Beszámoló a karácsonyról és szarvassült recept

A karácsonyhoz való viszonyulásom nagyon sokat változott az évek, évtizedek során. Gyerekkoromban nem voltunk vallásosak. Annyiban tartottuk az ünnepet, hogy anyu ilyenkor élő halat vett, és a fürdőkádban tartotta. Emlékszem, hogy egyszer nem tudtam, hogy ott van, és nagyon megijedtem, amikor bementem a fürdőszobába. Mindig halászlé készült belőle, és néhány szeletet ki is rántott. Hozzá krumplisalátát ettünk. Volt saját készítésű beigli is. Első napján hagyományos vasárnapi ebédet főztünk, húslevest, rántott húst. 

Anyósomék mindig disznót vágtak karácsonyra, amit maguk neveltek. Náluk voltam életemben először disznóvágáson. Nagyon szerettem, és szívesen vettem részt a különböző munkákban, bár belet pucolni sose hívtak. Inkább a főzés, tálalás, mosogatás maradt. Ezt nyilván nem vetettem a szemükre. Apósom halála után a férjem vette át a szerepét, de levágva vettük a hízót. Ezt már nem vállalta. Emlékszem az első alkalomra. Álltak a mamával a sertés fölött, és kérdezgették egymást: Hogy is csinálta a papa? Azért mindig a végére értek. Nagyon finom lett a kolbász és a hurka is. 

Ma már ritkán készítek disznótorost ilyenkor. Ahogy két éve írtam is, a nagy családi karácsonyra összeadjuk az ennivalót. Isten egy balesetet használt fel arra, hogy elengedjem a nagy sütést-főzést, és átadjam a lányaimnak. Mind kitűnő háziasszony. Nagyon büszke vagyok rájuk. Idén is így volt, de szenteste magunk voltunk hárman, akik együtt is lakunk. Noémi, a legkisebb lányunk Kelet-Ázsiában volt. Kiment egy évre dolgozni Japánba, és hazafelé menet megállt itt-ott. 

A vacsorát közösen készítettük Évivel. Nagyon kiváltságos helyzetbe kerültünk, mert egy kedves ismerőstől szarvashúst kaptunk. Talán egyszer főztem életemben és egyszer őzet. A pörköltnek való csomag még a fagyasztóban van, de a karajokat most készítettük el. Bár nem értek a vadhoz, de szerintem szűzpecsenye volt, és mint minden vad, nagyon száraz. Szükséges egy kis pácolás a sütés előtt.

Hozzávalók:

2 dl vörösbor

2 evőkanál dijoni mustár

2 evőkanál olaj

1 evőkanál kakukkfű

1 evőkanál borókabogyó

Ezt összekeverjük, és megfürdetjük benne a húsokat. Legalább egy éjszakán át hagyjuk benne. 

Utána lefejtjük róluk a hártyát, megszórjuk húspuhító fűszersóval, és két órán át hagyjuk benne. 

Az egyik darabot  felvagdossuk, és egy olajozott serpenyőben fehéredésig pirítjuk mindkettőt, majd olajozott tepsibe helyezzük őket, és készre sütjük szép lassan. Közben adtam hozzá 10 dkg vajat felkockázva és néhány gerezd fokhagymát is. Időnként megforgatjuk, hogy mindenütt átjárja a hő. Erdei gyümölcsmártással és krokettel kínáltam. A recept a gnoccihoz hasonló, csak a csíkokat hosszabbra hagytam, hengert formáztam belőlük, és olajban sütöttem ki őket.

Készült halászlé is a szokásos recepttel, nem passzírozva, hanem dunai módra. Recept itt.  Olyan későn mentünk ki az árushoz, hogy már csak halszelet volt, de így is finom lett gyufatésztával. A másik húsdarabból a családi karácsonyra készítettem egy Wellingtont. Recept hamarosan. 

Szép ajándékokat kaptam. Férjem Borbás Marcsi Magyarország finom című szakácskönyvét vette meg nekem, melynek nagyon örültem. András-naptól Vízkeresztig mutatja be a hagyományos magyar és a velünk élő nemzetiségek ételeit. Biztos főzök majd belőle.

Évi ajándékai:

Egy szép bögre a férjemnek, csak nem látszik a csomagolástól. 

A csokilevél készítő sablont én kaptam, és hamarosan használni is fogom. Az ehető levelek is felkerülnek majd egy tortára. Én egy takarót és diabetikus csokit vettem a férjemnek. Évi ágyneműhuzatot és apróságokat kapott. 

Bár már elmúlt a karácsony, de azért igaz ez a szép bibliai idézet: