztyén jó hazafi is egyben. Én legalább is így látom. 

Olvasni való: Népi hagyományaink

Tejben sült pecsenye. Kokárda készítési útmutató március 15-re

Minden évben elteszem a kokárdákat egy biztos helyre, hogy ne kelljen keresni. Csak kinyitom a dobozt, ...aztán mégsem találom őket. Lehet, hogy egyszer előkerül majd 1 kg valahonnan. Annyi sosincs meg, mint amennyit tavaly  kitűztünk. 

Ha kevésnek találjuk az otthoni mennyiséget, vagy újítani akarunk, és magunk készítenénk el a nemzeti színű díszeket, ajánlok egy jó videót. Itt ugyan nem a hagyományos kokárda készül, de nagyon érdekes.

A hagyományos kokárda így készül:
 1. Egy 20 cm-es darabot levágunk a szalagról. Ez 2 cm széles. A zöld részénél, de egészen a szélén cérnával végigvarrjuk apró öltésekkel, hogy be tudjuk ráncolni. 

2. Hátul visszafordítjuk a szalag végeit, és összevarrjuk. A felesleges részt ferdén levágjuk. Kör alakot kapunk.

3. Egy 10-15 cm-es darabot ketté hajtva hátul hozzávarrjuk, a végét bevágjuk és kész.

Megoszlanak a vélemények a színek sorrendjéről, mert az eredeti, francia kokárdát belülről kifelé kellett olvasni. A márciusi ifjak is így hordták először, de aztán győzött a józan ész. A franciák a keresztnevüket mondják először, mi a vezetéknevünket (a helyes sorrend!), és kívülről befelé olvassuk a kokárdát.

Piros-fehér-zöld, ez a magyar föld.
Az ünnepre készülve évek óta készítek valami piros-fehér-zöld ennivalót. Most is.
Amikor elkészült, elrendeztem egy autentikus, régi tálban.

Ha előbb észre veszem a hasonlóságot, és megfordítom a hússzeletet...!

De nem jutott eszembe, így nem arra hasonlít, mintha megfordítottam volna. Így jobbra került az Adria...

Így, március 15-én néha elmerengek: "Mi lett volna, ha...?"
Jó, jó, tudom. Nézzünk előre!
És végre a recept:

A hús elkészítése nagyon egyszerű. Kicsit hasonlít a vasi pecsenyéhez. Tarjaszeleteket sok fokhagymával sós tejben áztatunk egy fél nap. Aztán olajozott serpenyőben megpirítjuk egy kicsit, felöntjük némi tejjel, és pirosra sütjük. Piros paprikával megszórjuk. Rizzsel, uborkával vagy salátával kínáljuk.

Több nemzeti színű étel.
Bátorítás a Biblából:
"...azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, mely Krisztus Jézusban van. " (Filippibeliekhez írt levél 3.rész 13-14. vers)

Nemzeti színű sós torta

Nagyon fontosnak tartom, hogy ünnepeket üljünk. Nemcsak a keresztyén, hanem a nemzeti ünnepeket is. Már több nemzeti színű étel is van a blogon, ide gyűjtöttem őket. Ez a mostani kicsit bonyolultabb.

Hozzávalók:
-sós kekszek (Tuc)
-tortalaphoz
40 dkg liszt
1,5 dl olaj
2 dl tej
mokkáskanál só
4 tojás
-piros réteghez
30 dkg darált sertéshús egy része
kis hagyma
piros paprika
olaj
só
140 g paradicsompüré (két kicsi)
2 dl paradicsomlé
zselatin
-fehér réteghez
2 krémsajt

-zöld réteghez

450 dkg fagyasztott spenót egy része
só, bors
1 nagy gerezd fokhagyma reszelve
zselatin

Elkészítés:

Sós olajos piskótát sütöttem. (Kiskukta receptje átdolgozva). Az olajat, tejet, tojássárgáját, sót összekevertem, rászitáltam a lisztet, 1-2 percig kevertem. A fehérjét habbá vertem, és kis adagonként hozzáadtam az olajos részhez. Közepes tepsiben sütöttem ki, és két kört vágtam belőle, de végül csak egyet használtam fel. A maradékból majd készítek valamit. Kár volt ez a nagy felhajtás. Elég lett volna 10 dkg sós kekszet összekeverni vajjal, és a tortaforma aljába nyomkodni.

A spenótot kiolvasztottam, ízesítettem, főztem egy kicsit, botmixerrel pépesítettem, majd hozzáadtam egy zacskó vízben oldott zselatint. A piskótakarikát a forma aljába tettem, és rásimítottam a kihűlt, de még folyékony  spenótból kb 2 cm-t. Amikor megszilárdult, rákentem a sajtkrémet, majd a húskrémet is. Ehhez az olajon megpirítottam a kockára vágott hagymát, kis paprikát adtam hozzá, vizet, a húst és a paradicsompürét is. Puhára főztem, botmixerrel pépesítettem. Majd a paradicsomlében elkevertem egy zacskó zselatint, hozzáadtam.és hűtöttem egy kicsit. Biztos, hogy kevesebb zselatin is elég lett volna mindkét réteghez, de nem akart megszilárdulni. Sós kekszet ragasztottam a szélére, és kész.

Március 15 kiemelt helyen van népünk életében, pedig milyen régen volt. Mégis szépnek látjuk ahogy a márciusi ifjak elindultak, és a nép melléjük állt. Úgy gondolom, hogy a szabadságharc is lehet Istentől,  mert mások elnyomása nincs tőle.  Isten népeket teremtett, és nem akarja, hogy az egyik elnyomja a másikat.

Himnuszunk eredeti kéziratának első oldala:

"Az ezen dátum által jelképezett korszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. Büszkének kell lennünk tehát erre a napra." 
A Történelemklub oldaláról idéztem, tovább olvasva  egy lényegre törő összefoglalót találunk az ünnepről: 
http://tortenelemklub.com/node/12

Piros, fehér, zöld csirkecombok.

Császárhús, sajt, medvehagyma
Sütés után halványulnak a színek persze, de lehet rajta segíteni paradicsompürével, szórt sajttal, friss medvehagymával.

Gyümölcssaláta március 15-re

Sok kivi, némi tejszínhab és meggy. Máris kész az ünnepi, piros-fehér-zöld finomság.

Nemzeti színű ételekről itt  olvashatnak.

Medvehagymás pogácsa

A születés-és névnapokat össze szoktuk vonni, és össznépi elnevezés alatt tartjuk. Időnként egy nagyobb ünnephez kerülnek, mint most is. Húsvét vasárnapot és három születésnapot tartottunk. Évi a csokitortát szereti, Ancsi a diókrémes diótortát, Eszter viszont inkább a sósakat. Leveles vajas tésztából akartam készíteni neki sonkás párnát, de elfelejtettem venni. Maradt viszont medvehagyma a csirkesültből*, így abból készült a sütemény. 

Kutakodtam az interneten jó recept után, de mindegyiket hajtogatni kellett volna, és én már a két torta után nagyon fáradt voltam, meg késő is volt, így saját recept lett. 
50 dkg lisztbe elmorzsoltam 20 dkg vajat, egy evőkanál sót tettem hozzá. 2,5 dkg élesztőt felfuttattam 1 dl langyos, cukros tejben, a lisztkeverékbe mélyedést csináltam, beleöntöttem. Utána beleütöttem egy egész tojást, és 2 nagy evőkanál tejföllel jól összegyúrtam az egészet. 2 dkg leszárazott medvehagymalevelet megdinszteltem egy kis olajban, és belegyúrtam azt is. Kinyújtottam, megkentem a tetejét felvert tojással. Amint látható, nem használtam pogácsaszaggatót, hanem csak négyzeteket vágtam a tésztából, és kisütöttem. A gyertya csak a móka kedvéért került rá. 
*A combokat baconbe, parenyica sajtba és medvehagymába tekertem.

Sülés után elfelejtettem lefényképezni. 

Tökmagkrémes kenyér március 15-re

Sajttal

Van már nemzeti színű főétel, és sütemény is a blogon, és most reggelit kínálok az ünnepre.

Még a nyáron jártunk az Őrségben, és ott kóstoltuk a tökmagkrémet. 

A beszámolót itt olvashatják.

Elkészítés:

Egy evőkanál tökmagkrémet összekeverünk egy kocka natúr vagy zöldfűszeres krémsajttal, és rákenjük a fánkszaggatóval kiszúrt kenyérdarabra. Sajtot és paradicsomot, vagy tojást és paradicsomot tehetünk rá. Azért van kívül a zöld szín, mert egyesek szerint az igazi kokárdát belülről kifelé kell olvasni. Nem tudom,de a kedvükért ez ilyen.

Tojással

Piros fehér zöld sütemény március 15-re

Katalinnál láttam, aki Katitól vette az ötletet, aki ...,szóval itt van az én kokárda sütim, melyet a nemzeti színű ételek után kínálhatunk.
Kati receptjét módosítottam egy kicsit.

