Pandúr leves

 

Nagyon szeretem a népművészetet. Nem volt mindig így, bár sohasem voltam ellene, de igazán akkor kezdett el érdekelni, amikor az iskolában, ahol tanítottam, hirdetni kezdtek egy Díszítőművészeti tanfolyamot, és jelentkeztem. Azt hittem, hogy valamilyen lakáskultúrával kapcsolatos dolog lesz, de nem. Hímzést és népi kultúrát tanultunk. Mivel soha sem szerettem varrni, kicsit furcsa volt nekem, de nem hagytam ott. Megismerkedtünk a különböző tájegységekkel, hímzésmintákkal, kicsit belekóstoltunk a népi építészetbe, a népdalok világába is. Ez utóbbi azért nem állt távol tőlem. Amikor 1971-ben kezdtem a gimnáziumot, az énektanár azt a házi feladatot adta az első órán, hogy írjuk össze az általunk ismert népdalokat. 100 fölött találtam! 

A tanfolyam a magyarságomban is megerősített, sok jót tanultunk. El is végeztem becsülettel, de soha nem vezettem szakkört. A tudás csak beleivódott a lényembe, és átformált kicsit. Ezért van néha népi hímzés vagy tányér a képeimen. Szeretem az ezzel kapcsolatos műsorokat is, bár tévét nem nézek, a youtube-on néha megkeresem az Ízőrzőket. Micsoda gazdag a főzési hagyományunk! Hiába mondják, hogy gulyás meg pörkölt, meg kelt tészta. Nem, a magyar háziasszonyok alkotó módon használták az alapanyagokat, a szegénységük sem akadályozta meg őket abban, hogy finomságokat tegyenek az asztalra. Ilyen ez a pandúr leves is. Hogy miért így hívják? Nem tudom, de nagyon finom. 

Annyiban hasonlít a Betyárgombóchoz, hogy ebben is van gomba, ami erdőben, szabad területen terem, ahol a betyárok szoktak tartózkodni, és a pandúrok meg ott keresik őket. A Wikipédia szerint a pandúrok csendbiztosok voltak a 19.században. Nem volt rossz a megítélésük, hiszen felügyeltek a rendre. Az 1868-as vasárnapi Újság jellemzése szerint "becsületes, önérzetes, józan emberek. Verekedők nagyon hallgatnak rájuk, tolvajok elfutnak előlük, haramiák jobban respektálják, mint a katonát, vasmarkuk fogására megalszik a csárdajáró jó vér...bokorba bújik a bitang stb." 

A levesük is finom.😀-teszem én hozzá a jellemzéshez.

A fagyasztóból vettem ki hozzá a húst, mert emlékeztem rá, hogy van, de azt hittem, hogy kockázott marha, de darált hús volt a legutóbbi Tatárlevesből. Így is finom lett.

Hozzávalók: 

30 dkg darált marhahús
4 sertésvelő
1 sárgarépa
1 petrezselyemgyökér
30 dkg barna csiperke gomba
1 cikk kelkáposzta
fél hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 teáskanál zsír
1 teáskanál só
2 babérlevél
1 mokkáskanál őrölt feketebors
fél mokkáskanál őrölt szerecsendió
1 teáskanál őrölt piros paprika

a habaráshoz:
2 evőkanál tejföl
1 evőkanál liszt
2 teáskanál mustár

Elkészítés: A velőre öntünk egy kis sós, forró vizet, és lefedjük abálódni. A zöldségeket felkockázzuk. A zsíron fehéredésig pirítjuk a húst, majd megfonnyasztjuk benne a hagymát, lehúzzuk a tűzről, megszórjuk a paprikával, és felengedjük 1-1,5 liter vízzel. Lassú tűzön főzzük. Amikor már kezd puhulni a hús, akkor kerül bele a gomba, bár én később tettem volna bele. Aztán a zöldségek és a fűszerek. A velőt leszűrjük, és a végén tesszük bele. Ha kell, pótoljuk a vizet. A habaráshoz jól elkeverjük a hozzávalókat egy kis forró levessel, és állandó keverés mellett a levesbe csorgatjuk. Összeforraljuk, beállítjuk az ízét, és tálalhatjuk. Recept innen kis változtatásokkal. 

Idevágó részlet a Bibliából: 

"Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett. 2Aki tehát nem engedelmeskedik a hatalomnak, az Isten rendelkezésével fordul szembe; akik pedig szembefordulnak vele, azok maguknak köszönhetik ítéletüket. 3Mert nem a jó cselekedet miatt kell félni az elöljáróktól, hanem a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, 4mert Isten szolgája ő neked a jó elősegítésére. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. 5Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. 6Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. 7Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig a tisztelettel, annak a tiszteletet.

