Fahéjas kalács. Kicsit diétás

 

A húsvét elmaradhatatlan süteménye a kelt kalács. Az előző bejegyzésben mutattam a Majdnem Szeretet kalácsot. Ekkor készült ez a fahéjas is. Eredetileg fátyolkalácsot akartam sütni, de ezt hozta ki elsőre a net, így ennél is maradtam. Nagyon finom lett, én nagyon szeretem a fahéjat. A tésztában fele-fele arányban használtam fehér-és teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet, ezért lett csak kicsit diétás. Nem ettük meg most az egészet, a keltek jól bírják a fagyasztást, ott várja ki az ünnepet. 

A két kalácsot együtt sütöttem, ahogy a kenyereket is szoktam egymás mellett. Nagyon jó megoldás, ha elférnek.

Hozzávalók:

25 dkg finomliszt
25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 teáskanál 1:4 édesítő
1 mokkáskanál só
1 csomag szárított élesztő
1 mokkáskanál cukor
3 dl tej
1 tojás
1 tojássárgája
10 dkg margarin

........

1 evőkanál fahéj

1:4 édesítő ízlés szerint

10 dkg margarin

felvert tojás

Elkészítés: A dagasztóüstbe öntjük a száraz anyagokat, majd a kicsit felvert tojást, a sárgáját, a tejet, és jól kidagasztjuk. A vége felé adjuk hozzá a puha margarint. Kétszeresére kelesztjük, egy gyúrótáblára helyezzük. Jelen esetben kivettem belőle 25 dkg-ot a Szeretet kalácshoz. 

Átgyúrjuk, kinyújtjuk, megkenjük 10 dkg margarinnal, megszórjuk az édes fahéjjal, és három felé osztjuk. Hengert sodrunk belőlük, és megfonjuk. Kalácsformába tesszük, és megkenjük a tojással. Fél óra pihenés után 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és kb fél óra alatt kisütjük. Rácson hagyjuk kihűlni. Általában sütőpapírral szoktam kibélelni a tepsiket, de most valaki a családban alufóliával bélelte ki, aztán mégsem használta fel. 

Bibliás elmélkedés: 

Virágvasárnap közeledik, a húsvéti ünnepkör fontos mozzanata. Jézus bevonul Jeruzsálembe, ahol majd meghal a bűneinkért, de királyként várják. Addigra igazi sztár lett, a szó jó értelmében. Nagyon sokan ismerik és szeretik, de vannak, akik elutasítják, és istenkáromlónak tartják. Akik ismerik és szeretik, azok között is sokan csak a gyógyításai vagy a kenyérszaporítás miatt keresik. Jó példa erre a tíz leprás, akik mind meggyógyultak, amikor Jézus elküldte őket a papokhoz, akik megállapíthatták a gyógyulást, de csak egy ment vissza megköszönni. Ma is vannak ilyen "vajaskenyér" keresztények. Azért keresik a templom közelségét, mert ott számíthatnak segítségre, de az ige, a keresztény életvitel, a megtérés már nem érdekli őket. 

A virágvasárnapi bevonuláskor is sokan így gondolkodtak a tömegben. Pálmaágakat és a saját felsőruháikat terítették elé az útra. Hozsánnát kiáltottak a "Dávid Fiának", ami jó meglátás, mert arra utal, hogy a Messiást várták. Sajnos sokuknak azonban csak a názáreti próféta volt. Akik Dávid Fiát látták benne, azok is inkább földi királyt vártak, aki majd megszabadítja őket a római uralom alól, pedig Jézus sokszor világossá tette, hogy az ő országa "nem e világból való". Ő a szívünkben akar uralkodni. Azt szeretné, ha rá figyelnénk a döntéseink előtt, tőle kérdeznénk, hogyan tovább. Akkor tud jó úton vezetni, ahol bár lesznek nehézségek, de átvezet rajtuk, és megsegít. Nagyon szépen kifejezi ezt ez a Túrmezei Erzsébet vers. A Mester, az Úr Jézus Krisztust jelenti.

 Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam,

s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:

két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott,
éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át,
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"