Kenyérreceptek augusztus 20-ra

 

Az ember gyanútlanul elmegy vendégségbe, és egy üveg kovásszal jön vissza, pedig már egyszer megfogadta, hogy többé nem kísérletezik vele. Csakhogy a vendéglátó a lánya, aki éppen egy kovászos kenyér tanfolyamról jött, és anyukájának félretett egy adaggal. Ugye, hogy így már egészen más? Az utasításoknak megfelelően elkészítettem a kenyeret, de sajnos elveszett a recept, ezért csak a képet tudom mutatni, de elhihetik, hogy nagyon finom volt.

Ide gyűjtöttem kárpótlásul néhány kenyérreceptet az ünnepre, mert az egyházak ilyenkor azért az aratást, az új kenyeret is megköszönik Istennek, nemcsak államalapító Szent Istvánra emlékezünk. 

Barna kenyerem. Ezt sütöm leggyakrabban. 

Búzadarás csavart kenyér

.........

Cipóban sült sertéscsülök

Magos kifli, zsemle kenyértésztából

Félbarna kenyér

Kapros fonott kenyér

Csavart kenyér

.........

Töltött kenyérhenger

Augusztus 20 a magyar államalapítás és az új kenyér ünnepe. Gyönyörű írást találtam erről az evangélikus.hu-n Horváth Bolla Zsuzsannától. 

Jézus azt mondta nekik: 

"Én vagyok az élet kenyere, aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." (János evangéliuma 6. rész 35. vers)

Részlet:

"Az Újszövetségben... a kenyér jóval többet jelent, mint az asztalunkra kerülő mindennapi ételt. Ha elkezdjük lapozni az evangéliumokat, már Jézus szolgálatának elején találkozunk a kenyérrel való kapcsolatával: a kenyér ugyanis a kísértő ördögi eszköze is lehet. Ha csak az anyagiakra figyelünk, ószövetségi emberként, az egyensúly megbomolhat az életünkben. Ilyenkor jó, ha szem előtt tartjuk a jézusi választ: „Nemcsak kenyérrel él az ember…” (Mt 4,4)

Jézus imádsága, amelyet ránk hagyott, megmutatja a helyes sorrendet és értékrendet. A Miatyánkban a kenyérért való fohászkodás nem az első kérés. Isten országának rendjében először Istent kell magunk előtt látnunk, őt kell a középpontba helyeznünk. Ezután lehet megfogalmazott kérésünk a testünket éltető táplálékért, a ráadásként kapott kenyérért (Mt 6,11; Lk 11,3)."

......................................................................................................................................................................

Kenyér a testnek: 

"Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált." (koldus=kenyérkéregető. Károli fordítás) Zsoltárok könyve 35.25)
"Ha az Úr nem építi a házat,
hiába fáradoznak az építők
ha az Úr nem őrzi a várost,
hiába vigyáznak rá az őrök.
Hiába keltek korán
és feküsztök későn:
fáradsággal szerzett kenyeret esztek,
De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget." (Zsoltárok 127.1-2)
Kenyér a léleknek:
"Én vagyok az élet kenyere- mondja Jézus-, aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." (János evangéliuma 6.35)