A törvény betöltése a szeretet

8Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. 9Mert ez a parancsolat: „ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét”, és bármi más parancsolat ebben az igében foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” 10A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése." Római levél 13.rész (szentiras.hu)

Beszámoló a karácsonyról és szarvassült recept

A karácsonyhoz való viszonyulásom nagyon sokat változott az évek, évtizedek során. Gyerekkoromban nem voltunk vallásosak. Annyiban tartottuk az ünnepet, hogy anyu ilyenkor élő halat vett, és a fürdőkádban tartotta. Emlékszem, hogy egyszer nem tudtam, hogy ott van, és nagyon megijedtem, amikor bementem a fürdőszobába. Mindig halászlé készült belőle, és néhány szeletet ki is rántott. Hozzá krumplisalátát ettünk. Volt saját készítésű beigli is. Első napján hagyományos vasárnapi ebédet főztünk, húslevest, rántott húst. 

Anyósomék mindig disznót vágtak karácsonyra, amit maguk neveltek. Náluk voltam életemben először disznóvágáson. Nagyon szerettem, és szívesen vettem részt a különböző munkákban, bár belet pucolni sose hívtak. Inkább a főzés, tálalás, mosogatás maradt. Ezt nyilván nem vetettem a szemükre. Apósom halála után a férjem vette át a szerepét, de levágva vettük a hízót. Ezt már nem vállalta. Emlékszem az első alkalomra. Álltak a mamával a sertés fölött, és kérdezgették egymást: Hogy is csinálta a papa? Azért mindig a végére értek. Nagyon finom lett a kolbász és a hurka is. 

Ma már ritkán készítek disznótorost ilyenkor. Ahogy két éve írtam is, a nagy családi karácsonyra összeadjuk az ennivalót. Isten egy balesetet használt fel arra, hogy elengedjem a nagy sütést-főzést, és átadjam a lányaimnak. Mind kitűnő háziasszony. Nagyon büszke vagyok rájuk. Idén is így volt, de szenteste magunk voltunk hárman, akik együtt is lakunk. Noémi, a legkisebb lányunk Kelet-Ázsiában volt. Kiment egy évre dolgozni Japánba, és hazafelé menet megállt itt-ott. 

A vacsorát közösen készítettük Évivel. Nagyon kiváltságos helyzetbe kerültünk, mert egy kedves ismerőstől szarvashúst kaptunk. Talán egyszer főztem életemben és egyszer őzet. A pörköltnek való csomag még a fagyasztóban van, de a karajokat most készítettük el. Bár nem értek a vadhoz, de szerintem szűzpecsenye volt, és mint minden vad, nagyon száraz. Szükséges egy kis pácolás a sütés előtt.

Hozzávalók:

2 dl vörösbor

2 evőkanál dijoni mustár

2 evőkanál olaj

1 evőkanál kakukkfű

1 evőkanál borókabogyó

Ezt összekeverjük, és megfürdetjük benne a húsokat. Legalább egy éjszakán át hagyjuk benne. 

Utána lefejtjük róluk a hártyát, megszórjuk húspuhító fűszersóval, és két órán át hagyjuk benne. 

Az egyik darabot  felvagdossuk, és egy olajozott serpenyőben fehéredésig pirítjuk mindkettőt, majd olajozott tepsibe helyezzük őket, és készre sütjük szép lassan. Közben adtam hozzá 10 dkg vajat felkockázva és néhány gerezd fokhagymát is. Időnként megforgatjuk, hogy mindenütt átjárja a hő. Erdei gyümölcsmártással és krokettel kínáltam. A recept a gnoccihoz hasonló, csak a csíkokat hosszabbra hagytam, hengert formáztam belőlük, és olajban sütöttem ki őket.

Készült halászlé is a szokásos recepttel, nem passzírozva, hanem dunai módra. Recept itt.  Olyan későn mentünk ki az árushoz, hogy már csak halszelet volt, de így is finom lett gyufatésztával. A másik húsdarabból a családi karácsonyra készítettem egy Wellingtont. Recept hamarosan. 

Szép ajándékokat kaptam. Férjem Borbás Marcsi Magyarország finom című szakácskönyvét vette meg nekem, melynek nagyon örültem. András-naptól Vízkeresztig mutatja be a hagyományos magyar és a velünk élő nemzetiségek ételeit. Biztos főzök majd belőle.

Évi ajándékai:

Egy szép bögre a férjemnek, csak nem látszik a csomagolástól. 

A csokilevél készítő sablont én kaptam, és hamarosan használni is fogom. Az ehető levelek is felkerülnek majd egy tortára. Én egy takarót és diabetikus csokit vettem a férjemnek. Évi ágyneműhuzatot és apróságokat kapott. 

Bár már elmúlt a karácsony, de azért igaz ez a szép bibliai idézet: