Nagyon szeretem a népművészetet. Nem volt mindig így, bár sohasem voltam ellene, de igazán akkor kezdett el érdekelni, amikor az iskolában, ahol tanítottam, hirdetni kezdtek egy Díszítőművészeti tanfolyamot, és jelentkeztem. Azt hittem, hogy valamilyen lakáskultúrával kapcsolatos dolog lesz, de nem. Hímzést és népi kultúrát tanultunk. Mivel soha sem szerettem varrni, kicsit furcsa volt nekem, de nem hagytam ott. Megismerkedtünk a különböző tájegységekkel, hímzésmintákkal, kicsit belekóstoltunk a népi építészetbe, a népdalok világába is. Ez utóbbi azért nem állt távol tőlem. Amikor 1971-ben kezdtem a gimnáziumot, az énektanár azt a házi feladatot adta az első órán, hogy írjuk össze az általunk ismert népdalokat. 100 fölött találtam!
A tanfolyam a magyarságomban is megerősített, sok jót tanultunk. El is végeztem becsülettel, de soha nem vezettem szakkört. A tudás csak beleivódott a lényembe, és átformált kicsit. Ezért van néha népi hímzés vagy tányér a képeimen. Szeretem az ezzel kapcsolatos műsorokat is, bár tévét nem nézek, a youtube-on néha megkeresem az Ízőrzőket. Micsoda gazdag a főzési hagyományunk! Hiába mondják, hogy gulyás meg pörkölt, meg kelt tészta. Nem, a magyar háziasszonyok alkotó módon használták az alapanyagokat, a szegénységük sem akadályozta meg őket abban, hogy finomságokat tegyenek az asztalra. Ilyen ez a pandúr leves is. Hogy miért így hívják? Nem tudom, de nagyon finom.
Annyiban hasonlít a Betyárgombóchoz, hogy ebben is van gomba, ami erdőben, szabad területen terem, ahol a betyárok szoktak tartózkodni, és a pandúrok meg ott keresik őket. A Wikipédia szerint a pandúrok csendbiztosok voltak a 19.században. Nem volt rossz a megítélésük, hiszen felügyeltek a rendre. Az 1868-as vasárnapi Újság jellemzése szerint "becsületes, önérzetes, józan emberek. Verekedők nagyon hallgatnak rájuk, tolvajok elfutnak előlük, haramiák jobban respektálják, mint a katonát, vasmarkuk fogására megalszik a csárdajáró jó vér...bokorba bújik a bitang stb."
A levesük is finom.😀-teszem én hozzá a jellemzéshez.
A fagyasztóból vettem ki hozzá a húst, mert emlékeztem rá, hogy van, de azt hittem, hogy kockázott marha, de darált hús volt a legutóbbi Tatárlevesből. Így is finom lett.
Hozzávalók:
30 dkg darált marhahús
4 sertésvelő
1 sárgarépa
1 petrezselyemgyökér
30 dkg barna csiperke gomba
1 cikk kelkáposzta
fél hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 teáskanál zsír
1 teáskanál só
2 babérlevél
1 mokkáskanál őrölt feketebors
fél mokkáskanál őrölt szerecsendió
1 teáskanál őrölt piros paprika
a habaráshoz:
2 evőkanál tejföl
1 evőkanál liszt
2 teáskanál mustár
Ez is egy különlegesség - legalábbis számomra. Nagyon finom lehetett! Velők mi csak disznóvágáskor (amit nagyon szerettem), vagyis utána ettünk, rántva. Akkor szerettem, de azóta sem ettem....
VálaszTörlésA népművészeti dolgok engem mindig nagyon érdekeltek, úgy ahogy a hímzés, kötés, varrás is, már egész kicsi korom óta....
A nagypapám férfiszabó volt, és az ő Singer varrógépén varrtam a babaruhákat, talán még iskolás sem voltam. Egyik lábamon álltam, a másikkal hajtottam a pedált, leülni nem tudtam, mert nem ért volna le a lábam.
Mostanában a keresztszemes hímzés érdekel a legjobban, ezekből több is kint van asztalokon, polcokon. Főleg erdélyi mintákkal.
Ó, de aranyos lehettél!
TörlésA kedvenc ételem a szeghalmi Puszta Csárdából, mindig túrógombóccal kérem, ha arra járok, fenséges!
VálaszTörlésKöszönet a receptért. teszek majd egy próbát!
Ugyanígy készül?
Törlés