Volt egy kis darab rostélyos a fagyasztóban. Ebből álmodtam meg ezt az ősziesnek mondott finom ételt. A zöldborsó ugyan nem kifejezetten őszi, de ha a másodvetésre gondolunk, amiből ilyenkor már szoktak szedni, akkor mégis illik ide. Különben meg van benne egy kis lecsó is, ami megmaradt a befőzésből.
Hozzávalók:30 dkg marha rostélyos
1 nagy vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
olaj
só, bors
1 tálka lecsó
1 evőkanál reszelt zöldség
zöldborsó
3 babérlevél
Elkészítés:
A vöröshagymát apróra vágjuk, és megfonnyasztjuk egy kis olajon. Közben hozzáadjuk a fokhagymát is. A húst kis kockákra vágjuk, és fehéredésig pirítjuk a hagymákon. Hozzáöntünk két pohár vizet, kis sót, borsot, a babérleveleket, a lecsót, és kuktában 20 percig főzzük. Kukta híján addig, amíg megpuhul a hús. Utána beleöntjük a borsót, ami jelen esetben fagyasztott volt, de nem tudom, hogy mennyi, mert elfelejtettem megmérni. Jöhet a reszelt zöldség is, és addig főzzük, amíg a borsó is puha. Illene hozzá a krumpligombóc, a rizs, de most tészta a köret. 
Kislány koromban a tél volt a kedvenc évszakom. Nem éppen megszokott dolog, mert a gyerekek inkább a nyarat szeretik, amikor lehet jókat pancsolni a szabadban. Én viszont a hóban szerettem hemperegni, nagy hócsatákat vívni, hóembert építeni, és várni a karácsonyt. Aztán a tavasz lett a kedvenc. Gyönyörködtem az éledő természetben, élveztem a madárcsicsergést, és teljesen fellelkesített a sok tavaszi virág. Ma is ezek a kedvenceim. Már nem is emlékszem, hogy mikor váltottam az őszre, de különleges örömöt jelent a bíborra váltó természet. Megjelennek a lampion virágok, a sütnivaló tök, és lassan minden elcsendesedik. Csak az a fránya reuma ne lenne! Itt fáj, ott fáj. Talán mégis inkább a nyár? Nem tudom eldönteni, de nem is nekem kell. Isten már jó régen úgy döntött, hogy váltakozni fognak az évszakok. Tavaszra nyár, majd az ősz és végül a tél. Mindegyiknek megvan a maga szépsége, és értelme is. Állítólag nem volt mindig így. Noé előtt a Földet vastag páraréteg vette körül, amely megszűrte a Nap káros sugarait, és egységes, párás légkört biztosított. Itt írok erről. Az özönvízzel megszűnt ez a páraréteg, a védelem is, ezért aztán az emberek a későbbiekben nem éltek évszázadokig, mint Noé idejében. Addig látták az unokáik unokáit is. Később csak a gyermekeiket, vagy esetleg a dédunokákat.
Ősszel elcsendesedik a természet, mert Isten így határozott, de nem csak a növényeknek kell pihenni ilyenkor. Nekünk is szükségünk van olyan időszakokra, amikor lehetőséget keresünk arra, hogy elcsendesedjünk.
Elcsendesedni. Szoktunk-e elcsendesedni? Tudunk-e magunkban lenni, elmélkedni az idő forgásán, imádkozni a barátokért, rokonokért, akár az ellenségeinkért is?
Néhány éve kezdődött, hogy hajnali 4-kor felébredtem. Forgolódtam az ágyban, kimentem, visszajöttem, vizet ittam, és nem értettem, miért nem tudok aludni. Végül is elővettem a Bibliámat, és elolvastam az aznapra kijelölt igerészeket. Nagy nehezen megértettem, hogy
Isten ébreszt fel, mert velem akar lenni.
A nap folyamán ugyanis gyakran elsodornak az események, pedig már felnőttek a gyerekek, nincs, aki megzavarná az áhítatomat. Mégsem tudok már úgy figyelni az igére, mint fiatalabb koromban. A terveim, mit főzzek stb elviszik a gondolataimat. Miután megértettem ezt, nagyon áldott időkké váltak a hajnali órák. 2 órát töltöttem Biblia olvasással, imádsággal, elmélkedéssel. Aztán megreggeliztem, és visszaaludtam 6 óra tájban. Gyakran ma is így van. ha mégis tovább alszom, akkor a nap folyamán keresek rá időt, de a nap nem múlhat el csendesség nélkül.
Kedves Olvasó! Ön hogy van ezzel? Hallotta már Isten hangját az Igén, vagy istentiszteleten keresztül? Talán még senki nem mondta, hogy a Biblia nem holt betű, hanem cselekvő, isteni szöveg. A magyar nyelv kifejezően nem is Isten szaváról, hanem Isten Igéjéről beszél. Ige, ami
"élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek...szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait."(Zsidókhoz írt levél 4.12.)
Jó, ha úgy olvassuk, mint Isten hozzánk írott levelét, amelyre egyébként választ vár. Döntést mellette, azt, hogy igazítsuk a cselekedeteinket az akarata szerint.
"Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz" (mennybe jutsz). -hívja az övéit, mert Jézus kereszthalálával megváltott bennünket, és megnyitotta az utat a mennybe, ami a Vele való boldog közösséget jelent már itt a földön.