Hozzávalók:
25 dkg liszt 
10 dkg margarin
10 dkg porcukor
2 tojásfehérje
1 tasak vaníliás cukor*
csipetnyi só
piros és zöld ételfesték

Elkészítés:
A száraz anyagokat összekeverjük, belemorzsoljuk a margarint, majd hozzáadjuk a tojásfehérjét. Három részre osztjuk, és a egyikbe belegyúrjuk a piros, a másikba pedig a zöld ételfestéket. A harmadik úgy marad. 

Mindhárom cipót egyforma nagyságúra nyújtjuk, egymásra fektetjük, és szorosan feltekerjük. Fél órára a hűtőbe tesszük, hogy megkeményedjen, majd vékony szeletekre vágjuk. Előmelegített sütőben 150 fokon 15-20 perc alatt világosra sütjük.

Az eredeti recept vajat ajánl és egész tojást. Én viszont margarint használtam, ezért fehérjét adtam hozzá, hogy ne legyen sárga. Több piros festék kellett volna, mivel így nem elég élénk. Nyilván ki kell tapasztalni. vagy más márkát venni. Nekem ez volt itthon. A zöld rész ugyanolyan vastag volt sütés előtt, mint a többi. Úgy látszik, hogy ez a festék másképp reagál a hőre, mint a többi. 
*fél csomag sütőpor, de elfelejtettem beletenni.

Bibliás elmélkedés:

Isten, haza, család. Ez a három érték határozza meg az életemet. Hogy milyen sorrendben? Inkább egy kör mentén elhelyezkedve  képzelem el a szavakat, mert mindegyik fontos. Azért Isten felé billen el a mérleg, de ha lázas a gyerek, természetesen otthon maradok vele vasárnap délelőtt is, nem megyek templomba. Viszont Isten az, aki a család felé fordított, amikor nagyon jól éreztem magam karrierépítő, dolgozó nőként. 

És Isten az, aki népeket teremtett. A Jelenések könyvében szó van az üdvözültek nagy sokaságáról "minden nemzetből és ágazatból, és népből, és nyelvből." (Jelenések 7.9) Tehát a Biblia nem internacionalista, nem támogatja a világpolgár eszméjét. Minden jó keresztyén jó hazafi is egyben. Én legalább is így látom. 

Egy írás erről a honlapomról: 

Népi hagyományaink (katt a kék szövegre)

Nemzeti színű ételek. Vasi pecsenye

Valahol olvastam, hogy a franciák, akik nagy hazafiak, a nemzeti ünnepükön kék-fehér-piros ételeket főznek. Nyakamba vettem az internetet, de nem találtam erre nézve semmit. Vagy ügyetlen vagyok, vagy a hír nem igaz. Viszont az ötlet megihletett. 

Vasi pecsenye

Sertéscombból, karajból, vagy szép lapockából készítsük. Szeletenként körülbelül 1 gerezd fokhagymát számítsunk. A hússzeleteket sózzuk be, rakjuk egymásra egy dobozban, és közéjük apróra vágott fokhagymát tegyünk. Öntsünk rá annyi enyhén sós tejet, hogy ellepje. Másnap a húsokat töröljük szárazra, mártsuk paprikás lisztbe, és forró olajban süssük ki őket. Most még egy kis őrölt paprikát is szórtam a húsra, hogy pirosabb legyen, de eredetileg nem kell. 

Savanyú uborka helyett adhatunk salátát:

Kell hozzá 20 dkg fehér káposzta szálasra vágva, 1 kis paradicsom, néhány szelet uborka kockára vágva. Enyhén sózzuk meg, keverjük össze, és egy fél óra múlva már jó is. 

Ünnep lévén húslevest is főzünk. A zöldséget tálalhatjuk így is:

Bibliás elmélkedés:

Isten, haza, család. Ez a három érték határozza meg az életemet. Hogy milyen sorrendben? Inkább egy kör mentén elhelyezkedve  képzelem el a szavakat, mert mindegyik fontos. Azért Isten felé billen el a mérleg, de ha lázas a gyerek, természetesen otthon maradok vele vasárnap délelőtt is, nem megyek templomba. Viszont Isten az, aki a család felé fordított, amikor nagyon jól éreztem magam karrierépítő, dolgozó nőként. 

És Isten az, aki népeket teremtett. A Jelenések könyvében szó van az üdvözültek nagy sokaságáról "minden nemzetből és ágazatból, és népből, és nyelvből." (Jelenések 7.9) Tehát a Biblia nem internacionalista, nem támogatja a világpolgár eszméjét. Minden jó keresztyén jó hazafi is egyben. Én legalább is így látom. 

Egy írás erről a honlapomról: 

Népi hagyományaink (katt a kék szövegre)